21. fejezet

Abby szemszöge:

-          Kicsim! – ugrott a nyakamba édesanyám. – Üdvözöllek ismét itthon.

-          Jó itthon lenni. Adam és Louis merre vannak? – néztem körbe, de sehol sem láttam őket.

-          Louis korán reggel elment, Adam pedig.. – de Niall nem tuta befejezni a mondani valóját.

-          Itt vagyoook. – kiáltott egy nagyot a lépcső tetejéről,majd gyorsan lefutott hozzám.

-          Adam! Végre magamhoz ölelhetlek. Annyira hiányoztál. Nagyon nagyon szeretlek.

-          Én is szeretlek téged. Van egy meglepetésem számodra. – majd megfogta a kezemet és a nappali felé húzott. Amikor megláttam a nappalit teljes mértékben leesett az állam. A nappali tele volt szebbnél szebb tulipánokkal. Kicsordult a könnyem is.

-          Ezt Adam és Louis szedte neked. – magyarázta apa.

-          És ezt rajzoltam neked! – dugott az orrom alá egy rajzot amit  ő rajzolt nekem. A képen a fiúk, én és ő szerepeltünk.

-          Ez nagyon szép. Köszönöm. – megöleltem és megpusziltam. Agyon csókoltam az öcsikémet és persze a családom többi részét is. Felmentem a szobámba és kipakoltam a cuccaimat,majd átöltöztem egy kényelmesebb ruhába. Ami egy fekete minigatyából és egy szürke pólóból (amin egy szív volt) állt.

 Bekapcsoltam a laptopot, nézegettem képeket, twitteltem egy-két képet és szövöget. A szekrényben találtam egy hatalmas szatyrot, ami telis tele volt ajándékokkal. Liam-é, Lou-é, Niall-é és a többieké. Kivettem Niall és Louis ajándékát. Picit pihentem amikor felkeltem Niall ült a fotelemben és gitározott.

-          Jó reggelt álomszuszék. Ugye nem zavartalak meg?

-          Persze hogy nem, nagyon szeretem, ha játszol. – mosolyogtam.

-          Örülök neki. – nevetett fel. Oda mentem a szekrényhez és kivettem Niall ajándékát.

-          Niall, gyere ide egy picit, szeretnék adni valamit. – Niall felállt a székből és lassan megtette azt a pár lépést ami az ágy és a fotel között volt. – Niall szeretném, ha ezt elfogadnád, ezt még a baleset napján vettem. A parton sétáltam megláttam egy antikváriusnál, amikor megpillantottam egyből rád gondoltam. Remélem tetszeni fog neked. – majd át adtam neki az ajándékdobozban rejlő ajándékot.Amikor kibontotta, nagyon meglepődött.

-          Abby ez csodaszép, nagyon tetszik. – mosolygott egyet és a nyakamba ugrott.

-          Tényleg tetszik?

-          Igen. Nagyon. – dadogott. – Ez a medál valami csoda szép. Most látom hogy belegravíroztattál egy N és egy A betűt. Ez lesz a kabalám.

-          Tényleg? Tudod nagyon szeretlek, te majom. Hiányoztál te is úgy mint a többiek.
- Azon gondolkoztam, létezik szőke majom? - vigyorgott.
- Lehetséges, 1 biztos, te létezel !

-          Én is szeretlek, és rettenetesen hiányoztál nekem, tudod hogy olyan vagy mint a hugicám.

-          Gyerekek, a lányok üzenik a konyhából hogy 10 perc múlva vacsora. – jött be a szobába apa.

-          Rendben, megyünk. Úgy is korog már a hasam. – mosolygott zsiványan Niall.

-          Igen Niall, azt gondoltuk hogy éhes vagy már. – nevetett apa.

-          Jajj apa, jó hogy itt vagy. Beljebb jönnél egy picit?  Számodra is van egy meglepetésem.

-          Meglepetésed? – nézett furán. Esküszöm kidülledtek a szemei, de tényleg, Niall-el röhögő görcsöt kaptunk.

-          Szóval apa, szeretném ha elfogadnád ezt a szerény ajándékot. A baleset napján vettem neked. Remélem tetszeni fog. – apának egy Rolex karórát vettem. Nagyon szereti az órákat, gondoltam ezt veszem meg neki.

-          Kicsim ez az óra gyönyörű, de nem kellett volna ilyen ajándékra pazarolni a pénzedet.

-          Apa, szívből vettem neked.

-          Hát nagyon szépen köszönöm kicsim.

-          Ugyan nincs mit, na de menjünk enni, mert anyáék le fognak szidni minket. – nevettem el magamat.

-          Reméljük Louis is haza dugja az orrát, hisz a lányok répameglepetést csináltak desszertnek. – apa ezen mondatától elszomorodtam. Niall rám nézett és látta hogy témát kell váltani.

-          Hát ha nem jön akkor mi megesszük előle.

-          Apa, gondolkoztam valamin. – mindenki kikerekedett szemmel nézett, kíváncsian várták hogy mit fogok mondani.

-          Mondjad kicsim, kíváncsian hallgatunk. – szólalt meg apuci.

-          Úgy gondoltam hogy ha haza megyünk ismét táncolni szeretnék, az elmúlt másfél évben nagyon elhanyagoltam a táncot, de most szeretném folytatni. – 1 perces néma csend után anya felugrott az asztaltól és gratulált.

-          Kicsim, büszkék vagyunk rád., és természetesen mindenben támogatunk! – bíztatott apa.

-          Miért döntöttél így Abby? – kérdezte Louis. Ja igen, szándékozott megjelenni a vacsorán, de a szemembe nem nézett és nem is szólt hozzám. De most csodák csodájára megszólalt.

-          Mert amikor még itt éltem naponta 2-3 órát táncoltam, amikor pedig Londonba költöztem nem volt lehetőségem táncolni amit nagyon sajnálok.

-          De ugye akkor lesz időd ránk is? – nézett rám bambám Niall.

-          Persze. Ne aggódj titeket soha nem foglak elhanyagolni! - öleltem meg a mellettem ülő ír manómat.

-          Kicsim, van egy meglepetésünk számodra. – kezdett bele anya a mondandójába. – Úgy gondoltuk hogy meglepünk téged a gyógyulásod miatt. Reméljük, hogy örülni fogsz neki. 

-          Húha.. és mi az? Mikor kapom meg? – csillant fel a szemem. Vajon mit kapok?

-          Azt majd holnap délután megtudod, ugyanis akkor fog megérkezni. – kacsintott rám apa.

-          Gyerekek ízlett a vacsora? – vágott közbe Susan.

-          Igen , nagyon finom volt. Most tele a pocakom, így nyugodtan szórakozhatunk. – mosolygott Niall.

-          Susan és Emily a répatorta valami isteni volt, ha már itt tartunk, kaphatok még 1 szeletet? – felnevettünk. De Lou-t nem érdekelte és tömte magába a tortát.

-          Hallo? – vettem fel a telefont.

-          Szerbusz, nyuszókám. – szólt bele a telefonba a hang, akit először nem ismertem meg.

-          Harry?

-          Igen én vagyok, ki más lenne. Ezt a hangot nem lehet összetéveszteni, vagy?

-          Nem, nem lehet. Hogy vagy?

-          Nagyon jól köszönöm. És veled miújság? Jobban vagy már? – kérdezgette, de hallottam a  háttérben a többieket.

-          Először is üdvözlöm a srácokat, hallom ők is ott vannak. Másodszor  pedig jól vagyok, és már nagyon hiányoztok.

-          Nemsokára újra együtt lehetünk, majd még hívunk. Jó volt hallani a hangodat.

-          Én is örültem. Puszilom a többieket. Ja és Niall üzeni, hogy szeretlek mackókám. – hangosan belenevettem a telefonba.

-          Viszont hallásra mucikáim!

-          Sziia Harry! – majd letettem a telefont.

Vacsi után még a nappaliban hülyéskedtünk, majd fáradságra hivatkozva felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam és az ágyamból laptopoztam. Hazzával skypoltunk, rengeteget nevettünk és bohóckodtunk.

Louis szemszöge. :

Reggel nagyon korán kidobott az ágy, hisz Abby ma jön haza a korházból. Lementem a konyhába megreggeliztem, utána lezuhanyoztam. Felöltöztem, egy fehér-kék csíkos pólót, farmernadrágot és egy egy Converse cipőt vettem magamra ( hozzá teszem nagyon csendben mert még Niall is aludt ). Írtam egy cetlit és leraktam a dohányzó asztalra. Beültem a kocsiba és elkezdtem vezetni. Nem tudtam merre megyek, csak vezettem. Niall írt egy sms-t, de nem érdekelt.

„Mégis hol a francban vagy? Már mindenhol kerestünk. Legalább írj vissza. N. „

„Nincs bajom. Majd megyek. L. „ – csak ennyit írtam. Beültem egy kis vendéglőbe megebédelni, nem tudom merre járhattam, de nem is érdekelt. Csak ki akartam kapcsolni. Tisztázni magamban mindent. Elhatároztam magamat, beszélni fogok este Abby-vel. Tisztáznunk kell a dolgokat.

Amikor rápillantottam az órámra már 5 óra volt. Elég hamar elment az idő. Amikor a házhoz értem nagyon ideges lettem, leparkoltam az autóval és a hátsó ajtó felé vettem az irányt. Gyorsan belopóztam a házba és felfelé vettem az irányt. Sikerült úgy mennem hogy nem vettek észre. Adam a szobájában játszott, bementem hozzá és behajtottam az ajtót.
- Louis! Gyere játssz velem, sihuhúsat!

-          Majd később Adam. Idejössz hozzám egy picit? – nyújtottam a karomat feléje.

-          Igen. –futott felém az aprócska lábaival. Felemeltem és egy puszit nyomtam a homlokára. Befeküdtünk az ágyába, úgy helyezkedtem, hogy neki is kényelmes legyen. Ráfeküdt a hasamra és vígan dudorásztam neki. Nagyon szereti a dalainkat, hisz amikor még itt voltak a fiúk ő maga kérte, hogy tartsunk neki koncerteket. *halkkuncogás* Azt vettem észre hogy Ad a Moments közben elaludt a hasamon, nagyon megkedveltem ezt a kissrácot és nagyon nehéz lesz el válni tőle. Azon kaptam magamat, hogy én is az álmok mezején vagyok, nem tudom mikor aludtam el.  Nem tudom, hogy álmomban vagy a valóságban de úgy éreztem mintha simogatnák az arcomat.. De a szememet nem tudtam kinyitni. Körülbelül 1 órát aludtattam. Amikor kinyitottam a szememet Ad még aludt. Próbáltam úgy mozogni hogy ne ébresszem fel.

A vacsorán kerültem Abby pillantásait, és a beszélgetést is. Megütötte a fülemet az hogy ismét táncolni szeretne, nem is tudtam róla hogy táncolt. De legalább már ezt is tudom.. Desszertre répatorta volt. Ami meg kell jegyeznem isteni volt! Ennél finomabban még soha sem ettem. 4 szeletet ettem belőle. Vacsi után bementünk a nappaliba és bohóckodtunk, én is kezdtem feloldódni. Niall ír táncot lejtett nekünk, amitől a földön feküdtünk a nevetéstől. Ad próbálta utánozni Niallt, hát elég vicces volt. A hasam már nagyon fájt a nevetéstől, Tom feje már vörös volt.. A végén már popcorn-al dobáltuk egymást. Tényleg nagyon jó hangulat volt. Az este folyamán Adam elaludt Emily ölében, Susan már felment, mert nagyon fájt a feje.

-          Ne haragudjatok, de én is felmegyek. Reggel találkozunk. – mosolygott ránk Abby.

-          Jó éjt kicsim! – köszönt el tőle Tom.

-          Szép álmokat! – vágta rá Niall. – Ír táncosokkal teli álmokat.

Elindult a lépcső felé. Futottam volna utána, de nem mertem megremegtek a lábaim. Negyed órával Abby távozása után már én is leléptem, hisz mindenki ásítozott és fáradt volt. Gyorsan elment lezuhanyozni és felvettem a pizsamámat. (ami egy répás alsónadrágból és egy pólóból állt. ) Elindultam Abby szobája felé. az ajtó előtt sokat vaciláltam hogy bemenjek-e a szobájába. Láttam hogy ég még a villany. Nem érdekelt semmi, megfogtam a kilincset és kopogás nélkül lenyomtam…

Tom ajándéka

Niall Ajándéka

Abby otthoni ruhája

Ne felejtsétek 30 oldalmegtekintés és/vagy 3 komi és jön az új rész!!