Liam szemszöge:
Hosszú volt az éjszaka. Alig tudtam aludni. Abby kezét fogtam és beszéltem hozzá. Remélem, észleli, hogy itt vagyok mellette.
Amikor reggel felébredtem láttam, hogy bent van az ápolónő. Rá pillantottam az órámra. Jézusom, elaludtam. Susan már rengetegszer hívott. Gyorsan adtam Abby homlokára egy piszit és már rohantam is. Amikor odaértem a házhoz Susan és a fiúk már ott vártak rám.
- Liam! Elkéstél. Már el kellett volna indulnunk. – Susan pipa volt rám.
- Bocsánat. Elaludtam. Mehetünk?
- Menjünk.
 |
| Rajongók a stúdiónál |
Láttam Lou-n hogy eléggé nyúzott. Nem mertem megszólalni, mivel elkéstem. Amikor odaértünk a stúdióhoz rajongók hada fogadott minket. Nem gondoltam volna, hogy Franciaországban is ennyi rajongónk van. Adtunk egy két autógrammot, de mivel rohantunk többre nem volt időnk. Beérve a stúdióba gyorsan felszereltek minket egy – egy aprócska mikrofonnal.
- Kezdés! Három, kettő, egy.
- Üdvözlöm ismét a kedves televízió nézőket itt a Tara show-ban. Ahogy a szünet előtt említettem a vendégeim a One Direction. Hello fiúk!
-Sziia Tara. – üdvözölte Harry.
- Fiúk, hogy tetszik nektek Párizs?
- Nagyon szép hely. A rajongók is kedvesek. És egy picit őrültek. – nevetett Niall.
- Hát az biztos. – viccelődött Zayn.
- Liam, és hogy van a lábad? Mert tudomásunk szerint volt egy kis baleseted. – kérdezte tőlem Tara.
- Már jobban van köszönöm. Néha még sántítok, de szépen gyógyul. A koncerteken még széken ülök vagy sétálok.
-Kicsit ilyen kalózos fílinge van. – bohóckodott Harry.
- Fiúk,egy olyan kérdés . Milyen céllal tartózkodtok itt Franciaországban? ad áruljam el rajongók hada kíváncsi erre a válaszra– faggatózott Tara. Nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
-Történt egy kis baleset a barátnőmmel. – picit fancsali képet vághattam mert a többiek furán néztek rám.
-Ha jól tudom egy autó ütötte el a lányt.
-Pontosan. Szegényt nem készítettem fel arra, hogy milyen ha a nyilvánosság is megismeri őt.
-Hogy történt?
-Menekült az újságírók és a rajongók ellen. Nem nézett körül és lelépett az útról. Ekkor ütötte el az autó. – ismét elszomorodtam.
-Szegény lány. Hogy van most?
-Kómában fekszik. – vette át a szót Louis.– Én répával etetném, ha lehetne. Répától tuti felgyógyulna. -próbálta viccesre fordítani a nyomasztó hangulatot.
Ekkor mindenki felnevetett. Ez a gyerek tényleg répás, ahogy Adam mondta.
-Hogy oldjuk a hangulatot mit szólnátok hozzá ha énekelnétek nekünk egy dalt? – kérdezte Tara.
Persze. – vágta rá Zayn.
Mivel az Up all night című cd-nk most jelent meg szeretnénk egy számot énekelni róla. – vette a kezébe a dolgokat Harry.
- Rendben. Halljuk.
Beálltunk a mikrofonok mögé és elénekeltük az egyik kedvenc dalomat a More Than This –t.
Nagyon szép ez a dal. Miután lement az éneklés vissza ültünk a fotelekbe. Tara kérdezgetett még tőlünk egy pár dolgot.
- Terveztek turnét, vagy most Abby-re koncentráltok, míg ilyen állapotban van? – kérdezte tőlünk.
-Egy két koncertet, dedikálást és műsort tervezünk. De úgy hogy nem hajtjuk túl magunkat. Ugye srácok.. ezt beszéltük meg. – mondta Zayn.
- Igen. – helyeseltünk.
-Harry és Zayn. A barátnőitek is itt vannak veletek?
-Sajnos még nincsenek. – válaszolt a kérdésre Zayn.
-Hogy pontosítsak, héten repülnek ide. Már nagyon hiányoznak, jó lenne őket is biztonságba tudni. - helyeselt Harry.
Az szuper. Az biztos.
-Hát hölgyeim és uraim. Ennyi lett volna mára. Holnap reggel 6 órakor ismét találkozunk. Búcsúzás kép a One Direction elénekel nektek egy számot. Viszontlátásra! – köszönt el Tara.
Ismét beálltunk a mikrofon mögé. Búcsúzás kép a One thing-et énekeltük el.
Jó hangulatot hozott a stúdióba. Miután végeztünk, csináltunk egy képet Tara-val.
Amikor kimentünk a stúdióból autógrammot adtunk a rajongóknak valamint fényképezkedtünk velük. A rajongók után elmentünk enni valamit, utána haza mentünk. Én lezuhanyoztam, ezáltal egy kicsit felfrissültem. Arra gondoltam, hogy bemegyek Abby-hez. Már indulni készültem, amikor kopogtam az ajtómon.
*kopkopkop*
- Ki az? – kérdeztem.
- Adam vagyok. – hallottam az édes kis hangját. Már rohant is be a szobába.
-Szerbusz öcskös. – és felemeltem. Kapott tőlem két puszit is. – Hogy vagy?
-Jóól. Liaam.. meddig maradtok itt? – kérdezte tőlem a kis kölyökkutya szemével.
-Sajnos nem tudom. Még egy ideig biztos. – picit elszontyolodtam hisz Abby-re gondoltam.
-Szupeer. Gyere menjük el sétálni. Légysziii.
-Most? – kérdeztem tőle.
-Igen. Szejetnék elmenni a játszótérre. - követelőzött Ad.
-Hát jó. Menjünk. Szólok Susan-nak hogy elvittelek. Ne keressenek téged te kis ördög.
-Köszönöm. - és kifutott a szobából.
Lementem Susanhoz és Tomhoz. Beszélni akartam velük de csak Susan-t találtam ott. Tom Abby-nél volt. Susan elengedte Adam-et de kérte hogy nagyon vigyázza rá.
Úgy fogok vigyázni rá mint a szemem fényére.
A játszótér után negettünk egy fagyit. Nagyon jól érezte magát a kis srác.
Miután haza vittem bementem Abby-hez. Hosszú napnak nézek elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése