48. fejezet – A végzetes autóbaleset

Hát Sziasztok!! :)

Eljött az idő hogy újabban résszel lepjelek meg titeket. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket. Elég sokat dolgoztam vele..

Word-ben pontosan 9 oldal lett..

Jóó olvasást kívánok nektek. Remélem azért 1-2 komival megleptek majd :))

Puszii xx

Abby szemszöge:

London. Újra itt vagyok az Egyesült Királyságban. Sok minden történt velem ebben a városban, ami most több érzést ébresztett fel bennem. Ott álltak a barátaim, akiket oly régóta elhanyagoltam. Sok emlék, a régi sulim, a Temze, a London Eye…

Amikor Louis felém futott, a pillangók ismét repkedni kezdtek. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Talán megőrültem? Miért kívánom ennyire, hisz megcsalt? Nekem már más srác van az életemben. Menthetetlen vagyok.. ez már 100 százalék.

Amikor megcsókolt, nagyon boldog voltam, de mégis szomorú. Feleszméltem kábulatomból és hirtelen minden leforgott előttem Dávid kiütötte Lou-t, mivel megcsókolt engem. Mindenki oda rohant hozzánk. Próbálták Lou-t felkaparni a földről én pedig álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Dávidot Niall és Liam fogta le, földön fekvő exem-et pedig Harry próbálta észhez téríteni.

-          Mégis mi a fenét műveltél te vadállat? – förmedt rá Harry.

-          Mit csináltam volna? Megcsókolta a barátnőmet.. Jogom van így reagálni..

-          Micsoda? Neked barátod van? – fordult felém Harold.

-          Igen.. együtt járunk egy ideje.. – válaszoltam félig lehajtott fejjel.

-          És erről nekem, aki az egyik legjobb barátod nem is szóltál róla? Na, szép…

-          Harry kérlek. Nem tartottuk a kapcsolatot, de tudhattad, hogy van valakim hisz láttam, hogy követtétek a bejegyzéseimet Twitteren, Instagramon és Facebookon egyaránt.

-          Egy dolog.. de akkor is. Csalódtam benned.. – hajtotta le a fejét. Nagyon szomorúnak tűnt.

-          Figyeljetek srácok ezt nem itt a repülőtéren kéne folytatni mivel egyre több újságíró kezd körénk gyülemleni és nézi minden mozdulatunkat. – mutatott körbe Liam.

-          Igazad van. Zayn Harry, hozzátok Lou-t. Jake te menj elől Dáviddal, a többiek meg indulás utánuk. 2 kocsival jöttünk. Abby, Dávid, Jake, én és Niall az én kocsimmal megyünk. Zayn, Harry, Louis pedig Hazza kocsijával. Egyenesen Emily-hez menjetek. – adta ki a parancsot Liam. – Te pedig – itt felém fordult – Üdv újra itthon. Már nagyon hiányoztál. – ölelt meg.

-          Hát élmény teli hétvégénk lesz az tuti. De majd szeretnék veled beszélni. – mosolyogtam rá.

-          Azért remélem az esküvőn nem fognak balhézni. – vágta oda durcásan Niall.

-          Én is remélem…

-          Rohadt éhes vagyok.. Remélem van valami kaja otthon.

-          Azt valahogy gondoltuk.. felzabáltad a repülőn lévő összes kaját – nevetettem fel.

Hát így hagytuk el a repülőteret. Tuti hogy holnap mi fogunk az újságok címoldalán szerepelni, hogy a híres színész kiütötte a popcsillag Louis Tomlinson-t. A kocsiban néma csend honolt. Senki, nem mert megszólalni, nem tudom miért. De amikor megérkeztünk a régi otthonom elé, valami fura érzés kapott el. Tisztán emlékszem arra, hogy milyen boldog voltam Lou mellett, mennyit hülyültem a srácokkal, és hogy kezdetben mennyire utáltam őket. De arra is emlékszem, hogy milyen szép pillanatokat töltöttem Liam-el a régi otthonomban. Hát igen, szép kis emlékek ezek. Amikor megállt a kocsi én voltam az első, aki kiugrott a kocsiból és beszaladt a házba. Már minden az esküvőre volt feldíszítve gyönyörű volt.

-          Anya! – kiáltottam el magamat. Nagy tányér csörömpölés hallatszott a konyhából és édesanyám futott felém.

-          Kislányom! – egymás karjaiba ugrottunk és jó szorosan megöleltük egymást. ( Titkon bevallom még meg is szagoltam, hisz annyira hiányzott nekem az anyukám).

-          Hogy vagy? Minden rendben? Az úton is minden rendben volt? – hadarta le egy szuszra.

-          Nyugi anya, vegyél levegőt. – nevettem. – Minden rendben volt, kivéve azt, hogy Louis megcsókolt, Dávid kiütötte őt, és Harry besértődött rám, mert nem tudta, hogy hozom a barátomat.

-          Akkor a szokásos. – nevetett fel.

-          Úgy hiányzott számomra ez a csilingelő nevetés. – simogattam meg anyuci arcát.

-          Kicsim.. – és eddig észre sem vettem a pocakját. Jesszus milyen nagy már neki…

-          Anya a pocakod… olyan.. nagy. – erre kinevetett.

-          Tudod kicsim a 7. hónapban járok.. még szép hogy nagy – mosolygott. – Hála isten egészséges a baba.

-          Ennek örülök. És a többek merre vannak?

-          Adam fent van, készül a nagy találkozásra. Apád és Karl pedig a kertben készülnek az esküvőre. Susan pedig elment a koszorúslány ruhádért.

-          Értem… akkor ki megyek, köszönök apáéknak. – már indultam volna, kifelé amikor anya megállított.

-          Hol vannak a többiek?

-          Jesszus, kint hagytam őket. De csak van annyi eszük, hogy bejöjjenek.

Rohantam ki a kertbe, hogy ismét láthassam a családomat. De olyat láttam amire nem számítottam. Egy hatalmas sátor volt a hatalmas kertünkben ki volt díszítve, több száz ember lázasan készül a holnapi esküvőre. Próbáltam fürkészni édes apám tekintetét, de sehol sem láttam. Már kezdtem feladni amikor hátulról két kéz ragadott meg, én pedig mint fekete öves ( Magyarországon eljártam egy kis önvédelemre) hirtelen megfordultam és behúztam egyet a támadómnak.

-          Aucs.. – ezt miért kaptam? – morogott az én jó öreg apukám.

-          Jajj ne haragudj, de legközelebb ne hozd rám a frászt. De apaaaaa! Úgy hiányoztál- karjaiba vetettem magamat és jó szorosan megöleltem.

-          Prücsök már nagyon hiányoztál.. és hol van a kisbarátod, akit elhoztál az esküvőre? Már nagyon kíváncsi vagyok rá..

-          Épp a srácokkal veszekedik. Kiütötte Louis a repülőtéren, amiért ő hirtelen felindulásból megcsókolt.

-          Na, kicsim megjöttél és már megy a balhé... Látszik, hogy az én lányom vagy.

-          Felkészültél a holnapi dupla esküvőre?

-          Persze, de oda nézz, ki fut egy csokor virággal felénk! – mutatott a távolba.

-          Adam! – rohantam felé. Istenem. A szemem megtelt könnyekkel, alig tudtam el hinni ezt az egészet. Úgy hiányzott már, hogy a pici testét magamhoz szorítsam.

-          Abby! Hiányoztál! – együtt zokogtunk a fűben. Hiányzott. Rettenetesen. Az egész életem. Egészen idáig azt hittem, hogy boldog voltam Magyarországon. De most rájöttem, hogy boldog csak itthon voltam. A családom mellett.

-          Nagyon szeretlek prücsök. És ez a virág?

-          A tiéd. Én szedtem neked. Csak neked. – felém nyújtott egy nagyon szép csokor tulipánt.

-          Istenem, ez nagyon szép. Köszönöm szépen.

-          Ugye többet már nem mész el? Ugye nem hagysz itt? Kérlek, ígérd meg nekem, nagyon hiányzol nekem tesó.

-          Jajj picikém. Maradok, de nem sokáig.

Megegyezés alapján az itt töltött napokat a régi otthonomban töltjük, nem akartunk szállodát ki venni hisz szerintem felesleges. Szóval kipakoltunk a bőröndökből, és egy picit pihentünk. A srácok átmentek a saját házukba. Harry és Louis nem beszél velem David miatt, Liam és Zayn nagyon aranyos volt. Niall pedig velem volt aminek rettenetesen örültem. Csak ő és Liam tudja, hogy mi is történt velem otthon. Hogy megint kómában voltam, hát igen pancser voltam. De most mit tegyek? Ez van..

Amikor Susan is haza ért, jó szorosan megöltem. Gyönyörű szép volt. A terhesség csak megszépítette. A pocakja ugyan olyan szép nagy volt, mint anyáé. A kis tesókáim szerencsére nagyon jól meg vannak oda bent és még nem szándékoznak ki jönni. A koszorúslány ruhám gyönyörű volt, de tényleg. Nekem nagyon tetszett. Remélem olyan esküvő lesz, amit nem felejtünk el és bizton remélem, hogy kibékülök a barátaimmal.

Harry szemszöge:

Nagyon fájt. Tudom, hogy alig tartottuk a kapcsolatot, de akkor is. Azóta már teljesen kihevertem a lányt, már nem vagyok belé szerelmes, de úgy mint legjobb barát bennem maradt. Több minden miatt nem állok most szóba Abby-vel.

1; Miért pont Niall volt nála? Miért neki szólt, hogy menjenek oda? Az rendben vagy hogy Niall-höz is nagyon kötődik de akkor is. Én is mindig ott voltam neki. Annyira szerettem volna neki segíteni. De nem.. nem kellettem neki  :(

2; Ki ez a kigyúrt barom? a barátja? Na nemáár.. Neki Louis az igazi és az egyetlen. És ezt neki is meg fogom mondani. Elegem van abból, hogy folyton csak hülyeségeket csinál. Elment a józan esze. Arra vártunk, hogy a repülője leszálljon, és ismét velünk maradjon. Louis is rettenetesen várta már. Én csak bíztattam és bíztattam, hogy nyugodtan kezdeményezzen. Egy dolog hogy ő baszta el a dolgot, de akkor is, mindent helyre lehet hozni. Ezt a gyökeret pedig el fogjuk tüntetni mellőle.

Miután Lilly kiugrott a kocsiból kettéoszlott a banda. Niall, Liam Jake és ez a David gyerek ott álltak és beszélgettek valamiről. Louis, Zayn és én pedig haza mentünk. Leültünk a nappaliba és Louis orrát jegeltük.

-          Miért? Miért teszi ezt velem? – kérdezte tőlünk.

-          Nem tudom, de ez a gyerek nagyon irritál. – értett velem egyet Zayn.

-          Nekem mondod. Nem is illik a barátunkhoz. – duzzogtam.

-          Annyira szeretem őt és most elveszítettem. Hogy lehetek ekkora barom?

-          Nem veszítetted el, hisz vissza csókolt téged, szóval van esélyed, ne add fel tesó!

-          Tényleg? Így gondold?

-          Igen, de ha ilyen puha pöcs vagy és hagyod, hogy ez a tróger kiüssön, akkor feleslegesen küzdesz.

-          Igazad van. Nem adom fel, küzdök érte.

-          Ez a beszéd! – veregette vállba Zayn a barátunkat.

-          Hogy vagy?

-          Szerintem ez a vadállat eltörte az orromat, mivel nagyon fáj.

-          Aúcs. Bevigyelek a kórházba? – ajánlotta, fel neki.

-          Nem kell. De nézzétek, jönnek a többiek. – igaza volt. A két srác bejött a házba és leült közénk. Niall ledobta a cucc táskáját elénk, mire én beszóltam neki.

-           NA, mi van te áruló? Boldog vagy?

-          Miről beszélsz? Miért vagyok áruló? Megbolondultál Harry?

-          Miről beszélek? Ezt komolyan kérdezed? Leléptél Magyarországra hozzá, és nekünk nem mondtad el. Tudtad jól, hogy találkozni akarunk vele, mert hiányzik nekünk. Te pedig egyikünknek sem szóltál.. Miért? Sőt még azt se mondtad, hogy egy ilyen majommal jár. Miért Niall? Azt hittük a barátunk vagy..  - vágtam oda neki. Ő pedig csak nagyokat pislogott.

-          És azt is tudtad, hogy mennyire szeretem és ki akarom engesztelni. És tessék, most már cseszhetem az egészet. Gratulálok.

-          Hagyjatok békén. Azt sem tudjátok miért rohantam el olyan gyorsan! Semmit sem tudok. Egyébként meg nem tudom mit szemétkedtek velem és azt sem értem miért bántjátok szegény Davidot. Nagyon rendes srác, ő hívott, hogy menjek, mert Abby megint kórházban volt.. Szüksége volt valakire.. Rohadtul elegem van belőletek. – már a könnyeit törölgette az arcáról.

-          Ajj te szegény. Be tudott cserkészni ez a köcsög? – dobtam neki az orra alá.

-          Ácsii, mi az, hogy kórházban volt Abby? Mi baja volt? – aggodalmaskodott Louis.

-          Semmi közötök hozzá. Az előbb mondtátok, hogy egy áruló vagyok. Akkor meg hagyjatok.

-          Most meg hova mész? – kiáltottam utána.

-          A szobámba ahol egyedül lehetek. Hagyjatok békén. Tudod Louis - fordult vissza egy percre, már nagyon csillogott a szeme – nagyon örülök annak hogy Abby Daviddal van mert megérdemli hogy egy olyan sráccal legyen aki szereti és tiszteli. Ha megismernétek, szerintem ti is kedvelnétek.

-          Hát ez nem normális. Hogy mondhat ilyet? – pufogott Lou.

-          Liam te tudsz valamit erről az egészről? – fordultam felé.

-          Hát.. őő..az úgy volt.. hogy..őő..– makogott. Éreztem. Niall neki mindent elmondott. Ezt nem hiszem el. – Igen. Tudtam, hogy Niall hova megy. De Abby is megkért, hogy egy szót se mondjak se nektek se pedig a szüleinek. Megígértem neki.. Sajnálom srácok

-          Na, szép..még te is elárultál minket..

-          Na, álljunk meg jó? Attól még hogy nem mondtuk meg? Hogy beszéltetek az előbb a barátotokkal ha? Hogy lehettek ennyire szívtelenek? Szegény most fent sír miattatok. Gratulálok! Szép kis barátok vagytok!

-          Na de Liam.. – szólt közbe Zayn.

-          Nem.. nézzetek magatokba, hogy letámadtátok. Remélem, tudjátok, hogy nagyon nagyot csalódtam bennetek.

Liam fogta magát és felment Niall után, hogy megvigasztalja. Lehet, hogy szemetek voltunk, de akkor is.. De felhúztuk magunkat… ez lehet mentség nem? Ugye lehet.. Mondjátok azt, hogy kimenthetjük magunkat ezzel.

Oké, csinálok neki valami nagyon finom kaját, ami még a kedvence is. Talán ki tudjunk engesztelni. Nagyon remélem..

Abby szemszöge:

Miután meg volt a közös vacsora mindenki el ment pihenni, hiszen holnap korán kelünk, mert hát eljött a nagynap. Olyan jó így látni anyáékat. Csak úgy sugároznak a boldogságtól. Amikor anno elkezdődött a válás, nagyon megviselt, hiszen nagyon szerettem őket és nem akartam külön válni tőlük. Apa Londonba költözött, anya pedig maradt Párizsba. Adam-et és engem pedig elválasztottak, amit annyira sajnáltam hisz tényleg össze voltunk kötve. Sokat törődtem vele. Anya és apa is sokat dolgoztak, ilyenkor én vigyáztam az öcskösre. Ez soha nem volt teher számomra, hiszen szerettem őt, és szívesen csináltam. Soha nem éreztem, hogy ez fojtogatna engem. Pár hónap múlva újabb kistesóim lesznek, akikre ugyan úgy vigyázni fogok akár az életem árán is.

David már aludt mellettem, úgy gondoltam elő veszem a laptopomat és felnézek Twitterre. Hát bárcsak ne tettem volna. Csomó kép volt a reptéri balesetről és egy két rajongó fellázadt ellenem és David ellen is. Két csoport alakult a Team David és a Team Louis. Mindegyik védte az ő kedvencét és szitkozta a másikat. Szuper én tényleg nem akartam semmi balhét. Nem kellett volna vissza jönnöm. ez volt életem egyik legrosszabb döntése, vagy szólni kellett volna a srácoknak, hogy hozom a barátomat magammal.

Gyorsam tweeteltem egy kis üzenetet a rajongóknak és a srácoknak is.

„ @Abby_Gonzales Újra Londonban! Zűrösen indult az érkezés.:/ hiányzott ez a hely..:) Holnap esküvőőőő :) xx”

„ @Abby_Gonzales @Harry_Styles remélem nem haragszol rám.. majd holnap remélem, tudunk beszélni :) hiányoztál ám, te és a többiek is .. xx”

„ @Abby_Gonzales @NiallOfficial köszönöm, hogy velem voltál a nehéz napokban és mosolyt csaltál az arcomra. Köszönöm”

„ @Abby_Gonzales @DavidOfficial nagyon szeretlek picim <3 „

Elég sok vissza jelzést kaptam ezekre a kiírásokra, de nem érdekelt. Kikapcsoltam a gépemet és indultam le a konyhába, amikor megcsörrent a telefonom. Szerencsére némán volt így nem ébresztette fel az alvó barátomat. Gyorsan kimentem a szoba elé és ott néztem meg ki hívott. Louis képe volt az, egy régi kép, amin közösen voltunk. Nem töröltem ki. Úgy gondoltam, hogy többet nem hív, és kellett egy emlék. David nem tud róla, hogy őrizgetem a képet.. Felvegyem? Vagy ne? Nem vacilláltam sokat. A felvételre kattintottam.

-          Szia! – köszöntem bele.

-          Zavarok? – kérdezte félénken. Te soha.. Gondoltam magamba.. ilyet még se mondhatok neki..

-          Nem mondjad csak..

-          Láttam, hogy fent voltál Twitteren gondoltam még ébren vagy.

-          Hát jól gondoltad. Mit szeretnél Louis?

-          Beszélgetni.. Átmehetek? Vagy a barátod még ébren van?

-          Mindenki alszik.. de szerintem nem lenne jó ötlet, ha átjönnél. Nem szeretnék még egy olyan balhét, mint ami a repülőtéren volt.

-          Esküszöm, nem teszek olyat amit nem kellene.. csak beszélgetni.. megbeszélni azt amit nem tudtunk.

-           Rendben gyere.

-          Köszönöm szépen.

Lehet, hogy óriási marhaságot csináltam, de akkor is meg kell beszélni a dolgokat. Mindent, a megcsalást, a repülőtéri incidenst, és a mostanit is.. Mire leértem a konyhába már itt is volt. Tényleg el is felejtettem, hogy a szomszédban laknak. Az ajtóban egy öleléssel köszöntöttük egymást. Bevezettem a konyhába, és leültünk a bárszékekre.

-          Kérsz kakaót? – törtem meg a beállt csendet.

-          Igen, köszönöm.

-          Rendben.

/ ajánlom figyelmetekbe ezt a számot ennek a résznek az olvasásához/ 

-          Tudod Abby.. Sok mindent meg kell beszélnünk és szeretném, ha meghallgatnál és elmondanád azt, ami a szívedet nyomja. Rendben? – én pedig válaszol csak bólintottam egyet.

-          Nagyon nehezen kezdődött a mi kapcsolatunk. Először titokban tartottuk, úgy érzem nagyon boldogok voltunk minden eltöltött percben. Akkor is, amikor abban a szállodai szobában romantikáztunk, és a többi randi helyszínén is. – oda nyújtottam neki a kakaót amit megköszönt és folytatta a mondani valóját amit én csendben hallgattam és végig gondoltam mindent. – A fellegekben repkedtem. Soha nem voltam még ennyire boldog, mint akkor. Aztán jött Eleanor és tönkre tette a boldogságunkat. Nagyon ki voltam, rettenetesen összevesztem a lánnyal. Amikor karácsonykor visszajöttél úgy éreztem van még egy kis remény, hogy talán szeretsz még egy kicsit is hogy mellettem maradj. Hazzával elmentem gyűrűt venni. Meg akartam kérni a kezedet érted?? Te pedig kidobtál, egy rohadt szar ürüggyel.

-          Istenem.. Miért nem mondtad el nekem hogy mi a terved? Tudod mennyire össze voltam törve? Napokon keresztül sírtam, bömböltem, azért mert elvesztettelek. Ahányszor láttalak a tv-be, vagy az újságok címlapján eszembe jutottak a közös emlékek. Alig bírtam, kicsi kellett, hogy ne jöjjek vissza hozzád, csak nem ment. Mert megcsaltál, és az egész világ rajtam röhögött.. Fájt Louis..

-          De én nem így terveztem… nem akartam, hogy ilyen életed legyen. Amikor visszautaztál, az volt a végpont. Nem bírtam. Utánad mentem, hogy visszahozzalak, meg is találtalak, csak hogy te mással voltál. A szívem darabokra törött.. Éreztem, hogy elgyengülök. Elvesztettem mindent, ami számomra fontos volt.. Téged.

-          Sajnálom Louis.. –szakítottam félbe.

-          Kérlek, had fejezzem be, még nincs vége… Még Magyarországon rongyosra részegedtem, és több lánnyal kavartam, akik persze nem ellenkedtek. Haza utazásom után minden nap kocsmákba jártam, és más nő volt az ágyamba. az alkohol megbolondított és nem tudtam abba hagyni. Csak felejteni akartam semmi mást… Aztán összejöttem El-el csak hogy még jobban lázadjak a világ ellen.

-          Igen, láttam és nagyon fájt mivel azt mondtad nem szereted már. Pár hónapra rá pedig újra együtt mutatkoztatok.. Akkor döntöttem úgy, hogy én is véglegesen megállapodok.

-          Látod, ha nem vagyunk ennyire makacsok, akkor most a menyasszonyom lennél, és boldogan élnénk..

-          De ez csak feltételes mód.. Neked ott van a barátnőd nekem meg David. Ez így van rendjén.

-          Nem, nem akarlak elveszíteni érted? Bármit meg tennék érted csak, hogy veled lehessek. Bármit. Csak had tudjam, meg hogy lenne-e még esélyem, ha nem lenne a David?

-          Igen.. legbelül még mindig szeretlek.. Ezt soha nem tudtam magamból kiirtani..

-          Tudtam. Vissza foglak hódítani. Nem engedlek el. Érted? Soha. Itt és most megfogadom neked.

-          Louis.. kérlek..

-          Nem.. Most megyek, gondold, végig mit gondolsz. Én itt leszek neked. Nem kell haza utaznod, mert mellettem mindig is lesz helyed.. és a srácok is nagyon örülnének neki ha maradnál és annak is ha újra együtt lennénk..

-          Köszönöm. – elindultunk az ajtó felé, de ott még megtorpant és visszafordult. – Köszönöm ezt a beszélgetést és a kakaót is. Finom volt.

-          Nincs mit. Én köszönöm, hogy elmondtad mit is érzel.

-          Jó éjt. Holnap találkozunk az esküvőn.

-          Szép álmokat Louis. – oda hajolt hozzám és egy csókolt lehelt a homlokomra.

Hát igen, sok mindent megtudtam ezen az estén úgy, hogy lesz min töprengenem éjszaka. Talán igaza volt Niall-nek és nem lenne szabad elengednem Louis. De itt van nekem David is, aki nagyon szeret és tisztel engem. Most mi tévő legyek? Már fél 2 van szóval irány az ágy, mert a fodrászok 9re jönnek. Addigra pedig ki kell pihennem magamat. Hát, hajrá Abby.

*

/ Az esküvő napja, 13: ⁰⁰  /

A hajam csodálatosan szép, a sminkem is szuper lett. Csak egy baj van a szívem nincs a helyén. Annyira húz ahhoz, hogy Louis-t válasszam, de nem megy. Nem tudom. David látta rajtam hogy valami nincs rendben.

-          Mi a baj picim? – simogatta meg a kezemet.

-          Semmi, csak egy picit fáradt vagyok és izgulok az esküvő miatt. – hazudtam neki. Még sem mondhatom neki azt, hogy vacillálok, melyik srácot válasszam nem?

-          Akkor jó, de az esküvő miatt ne aggódj minden rendben lesz. 1 óra múlva kezdődik a szertartás, a menyasszonyok és a vőlegények már készen vannak és várják a ceremóniát.

-          És mi van, ha valakinél megindul a szülés? – aggodalmaskodtam.

-          Nem fog, nyugalom. A babák még maradnak egy picit a helyükön.

-          Hát remélem..

A szertartás egyszerűen gyönyörű volt. Minden a tervezett szerint zajlott le.  A srácok is itt voltak a barátnőjükkel együtt. Eleanor elég furcsán méregetett engem. volt amikor direkt előttem csókolta meg Louis-t. Kétszínű egy lány az biztos. Talán érzi a vesztét.. nem tudom.  De itt volt egy csomó régi ismerős, akikkel nagyon régóta nem találkoztam. Mindenki a hogylétem felől kérdezgetett és sokan említették, hogy hallották, hogy a karrierem kezd ívelni. De a lakodalmon kezdődtek csak a bonyodalmak. Mindent szépen sorjában.

Ugye nekem nem lett volna szabad innom a gyógyszerre, de ezt senki nem tudta kivéve 4 embert. Mivel elég erős antibiotikumot kaptam, így ha egy kortyot is iszok, rá kiüt. Nagyon sokáig bírtam, de amikor jött a köszöntő nekem is innom kellett a pezsgőből hisz nem leplezhettem le magamat. Sőt még beszédet is mondtam.

Ez tett be nekem részben. Kicsit szédültem, de magamnál voltam. Apa egyik régi munka társa meghívott egy koktélra, szerencsére ő is alkoholosat hozott így már végem volt. Ez után jött az apa lánya tánc ahol félig apával félig Karl-al táncoltam. Utána pedig Lou-val egy lassút. Itt történt az, amit remélem soha senki nem fog átélni.

Táncoltunk, én is és Lou is már eléggé ittasak voltunk. Lassúzás közbe pedig eléggé hozzá simultam. A tánc végén pedig vad csókolózásba torkollott ez az erotikus táncunk. Tényleg nem így akartam, de akkor is megtörtént. Ekkor egy hatalmas csörömpölést hallozzunk. David volt az. Kiverte a pincér kezéből az italos tálcát. A feje vörös volt a dühtől, elrohant a helyszínről. Eleanor pedig hiszti rohamot kapott. Louist otthagyva rohantam utána, meg kellett vele beszélnem a dolgokat.

-          Állj meg kérlek! Dávid hallgass meg! – ordibáltam utána.

-          Minek? Hogy megint becsapj? Úgy ahogy tetted velem egészen ideig?

-          Miről beszélsz? – picit meginogtam. Jól van, na hisz picit berúgtam..

-          Láttam.. Mindent. Ahogy hónapokig sírtál miatta, hiányoltad őt is és a srácokat is az életedből, ahogy szenvedtél, a csókot a repülőtéren, ami számodra se volt közömbös, láttalak titeket tegnap este is, a telefonodban őrizgeted a közös képeiteket és ez a tánc és a csók mindent felülmúlt. Miért játszottál velem? Miért hazudtad, hogy szeretsz?

-          Mert szeretlek..

-          Ez hazugság, - egyre közelebb jött és már szinte rángatott – azt hittem, hogy szeretsz és te leszel egyszer a gyermekeim édesanyja. Anya is boldog volt, hogy ilyen lányt találtam, mint te.

-          Hagyd békén, ne rángasd! – förmedt rá Harry.

-          Ne szóljál bele a beszélgetésünkbe te kályha pacsirta.

-          Kérlek.. Harry maradj ki belőle, ez a mi ügyünk.. David hallgass meg.

-          Tudod mit.. Maradj vele. Jobban megérdemel téged. Csak azt bánom, hogy ennyi időt elpazaroltam rád. – szinte ordítozott velem.. – egy szajha vagy..

-          Álljon meg a menet! Nem beszélhetsz így vele! – ordított rá Harry.

-          Hogy mondhatsz ilyet ha? – kérdeztem szinte sírva.

-          Pont így. Jobb, ha kiszállok ebből az egész színjátékból. Nem hiányzik ez nekem. Viszlát. – épen ott voltak a házasoknak készült Limuzin. Az egyik ajtaját kivágta és beült. Nem hagyhattam, hogy így elmenjen így oda futottam és beszálltam az autóba. Ez volt a legrosszabb döntés.

-          Abby ne menj! – ordítottak utánam. De én nem hallgattam rájuk. Meg kel beszélnünk a problémákat.

Liam szemszöge:

Éppen az asztalunknál ültünk mikor kitört a balhé. Persze hogy Louis is benne volt. Pedig direkt kértük, hogy ma ne balhézzon. Éppen a táncparkett közepén smárolt Abby-vel amit David sikeresen meglátott. Abby és David balhézott egy sort kint majd mind a ketten ittasan ültek be az egyik limuzinba. Próbáltuk megakadályozni, hogy ne menjenek el de nem hallgattak ránk. Azonnal utánuk szaladtunk, de késő volt.

-          Csináljatok már valamit! Mind a ketten ittak! – ordibált Emily. – Baj lesz ebből. Félek.

-          Miért hagytátok, hogy igyon a gyógyszerre? Direkt mondta neki otthon az orvos, hogy nem ihat. – förmedt ránk Jake.

-          Mi az h gyógyszerre? Mi a baja? – aggódott az anyja.

-          volt egy kis balesete, és erős gyógyszereket írtak fel neki, és a lelkére kötötték, hogy nem ihat.

-          Istenem..

-          Én vezetek, mert még nem ittam. Visszahozom őket. – nyúltam a kulcsaimért.

-          Veled megyek. - Ajánlotta fel Jake és Louis egyszerre.

-          Te itt maradsz. Elég bajt csináltál. – parancsoltam rá (Louisra).

-          Én menni akarok Liam. – könyörgött Niall

-          Jó te jöhetsz, de senki más.

-          Hívj, ha van valami, - könyörgött nekem Emily és Susan. Így én Niall, Jake és Tom indultunk el a bolondok után.

-          Rossz előérzetem van. – szólalt meg hátulról Niall.

-          Ne fesd az ördögöt a falra. Nem lesz baj. – nyugtatott meg Tom. Erős a lányom, nem lesz baja.

Abby szemszöge:

Veszekedtünk, elég csúnyán. Ordibáltunk egymással. Mindent egymás fejéhez vágtunk olyat is, amit később akár megbánhattunk volna. Egy régi fahídhoz értünk, amit azt hiszem a jövő hónapban akarnak lebontani. David engem oktatott ki az erkölcsről és egyikünk sem figyelt az útra. Ez volt a legnagyobb hiba. Egy másik kocsi jött velünk szembe, nem fértünk el ketten a keskeny hídon.

-          Dávid. vigyázz! - Rossz döntés volt, de elrántottam a kormányt.

 A kocsi átszabta a korlátot a limó pedig a Temzébe zuhant. Az autóban egyre csak gyülemlett a víz és én már alig kaptam levegőt. David már eszméletlen volt, nem volt már magánál. Körülbelül 1 perc alatt én is elveszítettem az emlékezetemet. Csak egy alakot láttam felénk úszni, és se kép, se hang…