23. fejezet

Abby szemszöge:

Miután elindult a kocsi megpillantottam magam mellett egy szál rózsát és egy levelet. Gyorsan felbontottam és olvasni kezdtem:

„Kicsim, örülök hogy rá vetted magadat erre a találkozásra. Ha megáll a kocsi a következő levelet a sofőrtől fogod megkapni. Már nagyon várlak! Szeretlek! L.T. „

Istenem, de édes, nem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus is tud lenni. Kíváncsian várom mi fog ebből kialakulni.

 Miután megállt a kocsi kíváncsian vártam a következő levelet. 

„Egyetlenem! Menj be a cukrászdába és csak annyit mondj, hogy szerelem. Tudni fogják, miről van szó. Nemsokára már a karjaimban tartalak! Szeretlek! L.T. „

Ez egyre érdekesebb lesz, amikor bementem a cukrászdába egy idős bácsi állt a pultba. Amikor ki mondtam azt hogy szerelem, csibészen rám mosolygott és hátrament valamiért. Kb. 5 percig tarthatott de ez nekem olyan volt mintha 5 óra lett volna. A kezében egy tenyér nagyságú szív alakú sütemény volt. Az volt ráírva hogy "Drágámnak". Pluszba nyomott a kezembe egy levelet majd udvariasan elköszönt tőlem. Visszaindultam a kocsi felé, beültem és tovább hajtottunk. A sütit letettem az ülésre a levelet pedig gyorsan olvasni kezdtem.

„Ügyes vagy kicsim! Ezt a feladatot is megoldottad, szóval egyre közelebb vagy hozzám. A következő állomást nem sokára meglátod, menj be abba az épületbe ami előtt megáll a kocsi. Ha megkérdezik ki vagy, csak a nevedet mond és megkapod a következő levelet. I love you! L.T.  „

Vajon mennyi időbe telt neki ezt az egészet megszervezni. Az biztos, hogy amikor már véglegesen odaérek, addig csókolom, amíg bírom.

A következő megálló egy Starbucks volt. Amikor beléptem mindenki engem nézett, hogy mit csinálok egy ilyen ruhában ott. Elég vicces volt. Odaálltam a pulthoz.

-          Jó estét! Mit adhatok? –buján mosolygott rám a hölgy, szerintem ő be volt avatva.

-          Abby Gonzales vagyok. – csak ennyit mondtam hisz azt sem tudom mit kapok.

-          Már hozom is! Egy kis türelmet! – kedvesen mosolygott rám, majd távozott. Idegesen babráltam az ujjaimmal hisz azt sem tudtam mire számítsak. Egy két srác fütyült nekem de nem érdekelt.

-          Itt van. Ez lesz az. Tessék! -  kezembe nyomott egy poharat amiben benne volt a levél. Szépen megköszöntem és már rohantam is a kocsiba. A kocsi ismét elindult alattam.

„ Kicsim, az utolsó helyszín felé közeledsz. Menj be a szállodába és kérj eligazítatást a recepción. Egyre közelebb vagy hozzám. Szeretlek. L.P. „

Szálloda? Mit tervez ez a majom? A Starbucks-ban egy olyan poharat kaptam amin egy közös képünk volt és az volt ráírva hogy : Forever! Szeretlek!

Csak jöjjön a közelemben, nem éli túl ezt a napot, persze, csak azért mert halálra fogom csókolni. 

Amikor megláttam a szállodát, gyors tempóban (futottam ) a szálloda felé, a recepciós picit kuncogott rajtam. A kezembe nyomott egy levelet és a lift felé irányított.

„ Ez az utolsó levél megígérem. A 10.re gyere édesem ott várlak! Már nagyon hiányzol! Siess! L.T.
P.S.: I love you! ”

A liftben megnyomtam a 10-es gombot és már úton voltam. Vettem egy mély lélegzetet és izgatottam-vártam a csodát.. amikor megállt a lift és kinyillódott az ajtó a rosszul lét keringett bennem. Az egész folyosó kivolt rakva égő gyertyákkal,valami gyönyörű volt. Tényleg leesett az állam a látványtól.  Az ajtó előtt gyertyákból egy szöveg volt kirakva. Kopogtam az ajtón, és  egy nagyon kedves úriember nyitott ajtót.

Az ajtó előtti szöveg

-          Szeretlek! – ugrottam a nyakába. Nem is hagytam szóhoz jutni.

-          Ezek szerint tetszett a meglepetésem. – mosolygott rám.

-          Igen nagyon. Egyszerűen csodálatos volt.

-          Ennek örülök, de minden simán ment? – aggodalmaskodott.

-          Igen. Csak nyugodj meg, ölelj magadhoz és soha ne engedj el!

-          Ezt megígérhetem. – majd megcsókolt. – Hölgyem, elkísérhetem az asztalához? – mosolygott rám.

-          Az asztalomhoz? –először nem értettem miről beszél, de amikor megláttam.. a könnyem is kicsordult.

-          Szívem, mond hogy csak öröm könnyek.

-          Igen azok! – ez volt minden álmom. Egy teraszon volt megterítve nekünk, háttérben az Eiffel toronnyal. Csodálatos volt. De tényleg. – Nem tudom megszólalni. Ez egyszerűen gyönyörű.

-          Meg kell hogy jegyezzem gyönyörű vagy! – pirult el.

-          Köszönöm szépen! Te is jól nézel ki.

A vacsora alatt rengeteget nevettünk és egy percre sem engedtem el a kezét. Miután befejeztük a főételt, bementünk a szobába és az ágyban ettük meg azt a sütit, amit még az úton szedtem össze. Nagyon romantikus volt az egész, hozott epret,nutellát, tejszínhabot amivel rengeteget szórakoztunk.

-          Jól tudom ugye, hogy szereted az epret.. – kérdezte tőlem idegesen.

-          Igen, nagyon szeretem. Az egyik kedvenc gyümölcsöm. – mosolyogtam rá.
- Hááámm..- tolta a szám fele az epret mire én kinyitottam a számat. 
- Hmm.. nagyon fincsi. De nézd meg tiszta nutella lettem. - gonoszan felnevetett.

-          Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk valami filmet. Mit szólsz hozzá? – ajánlotta fel.

-          Benne vagyok.

-          Mit nézzünk?

-          Rád bízom szerelmem.

-          Rendben. Amíg beteszem a filmet menj be a fürdő szobába és vegyél fel valami kényelmesebbet. Susan és Emily hozott neked ruhát ha jól tudom. – picit meglepődtem, szóval ők is benne voltak ebben az egészben. Elindultam a fürdőszoba felé, nagy meglepetésemre tényleg volt itt ruha. Egy rövidnadrág ( amit tényleg nagyon rövid volt, pont hogy a seggem partvonalát súrolta) és egy lenge top volt ott. Gyorsan felvettem és már futottam is ki Lou-hoz. Közben ő át öltözött egy kényelmesebb ruhába ( egy csíkos polóba és egy melegítőben fekszik az ágyon) Jó szorosan odabújtam hozzá hogy érezzem minden egyes lélegzetvételét és az illatát.

-          Olyan jó hogy a közelemben vagy. Soha nem akarlak elveszíteni. – bókolt nekem Lou.

-          Én sem szeretnélek. Nagyon nagyon nagyon szeretlek Louis Tomlinson! – kuncogott , majd odahajolt hozzám és megcsókolt. A filemt alig néztük mert egymással voltunk elfoglalva. Sokat gondolkoztam azon hogy ez csak egy álom- vagy a valóság.

-          Mond hogy ez a valóság és nem csak álmodom.. – bíztattam magamat.

-          Ez a valóság. Tudod eddig mindent elpuskáztam, de most nem engedlek elmenni. Akkor én lennék a világ legnagyobb balekja. 

Abby Gonzales, leszel a barátnőm? – 1 perces sokkot kaptam, 1 szót sem tudtam kinyögni.

-          őő.. IGEN. – dadogtam, és a nyakába ugrottam.
- Tényleg? - egyszerűen nap akarta elhinni hogy igent mondtam. 
- Igen minden nyelven. Yes, Oui,Sí, Ja, Igen.

Hosszú éjszakánk volt, de nagyon boldog vagyok hisz szeretem őt, és ezentúl csak az enyém és senkivel nem fogok rajta osztozkodni. Na jó, a fiúkkal talán, de más nem kaphatja meg!
Ezennel bátran kijelnthetem hogy Louis Tomlinson a barátom!