30. fejezet - Mindenkinek hiányzol!

Sziasztok!

Először is bocsi hogy csak most hozom az új részt, csütörtök óta versenyen vagyok és nem nagyon volt időm feltenni az új részt :) 

Másodszor nagyon örülök annak hogy a 29. részt több mint 80-an néztétek meg..:) Örültem volna ha hagytok egy két komit de sebaj. :)

Remélem tetszeni fog ez a fejezet is..:)

Komiknak nagyon örülnék :))

A blogot megtaláljátok a Facebookon :)

Katt rá! :))  

Engem pedig Twitteren is megtaláltok :)

@Zsofia_Palfi :) 

Puszii :)

Louis szemszöge:

Úton Párizs felé. Szép és jó volt ez a 3 nap, de már hiányzik Abby. Remélem, meghallgat engem és minden rendben lesz. Nem szeretném elveszíteni a barátnőmet. Még Liam is áldását adta, pedig azt hittük, hogy ellene lesz ennek az egésznek. 

A repülőn rengeteget ökörködtünk, megbeszéltük azt, hogy a lányok 3 nap múlva jönnek utánunk. Mivel elfogadták a lehetőséget, amit felajánlottunk nekik, ők lesznek az elő zenekarunk a fellépéseknél. Liam és Kate nagyon boldog együtt, jobbnak véltük, ha most nem jön velünk a lány. Nem lehet tudni mit, váltana ki Abby-ből.

Amikor leszállt a repülőnk rajongók hada fogadott a repülőtéren. Nem tudtam honnan tudták, meg hogy most jövünk. Ránéztem Zayn-re aki csak vigyorgott. Gondolhattam volna, hogy ki twittelt valamit. A nagy tömegben megláttuk Susan-t és a többieket. Nagyon örültem, hogy kijöttek, de Abby nem volt velük. Istenem miért nem jött el? Miért nem látom? Esküszöm meg fogok bolondulni..

Eléggé fagyott volt a hangulat a kocsiban. Senki nem szól egy szót sem. Zayn a tükrében nézegette magát, Liam a telefonjával babrált, Niall szokásához hívően evett, Harry zenét hallgatott, én pedig az ablakon bámultam ki. Amikor haza értünk üres volt a ház. Susan a nappali felé terelt minket, míg a többiek kimentek a kertbe.

-          Először is jó ismét együtt látni titeket. Remélem minden jól ment az úton. Zayn kérlek ne twittelj ki mindig minden mozdulatot.. megint rajongók hada fogadott titeket. Ha nem írod ki nyugisan telhetett volna az érkezésetek.

-          Hoppsz, bocsika. – emelte kezét a szája elé. – De ha egyszer vannak rajongók miért nem lehet őket szórakoztatni?

-          Elég sok veszéllyel járhat ez.. ne de nem csak ezért hívtalak ide titeket. Vannak fontosabb dolgok is.

-          Hajjaj, ez elég ijesztően hangzik. – nézett fel Niall.

-          A haza utazással kapcsolatban, holnap megyünk vissza Londonba. Lesz néhány változás az életetekben. De erről majd később beszélünk. Elég sok minden meg fog változni, amit el kell viselnetek. Valamint valamit el kell mondanom nektek. – kezdett bele a mondani valójába. Ki vett a táskájából egy borítékot.

-          Mi történt Susan? – állt fel Hazza.

-          Van a kezemben egy levél. Szeretném, ha elolvasnátok, hisz sok mindent megtudhattok belőle. – oda ment Liam-hez és a kezébe nyomta a levelet. - Liam, kérlek, olvasd fel a többieknek. - Először magába kezdte olvasni, és nagyon elkerekedtek a szemei.

-          Liam! Olvasd hangosan! – ordítottam rá.

-          Biztosak vagytok benne? – nézett szomorúan.

-          Igen, könyörögöm, olvasd már.. – lassan nem fogják bírni az idegeim ezt az egészet. -

Rendben. De kérlek, üljetek le.. – nagylevegőt vett és olvasni kezdte. - Drága One Direction!Nem is tudom hol kezdjem ezt az egészet. ……. ..A koncertekhez és turnékhoz sok sikert nektek. Szeretlek titeket Millió csók,Abby.

Nem, nem nem, ez nem lehet. Miért csinálta ezt? Miért hagyott magunkra minket? Mi lesz velem nélküle? Miért történik ugyan az, mint Elenorral? Felugrottam és az ablakhoz sétáltam.

Liam szemszöge:

A levél felolvasása után felnéztem, és láttam, hogy mindenki a szemét törölgeti. Egyszerűen nem tudom feldolgozni a történteket.

-          Susan,- fordult hozzá Hazza – ugye ez csak vicc, és Abby csak sétálni ment..

-          Sajnálom Harry. Akkor szállt fel a repülője, amikor a tiétek landolt. – Susan letörölt egy könnycseppet az arcáról, majd folytatta. – Nagyon nehezen hozta meg ezt a döntést.

-          De könyörgöm Susan, menekülni jobb? – nézett fel a tenyeréből Niall, szegény ő is összeomlott. Nagyon szerette Abby-t.

-          Hova ment? Susan könyörgöm, mond el hova ment. Had menjek utána, ez az egész az én hibám. Meg kell beszélnünk a dolgokat.

-          Sajnálom Louis. Azt kérte, hogy egyikőtök se tudja, meg hogy merre megy. Szüksége van egy időre.. te voltál az első igazi szerelme és ezt tetted vele. Szerinted hogy esett ez neki?

-          Annyit mondj még el, vele ment? Azzal a szemétláda Jacob-al?

-          Nem, egyedül van. De kérlek, nyugodjatok meg minden rendben lesz. 

A levélben említett ajándékok fent vannak Abby ágyán, teljes szívből küldi nektek és reméli, hogy tetszeni fog. – kiment a szobából.

-          Srácok, mi lesz velünk nélküle? Nekem már most hiányzik. – nyavalygott Niall.

-          Ne adjuk fel srácok, azt kérte tőlünk, hogy vigyázzunk egymásra. Úgy gondolom, nem fogja sokáig bírni nélkülünk vagy Susan-ék nélkül. – bíztatott minket Zayn. Louira néztem, aki az óta az ablak előtt áll és csak bámul ki a fejéből.

-          Srácok, én bele fogok bolondulni ebbe.. – szomorkodott Niall. – még az étvágyam is elment…

-          Nem nézzük, meg hogy mit kaptunk? – kérdeztem meg tőlük.

-          Menjünk. – állt fel Zayn. Halál gyötörten mentünk fel az emeletre, megálltunk az ajtó előtt várva hogy az a személy, akit annyira szeretünk, ott ül bent a szobába és csak ránk vár. De sajnos nem így volt. Üres volt az egész szoba, az ágyon ott hevert 5 kis ajándék névhez szólóan.

Oda sétáltam, és kezébe nyomtam a mellettem álló 4 srácnak az ajándékát. Az én ajándékom fantasztikus volt. Mindig is szerettem volna egy ilyen cipőt. Ahogy láttam a többiek is nagyon meghatódtak. Egyvalaki hiányzott, Harry…

Harry szemszöge:

Megfogtam az ajándékomat és kimentem a szobából. Magányra van szükségem, fel kell dolgoznom azt, hogy a barátom, akire tényleg, támaszkodhatok magamra hagyott. És pont most hagyott magamra Sarah is, ott maradt a hegyekbe a lányokkal. Amikor megláttam az én személyre szóló ajándékomat el kezdtem zokogni. Egy fényképkeret volt, benne pedig egy közös képünk. Magamhoz szorítottam és lefeküdtem az ágyra.

Laptoppal az ölemben ültem az ágyamban,és a Twitter-t fürkésztem hátha írt valamit Abby. És igen..gyorsan olvasni kezdem.

@Abby_ Gonzales: A búcsú néha fájdalmas, sőt mindig.. de értsétek meg muszáj. Viszlát Párizs, viszlát One Direction, irány a nagyvilág.

Azonnal írtam neki. Nagyon remélem hogy elolvassa.

@Abby_ Gonzales Viszlát? Csak ennyit tudsz írni? Miért tetted ezt velünk? Azonnal gyere haza! Hiányzol mindenkinek! ♥

@Harry_Styles Sajnálom. Remélem tetszett az ajándék. Azért kaptad, hogy tudd, én mindig veled leszek!

@ Abby_Gonzales imádom. Soha nem foglak elfelejteni. Merre jársz? Hadd menjünk utánad! Kérlek!

@Harry_Styles Nem mondhatom meg, mert akkor beadom a derekamat és haza megyek veletek. De most magányra és nyugalomra van szükségem! Lényeg hogy minden rendben van velem, és a hely is szép ahol vagyok. Viszlát Hazza. ♥

Ismét könnyek gyűltek a szemembe, nem akar látni minket. Nagy sírás közbe nem vettem észre hogy Emily mikor jött be a szobába. Ott ült az ágyon és engem fürkészett a tekintetével. Látom rajta hogy őt is nagyon megviselte ez az egész.

-          Sajnálom Harry. Mielőtt elment volna hagyott itt neked egy levelet. Szeretné, ha csak te tudnál erről a levéről, és nem szólnál róla a fiúknak.

-          Köszönöm Emily, hogy oda adtad. Miért nem beszéltétek le az utazásról? Mert szerintem nektek sem jó hogy távol van tőletek, főként most…

-          Ne is mond, megszakadt a szívem, amikor ott állt a repülőtéren. az én kicsi lányom, aki annyi mindenen ment keresztül és akkor most egyedül neki vág Európának. – nála is eltörött a mécses.

-          Emily, ne sírj, kérlek. Még valami, ugye nem Jake-el van?

-          Nem nyugodj meg. – próbált mosolyogni. – De most magadra hagylak, hogy el tudd olvasni a levelet.

@Harry_Styles elvesztem..A legjobb lány barátom magamra hagy,a barátnőm messze van tőlem.. Sarah merre vagy? Szükségem van rád! Elgyötört szívemnek most rád van szüksége. ♥

Niall szemszöge:

Fent ültem a szobámba, és azt a nyakláncot szorongattam, amit még Abby-től kaptam. A digitális fotókeretet pedig az éjjeliszekrényre tettem. Egymás után következtek az emlékezetesnél emlékezetesebb képek. Nagyon hiányzik ez a lány. Mióta elment, egyszerűen nem tudok az evésre gondolni. Ami nálam nagyszó, minden percben a kaján jár az agyam.

Megfogtam a telefonomat és Abby számát pötyögtem be. Nem vette fel, miért vette volna fel, hát megkért minket hogy ne is zaklassuk, de akkor is hiányzik. Számomra a legnagyobb megnyugvást a kis Adam hozza meg.

Átmentem a szobájába épp az igazak álmát aludta. Vajon ő tudja, hogy a testvére itt hagyott minket? Tőle elköszönt?

Oda másztam mellé az ágyba, és jó szorosan oda bújtam hozzá. A apró teste szabályosan vette a levegőt. Emellett a kis álomszuszék mellett engem is magával ragadott az álommanó.. 

Ajándékok:

Liam ajándéka

Louis ajándéka

Zayn ajándéka

Niall ajándéka

Harry ajándéka

29. fejezet - Búcsú levelek

Sziasztok!

Elkészült a következő fejezet! 

Remélem tetszeni fog nektek! 

A blogot megtaláljátok a Facebookon is: Abby' s life - link :)

Jóó olvasást és további szép napot :)

Puszi :)

Abby szemszöge:

Mióta elmentek a fiúk sok mindent átgondoltam. De apáéknak még nem mertem elmondani, félek a következményektől. De a döntésemet nem fogom megmásítani. Mindenkit a nappaliba hívattam elmondani a döntésemet.

-          Kicsim mi ez az egész? Miért hívtál mindenkit ide?- értetlenkedett apa.

-          Ebben a néhány napban több minden leforgott az agyamban, és döntéseket hoztam.

-          Mi lenne az? – kíváncsiskodott Jake.

-          Apa, Susan. Nem megyek veletek vissza Londonba. Nem lenne hozzá erőm, nem szeretném együtt látni Lou-t és Elenort. De itt sem maradok Párizsban. Tudom, hogy itt keresnének először. – apa próbálta félbeszakítani a mondandómat, de nem hagytam neki. – Mivel július közepe van és nincs, iskola körbe fogom utazni a világot. Van egy két olyan város, amit meg szeretnék nézni. Szeptemberben pedig Magyarországon fogok tanulni az egyik ottani gimnáziumban.  Mivel kitűnő voltam a londoni iskolában nagyon szívesen átvettek, sőt örültek. Így ott fogom befejezni az iskolát. Szükségem van egy kis időre és nyugalomra.

-          De kicsim.. – anya zokogásban tört ki.

-          Sajnálom, kérlek értsetek meg engem. – könyörögtem nekik.

-          De Abby.. miért pont Magyarország? Olyan messze leszel tőlünk, mikor fogunk találkozni? – kérdezte meggyötörten apa.

-          Amikor régebben ott jártam nagyon megfogott az a picike ország, és ha minden igaz ott lesz velem Jake és a családja. – néztem kérdően Jacob-ra. – Ugye?

-          Persze, ránk mindig számíthatsz. – odajött hozzám és megölelt.

-          Akkor megegyeztünk? Persze meglátogatlak titeket és szeretném, ha ti is eljönnétek hozzám.

-          Ez nem is kérdés. De hol fogsz lakni?

-          Én úgy gondoltam, hogy hozzánk költözik de.. – kezdett bele Jake.

-          De én lebeszéltem erről. Nem szeretnék zavarni. Ezért úgy döntöttem hogy kollégiumban fogok lakni.

-          Szó sem lehet róla! – vágott közbe apa. – Vagy Jacob családjánál laksz vagy sehol! Nem engedlek el egy kollégiumba. Hallottam már dolgokat, az ilyen helyekről.

-          De apa.. – könyörögtem neki.

-          Tom, a Magyarországi kollégiumok tényleg rendesek. Nem szokott baj történni, és én is a közelbe leszek. Ha bármi baj lenne, én ott leszek. – védett meg Jake. – Így megfelel?

-          Hát..

-          Igen, megfelel neki. – szólalt meg Susan. – Miért szeretnél kollégiumba menni kicsim?

-          Mert szükségem van új barátokra és társaságra. El akarom felejteni a fiúkat. tudom hogy nehéz lesz, de .. – itt eltörött a mécses és zokogni kezdtem.

-          Nyugodj meg. – jött oda hozzám Susan.

-          Van még valami  amit tudnotok kell. 2kor indul a gépem Rómába. Szóval 2 óra múlva el kell hagynom ezt a házat.

-          Micsoda? Már ma elmész Rómába? Ugye csak viccelsz? – vonta fel a szemét anya.

-          Nem, ne haragudjatok. Rohanok csomagolni. – és persze búcsúlevelet írni. Írok a fiúknak, főként Hazza-nak. Szeretném, ha mindent tudna. Nem szeretnék búcsúzás nélkül távozni.

Először Hazzának szóló levélbe kezdtem bele:

Kedves Hazza!

Lehet, gyávaságnak tűnik, hogy így búcsúzok el tőled, de másként nem menne. Ez az egész nagyon rossz nekem. Rettenetesen fogsz hiányozni , de nem csak te hanem a többiek is. Nem tudom mi lesz velem nélkületek. Te és Niall olyanok vagytok nekem, mint az elveszett tesóim. Veled mindig megbeszélhettem a dolgokat és te meg is hallgattál. Sokat nevettünk és szívattuk a fiúkat. Mivel teljesen meg tudtam benned bízni, elárulok neked a terveimet.

Nem megyek vissza Londonba, nem tudnék Lou közelében lenni. Még mindig nagyon szeretem, de azok után, amit csinált nem menne. Szeptemberig járni fogom a világot, vannak olyan városok, amiket nagyon szeretnék megcsodálni.

 Magyarországon kinéztem egy számomra szimpatikus iskolát, oda fogok járni szeptembertől. Ménnél messzebb tőletek. :(

Ha az istenek is azt akarjak, egyszer találkozni fogunk. Remélem, megértesz engem és nem utálsz meg örökre. Kérlek vigyázz Lou-ra, mert nem bírnám, ki ha történne vele valami. Nagyon szeretem, akármennyire megbántott.

Remélem nem fogtok elfelejteni engem, tudom, hogy ez önzés tőlem, de akkor is. Minden jót kívánok nektek. Kívánom, hogy Sarah-val legyél nagyon boldog. Szeretlek Harry.

Millió puszi, Abby.

U.T. Kérlek ne keressetek engem, nem lenne senkinek sem jó. Köszönöm szépen! ♥

Istenem, de nehéz volt megírni ez a levelet. Nagy levegővétellel megírtam azt a levelet amit a fiúknak írok. 

Drága One Direction!

Nem is tudom, hol kezdjem ezt az egészet. Először is nagyon örülök, hogy Susan bemutatott nektek, ha ez nem történik meg üres lenne az életem.

A z a sok közösen eltöltött program, a sok közös emléket soha nem fogom elfelejteni.

Ha elolvastátok ezt a levelet, szeretném, ha felmennétek, a szobámba találtok az ágyon személyre szóló ajándékokat. Remélem tetszeni fognak nektek. Amikor megláttam őket ti jutottatok eszembe. J

Zayn, amikor először megláttalak azt gondoltam rólad, hogy beképzelt majom vagy és hogy teljesen el vagy szállva magadtól. De ez nem így van. Nagyon aranyos és kedves vagy. Kívánom, hogy nagyon boldog legyél Miley-val, tényleg össze illetek.

Niall, drága Niall-em . Egyszerűen nem találok rád szavakat, nagyon örülök, hogy mindig mellettem voltál, és amikor haza jöttem a korházból ápoltál. Azokat a napokat sem fogom elfelejteni. Emlékszem, amikor elmentünk a Nando’s ba és elfogyott a csirke szárny. Te pedig el kezdtél sírni hogy mit fogsz enni. Mindenki minket nézett, de téged nem érdekelt. Azt a nyakláncot amit tőlem kaptál kérlek őrizd meg és ha hiányzok csak nézz rá és eszedbe fogok jutni. J

Liam, a mi kapcsolatunk elég érdekesen alakult. Lehet, hogy elsiettük ezt az egészet. Azt ígértem neked a telefonba, hogy mindent megbeszélünk, de sajnos nem maradt időm. Kívánom, hogy megtaláld az igazit és legyél vele boldog.

Louis, tudod azt hittem, hogy nagyon boldog leszek melletted és minden rendben lesz. De sajnos nem így alakult, amit nagyon sajnálok. Amikor elmondtad mit tettél Elenorral nagyon összetörtem, soha nem csaltak meg és ezt nem vártam volna el tőled. Tudod, én még mindig szeretlek, de muszáj külön lennünk egymástól. Neked ott van Elenor, a szíved mélyén te is tudod, hogy őt szereted.. nem szeretnék kettőtök közé állni.

Harry, nagyon fogsz hiányozni. Mintha a 2. tesóm lénél. vigyázz magadra és Sarah-ra is!

Kérlek, srácok vigyázzatok magatokra, de apára és Susan-ra is figyeljetek oda. A koncertekhez és turnékhoz sok sikert nektek.

Szeretlek titeket!

Millió csók,

Abby.

Ezt a levelet sokkal nehezebb volt megírni, mint gondoltam volna. Az ajándékokat letettem az ágyamra. 

Abby a repülő téren

Louis-nak egy nyakláncot vettem forever felirattal, Zayn egy fésűt és egy Micimackós tükröt vettem; Liam egy Superman-es cipőt kap; Harry egy fényképkeretet kap amibe az egyik közös képünk van és Niall pedig egy digitális fotóalbumot(amire rengeteg képet töltöttem fel, róluk, és1-2 közös képet.. Remélem tetszeni fog nekik.

Miután elhelyeztem az ajándékokat, elindultam lefelé. Egyszer még hátranéztem, hisz nem tudom, mikor látom ismét ezt a szobát. Lent már vártak rám a többiek.

-          Susan, kérhetek valamit? – néztem rá az előszobában.

-          Persze kicsim. Mondjad.

-          Ezt a levelet oda adnád a fiúknak amikor hazaérnek? Mindent leírtam benne, amit úgy gondoltam fontos lehet. Mond meg nekik hogy szeretem őket. – ismét könnyzápor úsztatta el a szememet.

-          Persze hogy oda adom nekik.

-          Anya, te pedig Hazzának add oda ezt a levelet, de úgy hogy a többi fiú ne lássa a levelet.

-          Persze kicsim. Tudd hogy nagyon fogsz hiányozni nekünk!

-          Ti is nekem. – megöleltem a két anyukámat, és elindultam a kocsi felé.

Mindenki kikísért a repülőtérre. Könnyes búcsúval, hagytam ott őket a várakozóban. Nagyon nehéz volt ott hagyni őket. Anyát, apát, Susan-t, Adamet.. Az ajtóból még visszaintettem nekik és elindultam a nagyvilágba..

@Abby_Gonzales : A búcsú néha fájdalmas, sőt mindig.. de értsétek meg muszáj. Viszlát, Párizs, viszlát One Direction, irány a nagyvilág.

A repülő tér

28. fejezet - A felkérés

Sziasztok!

Köszönöm szépen hogy olvasod a blogomat!

Nem lett egy izgalmas rész, de megígérhetem hogy a következő elég izgis lett..:)

A blogot megtalálhatjátok a Facebook-on. Abby's life with One Direction

3 komi és jön az új rész!! 

Puszii :)

Liam szemszöge:

/2 nappal később/

Van egy olyan érzésem, hogy a srácok titkolnak előlem valamit. De egyszerűen nem akarják elárulni nekem. Louis és Hazza is nagyon feszült. Mi történhetett? 

 Kate először nagyon nehezen viselte azt, hogy híres vagyok. Nem értette hogy miért nem árultam el neki hogy a kedvenc bandájának az énekese vagyok. De aztán Miley és Sarah beszéltek vele, és megnyugodott. Azóta minden tökéletes, nagyon szeretjük egymást. Boldog vagyok mellette, és soha nem akarom elveszíteni.

-          Louis, beszélhetnénk? – sétáltam oda a barátomhoz, aki éppen répát evett a konyhába.

-          Persze, ha nagyon szeretnél. – erőltetett mosolyt az arcára. - De akkor menjünk be a nappaliba. Ott kényelmesen tudunk beszélgetni.

-          Elárulnád mi a bajod velem? – fakadt ki belőlem.  – Mióta itt vagytok nem néztek ki túl jól. Niall is alig eszik. Elárulnád mi a bajotok?

-          Tudod Liam, történt egy kis baleset az utazásunk előtt,plusz van egy lány, akibe nagyon szerelmes vagyok de..

-          Ácsi ácsi… Milyen baleset?  És ki a lány? Louis beszélj már!

-          A lány, akiről beszéltem neked az Abby.. – hogy micsoda? Louis szerelmes a volt barátnőmbe? Miért nem vettem ezt eddig észre? -  Össze is jöttünk 1 hete, de mégsem voltunk boldogok. Van egy srác, Abby legjobb barátja, aki közénk állt. Elég sok vitánk volt, főként hogy Elenor is közbe avatkozott. Vissza jött Európába és megtudta, hogy Párizsban vagyok. Beültünk egy Starbucks-ba és elcsattant egy csók, amit én nem akartam. De tényleg értsd meg nem akartam megcsalni Abbyt. Másnap elmondtam Abby-nek és nagyon kiborult. Elkezdtünk ordibálni egymással.. törtek a tányérok, poharak.

-          Jézusom. Mit valami amerikai szappanopera. – nevettem fel.

-          Várj még nincs vége. Most jön a szomorú rész. – ennél is rosszabb? Vajon mi történt? – A veszekedés előtti nap halt meg Abby legjobb barátnője,ezt sem tudtam mert nem mondta el senkik; emiatt és amiatt, hogy megcsaltam nagyon kiborult és végzetes hibát követett el..

-          Ezt nem bírom! Mondjad már! Mi történt vele! Louis kérlek! – tudom, hogy Kate a csajom, de ő akkor is Abby és nagyon féltem. Olyan mint a kishúgom, bármi is történt kettőnk között, nem fogom hagyni hogy valami történjen vele.

-          Nagy kiborulásában, elment az esze, és egy borotvával felvágta az ereit. Kb. 10 percig eszméletlen volt. Hazza saját magát okolta a baleset miatt, mert magára hagyta..

-          És mi van vele?

-          Nem tudjuk. Susan elküldött minket a korházból, mert elkezdtem verekedni Jacob-al.

-          Remélem nincs komolyabb baja. Karl mit mondott?

-          Hamar felépül. De most a családjára van szüksége hogy megnyugodjon..

-          De mi is a családja vagyunk. – fogtam meg a kezét. Látom rajta hogy nagyon ki van a történtek miatt. – És szeretném, ha tudnád hogy boldog lennék ha együtt lennétek. Engem nem zavarna hisz itt van nekem Kate, akit nagyon szeretek.

-          Köszönöm Liam. – jó szorosan megöleltük egymást.

- De mivel itt vagyunk, szeretném ha jól éreznénk magunkat. Elég lesz akkor agyalni amikor vissza megyünk. Rendben? - mosolyogtam rá.

- Megpróbálok lazítani.

Kate szemszöge:

Nem tudom hogy nem vettem észre a hasonlóságot, hisz még a nevük is ugyan az. Én bolond. A pasim a kedvenc bandám tagja. Úristen. Bárcsak itt lennének anyáék.. nagyon hiányoznak nekem. Lenne kitől tanácsot kérnem hogy mit tegyek..

Nem is gondoltam volna, hogy a fiúk ilyen jó fejek. Habár most nem olyan felszabadultak mint lenni szoktak, de így is lehet velük hülyéskedni. Tegnap Zayn oda jött hozzám és megkérdezte tőlem hogy mit érzek Liam iránt.

-          Szereted őt?

-          Igen. Nagyon. Tudod én nem azért szerettem bele mert híres és hírnévre tehetek szert, egyszerűen nem is tudtam.. Nagyon kedves velem, segítőkész, vicces és folyton elkényeztet. Nagyon szeretem őt, ha ő most nem lenne velem, egyedül lennék a nagyimmal.

-          Ennek nagyon örülök. Örülök ha a barátaim boldogok. – mosolygott rám. – Amúgy én is látom Liam-en hogy melletted boldog.

-          Tényleg?

-          Igen. Mindig mosolyog és vidám és persze felszabadult.

-          Na miről beszélgettek tubicáim? – mosolygott ránk a pasim.

-          Rólad drágám. – oda hajoltam hozzá és forró csókot nyomtam az ajkaira. – Szeretlek.

-          Én is téged kicsim.

-          Héé emberek! Mit terveztetek mára? – ordított Niall.

-          Nem is tudom. Mit szólnátok hozzá ha csinálnánk egy kis házi bulit? Hisz ez az utolsó napunk itt a hegyekbe.

-          Én benne vagyok! – nevetett fel Zayn.

-          Akkor kezdjünk szervezkedni. Liam és Kate, a ti feladatok lesz a vendégek meghívása. Sarah és Miley ti menjetek  vegyetek valami dekorációt. Zayn és Hazza takarítsatok. Én és Louis pedig megszervezzük a kaját. – adta ki a parancsot Niall.

-          Rendicsek. Csak egyet kérünk ne csak répa legyen az étlapon. – Sarah ezen mondatán mindenki elnevette magát. Niall és Louis elővették a durcás arcukat és kivonultak a szobából. Gyorsan felöltözött mindenki és nekilátott a rá kiszabott feladatnak.

Harry szemszöge:

Nagyon nincs kedvem ehhez a bulihoz, de mit csináljak. Ha a többiek ünnepelni akarnak, akkor hajrá. De viszont annak örülök, hogy holnap ismét Párizsban leszünk és láthatom Abby-t. Szeretnék meggyőződni arról, hogy minden rendben, van vele. Rettenetes lelki furdalásom van az egész baleset miatt. Ott kellett volna maradnom vele és akkor ez az egész nem történik meg..

Zayn és én gyorsan kitakarítottunk, közben becsomagoltuk a bőröndjeinket.

Liam és Kate nem hívtak túl sok embert de azt mondták hogy nagyon jó lesz a hangulat. Felvettem egy kockás inget és egy farmert , nem akartam kiöltözni. Sarah látta rajtam hogy valami nincs rendben, szóvá is tette.

-          Mackókám minden rendben van?

-          Persze. Csak tudod most nincs kedvem bulizni.

-          Elmenjünk máshova?

-          Nem, maradjunk. Gyere ide hozzám, szeretném ha közel lennél. – csalogattam oda magam mellé. Über szexi volt a kiválasztott ruhájában. Oda ült mellém az ágyra és forró csókot leheltem az ajkaira. Ha Louis nem ront be akkor talán tovább is elmegyünk.

-          Srácok! Hopps bocsika. – nagyon bepirult. – Nem akarok zavarni. Csak annyit akartam hogy megjöttek a vendégek. Úgy hogy jobb lenne ha lejönnétek.

-          Megyünk. – Ugrott fel az ágyról Sarah. – Gyere kicsim.

-          Jó, megyek. – nagyon jó esténk volt. Kate és a bandája el játszott nekünk 1-2 számot. Tényleg nagyon ügyesek voltak.

  A buli után felvetettem a többieknek hogy mit szólnának hozzá ha ők lennének az elő zenekarunk. Liam-nek felcsillant a szeme a lehetőségen. Azt mondta hogy a buli után beszél a lánnyal. Megismertünk jó sok embert, és nagyon kedvesnek ismertük meg Kate nagymamáját.

Liam szemszöge:

A buli után felhívtam a barátnőmet a szobámba. Elővettem azt a kis dobozt a farzsebemből, nagyon izgultam.

-          Mit szeretnél kicsim? – somfordált oda hozzám.

-          Először is nagyon szeretlek. Másodszorra pedig szeretnék adni neked valamit. – közelebb húztam magamhoz és a kezébe raktam a kis fekete dobozt. – Ezt a kis ajándékot azért adom neked hogy mindig emlékezz rám, bármi történjék is.

-          Liam, ez mi?

-          Nézd meg saját magad. – félénken kinyitotta az ajándékdobozt és egy könnycsepp gurult le az arcán.

-          Ez gyönyörű szép, köszönöm. – odahajolt hozzám és megcsókolt. – Liam, nem akarlak elveszíteni. Legszívesebben el sem engednélek magam mellől, de tudom hogy ez nem lehetséges. A rajongók és a fiúk várnak rád.

-          Tudod, van egy megoldás arra hogy együtt lehessünk. Amikor a bulin játszottatok nagyon meghatódtunk. Arra gondoltunk hogy te és a bandád lehetnétek az elő zenekarunk. Persze ha szeretnétek. Kapnátok szállást, persze fizetést is. Nem szeretnénk rátok erőltetni semmit.

-          Liam! Ez csodálatos lehetőség lenne nekünk. Szerintem a csajok is benne lennének, de mi lesz a nagyival? Nem hagyhatom egyedül, már csak én vagyok neki.

-          Megoldjuk. De akkor volna kedved Londonba költözni velünk?  Persze. – ez hallatán szorosan magamhoz húztam és elkezdtem csókolni. Eljött az amit már régóta vártam. Lassan elkezdte gombolni az ingemet én pedig elkezdtem lehúzni a ruhája cipzárját. 10 perccel később már egymásé voltunk. A felhők fölött éreztem magamat, végre rám talált a boldogság. Itt és most megígérem mindenkinek soha nem fogom elengedni ez a gyönyörűséget...

Kate Ruhája

Sarah ruhája

-