46. fejezet - Szent a béke?!

Niall szemszöge:

Reggel elég nyúzottan keltem az ölemben volt a laptop. A telefonom csörögni kezdett, az ébresztő volt. Kinyomtam. Észrevettem, hogy kaptam egy sms-t. Abby-től jött.

" Niall! Összevesztem Dáviddal, nagyon megbántott. Itt zokogok a kórházba kérlek gyere be amilyen gyorsan csak tudsz! Könyörgöm.. :/ puszi : Ab. "

Abby ezt hajnali négykor írta...Mi a fene történhetett ezekkel?Kiugrottam az ágyból és felöltöztem. Lementem és megreggeliztem. Ilyen gyorsam sem ettem még. Reggeli után felrohantam az emeletre, beraktam a laptopot a táskába, a telefonomat a zsebembe mélyesztettem és elindultam a kórházba. Abby még javában aludt. Szegényt annyira sajnáltam, nem volt szívem felébreszteni. Így elmentem a dokihoz és megkérdeztem mi van Abby-vel.

•          Mi van vele Doktor úr? - kérdeztem mosolyogva.

•          Abby állapota rendkívül jó. Ha így folytatja holnap délután haza is mehet.

•          Hát ez fantasztikus..  - csaptam össze a kezemet.

•          De.. - vágott közbe Norman doktor. - Nem szabad felzaklatnia magát. Rendben? Pihenésre van szüksége..

•          És pénteken már utazhat velem Londonba az esküvőre?

•          Persze, mehet. De vigyázzon rá és alkoholt nem ihat. Értette Mr. Horan? - kereste a tekintetemet. – Mert akkor elég jócskán kiüti magát. Elég erős gyógyszert kapott.

•          Persze. Vigyázok rá.

•          Örülhet ez a lány hogy ilyen barátja van... - veregette meg a vállamat. - N haragudj fiam de most mennem kell. 10 perc múlva műtétem lesz..

•          Rendben.. köszönünk mindent.

Miután elment a doki visszamentem Abby-hez. Már ébren volt. A takaróját szorongatta és maga alatt volt.

•          Szerbusz csajszi.. - üdvözöltem mosolyogva. - Bocsika hogy csak most jöttem, de későn vettem észre az SMS-t, mikor bejöttem meglátogattam a dokit.

•          Jajj Niall... - zokogott.

•          Mi a baj baby bogyó? - oda ugrottam hozzá és magamhoz öleltem.

•          Összevesztünk Dáviddal. Egy hülyeségen.. majd úgy felhúzta az agyamat, hogy elküldtem a francba.

•          De min vesztettek össze?? - nem értettem. Dávid olyan boldogan ment be hozzá, min húzhatta fel magát?

•          Hát.. - szipogott Abby - megkérdeztem tőle hogy jön-e az esküvőre... ezen pedig besértődött, hogy- hogy kérdezhetek ilyet tőle.. meg hogy tuti szégyellem és ezért nem akarom bemutatni az otthoniaknak. Majd a végén azt vágta a fejemhez hogy Louis megvigasztal hisz annyira szeretem..

•          Istenem... butuskák vagytok. De amúgy szereted még Abby? Mit érzel most iránta? - nagyon kíváncsi vagyok mit érez a barátom iránt.

•          Nem. - vágta rá egyből. - Vagyis a szívem azt sugallja hogy szeretem az életemnél is jobban. De az eszem pedig az ellenkezőjét mondja. Nekünk már nincs közös jövőnk.. Mi már nem leszünk egy pár. Neki ott van Eleanor nekem pedig.. - itt elgondolkozott. - talán Dávid megbocsát.

•          Biztos.. majd beszélek vele. Amúgy behoztam a laptopot. Sajna nem a tiédet mivel nem tudtam merre laksz. Így az enyém van itt, remélem nem bánod.

•          Nem, köszönöm szépen. Szerinted most fent lesz? - kérdezte mosolyogva.

•          Megcsörgetem.. 12 óra van.. biztos fent vannak már.

Abby szemszöge:

Niall felhívta Liam-et így pár perc múlva láthatom. Olyan jó hogy itt van velem. Hiányzott ez az ír töltött disznó.. ;) Liam már fel is kért amit elfogadtam.

•          Sziasztok huligánok. - vigyorgott a kamerába Liam.

•          Sziia. - mosolyogtam.

•          Jól nézel ki Abby! Minden oké? Nagyon aggódtam miattad.

•          Nyugi Liam meg ne fulladj. - kuncogtunk Niall-al.

•          Jól van na.. - durcizott be Liam. - Szóval miújság emberek?

•          Minden rendben, ha szabad ezt mondani.. - szontyolodtam el.

•          Netán van valami baj? - dülledtek ki Liam szemei. - Mit mondtak az orvosok? Ugye nincs komoly bajod?

•          Nem nyugi, az állapotommal minden endben van. Holnap délután már haza is mehetek. Csak Dáviddal nagyon csúnyán össze vesztünk és nem tudom, hogy lesz..

•          Hát azt nagyon sajnálom.. Mikor jöttök Londonba?- terelte a témát a Payne fiú.

•          Péntek délben indul a gép ha minden igaz.. - kérdőn nézte Niall-ra, hogy igazam van-e, aki csak bólogatott.

•          Szuper, akkor kimegyek elétek. - mosolygott a Payn fiú.

•          Köszi haver. - vigyorgott Niall.

•          Abby, egyébként hogy tetszik az egész modell élet? Mert hallottunk ám rólad...

•          Tényleg? - ezen tényleg elcsodálkoztam. Szóval már külföldön is ismerik a nevemet? Ez olyan jó érzés, de jobban örülnék, ha a tánc miatt ismernének.

•          Igen képzeld kishercegnő... A rajongóink szeretnék, ha lenne egy közös fotósorozatunk. - magyarázta Liam. - És mi is szeretnénk. Mit szólnál hozzá? - húzogatta a szemöldökét.

•          Hát ez tényleg fantasztikus lenne. Nagy megtiszteltetés lenne ha magával a One Direction-al lenne közös portfólióm. - bohóckodtam.

•          Szuper. Akkor beszélek Susan-el...Az esküvő után megcsináljuk a képeket. Rendben?

•          Rendicsek. Am Liam anyuékkal minden okés?

•          Persze, a babák is egészségesek. Képzeljétek el, itt már hatalmas a nyüzsgés. Mindenki be van zsongva az esküvő miatt. El sem tudnátok képzelni..

•          Tipikus.. - vigyorogtam.

•          Liiiaaaaam! Hol vannak a répáim? - rontott be Louis a szobába.

•          Mennem kell.. Majd beszélünk. Sziasztok. - csapta le a laptopot Liam.

Szerencsére nem láttam az arcát de a hangja felzaklatott. 3 hónapja nem hallottam ezt az édes hangot. Azt hittem túl léptem rajta, de ha most így reagálok a hangjára, akkor mi lesz pénteken? Amikor szemtől szemben fogunk állni? Lehet, az lenne a legjobb ha nem mennék el az esküvőre, és nem lesz baj.

•          Niall, - fordultam a srác felé, aki éppen az ablak előtt állt. Most felém fordult.

•          Hmm?

•          Jobb lesz ha én nem megyek el az esküvőre. Nem megy...

•          De mégis miért? Mi történt? - ismét ült az ágyam szélén.

•          A hangja Niall.. meghallottam és elgyengültem. Nem fog menni.. félek hogy ha ismét látom nem tudok MEGÁLLJT! parancsolni..

•          Szereted még? - kérdezte halkan. Nem tudom mit válaszoljak. Szeretem? Nem tudom. Nekem most itt van Dávid, vagyis volt.

•          Nem tudom Niall. a szívem mélyén igen, hiányzik. De neki ott van Eleanor. Ahogy olvasom a friss újságcikkeket és látom a képeket boldogok. Louis arcán is őszintének tűnik a mosoly.

•          Tudod amikor elmentél karácsony után Louis nagyon rossz irányba tévedt. Minden nap más csaj volt az ágyában és hulla részegen esett haza. Elég rossz volt úgy látni..

•          Ez igaz? De hát miért? - dadogtam.

•          Mindegy. Váltsunk témát. Képzeld rám írt egy régi ismerősöm hogy szeretne találkozni velem. 12 évesen láttam utoljára, amikor elköltöztek Írországból egészen Amerikáig. Molly-nak hívják. Először nem rémlett, hogy ki lehet ez a lány, de aztán beugrott, amikor felhívtam anyát. Kiskoromban teljesen bele voltam zúgva a lányba, de nem mertem megnyílni előtte. Féltem, gyáva voltam.

•          De hát ez tök jó. Mit írtál neki válaszul?

•          Semmit mert begyulladtam. Mit írhatnék vissza? Segíts Abby!

•          Jóó, gyere lépj be a Facebookodba és együtt megírjuk neki a levelet. Oksi?

•          Köszönöm szépen. - felmentünk az adatlapjára és megírtuk a választ.

Kedves Molly! =)

Nagyon örülök a levelednek, és annak is hogy rám írtál. Bocsi hogy idáig nem válaszoltam, de nem volt időm. Elég régen nem találkoztunk.. Amikor Londonba költöztök írj rám és összefuthatnánk. Legyen szép napod. :)

Puszi Niall

•          Biztos jó így? - kérdezte félénken Niall.

•          Igen. Tuti. Ne aggódj. - bíztattam.

•          Akkor jó. Figyu, nekem most el kell mennem elintézni néhány dolgot. Meg a szállodába is meg kell hosszabbítanom a foglalást..

•          Na azt felejtsd el. Lediktálom neked a címünket és vidd oda a cuccodat. Van hely és nem szeretném ha fizetnél. Értetted?

•          Igenis Abby kapítány.

•          Hangosabban. - mosolyogtam.

•          Igenis Abby kapitány. Hóóó... - tudjátok van az a mese..hmm.. mi is a neve. Ja persze, Spongyabob. az eleje is valahogy így kezdődik csak nem az én nevemmel. Ezt a mesét naphosszat néztük, amikor még ott éltem.

•          Istenem de bolondok vagyunk. Akkor megyek és köszi a címet. Délután visszajövök.

•          Rendicsek. Sziiiaa Niall . - odahajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

Niall távozása után elaludtam. Eléggé kifárasztott a sok bohóckodás és a tegnap éjszaka. Amikor felébredtem egy futár volt a szobámban. Először megijedtem de aztán megnyugodtam. Egy hatalmas rózsacsokor volt a kezében. Aláírtam a papírt, majd a srác elment. Alaposabban szemügyre vettem a csokrot, volt benne egy kis papír. Vajon kiküldte nekem ezt a virágot? Miért? Mivel érdemeltem ki ezt a hatalmas csokrot? Ez a csokor kb. 50 szál rózsából állt. Kinyitottam a kis borítékot és olvasni kezdtem.

" Picim, kérlek ne haragudj a kirohanásom miatt. Nem akartam összeveszni veled, csak kiborultam. Eléggé féltékeny típus vagyok..Én nagyon szeretlek téged, remélem nem haragszol. Hiányzol. Dávid "

Istenem, hogy tudnék rá haragudni? Mivel érdemeltem ki ezt a srácot? Néhány perces mélázás után kopogást hallottam.

•          Gyere! - Kiáltottam ki. Bejött a rejtélyes idegen egy plüssmacival a kezében. - Szia.

•          Szia. Picim ugye nem haragszol? - nézett bűnbánó szemekkel Dávid. - Tudod nagyon sajnálom a kiborulásomat. Nem tudom mi üthetett belém.

•          Te ne haragudj. Nem tudom miért kérdeztem meg. Talán azért mert nem tudtam hogy elengednek-e a forgatásról.

•          Ne szabadkozz. Megértem. De ugye nincs harag és elmehetek veled Londonba?

•          Persze kicsim. Nagyon szeretnélek bemutatni a családomnak. Idejössz hozzám? - kérleltem.

•          Persze. - bebújt mellém az ágyba én pedig jó szorosan hozzá bújtam. Jó volt érezni az illatát. - Akkor, jössz velünk Londonba?

•          Ki nem hagynám. Jake Szerdán érkezik, téged pedig holnap (kedden szer. megj. ) engednek ki a kórházból. Mit szólnál hozzá, ha csütörtökön csapnánk egy nagy bulit? Mi 4-en meg a haverjaink?

•          Rendicsek. Benne vagyok.

•          Jah, még mielőtt elfelejteném mondani. Míg kómában voltál volt bent nálad Vastag Csabi és Tomi, valamint a volt lakótársad és a barátja. Jobbulást kívánnak neked és majd benéznek valamikor.

•          Tényleg? Ennek örülök. szuper.

Niall szemszöge:

Most indultunk el Abby-ért. Már annyira izgatott vagyok, újra itthon lesz. Nem kell kórházba járkálnunk. Nem akartam nekik mondani, de nem bírom a kórházszagot. Borzasztó még a hideg is kiráz. Vissza úton elég sokat nevettünk és poénkodtunk. Amikor felhajtottunk a kocsifelhajtón melegség fogta el a szívünket. Dávid segített Ab-nek én pedig a cuccait vittem.

Lent ültünk a nappaliba amikor csörögni kezdett a telefonom. Louis volt.

•          Hallo. - szóltam bele egy kicsit rekedtesen.

•          Mi a baj tesó? Mi ez a fura hang? - kérdezte tőlem . - Tán beteg vagy?

•          Nem dehogy is. Csak a fagyi miatt kicsit megfájdult a torkom. - kamuztam neki.

•          Értem. Szóval merre vagy? A srácok nem nagyon akarták elárulni és gondoltam megkérdezlek.

•          Hát.. - makogtam.

•          Niall, mit iszol? - kiáltott Abby. Ajjaj most lesz itt a baj. Remélem Lou nem hallotta meg a hangját.

•          Niall! Abby van a háttérben? Vele vagy? Válaszolj kérlek! 

6 komi és jön a következő rész :)