27. fejezet - Az utazás

Harry szemszöge:

Amikor Tom-ék megérkeztek faggatózni kezdtek, hogy mi történt. Emily és Tom nagyon aggódnak Abby miatt, elmesélték nekünk hogy tegnap halt meg a legjobb barátnője, rákos volt szegény. Nagyon köz állt hozzá, ő volt Jake után a legjobb barátja. Abby nem is mesélte nekem, miért hagyta ki? Szegényt nagyon sajnálom,sok minden össze jött neki. Valamiért nagyon rossz érzésem lett. Ez egy megmagyarázhatatlan dolog. Egyszer csak pánik roham jött rám, kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet, de nem lett jobb. Elindultam felfelé a lépcsőn, egyre jobban hatalmába kerített a pánik. Bementem Abby szobájába sehol sem találtam, a fürdőszoba felé vettem az irányt de az ajtó zárva volt. Kopogtam, dörömböltem de nem nyitott ajtót. Kirohantam a szobából egészen Lou szobájáig.

 

-          Srácok! – ordítottam.

-          Mi a franc van? Épp lelkizünk, nem érünk rá a hülyeségeidre. – pirított rám Zayn.

-          Gyertek gyorsan baj van! – teljesen kétségbe estem. Louis látta rajtam hogy nem viccelek.

-          Abby-vel van valami?

-          Igen gyertek gyorsan a szobájába. – nem tudtam hogy jönnek-e utánam de én kirohantam a szobából és vissza mentem. A két srác hirtelen mellettem termett, de nem értették mi van.

-          A fürdőben van és nem válaszol, srácok érzem hogy baj van. Törjétek be az ajtót!- adtam ki a parancsot. Kis idő után sikerült betörni az ajtót, felsikítottam. Abby ott feküdt a földön, körülötte egy borotvapenge, és rengeteg vér. Louis és Zayn egyből odarohantak hozzá, de nem volt magánál. Ordítani kezdtem Susan és Tom nevét, sikeresen mert egyből az ajtóban termettek.

-          Mi történt? – rohant oda Tom.

-          Hívtatok mentőt? Siessetek! Meg fog halni a lányom. – ordítozott velünk Emily.

Bent a korházban mindenki stresszelt. Senki sem érti miért tette ezt magával Abby. Lou saját magát okolja a történtek miatt. Kint ültünk és az orvost vártuk. Rettenetes bűntudatom van. Egyszerűen nem tudom megbocsátani magamnak azt, hogy magára hagytam ilyen állapotban. Amikor lecsukom a szememet Abbyt-t látom ahogy a fürdőszoba padlón fekszik. Nem bírom ki sírás nélkül.. Esküszöm ha meg hal, nem állok jót magamon. Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat. Igen Louis után ő az akivel mindent meg tudok beszélni.

Louis szemszöge:

Az egész az én hibám.. ha nem éli túl, esküszöm meg ölöm magamat. Miért kell így büntetnie az istennek? Mióta vannak bent az orvosok? Miért nem mondanak semmit?

-          Karl! Mi van a lányommal? – nyaggatta Emily a doktort. Nem tudom tudjátok-e de Emily és a doki randizgatnak, és nagyon boldognak tűnnek egymással.

-          Most már jobban van. Stabilizáltuk az állapotát. Holnap már haza mehet, de nem tudom hogy lelkileg mikor fog meggyógyulni. Mégis mi történt?

-          Teljesen összeomlott. Meghalt a legjobb barátnője, Louis megcsalta.. – válaszolt Zayn.

-          Ez az egész a te hibád! Ha nem csalod meg azzal a csajjal akkor most nem tartanánk itt! – vágta a képembe Jake.

-          Nem kell a szememre hánynod! Tudom hogy az egész az én hibám. – kezdtem bele a zokogásba.

-          Nyugodjatok meg! Ez egy kórház! – csitította le a kedélyeket Karl.

-          Be lehet hozzá menni? – kérdezte Hazza.

Hazza a repülőtéren

-          Igen, de kérlek ne zaklassátok fel, nem lenne jó neki.

-          Rendben, köszönjük. – mosolygott rá Emily. Elindultam az ajtó felé, amikor éreztem hogy valaki elkapja a vállamat.

-          Nem! Te oda be nem teszed a lábadat! Világos voltam? – morgott rám Jake.

-          De bemegyek! Nem te mondod meg ! Ő a barátnőm!

-          Igen? A barátnőd? És akkor nem volt a csajod amikor megcsaltad? 

-          Ne avatkozz bele te barom!  - vágtam vissza szótagolva.

- Barom? Igen? Gyere ki, és intézzük el a kórház előtt. 

- Menjünk! 

-          Elég! Egyikőtök sem mehet be hozzá! – parancsolt ránk Tom.

-          Fiúk!- fordult felénk Susan. – Szeretném ha felmennétek Liam-hez. Úgy is azt terveztétek mára. Kérlek most hagyjátok magára Abby-t. Nyugalomra van szüksége.

-          Na de… - szólt közbe Hazza.

-          Nincs semmi de! Menjetek haza és induljatok el a géppel. Ez parancs!

-          Kérlek Susan, legalább én had maradjak itt vele! – könyörögtem neki.

-          Nem érted, takarodj! – itt telt be a pohár és neki estem annak a baromnak. Zayn és Tom alig tudtak szét szedni minket.

A repülőn csak bámultam ki a fejemből, egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Csak saját magamra haragudhatok, de nem érdekel bátor leszek és elmondom Liam-nek azt amit már el kellett volna mondanom. 

A házhoz vezető úton is csak Abby járt a fejemben és az amikor ott feküdt a földön és..

Louis a repülőtéren

Bent a házban nagy nevetéseket hallottam, a hang irányába mentünk. Ekkor láttuk meg Liam-et egy csajjal és a tesóival a medencében.

-          Sziasztok! – köszöntünk nekik.

-          Hát… ti meg mit kerestek itt? – dadogott Liam.

-          Meglepetés. – vigyorgott Hazza.

-          Ácsi ácsi ácsi.. ti nem a…

-          De igen, megjött a One Direction! - ordította Niall.

- Meglepetés, kicsim! - elővettem a kényszer mosolyomat.

-          Hú Liam, ezt nagyon komolyan mondtad. – nevetett fel Sarah.

-          Azt eddig el felejtetted közölni velem hogy a kedvenc bandám énekese vagy. Jobb lesz ha megyek.

-          Várj meg. – úszott utána Liam.

Niall szemszöge:

- Ő tényleg nem ismerte fel Liam-et? Főként úgy hogy a kedvenc bandája? - nagyon meglepődtem.

-  Ezt kis se mond. - "ájulás" kerülgette Louis-t.

-  Csajok, szerintetek miről beszélhet az a turbékoló pár? - kíváncsiskodott Hazza.

- Nem tudom. De mivel barátnője van.. szerintetek túl lépett Abby-n? - kíváncsiskodtam.

- Reméljük. Én szurkolok drágaságom! Ha Abby- vel nem jönne össze, az én ajtóm mindig nyitva áll a te aranyos kis répafejednek - kuncogott Hazza.

- Köszönöm drága Harry Potterem. - csipet bele a pofikájába.

Abby szemszöge:

Ez az egész csak álom lett volna? Vagy a valóság? Ránéztem a kezemre.. sajnos nem csak álmodtam. Tényleg megtettem. Hogy lehetek ekkora barom?

Az ágyam mellett ott ült Jake, apa és anya. Anya csak beszélt és beszélt de én nem válaszoltam..

-          Kicsim hallasz? Tom miért nem válaszol? – anya nagyon kétségbe esett.

-          Abby! Hallasz?Kicsim kérlek válaszolj!

-          Abby! Tudod kivagyok?

-          Igen anya, hallak, Jake, tudom kivagy.. de kérlek hagyjatok magamra!  Most egyedül akarok lenni.

-          Kicsim miért csináltad ezt magaddal?

-          Felejteni akartam.. és ez tűnt a legjobb megoldásnak.

-          De kicsim… - anya nagyon rosszul nézett ki.

-          Kérlek, hagyjatok magamra!

-          Rendben te tudod. De ugye tudod hogy én mindig itt vagyok neked? – szorította meg a kezemet Jake.

-          Köszönöm. Még valami, a fiúk is itt vannak a korházban?

-          Nem kicsim, elküldtem őket Liam-hez. Remélem nem bánod. – én erre csak bólogattam. Most hogy Susan elküldte őket, remélem, át tudom gondolni a dolgokat. De egy biztos, hogy egy ideig nem megyek vissza Londonba, bármi történjék is.

 

Remélem tetszett ez a rész is.:)

Facebook-os oldal. Ha tetszett ez a rész nézz be , likolj és oszd meg :)

4 komi (enyémen kívül) és jön az új rész. :))