44. fejezet - Ismét kóma?!

Sziasztok! B

ocsi hogy egy kicssit késtem de nyaralni voltam..:) De a jó hír az hogy egy hét alatt megírtam 3 és fél fejezetet és bele kezdtem egy új blogba is..:)

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket..:)

10 komi és jön az új rész :))

Puszii :) ♥

Dávid szemszöge:

Az éjszaka közepén megébredtem, de nem tudom miért. Valami rossz érzés fogott el.. Felnéztem hajnali 4 volt. Oldalra néztem, de Abby nem volt mellettem. Azt mondta megfürdik és jön.. Felkeltem az ágyból és körbenéztem a házban, a fürdőt hagytam legutoljára mivel ott nagy volt a csend. Gondoltam ott nem lehet.. 10szer körbementem az egész lakáson de sehol sem találtam. Feladtam a keresést és felmentem az emeletre. Ekkor jutott eszembe hogy a fürdőszobát kihagytam.. Rohantam fel az emeltre,( a nagy sietségben egyszer hasra is estem a lépcsőn..). Kopogtam de szóltak vissza.  Benyitottam. A látvány lesokkolt. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Abby ott feküdt a fürdőkád szélén eszméletlenül a feje pedig vérzett. Legyőztem a sokkos állapotot és oda rohantam hozzá. Kihúztam a kádból és megnéztem a pulzusát..alig volt neki. Istenem. Azonnal hívtam egy mentőt addig is gyorsan dobtam rá egy takarót.. A mentők hiper gyorsan megérkeztek, ott ugráltak körülötte engem pedig kitaszigáltak a fürdőszobából..

/ A kórházban /

Már itt dekkolok egy ideje.. és az orvosok nem mondanak semmit. Jake-et próbáltam elérni de semmi, így írtam neki egy SMS-t. Remélem nem lesz komoly baja.. maradnom kellett volna.. De én hülye egyedül hagytam.. Ha valami baja lesz esküszöm nem élem túl.

•          Maga Abigel Gonzales hozzá tartozója? – jött felém egy orvos.

•          Igen én vagyok, mi van vele Doktor úr?

•          Nem is tudom hogy mondjam el.. elég sokszor csináltam már ilyet..de most nehezemre esik kimondani..

•          Kérem..mondja már.. – nyögtem. Nem akarom hallani.. éreztem hogy most olyat fog mondani amitől megváltozik az életem.. csak ne mondja azt hogy Meghalt.. Könyörgöm..

•          Tudja manapság a tinédzserek nem tdnak vigyázi az életükre.... elherdálják a penzüket, drogoznak..

•          A büdös francba mondja már hogy mi van a kedvesemmel.. - ordtotam le szegény doki fejét.

•          Sajnálom Dávid.. de a hölgynek túl sok víz ment a tüdejébe plusz lan erősen verte be a fejét hogy egy komoly seb keletkezett. Ezokból elég sok vért vesztett  és nem tudtuk megmenteni.. Fogadja őszinte részvétemet! – oda jött és vállon veregetett.

•          Neee! – kiáltottam fel majd össze csuklottam a folyosó közepén. – Miért pont ő??

•          Dávid ébredjen! – ébresztgetett valaki. Szóval csak álmodtam? Istenem kérlek mond hogy egy szörnyű rémálom volt, és Abby nem halt meg.. Azt nem bírnám ki. Ő az életem része lett és nem akarom elveszteni.

•          Elnézést kérek.. de eléggé kimerültem. – szabadkoztam. Hogy van Abby?

•          Stabilizáltuk az állapotát. Megnyugodhat. Túl van az életveszélyen.

•          Hála istennek. Köszönöm szépen..

•          De.. – ajjaj.. Úgy érzem ez a rész nem fog tetszeni.. – A lány nagyon erősen megütötte a fejét ami előidézett egy kisebb kómát. Bízunk abban hogy minél előbb fel fog ébredni..

•          Kó-kóma? – dadogtam. – Azt mondta túl van az életveszélyen. Akkor ez mégis mi a büdös franc??

•          Nyugodjon meg kérem.  Bármikor felébredhet. Nem tudjuk.

•          Köszönöm az információt. Még valamit Doktor úr. Bemehetek hozzá?

•          Persze.. kitartás kisfiam.. Egyébként a lányom nagy rajongód. Meg fog őrülni ha megtudja hogy beszéltem veled… - ezen a mondaton nevetnem kellett. Elég vicces ürge volt..

•          Hát..őő..értem.. akkor bemennék Abby-hez.

•          Rendben..Családját értesítsük? – kérdezte utoljára a doki.

•          Nem kell. Jobb ha nem tudnak erről. 2 hét múlva esküvő van Londonban, az édesanyja és a leendő mostoha anyja terhes. Szóval jobb ha nem zaklatják fel magukat..

•          Értem.. Akkor további szép estét..

•          Viszlát, és köszönök mindent.

Bementem a szobába és elég rossz érzés kerített hatalmába. Abby gépekre volt kötve.. ott feküdt ebben a rideg szobában, azon a fehér ágyon. Oda mentem hozzá és megcsókoltam a homlokát. Kezeit a saját kezembe csúsztattam és elgondolkoztam.. Felhívok egy olyan személyt aki Abby életében sokat jelent. Elővettem és keresni kezdtem a névjegyzék között.

Kicsörgött. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Negyedszerre felvette.

•          Hallo! – elfelejtettem hogy ott is hajnal van.

•          Sziia ! Ne haragudj de zavarhatlak egy percre? – én  hülye azt sem tudja ki vagyok és így letámadom hajnalban.

•          Háát..nem tudom észrevetted-e de hajnali 4 van.. jobb ha nem szórakozol velem. Meg azt sem tudom ki vagy.. – egy hatalmasat ásított..

•          Ne haragudj, de halaszthatatlan a dolog..

•          Gigyelj én aludni akarok.. zvaj máokat az éjszaka közepén...

•          Várj..  Dávid vagyok Magyarországról. Abby pasija.. épp a kórházban ülök az ágya szélén..

•          Mivan? – tuti kiesett az ágyból mert nagy huppanást hallottam. – Mi történt vele? Hogy van?

•          Elcsúszott a fürdőkádban és kómában van. Az orvosok azt mondják bármikor felkelhet…

•          Jézusom.. Miért keresi a bajt ez a lány?

•          Ez egy jó kérdés..

•          És mégis mit szeretnél tőlem? – kérdezte tőlem zavartan..

•          Azt hogy utazz ide. Téged szeretett, mint egy bátyust és láttam rajta hogy hiányoztok neki..

•          Ez mind szép és jó..de a többiek?

•          Szeretném ha csak te jönnél. A többieknek ne szólj kérlek.. ben szeretném ha ez miatt maradna el az esküvő vagy netalánán vaalami baja lenne a gyerekeknek.

•          De Dávid.. ez nem megy olyan egyszerű. Mit mondok nekik? ÉS az ottani rajongók? Velük mi lesz?

•          Megoldjuk. Csak gyere könyörgöm. Jake nem tud vissza jönni mert még forgat. Csak az esküvőre jön.

•          Rendben. Megnézem mit tehetek..

•          Köszönöm Niall...

•          Nincs mit. Abby-ért bármit megtennék, hisz olyan mint a húgom.

•          Igen tudom... nagyon sokat mesélt rólatok.

•          Ennek nagyon örülök. Most ne haragudj de leteszem. Ha sikerül este fele Budapesten leszek, kérlek gyere ki értem.

•          Rendben. Szerbusz Niall.

•          Sziia.

Niall szemszöge:

Dávid hívása tényleg váratlanul ért. Honnan tudta meg a számomat? Miért pont engem hívott? Vajon Abby hamar meggyógyul? Ezekre a kérdések a választ csak Magyarországon tudom meg. De hogy megyek el hogy a fiúk ne vegyen róla tudomást? Nehéz dolgom lesz de megoldom. Erre a két hétre semmi koncertünk nincs leszervezve. Így azt mondom nekik hogy egy kicsit pihenni megyek. Kell a pihenés. Meg csajozni is szeretnék.. Remélem beveszik..

Bebakoltam egy bőröndbe és elinultam lefelé. A fiúk és a hozzájuk tartozó lányok lent voltak a nappaliba. Épp karaokéztak. Itt az a büdös banya is ( Caroline) . Nem értem Harry hogy lehet együtt azzal a nővel. Nem illik hozzá, egy banya és még gonoszkodik is. A fiúknak nem mertem szólni de egyszer kétszer szekálja szegény Adam-et is. Utálom ezt a nőt, remélem hamar takarodik az életünkből és azt is remélem hogy ő nem jön velünk az amerikai turnéra. Különben kitépem az összes szőke hajszálamat. Akkor kezdjünk bele, egyszer túl kell esni rajta, plusz 4 óra múlva indul a gépem.

•          Srácok... - köszörültem a torkomat. Az összes szempár rám szegeződött.

•          Mi a baj Niall? Nem akarsz velünk játszani? Elég jó a hangulat.. - kacagott Harry. ahogy körbe néztem volt egy két vodkás és whisky-s üveg a földön. A társaságban Liam és Kate volt a legjózanabb. Szerintem ők egy kortyot sem ittak.

•          Azt látom... - vetettem neki oda, mire ő egy horkantással válaszolt.

•          Mi az a bőrönd mögötted? Elutazol? - mutatott  Liam a mögöttem lévő bőröndre és a kabátra..

•          Igen. Elutazok pár hétre.. de az esküvőre vissza jövök. Kell egy kis pihenés..

•          De mégis hova mész? - állt fel Zayn de az alkoholtól nem bírt megállni igy vissza huppant a kanapéra.

•          Egy nagyon jó barátom meghívott, hogy töltsek vele pár hetet. Úgy gondolom megérdemlem a pihenést.. - kamuztam. Próbáltam hihetően előadni.

•          Biztos ne menjünk veled? - aggódott Liam.

•          Nem kell. Meg leszek egyedül, meg most úgy érzem jól meg vagytok nélkülem. - elég fura érzés hogy a bandában mindenkinek van barátnője csak nekem nincs. De talán jobb is így. Ahogy láttam Lou-t és Hazza-t amikor kidbták őket, nem szeretnék ilyenen átsni. Nem lennék olyan erős mint ők.

•          Ne beszélj butaságokat. Minden rendben lesz. Liam kijönnél velem egy kicsit? - úgy gondolom hogy jó ha ő tudja hova megyek. Liam az az ember a csapatban aki tud titkot tartani. Neki bármikor elmondhatsz bármit. Ő magában tartja. Ott álltunk az előszobában szemben egymással. - Figyelj haver jobb ha te tudod az igazat..

•          Mégis miről beszélsz? Úgye nem egy barátodhoz mész? Ugye nincs semmi komoly bajod?

•          Ne aggódj nem velem van baj.. de egy kórházba megyek. Tudod egy nagyon jó barátunk korházban van és szüksége van rám. Vagyis a barátja hívott mert a lány nincs olyan állapotban hogy telefonáljon..

•          Istenem.. ismerem a lányt? - milyen kedvs vagy de ha megtudod hogy Abby az tuti kiakadsz. Hisz nagyon szereted..vagyis nem szerelmileg de nagyon szereti...

•          Igen, ismerd. Sőt... ha megtudod ki az lehet sokkot kapsz.

•          Niall ne kertelj! Ki az? ÉS honnan ismerem?

•          Az a lány, aki egy kórházi ágyon fekszik kómában.... Abby. - Liam arca teljesen megfeszült.

•          Te-te- dadogta- azt akarod mondani hogy Abby ismét kómában van? De mégis miért? Mikor? Milyen az állapota?

•          Nyugodj meg. Dávid hívott, hogy Abby kómában fekszik és hogy nem tudja vagytok foglalva a csajokkal..

•          Dávid.. az az a srác akivel Lou látta Abby-t? És a képeikkel teke volt az internet?

•          Igen ő az..

•          De mégis hogy történt a baleset? - aggodalmaskodott.

•          Dávid azt mondta hogy későn értek haza, Abby el ment fürdeni.. Amikor kiakart szállni a kádból valahogy elcsúszhatott és beverte a fejét. A srác csak órákkal későb talált rá, mivel elaludt. Azt mondták neki a dokik hogy bármikor felébredhetet a kómából. Lehet 2 nap, lehet két hét, 2 hónap, vagy akár évek kérdése. Dávid bízik abban hogy minnél hamarabb felépül..

•          Én is menni akarok veled. Niall engedj oda..

•          Nem Liam! Neke itt kell maradnod és a frontot kell tartanod. Dávd megkért arra hogy én menjek, csak én..

•          De...

•          Nincs de... Nézd itt a taxi is. Senkinek ne szólj egy szót sem.. Nem szeretnénk ha a babáknak valami baja lenne, vagy elhalasztanák az esküvőt.. Ha nem épülne fel addig, vissza jövök az esküvőre és mindent megbeszélünk. Rendben?

•          Oé.. de kérlek írj minden nap hogy mi van vele..

•          Rendben tesó..

•          Vigyázz magadra Niall.. - megöleltük egymást és elindultam a taxi felé. Beditáltam neki a címet és elindultam. Félek.. nem szeretnem ismét úgy látni Abbyt mint pár hónapja amikor Párizsban feküdt az intemzíven... Borzalmas látvány volt úgy látni hogy gépekre van kötve az egyik legjobb barátod...

Dáviddal az úton rengeteget beszéltem és bemutatta a főbb látványosságokat. Most már megértem Louist amikor azt mondta hogy gyönyörű város Budapest. Susannal majd beszélnem kell hogy szervezzünk majd itt is egy turnét. Dávid szerint rengeteg rajongónk él itt Magyarországon.  Többször voltunk az újságok címlapjain és valamilyen díjat is nyertünk amit már elküldtek nekünk..

A kórház szerencsére magánklinika így kevés volt a lázongó tini. Dávidot megkértem hogy egydül had menjek be hozzá. Szeretnék vele kettesebn lenni.

•          Én addig haza megyek lezuhanyzok és átöltözök.

•          Ha gondolod pihenj le, látom rajtad hogy elég nyúzott vagy... - tanácsoltam neki..

•          Alig aludtam valamit.. de te itt maradsz vele, ugye??  - kérdezte tőlem.

•          Persze. Semmi áron nem hagynám itt...

•          Kösznöm hogy eljöttél.. Hálás vagyok érte. Tudod mostanában elég sok munkám van és alig tudok vele lenni. Ezért gondoltam hogy ide jöhetnél..

•          Köszönöm hogy szóltál. De most bemennék hozzá ha nem bánod. Majd beszélünk.

•          Rendben. Sziia.

Beléptem a kórterembe és dejavu fogott el. Abby ismét gépekre volt kötve, úgy  mint Párizsban. Ezelatt a 3 hónap alatt nagyon sokat változott. Frufruja lett és valamivel rövidebb a haja. Az állpotához képest nagyon jól néz ki. Úgy hiányzik a nevetése, a mosolya, a hangja. Ő az a lány aki mindig minden rosszban benne van. Vele akár az éjszaka közepén is felfahattam a hűtőt.. Soha nem zavarta hogy mennyi plusz kilót felszedhet az éjszakai evészetekkel. Hiányzott az életünkből. Nélküle a fiúk sem olyanok mint régen. Közelebb mentem hozzá és odahúztam egy széket az ágyához. Leültem rá és megfogtam a kezét.

•          Abby kérlek ne hagyj itt minket. Mindenkinek hiányoznál. Hidd el. - elkezdtem könnyezni. - Könyörgöm... Emlékszem arra amikor először találkoztunk.. már akkor megkedveltelek... Mesélted hogy veled mindig csak a baj van. Hogy  téged bármikor megtalál a baj. Amiót ismerlek 2szer voltál kómában, eltörted a kezedet, elütött az autó... Tudod úgy jöttem el otthonról hogy csak Liamnek szóltam a dolgokról. Ő egyől jönni akart, de ha ő jön akkor a többiek is megtudjak és lemondjak az eskvőt.. azt pedig te sem szeretnéd.

Látod, itt van az a medál amit adtál nekem Párizsban. Soha nem vettem le a nyakamból hisz ez lett a szerencse medálom valamint ez emlékeztet rád.. Amikor csak eszebe jutsz vagy hiányzol ránézek a medálra és rád gondolok. Szeretlek Abby és nagyon szeretnlm ha túl jutnánk ezen a katasztrófán...

Ezután néma csendben figyeltem a lányt hátha megmozdul vagy ad valami életjelet... de semmi. Ismét sírtam.. rádöntöttem a fejemet a hasára és álomba szenderültem.....