8. fejezet - Párizs 2. rész

Sziasztok!

Bocsi hogy csak most teszem fel a következő részt, sajnos nem volt időm megírni.
Remélem tetszeni fog ez a rész és jó sokan elolvassátok!

Puszii:)

 Zsófi :)

Ami az előző részben történt:

Abby elutazott Párizsba. A repülőtéren nagyon nehezen vált el édesapjától. Amikor leszállt a repülője nagyon boldog volt, hogy újra láthatja a családját. Rengeteget nevettek, sétáltak és szórakoztak. Időközben nyilvánosság elé került Abby és Liam kapcsolata. Neten tartották a kapcsolatot. Abby találkozott a régi barátaival is.

Amikor elment vásárolni suvenirt a fiúknak, rajongók hada vette körül. Autógrammot és közös fotót szerettek volna a lánytól. De ő nem tudta mit tegyen, elmenekült onnan. Amikor át akart menni az úton nem nézett körül és elütötte egy autó….

Tom szemszöge:

-          Kérem doktor úr! Ne csigázzon minket! Mi van a lányommal? – könyörögtem neki.

-          Nem tudom hogy mondjam el Önöknek. – kezdett hozzá a doki.

-          Ugye nem halt meg? – kérdezte ijedten Liam.

-          Nem. – Egy picit megkönnyebbültem. Legalább nem halt meg a lányom.

-          Akkor? – sürgette őt Louis.

-          A műtét eléggé elhúzódott, mi mindent megtettünk.. – kezdett bele ismét a doktor. – De sajnálattal közlöm Önökkel hogy a lány kómába esett.

-          Hogy micsoda?? – Emily nem bírta már ezt a megrázkódtatást és elájult.

-          Emily. Emily. Ébredj! – ébrezgettem. De nem ébredt. Az orvos azt tanácsolta, hogy feküdjön be egy kórterembe. Nagyon kimerült volt.

-          És doktor úr, fel fog épülni a kómából? Lesz valami következménye? - sürgette őt Zayn.

-          Ha felkelne, súlyos maradandó sérülései lesznek vagy elvesztheti az emlékeit.

-          Istenem, csak ezt ne. – hallottam ahogy Liam elszomorodik.

-          Mennyi az esély arra hogy felébred a kómából? – kérdezte reménykedve Louis.

-          Kevés az esély de mi mindent meg teszünk, amit lehet. Abby Isten kezében van.

-          Be lehet hozzá menni? – kérdezte Niall.

-          Igen. Jó lenne ha minél többet foglalkoznának vele. Beszélgessenek vele, hátha hamarabb felépül. - tanácsolta az orvos.

-          Rendben. Köszönjük. – Vettem erőt magamon.

-          Nincs mit. Nemsokára vissza jövök hogy megnézzem a lányt. – elköszönt majd el ment.

-          Fiúk köszönöm hogy itt vagytok Abby mellett. Sokat jelent ez nekem/ nekünk.

-          - Alap hogy itt vagyunk. Hisz szeretjük a lányát. Nem fogjuk itt hagyni, főleg nem ilyen állapotban. - Maradunk ameddig csak lehet. A rajongók biztos megértik majd a történteket. - mondta Harry.

-          - Nagyon kedvesek vagytok fiúk. Ha fáradtak lennétek elviszlek titeket a régi házamba. Rengeteg üres szoba van, ahol meg tudunk szállni.

-          Köszönjük Tom. De most itt szeretnék maradni mellette. Persze ha nem baj. – szólalt meg Zayn.

-          Akkor menjünk be hozzá. – ajánlotta fel Harry.

-          Menjünk.

Annyira jó látni hogy ennyire szeretik a lányomat. Ilyenkor sem hagyják egyedül. Istenem ha a lányom meghal nem tudom mi lesz velem. Remélem túl éli, minden este imádkozni fogok érte.

Liam szemszöge :

A fiúk engedték hogy én menjek be először a szobába. Amikor beléptem, nagyon meg ijedtem. Abby gépekre volt kötve. Az egész az én hibám. Ha nem teszem ki a képét Twittere és nem állítom be partnernek Facebookon nem kezdik el üldözni a paparazzik. Remélem, hamar felépül és nem lesz komoly baja. Különben nem fogom meg bocsátani magamnak.

-          Abby, ha hallasz. Kérlek ne haragudj. Nagyon szeretlek.

Nem tudom, mit tegyek. Itt ülök a szerelmem mellett és a könnyeimet törölgetem az arcomról.

Hallottam hogy valaki kopogtat az ajtón.

*kopkopkopkopkop*

-          Bejöhetünk mi is? – kérdezték a fiúk.

-          Persze. – Ismét letöröltem a könnyeimet az arcomról. – Nyugodtan bejöhettek.

-          Hogy van? – kérdezte tőlem Louis.

-          Változatlanul.

-          Ugye nem magadat hibáztatod Liam? – kérdezte tőlem Niall.

-          De igen. Ez az egész csak is az én hibám. Ha.. – de belém fojtották a szót.

-          - Nincs semmi ha.. Tudod jól hogy a paparazzik és a rajongók már csak ilyenek. – vigasztalt Harry.

-          Ezért vigyáznak ránk testőrök.. Gyere menjünk „haza” és pihenjünk egy kicsit. Nem lehetsz ennyire nyúzott.. - mondta Zayn.

-          Nem! Itt maradok. Nem hagyom egyedül. Nézzetek rá, nincs jól. – mutattam rá Abby-re.

-          Nyugodj meg Liam. Akkor legalább egyél valamit és mosakodj meg. – ajánlotta fel Louis.

-          Rendben. De másról szó sem lehet.

-          Jó. Gyere.

Mielőtt elmentünk volna, adtam Abby homlokára egy csókot. Remélem érzi hogy itt vagyok/vagyunk mellette.

Amikor kiléptünk a kórházból újságírók hada várt minket.

-          Hogy van Miss Gonzales?

-          Felépül?

-          Hogy vannak maguk? Mit éreznek most?

Csak ezeket a kérdéseket hallottam.. Úgy dúlt bennem az indulat. Nem tudtam mit válaszoljak, csak tovább sétáltunk. Felhívtuk Tom-ot hogy jöjjön el értünk mivel nem tudtuk hogy hol lakik Emily és a kis Adam. 

 Adam nagyon aranyos. Aranyosabb mint ahogy Abby leírta. Amikor oda értünk a házhoz a kisfiú épp vacsorázott. Tom és Susan vigyázott Ad-re mivel Emily-t bent fogták a kórházba. Tom megmutatta a szobánkat. Én pont azt a szobát kaptam ami Ab szobája mellett volt. Lezuhanyoztam, át öltöztem majd gyors ettem valamit.

Mikor elindultam volna a kis Adam oda futott hozzám.

-          Szija. Tye ki vagy? –kérdezte tőlem a kis srác.

-          Liam vagyok. Te ugye Adam vagy.

-          Igen. Nyem tudod holy van a nővéjem? – kérdezte a kis boci szemeivel.

-          El kellett utaznia pár hétre. De nem sokára itthon lesz.

-          De jóó!!

-          Adam! Hol vagy? – hallottam Tom hangját.

-          Itt vagyook.

-          Végre meg vagy. Látom össze barátkoztatok. – nevetett Tom.

-          Igen. Nagyon ari a fiad. – nevettem már én is.

-          Méjt kerestél apuka? – bohóckodott Ad.

-          Mert vár már az ágyikód. Meg fürdetlek és mesélek neked.

Susan és Adam háza

-          Jóó. De én azt szeretném ha az a jépás gyejek mesélne nekem.

-          Répás? – kérdezte Tom. Én már nagyon kuncogtam.

-          Tom ő Louisra gondolt. Ő eszik folyton répát.

-          Tényleg? –  már ő is kuncogott.

-          Igen. – Adam már futott fel a lépcsőn.

-          És te merre mész? – kérdezte tőlem Tom.

-          Abby-hez. Nem akarom egyedül hagyni.

-          Rendes vagy, de pihenned kell. Menj be hozzá reggel.

-          Nem. Szeretnék vele lenni. Minden percet vele tölteni.

-          Rendben.. akkor menj be hozzá. Látom nagyon szereted a lányomat.

-          Nagyon. További szép estét Tom.

-          Szia!

Amikor már nyitottam az ajtót Susan kiáltott utánam.

-          Liam várj!

-          Gyorsan mond Susan. Épp Abby-hez indulok.

-          Pont most? – hallottam a hangján hogy valami fontosat akar mondani.

-          Igen. Miért?

-          Hívjunk össze egy kupak tanácsot. Fontos lenne számotokra.

-          Hát ha nagyon muszáj.. de kérlek siessünk.

-          Rendben gyere. Ülj le a nappaliba. Le hívom a többieket is.

-          Jó.

Míg a nappaliban ültem, Abby-re gondoltam. Vajon mi lehet most vele? És ismét elszomorodtam. Hallottam ahogy Niall dübörög a lépcsőn. Biztos nem tetszik neki valami.

-          Siessünk, mert már elígérkeztem Adam-nél. – hallottam Lou-tól.

-          Szóval akkor kezdhetjük? – álltam fel.

-          Igen… Szóval.. – kezdett bele Susan. – arra gondoltam, mivel itt vagytok Franciaországba belefűzhetnénk az itt létetekbe egy két rögtönzött koncertet. És adhatnátok interjúkat.. ne hagyjátok magukra a rajongókat.

-          De hát Susan. Nem kérheted ezt tőlünk.. főleg nem ilyenkor.  Tudod mi van Abby-vel.- mondta Lou.

-          Tudom. De muszáj lenne srácok. Nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget. Holnap reggelre beszerveztem nektek egy reggeli showt.

-          És Abby? – akadtam ki. – Én vele akarok lenni és nem ilyen reggeli műsorokba szerepelni.

-          De Liam..

-          Sajnálom Susan, de nem..

-          Figyelj tesó.. szerintem Abby örülne neki.. – nyugtatott Harry. – Nem terheljük túl magunkat. Csak egy két koncert, interjú, műsorok. Ugyis lemondtunk egy csomó koncertet emi ebben az időszakban lett volna. Plusz a turnét is. Benne vagy legalább ebben?

-          Hát, ha tényleg nem terheljük túl magunkat. De csak akkor.

-          És ti fiúk? Ti is benne vagytok? – kérdezte Susan. Láttam hogy Lou is bizonytalan.

-          Rendben. Benne vagyok. – körülnéztem.

-          Rendben.. Nagyon örülök neki.

-          Akkor mehetek a kórházba? – kérdeztem.

-          És én Adamhez? – kérdezte Louis.

-          Persze menjetek. Liam korán gyere haza, mert együtt kell hogy menjünk a stúdióba.

-          Rendben. – És már rohantam is.

A kórházban nem nagyon akartak beengedni a kórterembe. Sokat kellett erősködnöm hogy bent tölthessem az éjszakát a kedvesemmel. Az első éjszaka nagyon hosszan telt.

Louis szemszöge:

-          Réépááás.. Hool vagy?? – keresett engem Adam.

-          Jövök már.. Itt is vagyok.

-          Végje! Máj apuci megfüjdetett és a mesére vájok. Gyeje a szobámba! – sietetett a kissrác.

-          Nem vagyok ám olyan gyors mint te. Spuri a szobádba.

-          Megyeek. Már itt vagyok. És tee hoj vagy már?

-          Itt vagyok. – ebben a percben léptem be a szobába. – Mit szeretnél hallani? Melyik mesét meséljem el neked?

-          Nyem tudom. Valami vicceset. – és ásított egy jó nagyot.

-          Rendben. Egy Grimm mesét olvastam neki. - A mese végére más jó mélyen szundikált.

-          Hé Louis. – jött be hangosan Niall.

-          Cssssss… - mordultam rá. – Most aludt el.

-          Oké. Oké. Anyuci. Gyere ki majd egy kicsit beszélnünk kéne.

-          Rendben megyek.

Miután betakartam a gyereket. Adtam a homlokára egy puszit, majd halkan kiosontam a szobából. Bementem Niall szobájába.

-          Mi volt olyan fontos? – kérdeztem tőle.

-          Semmi. – nevetett. – Gondoltam elmehetnénk egy kicsit sétálni.

-          Most?

-          Igen.

-          Figyelj majd máskor. Fáradt vagyok már és holnap korán kell kelnünk.

-          Jajj ne már.. nem lehetsz ilyen puhány. Gyere már. Csak sétálunk.

-          Bocsi, de nem. Feküdj le te is. Látom rajtad hogy te is ki vagy purcanva.

-          Hát jó. De akkor holnap bemegyünk Abby-hez? - kérdezte tőlem.

-          Igen. Nem hagynám ki. Jó éjszakát.

-          Szia!

Bementem a szobámba lezuhanyoztam és lefeküdtem. Abby-vel álmodtam. Nagyon hiányzik. Annyira szeretném már magamhoz ölelni. Soha nem mertem el mondani neki, de tetszik nekem. Ha meghal nem tudom mit csinálok..:(

Már nagyon késő van, nemsokára újra látom őt. Jó éjszakát!