15.fejezet.- Az emlékek

Abby szemszöge:

Pár napja ébredtem a kómából, ahhoz képest elég jól érzem magamat. Reggel megreggeliztem és sétáltam a folyosón. Találtam a fiókban egy könyvet. Gondolom ezt olvashattam a baleset előtt. Elkezdtem elölről olvasni hisz a cselekményére nem emlékszem. Nagyon jó könyv, nagyon tetszik. Eléggé belemélyedhettem az olvasásba, mivel nem hallottam hogy kopognak az ajtón.

*kopkopkop*

-          Kicsim bejöhetünk? – kérdezte anya.

-          Persze gyertek. Hogy vagytok? – kérdeztem tőlük.

-          Jól vagyunk édesem.

-          Én is jól vagyok. mondta Susan.

-          Hogy hogy ilyen korán bejöttetek? – kérdeztem tőlük.

-          Mert kivittük a srácokat a repülőtérre, és úgy gondoltuk bejövünk hozzád.  – válaszolta anya.

-          Kik és hova utaztak? Ugye Louis nem ment el?

-          Nem kicsim. Louis nem ment el. Liam,Harry,Zayn,Sarah és Miley. Liam egyedül felutazott a hegyekbe, a többiek pedig a tengerpartra. Kell nekik a pihenés.

-          Anya, Liam-et nagyon megbántottam?  Szegényt nagyon megsajnáltam, egész éjjel törtem a fejemet. De nem emlékszem semmire. – szomorkodtam el.

-          Abby ne aggódj ez miatt. Minden rendben lesz. – nyugtatott meg Susan.

-          Kérlek, mondjátok el hogy milyen voltam a baleset előtt, mik történtek velem, és hogy mi volt, míg kómában voltam. Kérlek meséljetek nekem, had legyek tisztában a dolgokkal.

-          Rendben, Susan szeretnél mesélni vagy én mondjam el neki? – kérdezte anya.

-          Én elmondom azokat amik Londonban történnek te pedig azt ami itt történt. – ajánlotta fel Susan.

-          Rendben.

-          Szóval az egész akkor történt amikor édesapádhoz költöztél. Én a One Direction menedzsere vagyok. Édesapáddal egy üzleti találkozón találkoztunk, első látásra beleszerettem. Többször voltunk randizni, ezután mutatott be neked. Nagyon kedves voltál velem, voltunk vásárolni, moziba. Olyan voltál mintha a saját gyermekem lennél. Amikor Londonba költöztél nem hallottál a One Directionról. Először utáltad is őket, de fokozatosan megkedvelted, ami nagyon jól esett. Többször ebédeltek és vacsoráztak velünk, több közös programunk is volt. El voltunk a hegyi házukban is. Nagyon jól érezted magukat velük.

Két bandataggal is randevúztál. Louis-sal egyszer voltál, elvitt egy étterembe, Ahogy mesélted nekem, nagyon jól érezted magadat. 

A másik pedig Liam. Vele többször találkoztál. Utazásod előtt jöttél össze Liam-el. Nagyon szeretted, minden percedet vele töltötted volna. Itt átadom a szót édesanyádnak. – mondta Susan. Elég érdekes az amit Susan mondott. Boldog lehettem, és tényleg nagyon szerethettem a fiúkat.

-          Amikor megérkeztél nagyon boldog voltam. Nagyon sokáig nem láttalak. Nagyon szép lány, bocsánat nő lettél. Boldogan mesélted hogy milyen az életed Londonban, hogy milyen boldog vagy. Nagyon sajnáltam hogy mi nem lehetünk veled, és hogy alig látunk titeket. 

Adam-et elvitted az állatkertbe és a vidámparkba. Látszott hogy nagyon szereted. Nagyon sokat beszéltél nekünk Liam-ről is. Rengeteg kép készült az itt létedről, amit elhoztunk neked.

-          Persze hogy meg szeretném nézni. De el kell hogy mondjam nektek nagyon érdekel minden. És nagyon sajnálom, hogy nem emlékszem semmire.

-          Abby, mi lesz Liam-mel? Tényleg szakítani szeretnél vele?  - puhatolózott Susan.

-          Hogy az igazat megvalljam egyelőre igen. Nem tudom, mit érzek iránta. ÉS van még valami amit el kellene mondanom nektek. – magyarázkodtam.

-          Miért? Mi történt kincsem? – kérdezte tőlem édesanyám.

-          Hát.. amikor felébredtem a kómából ugye egyesével jöhettetek be hozzám. Louis volt az első. Ő mesélte el nekem hogy kik vagytok és kik azok az idegenek, amit most már tudok hogy a One Direction.  Nagyon kedves volt velem, és mondtátok, hogy az egyik fiú a pasim. Én azt hittem, hogy ő az és megcsókoltam…

-          Mit csináltál? – akadt ki Susan.

-          Megcsókoltam. Ezután derült ki hogy ő nem az én pasim. De én legbelül azt éreztem, hogy érzek valamit iránta. Majd még egyszer megcsókoltam. Nagyon tanácstalan vagyok. Ezért mondtam Liam-nek hogy várjunk egy kicsit.

-          Ez egy nagyon rossz döntés volt Abby. Ha ezt a fiúk megtudják, főként Liam nagyon ki fogja borítani. A szakítás miatt is elmenekült az Alpokba.

-          Csak miatta utazott el? – picit felzaklattam magamat.

-          Kérlek, nyugodj meg. – nyugtatott anya.

-          Jaj, istenem mit csináltam?

-          Figyelj, lehet, hogy így a legjobb. Kiszellőzteti ő is a fejét, és te is átgondolod a dolgokat.

-          Szerintem most magadra hagyunk, hogy feldolgozd a történteket.

-          Tudd hogy mi mindig itt vagyunk melletted. Bármi van hozzánk bármikor jöhetsz. – mondta anya.

-          Tudom, hogy én nem vagyok az édesanyád, de szeretném ha hozzám is jöhetsz bármi van. Hisz én úgy tekintek rád mint a lányomra.

-          Susan! Én is úgy gondolok rád mint az édesanyámra. Londonba is mellettem voltál és elmondhattam neked azokat a dolgokat amiket nem tudtam anyával megbeszélni. 

De szeretném ha tudnátok hogy én is itt vagyok, ha a ti szíveteket bármi bántja, nekem elmondhatjátok ! Szeretlek titeket. És büszkén vállalom hogy nekem kettő édesanyám van.

-          Kicsim szeretünk téged. ÉS megöleltük egymást. Vigyázz magadra. Holnap haza vihetünk, szóval úgy készülj.

-          Szuper. Szisztok!

Anyáék itt hagyták nekem a képeket. Ahogy végig nézegettem őket nagyon elszomorodtam. Könnyek csurogtak le az arcomon. Készültek olyan képek amelyeken sokat nevettem.

Tényleg nagyon boldog voltam, vagyis a képek ezt mesélik. Volt egy kép amelyiken közösen vagyok Lou-val. Ezt eltettem.

Eldöntöttem, hogy közeledni fogok Louis felé. De csak akkor ha ő is szeretné. Nem szeretném rá erőltetni magamat. Felhívom telefonon.

*csörrcsörrcsöörr*

-          Kicseng.

-          Halllo! Itt Louis Tomlinson. Ki van a vonal másik végén?

-          Szia Lou! Itt Abby. Rá érsz egy kicsit?

-          Őőő.. figyelj..most..pont nem..

-          Louis kérlek ne rázz le. Beszélnünk kellene.

-          Figyelj Abby, tudom hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat.. de most egy picit kivagyok. Liam miattam utazott el.

-          Nah ezt szeretném megbeszélni veled, kérlek gyere ide.

-          Jó de nem maradok sokáig.

-          Szuper. Várlak.

-          Nemsokára ott leszek. Szeret… ő Szia..