25. fejezet

Sziasztok!

Nagyon örülök a több mint 3300 látogatónak :) 

És az is nagyon jó érzés hogy a múlt héten megdőlt a nézettségi rekord, hisz 1 nap alatt 220-an néztétek meg az oldalt :)

Remélem hogy ez a fejezet is tetszeni fog nektek :)

3 komi és jön az új rész!! :)
A blog megtalálható a Facebook-on is.. :)
Katt :) 

Puszii :)

Abby szemszöge:

-           Jake! – ugrottam a nyakába. Alig akartam elereszteni.

-          Abby, meg fogok fulladni.

-          Nem érdekel, olyan régen láttalak, most el nem eresztelek. Hiányoztál te majom!

-          Kicsim enged el szegényt. – lépett mögém anya. – Jake légy üdvözölve nálunk.

-          Emily,de régen láttalak, az évek alatt egyáltalán nem öregedtél semmit. – bókolt anyának.

-          Szóval te vagy a meglepetésem? – néztem rá, majd anyáékra.

-          Igen. Tudtunk, hogy nagyon régen láttátok egymást, és gondoltuk meghívjuk pár napra. – mosolygott apa.

-          Köszönöm! – most őket pusziltam sorra.

-          Jake be szeretném neked mutatni apa barátnőjét, a pasimat, és a lökött ír manót. – mosolyogtam rá, és bevezettem a nappaliba. – Ő itt Susan, Louis és Niall.

-          Szisztok. – csak ennyit mondott. – Szóval ti vagytok a One Direction.

-          Igen, a 2/5-e – mosolygott Niall. – A többiek a tengerparton és a hegyekben vannak. Kell egy kis pihenés.

-          Így igaz. – bólogatott Jake. Rengeteget beszéltünk, nevettünk és poénkodtunk. Igazam lett Lou és Jake nagyon jól megértették egymást. Olyan gyorsan elment ez a nap is. Vacsorára pizzát rendeltünk, amit nagyon gyorsan befaltunk, főként Niall. Lou-val egymás mellett ültünk és nem engedtük el egymást. Oda bújtam hozzá, és így hallgattam Jacob meséit.

Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és Jake szobája felé vettem az irányt. Annyi mindent meg kell beszélnem vele, már nagyon hiányzott a közelsége.

-          Jake, bejöhetek? – kérdeztem tőle zavartan, hisz nem akarom zavarni.

-          Persze, gyere, ülj le ide mellém. – mosolygott. – Hiányoztál baby! Meg kell jegyeznem a te szőke, azaz ebben az esetben barna herceged nagyon jó fej és helyes. Ügyes választás volt.

-          Köszi, és mit gondolsz róla?

-          Ahogy az előbb mondtam nagyon helyes, kedves vicces és répamániás. Minden 3. mondatában a répa szerepelt. Tökre összeilletek nagy bolond lennél, ha elveszítenéd ezt a pasit. A szemébe valamiféle tüzet láttam, amikor rólad beszélt. Teljesen beléd van habarodva. Tényleg?

-          Igen te bolond. Van még valami, amit tudnod kellene… - kezdett bele valami nagyon fontosba hisz elkomorodott.

-          Mi az? Ne idegesíts!

-          Több hétre Londonba kell költöznöm hisz kaptam egy új filmszerepet és ott fogják forgatni a befejező részeket, és ha gondolod többet találkozhatnánk.

-          Mi? Tényleg? Ez komoly? – dadogtam. Ez a srác mindig meg tud lepni, már nagyon hiányzott nekem. Most több hétig Londonban fog lakni, újra együtt lesz a csipet csapat. De a gondolat menetemet Jacob szakította félbe.

-          Mit szólsz hozzá?

-          Mi? Tessék? Bocsi, elkalandoztam.

-          Szóval, lakhatok nálatok, míg a forgatások vannak? De csak akkor, ha nem zavarok..

-          Bolond vagy? Persze hogy lakhatsz nálunk, szerintem apa is bele fog egyezni.

-          Holnap közös program?

-          Persze, korán reggel induljunk el. Egy közös reggeli utána a Disneyland?

-          Okés, úgy is régen voltam ott. Mint a régi szép időkben. – mosolygott rám.

Louis szemszöge:

Már egy órája itt ülök Abby ágyán, de sehol sincs. Hol a barátnőm? Megígérte, hogy ma együtt alszunk, de nincs itt miért? Át hoztam a szobámból a laptopomat és Twitteren válaszoltam egy két rajongómnak, vásároltam a neten, répás meséket néztem. Lementem a konyhába, de ott sem volt. Ki mentem a kertbe hátha ott van, de ott sem találtam. Mintha a föld nyelte volna el. Lefeküdtem a fűre és néztem a csillagokat. Körülbelül hajnali 2 lehetett, amikor felmentem az emeletre benéztem a szobájába, de nem volt ott. Lefeküdtem az ágyára magamhoz szorítottam a mackóját és elaludtam.

Abby szemszöge:

-          Úr isten! – ugrottam fel az ágyról. Jake úgy megijedt, hogy ijedtében leesett az ágyról. – Mennyi az idő?

-          Szívbajt hoztad rám. Hajnali fél 3 van. Miért?

-          Louis! Elfelejtettem, már biztos vár rám. Ne haragudj, de mennem kell! Reggel 8kor találkozunk a nappaliba. Puszi. – gyors léptekkel elindultam a szobám felé. Lou biztos mérges rám, valahogy ki kell engesztelnem. Amikor beértem a szobámba, láttam, ahogy Lou ott alszik a macimmal. Szegényem mennyit várhatott rám, ezt jól elszúrtad Abby. Gyorsan bebújtam mellé az ágya és a dereka köré fontam a kezemet.

-          Kicsim.. – nyöszörgött.

-          Ne haragudj. Jake-el beszéltem és nagyon elszaladt az idő. Nagyon nagyon sajnálom.

-          Semmi baj. Legalább most itt vagy mellettem. – odahúzott magához és forró csókot nyomott az arcomra. – Szeretlek Abby.

-          Én is téged Tomlinson. Soha senkit nem szerettem ennyire, mint téged.

-          Kicsim, én már fáradt vagyok. Holnap beszélünk. Szeretlek! – megcsókolt és hozzám bújt.

Reggel amikor felébredtem Lou még aludt, nem volt szívem felébreszteni. Hagytam neki egy üzenetet az éjjeliszekrényen mellé pedig egy répás müzli szeletet tettem.

„ Drága Tomlinsonom!

Amikor felkeltem még aludtál és nem volt szívem felébreszteni téged. Jacob-al elmentünk a Disneyland-be este együtt leszünk. Nagyon szeretlek! Abby. ♥ ”

Gyors felöltöztem és a nappali felé vettem az irányt. Jake már várt rám.

Bent a meseparkban nagyon jól éreztem magamat. Jake hozta magával a fényképezőjét, rengeteg képet csináltunk, pózoltam Mickey egérrel és Mini Mouse-al. Rengeteget nevettünk hülyültünk, és a többi.

Louis szemszöge:

Reggel amikor felkeltem Abby már nem volt mellettem. Mégis mi a franc van itt este se volt velem.. Nem gondoltam volna hogy ilyen lesz a kapcsolatunk. Láttam egy levelet az éjjeliszekrényen, gyorsan kinyitottam és olvasni kezdtem:

„ Drága Tomlinsonom!

Amikor felkeltem még aludtál és nem volt szívem felébreszteni téged. Jacob-al elmentünk a Disneyland-be este együtt leszünk. Nagyon szeretlek! Abby. ♥ ”

Jaj, ne már. Ezt nem hiszem el, azt hittem, hogy ma együtt leszünk, de nem.. ő Jacob-al van. Felkeltem az ágyból és átmentem a szobámba. Niall már ébren volt és látta rajtam hogy valami nincs rendben.

-          Hé répás! Hát te? Hogy hogy itt vagy? Nem a barátnőddel kéne lenned?

-          Csak kéne, de ő a Disneyland-be van Jacob-al. Engem meg jól itt hagyott. – szomorodtam el.

-          Ne búslakodj! Gondolj bele, nagyon régen látták egymást és szeretnék együtt tölteni a napod. Itt vagyok, én jól el leszünk ma.

-          Jó oké, de tegnap este se volt velem. Egész este őt kerestem,az egész házat felkutattam. De ő nem jött, vagyis hajnali 3kor esett be az ágyba. Beszélgetünk utána pedig elaludtam. Tudod nem ilyennek gondoltam a kapcsolatunkat.

-          Lou drágám. Gondolj bele, muszáj beszélniük Abby-nek ő a legjobb barátja. Mi pedig lazítunk. Úgy is megígértük Adam-nek hogy focizunk vele a pályán. Benne vagy?

-          Foci? Tudod, hogy mindig benne vagyok a focizásban. Mikor megyünk?

-          Szerintem Adam még alszik. Úgy dél körül.

Kint fociztunk a kertben. Én,Niall, Adam és Tom. Nagyon mókás volt, meg kell jegyeznem Adam nagyon jól, focizik. Az idő is nagyon szép volt, míg mi fociztunk a lányok napoztak. Susan készített nekünk jó hideg limonádét, ami a foci után nagyon jól esett.

Kb. 5 óra lehetett amikor Abby és Jacob beestek az ajtón a nevetéstől. Nagyon jó kedvük volt.

-          Sziasztok! – üdvözöltek mindenkit.

-          Végre megjöttetek! Abby már hiányzott a reggeli ölelésed. – ugrott Niall Abby nyakába.

-          És akkor en mit mondjak? Egész nap nem látom a barátnőmet és még egy ölelést sem kapok.

-          Igen kapsz egy hatalmas ölelést. Utána pedig a pasimat kényeztetem. – ennél a mondatánál felcsillant a szemem.

-          Jól hallottam, hogy kényeztetést kapok?

-          Igen! Gyere, menjünk is a szobába. – nem kellett kétszer mondania, én már fel is pattantam a földről és a ház felé vettem az irányt.

-          Hé, szívem! Már is itt hagysz? Ezért ki kell engesztelned! – kiáltott utánam Niall, de egyáltalán nem érdekelt. Rohantam a szoba felé, ahogy csak lehetett és Abby-t vártam.

-          Azt hittem már soha nem érsz fel. – mosolyogtam rá.

-          Pedig siettem. Annyira hiányoztál már. – odaugrott mellém és megcsókolt. – Ne haragudj, hogy magadra hagytalak. De olyan édesen aludtál nem volt szívem felébreszteni téged.

-          Hát eléggé szomorú voltam, hogy itt hagytál, de Niall meg vígasztalt. Megebédeltünk és egész délután fociztunk. – meséltem neki. – És neked milyen napod volt hercegnőm? Milyen volt a Disneyland?

-          Húú nagyon klassz. Képzeld fotózkodtam Mickey egérrel és Mini Mouse-val. Nagyon vicces volt. Jacob is hülyéskedett. Képzeld felismert egy két kislány és odajött hozzám autógrammot kérni. Nagyon aranyosak voltak, de nem értem miért kértek tőlem autógrammot.

-          Hmm.. a csajom is híres lett, úgy hogy azt sem tudják, hogy velem jár. Ez tetszik. Csak nehogy híresebb legyél, mint én. – nevettem fel.

-          Nem fogok. De most menj, elzuhanyozni vedd fel a pizsidet én addig összedobok vmi vacsit és az ágyban felszolgálom.

-          Hmm de mázlista vagyok. Sieetek. És ne felejtsd el a réépát! –nyomtam egy csókot a szájára és a fürdő felé vettem az irányt. Lehet  hogy hülyének néztek, de nagyon féltékeny vagyok Jacobra. Ahogy Abby mesélte a napjukat nagyon csodálja. Tényleg örülök a boldogságának, de szeretném, ha velem is törődne. Észre se vettem hogy 1 órája ázok a vízben. Amikor észhez tértem gyorsan kiszálltam a fürdőkádból, felöltöztem és siettem a szobába. Szomorúan láttam hogy Abby elaludt. Ott fekszik az ágyon a kajám mellette. Elszúrtam, ismét. Gyorsan megettem a kaját, betakartam, forró csókot leheltem ajkaira és befeküdtem mellé az ágyba.

Jacob szemszöge:

Úr isten, annyira boldog vagyok. Ismét Abby-vel lenni csodálatos. Boldogsággal tölt el, hogy Abby boldog Louis-val. Nagyon kis cukik együtt. Szurkolok nekik, Ab tényleg megérdemli, hogy boldog legyen.

Ez a nap, amit együtt töltöttünk fantasztikus volt. Olyan volt, mint a régi szép időkben. Rengeteget nevettünk, csináltunk képeket és egy két kislány még oda is jött hozzánk autógrammot kérni Abby-től. Nagyon aranyosak voltak.

Este, amikor haza értünk hulla fáradt voltam, gyorsan bekaptam valamit kaját, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Elég furcsa álmom volt...