33. fejezet- Újra iskola?!

Helló!!

Hát nagyon szépen köszönöm hogy több mint  5000-en megnéztétek a blogot.

és nagyon örülök a pozitív vissza jelzéseknek is..:)

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.:))

Nagyon örülnék pár kominak..:)

A blogot megtaláljátok Facebookon :  * Katt *

Jó olvasást :) Puszii :)

Szeptember- London

Susan szemszöge:

Hát nem tudom hogy fogom beadagolni a fiúknak azt hogy iskolába kell járniuk.. Nehéz lesz de sikerülni fog... Remélem.

-          Fiúk, jó hogy itt vagytok. 

-          Hát te kérted, hogy jöjjünk be hozzád a koncert előtt. Mi volt olyan fontos? – kérdezte tőlem Liam.

-          Hát… nem is tudom hogy kezdjek bele..

-          Jajj Susan csak ezt ne.  Kit veszítünk megint el? – senki sem értette Niall ezen mondatát. – Pont ugyan így kezdtél bele nyáron, amikor odaadtad Abby levelét. – szomorodott el.

-          Most ne erről beszéljünk, fontosabb dolgot szeretnék közölni

- Abby-nél is fontosabb? - kérdezte Harry.

- Igen.. Holnaptól iskolába kell járnotok. Beszéltem a szüleitekkel akik támogatják ezt az ötletet. 1 teljes évig  kell mennetek, csak hogy meg legyen minden vizsgátok.

-          De Susan, én 19 éves vagyok. Ne szívass! – nyafogott Louis.

-          Kizárt! Szeretem a rajongókat, de nem bírnám ki hogy velük tanuljunk,és azt sem hogy össze legyünk zárva velük. Szétszednének minket! Nem támogatom. – ellenkezett Liam.

-          Susan, én és a tanulás két külön fogalom vagyunk. Nem vagyok egy lángész..  – nyafogott Zayn.

-          Ez van gyerekek. – mosolyogtam rájuk.

-          Várjunk csak.. – szólt közbe Liam. – Mi lesz a tv meghívásokkal, a koncertekkel, a dedikálásokkal, a turnéval?

-          Megoldva minden. Dedikálások, koncertek délután lesznek, így az óráitok nem maradnak el. Amikor a reggeli műsorokba mentek, kihagyhattok egy-egy órát. A turnékon pedig jönnek veletek a tanárok, és a buszon tanultok. Remélem megfelelő volt a válasz.

-          Hát ez szuper. Azt hittem az eddiginél rosszabb nem lehet, na tessék. – fogta meg a fejét Louis.

-          És akkor menzásak leszünk? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Niall.

-          Igen, drága húsom. Azok lesztek.

-          Szupeerr és mikor kezdünk a suliba?

-          Már holnap. Szóval szeretném ha kipihennétek magatokat.

-          Szuper. – igazította meg a haját Zayn.

@Harry_Styles : Iskola? Csak azt nee!!  

@NiallOfficial : Régen ettem menzai kaját.. kíváncsi leszek. Holnaptól ismét iskola :) 

Abby szemszöge:

Szeptember- Magyarország

Húú de nehéz lesz itt elkezdenem a sulit… kevesebbszer látom a családomat, a barátaimat. Úgy hiányzik Tina.. miért pont neki kellett meghalnia? Ő olyan szép,okos és kedves volt.. Úgy hiányzik nekem.

Mióta itt vagyok csak sírok és a szobámban ülök. Nem elég hogy a barátnőm magamra hagy ezen a nyamvadt világon, még a családomat és a barátaimat, és a szerelmemet is ott kellett hagynom.  Jake próbált vigasztalni de nem ment neki.. A szobatársam is nagyon kedves lány.  Szilvineknek hívják. Sopronban született, 2 tesója van és ő is imád táncolni.

Tegnap este Jake családjával vacsoráztam. Olyan jó hangulat volt nálunk. Pár óra erejéig elfelejtettem a gondjaimat.  Kimentünk az erkélyre és onnan néztem a tájat és fotózni kezdtem.  Nagyon el merengtem..

Jacob szemszöge:

Nagyon örültem, hogy Abby elfogadta a vacsora meghívást. Olyan jól érezte magát. Nevetett, viccelődött.. nem volt annyira befordulva, mint 2 napja. Kimentünk az erkélyre, láttam hogy elővette a fényképezőgépét és fotózni kezdett.  De a szemében megint láttam azt a szomorúságot.

Gyorsan lefényképeztem őt és kitettem Twitterre.

@Jacob_Smith : Olyan rossz magányosnak és szomorúnak látni a legjobb barátodat. És maga a tudat,  hogy nem tudsz mit tenni a felvidításához. Remélem az idő jó gyógyszer lesz számára.

Este vissza kísértem a kollégiumba. az ajtó bejáratánál megállítottam.

-          Biztos vagy ebben?

-          Miben? – kérdezett vissza.

-          Hogy itt akarsz maradni.. Látom rajtad hogy nagyon hiányoznak neked a srácok és a családod.

-          Jake, maradni akarok és felejteni.. már nem hiányoznak annyira..

-          Ne próbálj becsapni Abigel! Látom rajtad hogy hiányoznak neked, elég jól ismerlek..

-          Ne haragudj, de most megyek. Fáradt vagyok és holnap kezdődik a suli. Köszönök mindent! – láttam hogy egy könnycsepp gurul le az arcán. Nagyon sajnálom ezt az egészet.. Tudtam hogy meg kellett volna ütnöm azt a szemétládát aki összetörte a kicsi szívét.. Valamit ki kell találnom, már csak azt nem tudom mit.

Abby szemszöge:

Reggel 7:30 van. El fogok késni, már az első napomon. Fantasztikus vagy Abby! Nem csinálhattad volna jobban. Gyorsan megmostam az arcomat, feldobtam egy kis sminket (ami alapozót, szemceruzát, egy kis púdert, szempilla spirált és egy kis szájfényt tartalmazott). Egy koptatott farmert, egy fekete trikót és egy zöld zakót kaptam magamra és már rohantam is az iskola irányába.

Pont hogy beértem az iskolába becsöngetésre. Felmentem az igazgatóiba, illedelmesen köszöntem az ott ülő titkárnőnek. Nagyon aranyos kis néni ült ott.

-          Jó reggelt kívánok! Abigel Gonzales vagyok az új tanuló.

-          Szép jó reggelt angyalkám. Azonnal szólok az igazgatónőnek, hogy megérkeztél.

-          Rendben, köszönöm. – mosolyogtam rá. Ott álltam és csöndben vártam. Azon töprengtem, hogy mit csinálhatnak most a srácok Londonban. Biztos jól érik magukat, és engem próbálnak elfelejteni. A nagy gondolatmenetemből egy szőke hajú hölgy zökkentett ki.

-          Abigel Gonzales?

-          Igen, én lennék az. – ugyan úgy mosolyogtam rá, mint az előbb a titkárnőre.

-          Üdvözlöm az iskolánkban. Remélem kényelmesen utazott, a kollégiumi szobájával megvan elégedve?

-          Igen, minden szuper. A szobatársam is nagyon rendes és aranyos.

-           Ennek örülök, remélem jól fogja magát érezni nálunk.

-          Biztos . – Ekkor lépett be a szobába egy 17-18 éves srác.

-          Hivatott Igazgatónő?

-          Igen Tamás. Jó hogy itt vagy. Ő itt Abigel és szeretném, ha elkalauzolnád az iskolában. A te osztályodba fog járni. Jó lenne, ha nem lenne egyedül ebben a nagy iskolában.

-          Persze hogy segítek. Gyere velem, éppen fizika óránk van.

-          Köszönöm Tamás. Abby neked sok sikert és ha valami baj lenne akkor gyere bármikor.

-          Viszontlátásra! – nagy levegőt vettem és kimentem az igazgatóiból Tamással. Először nagyon csendesek voltunk, de aztán oldódott a hangulat.

-          Honnan utaztál ide Magyarországra? – fordult felém.

-          Hát ez hosszú történet. 16 évig Párizsban éltem, utána pedig Londonba költöztem az édesapámhoz.

-          Akkor jól megy a francia és az angol is. – nevetett.

-          Hát, igen.. egész jól.

-          Megérkeztünk. Nagyon rendes osztály vagyunk, szerintem simán be fognak fogadni téged.

-          Hát, remélem. Most új barátokra van a legjobban szükségem és a felejtésre. – amikor beléptünk az osztályba minden szem rám szegeződött. A tanár odalépett mellém és bemutatott az osztálynak.

-          Osztály figyelmet kérek! Ő itt Abigel Gonzales, Londonból érkezett hozzánk. Ezentúl hozánk fog járni. – most felém fordult. – Kérlek foglalj helyet. A gazdasági irodában tanszereidet és az órarendedet is megkaphatod.

-          Rendben. Köszönöm szépen. – hátra mentem az utolsó padba és leültem. Figyelmesen hallgattam az órát.

Aznap még 4 órám volt. Eléggé elfáradtam, gyorsan megebédeltem a menzán és felmentem a szobámba. Szilvi már bent volt épp a háziját írta. Nem akartam zavarni, leültem az íróasztalomhoz és elkezdtem írni a leckét.

Louis szemszöge:

Reggel 7 óra van. Nemsokára itt vannak értünk a biztonságiak és bevisznek minket a suliba. Suliba? Ez számomra még mindig hihetetlen. Annyira hiányzik a barátnőm… az incidens óta alig teszem ki a lábamat a szobából. Csak ha nagyon fontos.. Ott fekszem az ágyban Teddy répát szorongatva és Abby képeit nézegetem. Minden pillanatban megnézem hátha posztolt valamit Twitter-re vagy Facebook-ra. Szomorúan veszem észre hogy nem válaszol se az én leveleimre se a többiekére. Miért csinálja ezt? Jó ez neki? Vajon elfelejtett már minket? Sok kérdés cikázott a fejemben. ÉS a legjobb, még a legjobb barátom is engem okol a történtek miatt. Hazza szóba se áll velem. Tényleg hibás vagyok, de tudja jól hogy nekem is fáj a szerelmem elvesztése.

-          Felkészültél az iskolára? – jött be álmos fejjel Niall.

-          Hát.. fogjuk rá.. Nagyon félek a rajongóktól. Mi lesz ha letámadnak minket?

-          Ne aggódj, azért a közelünkben lesz Paul és megvéd, ha gáz van.

-          Remélem. Tudod jól mennyire félek a rajongóktól. – nyafogtam.

Ott ültünk 5-en a saját kisbuszunkba. Mindenkiben voltak gyomorgörcsök, de hát mit tegyünk akkor ha ismét be kell ülnie az embernek az iskolapadba. Kiszálltunk a kocsiból és újságírók hada fogadott minket. Szuper..

Bementünk a suliba, és láttam hogy a lányok szemei felcsillannak de mégsem mernek közelebb jönni hozzánk. Susan odaadott minden iratot, könyvet és órarendet. Ha minden igaz matekkal kezdünk. Bementünk a 252-es tanterembe és leültünk az üres helyekre. Csak mi voltunk a teremben, szóval Susan megtudott annyit oldani hogy az órákon csak mi legyünk. A matektanárunk egy elég ijesztő férfi volt.

-          Jó reggelt. – köszönt nekünk katonásan. – Remélem tudják hogy itt nem lesz kivételezés magukkal. Ugyan olyanok mint a többi diák. Szóval nincs lógás, ugyan úgy felelnek, dolgozatot írnak mint a többi tanuló. Remélem világos voltam. – mi pedig szótlanul bólogattunk.

-          Gyerekek én félek. – szólalt meg Zayn.

-          Én is. A répáimat akarom. – nyafogtam.

-          Tomlinson! Malik! Azonnal álljanak fel! – parancsol ránk szigorúan a tanár, mi pedig azonnal ugrottunk. – Nincs beszéd az órán. Kijönni a táblához, felelni fognak.

-          Hát szuper. Én és a matek. – dörmögtem az orrom alatt. – Már csak a bukás hiányzik.

-          Remélem értenek az egyenletekhez. – kétségbeesetten néztem Zayn-re majd a többiekre. Mondanom sem kell a legnehezebb feladatokat kaptuk, természetesen egy hatalmas karóval foglaltunk helyet. Büszke vagyok magamra.

-          Még valaki szeretne felelni? – mindenki összehúzta magát. Szerencsére hamar kicsengettek matekról,rengeteg házit kaptunk. Nem tudom mikor fogjuk ezeket megoldani. Nem tétlenkedtünk rohantuk is ki a folyosóra. Egy két lánnyal és sráccal  beszélgetni kezdtünk. Elmondták, hogy csak azért nem rohant le minket mindenki mert az igazgató megtiltotta. Azt mondta hogy ha valaki megszegi a szabályokat, felfüggesztést kapnak. Mondanom sem kell senki nem mert kockáztatni. 

A nap további részében, volt egy fizikánk,kémiánk, irodalmunk, nyelvtan,testnevelés és 2 francia óra. Hulla fáradtan estünk haza az iskolából.

-          Na milyen volt az első nap? – kérdezte mosolyogva Susan.

-          Ne is kérdezd. Lou és Zayn egy matek egyessel kezdték az évet. – kezdett bele Liam mire Susan-nek elkerekedtek a szemei. – Majd kémián majdnem felrobbantottuk az iskolát, tesin eléggé kifárasztottak minket. A francia óra még tűrhető volt, de a legrosszabb az hogy rengeteg házit kaptunk.

-          Nem úszhatnám meg a holnapi iskolát? – nézett könyörgően Niall és Zayn Susan-re.

-          Sajnálom srácok. Gondoljatok bele. Nincs sok hátra, amúgy is februárban kezdődik ez európai turné és akkor magán tanárokkal lesztek. – mosolygott Susan.

-          Szuper. Na felmentem. – mondta Harry, majd vágott hozzá egy két hülye pofát. Esküszöm egyszer elkapom és megmondom neki hogy mondja a szemembe hogy mi baja van velem.

-          Akkor menjünk fel és kezdjünk bele a házifeladat megírásába, hisz este koncert van az arénában. – váltott komoly szóra Liam.

-          Én elötte megeszek egy répás melegszendvicset. Kér valaki? – mosolyogtam rájuk.

-          Köszi, inkább kihagynánk. De neked jó étvágyat hozzá.

-          Én a Nando’s –ból rendelek, valaki? – kérdezte Niall.

-          Niall, véletlenül nem volt a menzán ebédetek? – kérdezte Susan de a szája szélén láttam egy kósza mosolyt.

-          őőő.. De igen. Csak nem volt elég, így éhes maradtan. Repetát pedig nem kaptam.

-          Értem. Srácok 7 kor indulunk az aránába. Addig egyetek, tanuljatok és pihenjetek. – Susan közölte velünk a programot és elment.

-          Akkor irány a konyha…

@Louis_Tomlinson : az első tanítási nap, borzalmas volt.  Hogy az istenbe fogom kibírni? Abby akár merre is vagy nagyon hiányzol és szeretlek! ♥