5. fejezet- Az első randi

Abby szemszögéből: 

Hát a tegnap este.. szuper volt. Egy biztos ezt az estét soha nem fogom elfelejteni. Furcsa érzést érzek a hasamba amikor meglátom Louis-t. Csak nem szerettem bele? De hát nekem Liam tetszik, vagy már nem tudom… az gáz, ha mind a kettő fiú bejön? Ajajj, ebből még gondok lesznek úgy érzem.. Most vettem észre hogy Emma 10-szer hívott. Csak nincs semmi baja.

Trrrr.. Kicsöng..Trrrr….Trrr…

-          Hallo.

-          Emma szia! Mi törént? Láttam hogy hívtál, bocsi de picit elhúzódott a tegnapi vacsora. Rengeteg mesélni valóm van..

-          Jajj Abby.. Nekem szörnyű estém volt. – hallottam hogy történt valami, volt valami furcsa a hangjában.

-          Mi történt?? Hallom a hangodon hogy valami gond van.

-          Hát, Karl kidobott. Vagyis nem is kidobott hanem megcsalt engem egy másik lánnyal. És pont az évfordulónk estéjén, amikor ünnepeltünk volna..

-          Jézusom, és hogy tudtad meg? Vagyis hogy lepleződött le ez a mocsok?

-          Odahívott hozzájuk.. és amikor bementem láttam egy csajjal. Ott feküdtek a nappaliba egymáson és csókolóztak. Amikor megláttam őket sírógörcsöt kaptam. Karl észrevett és próbált magyarázkodni.. Oda mentem hozzá és jól képen vágtam ,majd elfutottam onnan.. azóta itthon zokogok.. Hogy lehetek ekkora marha hogy bedőltem neki??

-          Hát az szép..:( Sajnálom.. Azt sajnálom hogy holnap után utazok és ilyenkor nem lehetek melletted.

-          Ne bánd, élvezd jól magadat. – mondta nekem. -  Már nem érdekel ez a marha,csak nagyon fáj. Tovább lépek rajta és boldog leszek. –mondta magabiztosan.

-          Ez a beszéd. Hajrá.

-          Ne haragudj de most mennem kell. Anya beszólt a szobába, megyünk a nagyihoz. Majd beszélünk. Sziia. - köszönt el tőlem.

-          Szia!

Szegényt nagyon sajnálom. Ha egyszer elkapom, Karlt nem ússza meg. Nem fogom hagyni hogy bántsa a barátnőmet. Ahogy bekapcsoltam a laptopot megnéztem a Facebook adatlapomat. Nagy meglepetés ért engem. A sok üzenet között láttam hogy Louis küldött nekem üzenetet. Ez állt az üzenetben:

„ Kedves Abby! A tegnap este nagyon jól éreztem magamat. Szeretnélek még jobban megismerni.. Ha volna kedved össze futhatnák még az utazásod előtt. Azt a kis balesetet nagyon sajnálom tényleg véletlen volt. :$ Puszi Louis . J) „

Jajj mit csináljak? Liam és Louis is találkozni akar velem még a párizsi út előtt.. Ez komolyan vicc. Válaszoltam a levelére:

„Sziia! J Én is nagyon jól éreztem magamat. Én benne lennék egy találkozásba. Mit szólnál hozzá, ha beülnénk valahova utána pedig sétálunk vagy nem tudom.. Hát mindenesetre elég vicces volt legalább lesz témánk.. :P Majd akkor írj vissza hogy mi legyen! Sziia Puszi J „

Ezt komolyan én írtam? És mit fog szólni Liam? Jó nem érdekel vele is találkozok majd..

Ebéd után ismét megnéztem az üzeneteimet.. Most már Liam is írt. De először Louis válaszát olvasom el.

„ Hát az szuper lenne. Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan válaszoltál. Én benne vagyok a dologban, és ha gondolod, utána lemegyünk a tengerpartra. Ha benne vagy a dologban, akkor ma 4 kor oda megyek hozzátok és onnan megyünk tovább. Puszi J „

Hát meg tudnám zabálni ezt a srácot. Lemenni a tenger partra nem romantikus az egy kicsit? Nem baj.

„Rendben. Akkor 4re gyere ide és mehetünk. Puszi. „

Most pedig elolvasom Liam levelét. Nagyon kíváncsi vagyok ő mit írt:

„Szia! A tegnap este nagyon jó volt, csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. Valamiért kerülted a társaságomat. Szeretném, ha ezt meg tudnánk beszélni a mielőtt még, elutazol. Tegnap este nagyon csinos voltál ;) :$ Puszii J „

Jaj, mi lesz velem? Mind a kettő srác találkozni akar velem.. egyiket se szeretném megbántani, de mindegyik iránt érzek valamit. Hogy lehetek ekkora marha?

Rendben megpróbálok dönteni. Vissza is írtam Liam-nek is:

„Szia. Hát egy picit én is sajnálom. Tudod meg volt az okom, hogy miért kerüllek téged. Mit szólnál hozzá ha halna együtt reggeliznénk? És akkor beszélgethetünk. Köszönöm szépen a bókot, te is szexi voltál :P :$ Puszi „

Te is szexi voltál. Ezt most komolyan leírtam neki? Hát csodálatos. Létezik a földön nálam nagyobb marha? Szerintem nem. Lassan itt a 4 óra, elkezdtem készülődni. Egy lengébb ruhát vettem fel mivel úgyis lemegyünk a tengerpartra. (Egy egybe részes nyári ruhát vettem fel, ami lenge is szóval nem fogok megsülni. ) Louis nagyon pontos volt. Susan egy kicsit meglepődött hogy mit keres itt, de aztán elmagyaráztuk neki. Nagyon csini volt. És a parfümje.. nagyon jó illata van.

-          Szia Abby. – jött oda hozzám adott két puszit és megölelt.

-          Szia Lou. Hogy vagy? – kérdeztem tőle.

-          Nagyon jól. Csinos vagy. – dicsért meg.

-          Köszi- egy kicsit elpirultam. – Te is csini vagy.

-          Ohh..köszi. – egy picit ő is elpirult. – Mehetünk?

-          Persze. Menjünk.

-          Rendicsek. Arra gondoltam hogy a kedvenc teaházamba bemehetünk. De persze ha szereted a teát. – és villantotta cuki mosolyát. – Utána pedig lemehetünk a tenger partra vagy a vidámparkba. De ha szeretnéd megnézheted a házunkat.

-          Én benne vagyok. Mehetünk.

A Teaházba sok mindent megtudtam róla. Szereti a galambokat. Ez milyen mókás már. Nagyon sokat nevettünk együtt. Kedves srác, elmesélte nekem milyen érzés volt neki az A-faktorban szerepelni.

-          Nagyon bejött. Ahogy felmentél a színpadra tombol a közönség, a 4 zsűritag ott ül veled szembe és nézed a reakciójukat. Szerencsésnek mondhatom magamat hogy a műsor elején összerakott minket a zsűri. Különben nem ismertük volna meg egymást és most üres lenne az életem. – annyira látszik rajta hogy szereti a fiúkat.

-          Ez tényleg szuper lehet. És hogy birkóztok meg a rajongókkal? Világszerte ismerik a neveteket és követik minden lépéseteket. – kérdeztem tőle.

-          Hát az elején nagyon nehéz volt. Nekem és Zayn- nek ment a legnehezebben. Az hogy minden lépésedet követik, a sajtó a nyomodban.. Nehéz volt, de megbirkóztunk vele. – és ismét láttam rajta a jellegzetes gyermeki mosolyát.

-          Hát azt elhiszem.

-          Mit szólnál ha mennénk? De mivel nemsokára sötétedik megmutatom a házat. Az úgy jó? – kérdezte tőlem.

-          Persze menjünk. Nagyon kíváncsi vagyok. Annyit hallottam a házatokról és most élőbe is láthatom. – kuncogtam.

Ahogy kiléptünk a Teaházból rajongók hada kapott el minket autógrammot és közős fotót kérni. Kérdezték tőlem hogy én vagyok-e Lou barátnője. Igazából nem tudtam mit válaszoljak. Csak mosolyogtam. Néhány dedikálás után beültünk az autóba és elhajtottunk. Amikor odaértünk a kapuhoz tátva maradt a szám.

-          Ti itt laktok?

-          Igen. – pirult el Lou.

-          5 embernek egy ekkora ház?

-          Igen. Tudod nagy igényűek vagyunk. De ezt majd meglátod bent is. – bohóckodott. Amikor beértünk a házba ismét leesett az állam. – Akkor megmutatom neked hogy töltjük a minden napjainkat. Gyere utánam.

-          Oksi.

A felső szinttel kezdte. Megmutatta a hálószobákat, a stúdió szobát ahol énekelni szoktak, van egy teljes játékterem féle, mosókonyha.. A földszinten volt egy hatalmas nappali, a konyha, ilyen konditerem féle és még sorolhatnám.

-          Hát nektek tényleg sok mindenetek van. – beértünk a konyhába.

-          Igen. Legalább itthon szórakozunk egy kicsit. – bohóckodott.

-          Várj. Jól látom hogy felvannak címkézve a kaják?? – kérdeztem egy kicsit meglepődve.

-          Igen- vigyorgott egyet. – Ez ilyen Harry szindróma. Nem szereti ha mások az ő kajájából esznek. Így mindenki azt esz amire rá van írva a neve.

-          Hát ez kész.. – vigyorogtam. – És mi van akkor ha valaki a másikéból eszik?

-          Igazából semmi. Nevetünk egy jót. Általában az ilyen „veszekedések2 mindig párnacsatával végződnek.

-          Értem. És amúgy hol vannak a többiek? Olyan csönd van.

-          Nem tudom. Zayn és Harry gondolom a csajánál van. Liam valami olyasmit mondott hogy meglátogatja a szüleit. Niall pedig gondolom csajozik.

Nevettem egy jót.

-          Mit szólnál, ha felmennénk a játékterembe? Úgy is rég voltam fent. – ajánlotta Louis.

-          Rendben. Kihívlak egy csocsó párbajra. – hívtam ki a fiút.

-          Hát ez egy rossz döntés volt. Én vagyok a legjobb a srácok között. – kacérkodott.

Elvesztettem az idő érzékemet. De szerintem már későre járhatott. Hallottam hogy becsapódik az ajtó.

-          Hahóó! Van itthon valaki? ! – kiabált a rejtélyes alak.

-          Megjött Liam és Niall. – monda Louis. Jajj ne.

-          Nekem úgy is mennem kell már. Biztos későre jár.- lesétáltunk a lépcsőn.

-          Már jövünk. - szólt le Louis.

-          Abby ! Sziia! – ugrott a nyakamba Niall. Liam ahogy meghallotta a nevemet megfordult. Egyfajta csillogást láttam a szemébe.

-          Sziia Niall. Örülök hogy látlak. – Köszöntem neki és megöleltem. – Sziia Liam.

-          Szia. Hát te? Hogy hogy itt vagy? – kérdezte tőle. Ide sétált hozzám és megölelt. – Louis-al találkoztam és benéztem hozzátok. Kíváncsi voltám már a rezidenciátokra.

-          Képzeljétek, Abby megvert csocsóba . – a srácok döbbenten néztek rám.

-          Te tudsz valamit. Eddig senki nem tudta megverni őt. Megjöttél te és csak úgy kirázod a kisujjadból. Egyre jobban bírom a fejedet Abby. – poénkodott Niall. Hatalmas nevetésben törtünk ki.

-          Ne haragudjatok de mennem kell. Már későre jár. – kezdtem bele a búcsúzásba.

-          Mivel mész haza ? – kérdezte Liam.

-          Szerintem hívok egy taxit vagy sétálok. De talán jön busz is.

-          Ne bolondozz, majd valamelyikünk haza visz. – szólt közbe Louis.

-          Nem kell ezzel fáradoznotok. – magyarázkodtam.

-          Ez nem fáradság. – vágta rá egyszerre a 3 fiú. Aztán ismét nevetésben törtünk ki.

-          Szóval akkor.. Majd én elviszlek. Nehogy már sötétbe kelljen sétálnod. – mondta Liam.

-          Rendben. Köszönöm. Szerintem akkor induljunk.

-          Rendben. Mehetünk.

-          Louis köszönök mindent. Tetszett a délután. – köszöntem el tőle.

-          Nagyon élveztem én is. Remélem lesz még ilyen alkalom. – mondta Lou.

-          Én addig kijárok a kocsivalo míg te búcsúzkodsz. – mondta Liam.

-          Rendicsek.

-          Mi meg majd megbeszéljük. – kacsintottam rá. Vigyázz magadra Niall! És jó csajozást. – kacsintottam rá is.

-          Már megtaláltam az „igazit”. Láttam azon a bulin amit még ti rendeztetek.

-          Tényleg?

-          Igen. Szőkés barna haja haja volt, közép magas és tűzvörös ruha volt rajta.

-          Én tudom ki az. – mosolyogtam.

-          Tényleg? Hogy hívják? Hol lakik? Honnan ismered?

-          Majd elmesélem. De most már tényleg megyek. Liam már biztos kijárt már a kocsival.

-          Nee.. Abby.. Ne húzd az agyamat ez nem fair!! 

-          Sziia Niall!  - picit húztam az agyát.

Elköszöntem a fiúktól a szokásos módon. Egy jó szoros és odaadó ölelés és 2 puszi. Kikísértek a kapuig. Liam a fekete BMW –vel jár ki. Beültem mellé és elhajtottunk. Az6 út eleje csönddel telt el. Aztán Liam törte meg a csendet.

-          Meglepődtem, amikor megláttalak a lépcsőn. Először azt hittem csak álmodok.

-          Jaj, ne bolondozz Liam. Miért álmodnál?

-          Épp akkor gondoltam rád. Te pedig le sétálsz a lépcsőnkön.

-          Tényleg? Ez vicces. – kuncogtam.

-          Nem vicces. Na de hanyagoljuk ezt a témát. Akkor ráérsz holnap? El jönnél velem reggelizni?

-          Igen. Megígértem. – és ekkor kanyarodtunk be az utcánkba.

-          Rendben. Akkor 8kor érted jövök. Elviszlek egy olyan helyre ahol nagyon szeretek egyedül lenni. Nagyon szép hely.

-          Rendben. Köszönöm, hogy haza hoztál.

-          Számomra a megtiszteltetés. Akkor holnap érted jövök. Vigyázz magadra! Jó éjszakát!

-          Vigyázok. De te is vigyázz! Ne vezess olyan gyorsan, nem szeretném, ha bajod lenne.

-          Rendicsek. Ha hazaértem megcsörgetlek. Az úgy jó?

-          Persze. – Megöleltem a kocsi adni akartam neki a szokásos puszit, amikor ő elkapta a fejét és véletlenül a szájára adtam puszit..magyarul megycsókoltam.

-          Hopps.- picit elvörösödtem. – Szerintem megyek. Jóéjt Szia.. – amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból. Hallottam hogy csapódik a másik ajtó.. Jaj istenem csak ne jöjjön utána mert tuti fogom smárolni.

-          Abby! Várj! Kérlek!Ne Siess! – hallottam magam mögött Liam hangját.

-          Ne haragudj Liam. Nem tudom mi volt ez! Sajnálom.

-          Várj már egy percet kérlek!

De én már nem bírtam. Berohantam a házba és sírva futottam föl a szobámba. Susan utánam kiáltott de akkor sem álltam meg.