40. fejezet - Fájdalmas a búcsú

 Sziasztok!

Meghoztam nektek az új részt. Nekem annyira nem tetszik, szerintem borzalmas lett a többihez képest, de ezt inkább ti döntsétek el.. Mostanában csak írok és írok, észre sem veszem hogy milyen sokat írtam.. szóval mostanában hosszú részek várhatóak..:) Már csak 10rész és jön az évadzáró/ befejező rész.. Ki tudja talánm az lesz az utolsó fejezete a blognak..

Szeretném ha írnátok hozzá komit:)

Ezt a részt pedig Adrinak ajánlom akinek tegnap volt a szülinapja!! :) ♥ Mégy egyszer boldog szülinapot :) ♥

10 komi és jön az új rész :))

 Jóó olvasást:)

Puszi: 

Zsófi

Abby szemszöge:

Harry és Lou a konyhában :)

Olyan felemelő érzés ismét a fiúkkal lenni. Most már tudom.. ez hiányzott az életemből. A szeretetük, a kedvességük, a magabiztosságuk, a hülyeségeik és a vakmerőségük. Nagyon szeretem ezt az 5 fiút. Fogalmam sincs hogy fogom ismét itt hagyni őket..De egy biztos, akár mennyire is fájni fog Louis-al szakítanom kell. Nem hagyhatom el még egyszer. Félek hogy össze fog roppanni. De Ő nem érdemel meg engem. Ki vagyok én hozzá képest? Csak egy számító picsa aki csak fájdalmat tud neki okozni. Sajnálom Lou, de nem szándékosan csinálom. Most is itt áll mellettem, kezei a derekamon és édesen puszilgatja a nyakamat. Biztos azt kérdezitek hogy miért nem állítom le.. azért mert még mindig szeretem őt és olyan jó hogy itt van nekem. Éppen valami ehetőt próbálunk elkészíteni több kevesebb sikerrel. Harry-n egy kukta sapka és egy kötény volt (ő volt a "fő szakács" Liam és Zayn pedig a segítői). Ha jól tudom spagettit akarnak elkészíteni.. Kb már fél órája ezzel szenvednek, és meg kell hogy mondjam nem néz ki jól ez a kaja.

-          Őőő.. srácok el felejtettem mondani. Susan üzeni, hogy holnap reggel dedikálásotok lesz a Plazaba.

-          Szuper. – Louis nagyon megörült ennek a hírnek.

-          Hurrá, akkor korán kell kelnünk. – „lelkendezett” Zayn.

-           Mit szólnátok hozzá, ha palacsintát ennénk? Azt se perc alatt megcsinálom nektek.. - ajánlottam fel. Harry próbált haragosan nézni rám de nem sikerült neki.

-          Miért nem szóltál előbb? Akkor nem szenvedünk ennyit a kaja elkészítéssel. - duzzogott Zayn.

-          Akkor.. csinálhatok?

-          Könyörgöm, csak együnk már valamit mert kilyukad a hasunk. - toporzékolt Niall és Adam.

A fő szakács harci díszben

-          Jajj ne legyetek éhenkórászok.. gyorsan neki állok. - kimáztam Louis kezei közül és a hüttőhöz lépem. - Minden hozzávaló megtalálható, szóval neki állok.

-          Rendben. Mi addig visszamegyünk és gyakoroljuk a most megtanult dalt. - Niall megfogta Adam kezét és vissza mentek a nappaliba. Mindenkit betessékeltem a nappaliba Niall-ék után. Nem szeretem ha láb alatt vannak az emberek. Csak megzavarnak a főzésbe. Gyorsan nekiálltam a palacsinta tésztának, 30 perccel később 30 darab palacsinta hevert egy rakáson.

-          Kész a kaja!- kiáltottam. Abban a percben 8 villogó szempárt láttam, akik a palacsintámra vetették magukat.

-          Hűű Abby, ez isteni! Nagyon finom lett.

-          Köszönöm szépen. Jó étvágyat mindenkinek. - seperc alatt elfogyott az összes palacsinta. Ha jól számoltam Niall ette a legtöbbet, örültem hogy ízlett nekik. Talán ez az utolsó étel amit én csináltam nekik.

*

*

*

-          Abby azt már meséltük hogy Zayn hogy égett le a második biológia órán? - nevetett Hazza.

-          Nem, de biztos elmesélitek. - mosolyogtam rá.

-          Szóval az úgy volt hogy...

/szeptember 20/

-          Jó reggelt - köszöntött minket széles vigyorral Miss Tampkin. Ez a tanárnő egy nagyon fiatal és lelkes nő. Őt kapták meg a fiúk osztályfőnöknek, aminek kifejezetten örültek.  - Hogy vannak?  Milyen volt a tegnapi koncertjük?

-          Minden remekül ment tanárnő! - lelkendezett Liam. - Rengeteg rajongó jött el megnézni minket.

-          Na ennek kifejezetten örülök. Srácok, ugye készültetek az órára..

-          Ohh nee... - gondolta magában Niall.

-          Hát persze.. - köhigcsélt zavarában Louis.

-          Szóval.. melyikőtök szeretne felelni? - kérdezte a tanárnő, közben pedig belenézett a naplóba. - Legyen... – itt habozott Zayn.

-          - Már csak ez hiányzott. - gondolta Zayn. Szegény srác semmit nem tanult..nem tudja hogy fog jó jegyet szerezni..

-          Gyere ki a táblához kérlek. – Zayn felállt és kikullogott a táblához. - Szóval tanultál a mai órára?

-          Hát.. az úgy volt hogy.. dadogott Zayn.

-          Na ennek annyi. – súgta oda Niall Louisnak.

-          Akkor kezdjük valami egyszerűbbel.. Mije van a libának?

-          Szeme!

-          Mije van még a libának? – próbálkozott Miss Tampkin.

-          Másik szeme. – próbálkozott Zayn.

-          Zayn, mivel takaróztok otthon, ha hideg van?

-          Párnával  .- Párnával.. ez komoly? Jajj Zayn annyira hülye vagy..

-          És Zayn, mi van a párnában?

-          Toll! – kiáltott fel.

-          Tehát, akkor mije van a libának?

-          Szeme!

-          Rendben.. akkor feladom. – emelte fel a kezeit a tanárnő – Ez egy egyes. Sajnálom Zayn, remélem, legközelebb többet fogsz tanulni. – a tanáron már látszott, hogy próbálja vissza tartani a nevetést. Körbenéztem a srácokon, Louis és Niall feje már vörös volt a visszatartott nevetés miatt..Liam pedig bambán nézett Zayn-re. Talán azt gondolta megában hogy nem is ismeri ezt a srácot.. ki tudja..

-          Zayn, ugye ez nem volt komoly? – kérdezte zavartan Liam a padszomszédjától.

-          De igen. Most miért cikiztek?

-          Mert hülye vagy drága barátom… - erre ismét nagy nevetésben tört ki mindenki. Ilyenekért érdemes élni..

-          Ugye ez nem komoly? – nevettem.

-          De igen.. – Zayn nagyon elpirult. – Jól van na.. semmit nem tanultam arra az órára..

-          Persze.. és ezt most higgyük is el Zaynee? – kacérkodott vele Louis.

-          Na menjetek ám a francba..

-          De hogy jött az hogy párnával takarózol?? – vihogtam.

-          Nem tudott. Sokkos állapotba kerültem. Tudjátok jól hogy nem szeretek felelni..

-          Abby! – hívogatott Adam.

-          Mondjad édesem! Mi a baj?

-          Pipilnem kell, és félek egyedül elmenni. Elkísérsz? – olyan cukin meresztette rám a boci szemeit,nem tudtam ellenállni neki. Elkísértem a mellékhelyiségbe, megvártam míg elvégzi a dolgát és leguggoltam elé.

-          Minden rendben van öcsi?

-          Persze.. Csak nagyon hiányoztál. Ez a délután olyan volt mint pár hónapja amikor még velünk voltál.

-          Jajj Ad.. ne is gondolj erre. Most itt vagyok, és ez a fontos.

-          Szeretlek Abby. – oda jött hozzám és megölelt.

-          Én is téged, öcskös. Na gyere menjünk vissza hozzájuk.

-          Mit szólnátok hozzá ha játszanánk valamit? – kérdezte Niall.

-          Benne vagyok. – bólogatott Zayn.

-          Mik vagyunk? Óvodások? – nevetett Kate.

-          Na.. légyszi. – nézett kutyaszemekkel Harold.

-          Én is szeretnék. – nyávogott Adam.

-          Na jó.. de akkor mit játszunk?

-          Mersz vagy felelsz? – ajánlotta fel Zayn.

-          Normális vagy? – pirítottam rá. – Ha nem vennéd észre itt a 6 éves öcsém. Így akarsz ilyet játszani?

-          Hoppá.. Bocsika. – elpirult.

-          Akkor legyen… bújócska. – tanácsolta Liam.

-          Okés. Zayn számol. – kacagtam fel.

-          Oké..hééé.. – Zayn-nek alig esett le a dolog, utána pedig bedobta a durcát.

-          Sajnálom kicsim. De bele egyeztél.. – cukkolta Miley majd egy csókot lehelt az ajkaira.

-          Na dögöljetek meg.. Egy.. kettő.. három.. – mind a 7-en másfelé futottunk, kivéve én és Hazza. De csak azért bújtunk el egyszerre mivel ő elkapta a kezemet és így kezdtünk futni, egyenesen Liam szobájáig.

-          Harry, te mit csinálsz? – nevettem.

-          Épp elbújunk Liam gardróbjába. Gyere mert meg fognak találni minket. – kajak ott ültünk a gardróbba és vártuk hogy Zayn mikor talál mert minket.. kb 5 percig csöndben ültünk amikor Harry belekezdett valamibe..

-          Tudod Abby.. – suttogta. – Valamit el kell mondanom neked…

-          Mondjad. – még mindig kuncogtam,fogalmam sem volt arról, mit tervez a velem szemben ülő Harold. Egyre közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Hirtelen azt sem tudtam hogy fiú vagyok-e vagy lány.. nem tudom miért de vissza csókoltam. Azonnal elkaptam a fejemet és pofon vágtam.

-          Ezt mégis hogy képzelted? El sem tudom képzelni hogy tehettél ilyet..

-          Abby, figyelj. sajnálom, de tudnod kell hogy szeretlek és miattad szakítottam Sarah-val.

-          Mi van? – szinte már ordítottam, de próbáltam vissza venni a hangnememből. – Mégis miért? Olyan jól megvoltatok. Most kajak azt akarod hogy bűntudatom legyen?

-          Nem dehogy is.. de tudnod kellett hogy szeretlek és azt akarom hogy a barátnőm legyél.

-          Nekem ebből elég volt. Én most megyek, Adam-et vigyétek haza.. – felugrottam és kirohantam a szobámból. Zayn épp jött velem szembe, mellette pedig Liam és Niall jöttek.

-          Meg vagy! – kiáltották egyszerre de én csak könnyes szemmel elrohantam mellettük. Hallottam hogy utánam kiabálnak, de az sem érdekelt, futottam amerre a lábam vitt. Ha jól láttam a London Eye-nél kötöttem ki. Vettem egy jegyet és felültem egy körre. Annyira össze voltam törve.. azt sem tudtam mit csináljak.. Harry szerelmes belém, miattam dobta ki Saraht, és ha ezt Louis megtudja megint össze fognak veszni MIATTAM. Én ezt nem bírnám ki.. Ha jól hallottam egy illető magyarul beszélt valakihez, egyből odakaptam a fejemet és azt a srácot láttam, akivel a repülőn szemeztem. Ez hihetetlen, hogy lehetséges az hogy ismét látom? Tényleg nagyon helyes de most nem volt energiám a pasikra. Sajnos észrevette rajtam hogy sírok, ezért oda jött hozzám.

-          Szia. Minden rendben van?

-          Hello. Persze, csak túl sok teher van a vállamon..

-          Akarsz róla beszélni? – bátorítóan megfogta a vállamat.

-          Hát..nem hinném hogy érdekelne a szánalmas életem..

-          Hát..lehetséges. Héé.. te magyarul beszélsz.. – istenem, most esett le neki hogy magyarul beszélek hozzá? Hát drága fiam te se vagy IQ harcos...

-          Aha.. még jó hogy észrevetted.. – vigyorogtam. – Figyelj nem akarlak traktálni a hülyeségeimmel. Amúgy is mindjárt lejár az egy kör, és rád vár a tesód.. – böktem a lány felé, aki nézte a gyönyörű kilátást.

-          Azért valamit megiszol velem? Azaz velünk?

-          Egy kávé még belefér. – egy mosolyt erőltettem az arcomra.

-          Rendicsek. Zsófi gyere ide, el megyünk egyet forró csokizni rendben? – szóval Zsófinak hívják a húgát.

-          Juppííí.. De ki ez a lány? Ő is jön velünk? – rám mutatott az apró kezeivel, jó nem volt olyan apró.. Zsófi olyan 11 éves lehetett.

-          Igen, ő…

-          Abigel vagyok, de a barátaimnak csak Abby. – kezet nyújtottam a kislánynak.

-          Akkor, mehetünk? Megiszunk egy forró csokit, utána pedig haza megyünk. Rendben?

-          Rendben bátyus.

-          Egyébként Abby, hogy hogy tudsz magyarul? – kérdezte tőlem, majd belekortyolt a forró italba.

-          Mert több hónapja Magyarországon élek, csak haza utaztam a családomhoz. És ti?

-          Én pedig kiskorom óta Magyarországon élek. A szüleink elváltak, édesanyám maradt Magyarországon apám pedig Londonban él az új családjával. Zsófival a karácsonyt nála töltjük és majd január elején megyünk haza.

-          Értem.. – a telefonom a zsebemben volt, éreztem hogy rezeg. Valaki hív. Megnéztem ki az. Louis volt. Nem vettem fel, inkább kinyomtam.

-          Nem akarod felvenni? – kérdezte Dávid.

-          Ne haragudj, de én most megyek. Jól éreztem magamat, remélem még találkozunk.

-          Igen, én is remélem.

-          Jóéjszakát. – adtam nekik 3 puszit, megöleltem majd elindultam a házunk felé. Útközben ránéztem a telefonomra és láttam hogy egy csomóan kerestek, és SMS-t is küldtek. Felolvasok párat.

„Abby, merre vagy? Minden rendben van? Kérlek válaszolj. xx „ – ezt Liam írta.

„ Kérlek ne haragudj, nem tudom miért tettem azt amit. Bocsáss meg és gyere vissza! „ – Harold írta.

„ Merre vagy? Ránk ijesztettél. Kérlek gyere vissza! Szeretlek! xx” – Louis írta.

Egyszerűen nem akarok vissza menni, holnap után úgy is elhagyom őket.. jobb lenne ha magamra haragítanám őket. Úgy talán könnyebben engednek el.  Elindultam haza fele, vagyis apáékhoz. Nem tudom mondhatom-e az otthonomnak. Felosontam a szobámba, lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyamba. De az álom nem jött a szememre, csak forgolódtam. Ezért megfogtam a laptopomat és kiültem az erkélyre.

Niall szemszöge:

Ezt nem hiszem el, miért nem tudok úgy elbújni, hogy ne találjanak meg? Niall Horan te tényleg szerencsétlen vagy. Zayn elkezdte keresni a többieket, épp az emeleten sétáltunk amikor Abby sírva szaladt ki Liam szobájából. Nem értettük mi történt, ő csak elszaladt mellettünk.

-          Abby! Várj! – Liam utána futott, de nem már nem találta. Bementünk a szobába, Harry ott ült az ágyon és zokogott.

-          Harry, mi történt? Abby miért rohant el? – odaültem mellé hogy megvigasztaljam, de ő lelökte a kezemet a vállamról.

-          Hagyjatok békén! – felugrott és kiviharzott a szobából. Zayn és én kérdőn néztünk egymásra.

-          Ez meg mi a fene volt? – nézett ránk Zayn.

-          Nem tudom de meg kell találnunk Abby-t. – lementünk a nappaliba és ott vártuk meg a srácokat. Addig folyamatosan hívogattuk a menekülő lányt, de nem válaszolt. Nem tudtuk mi történhetett, de az tuti hogy mind a ketten nagyon kiborultak.

-          Ugye én nyertem? – rohant be a szobába Adam. Mögötte pedig Louis és Miley jött nevetve.

-          Na kit találtatok meg először? – kérdezte Kate.

-          Srácok, mi ez a búskomor hangulat? Mi történt, meghalt valaki? – kérdezte nevetve Louis.

-          Hát.. – kezdett bele Liam.

-          Várjatok hol van Abby és Harry? – nézett körbe Louis.

-          Tudjátok.. van..valami..amit..el kell mondanunk.. – nyöszörögtem.

-          Hol van Abby? Mi történt vele? – ordítozott Lou.

-          Elrohant.. összevesztek Harry-vel és sírva rohant el. – magyarázta Liam.

-          De min vesztek össze? És most hol van Harry és Abby? – kérdezősködött Miley.

-          Harry fent sír a szobájában, Abby pedig elfutott és nem tudjuk merre van… - láttam hogy Lou-nak ökölbe szorul e keze. Nem akarom hogy ismét baj legyen kettőjük között. Lou és Harry csak ordibáltak egymással írtam egy SMS-t Ab-nek.

„ Könyörgöm gyere vissza, Lou és Harry megölik egymást. „

„ Ezt te nem értheted, jobb ha nem vagyok ott. „

Nem bírtam, bepötyögtem a számát, lehet hogy már este van de nem érdekel.. Elsőre kinyomta,, utána pedig a 4. csörgésre vette fel.

-          Mit szeretnél Niall? – kérdezte tőlem a vonal másik végén.

-          Mi történt? Min borultatok ki ennyire?

-          Nem akarom elmondani, majd ő elmondja ha akarja. Sajnálom ez nekem nem megy.. holnap este átmegyek hozzátok. Fontos dolgot akarok elmondani neked.

-          Mégis mi lehet ennél fontosabb? – szinte ordibáltam vele.

-          Majd meglátod, most mennem kell…

-          Abigel, ne tedd le a telefont mert rohadt ideges leszek. – szinte már ordítottam vele.

-          Nem érdekel.

-          Mi az hogy nem érdekel? Csak úgy elrohansz azt se tudjuk mi van veled, te pedig csak annyit mondasz hogy nem érdekel?

-          Sajnálom. Kérlek érts meg engem. – zokogott a vonal másik végén.. – Leteszem, holnap átmegyek hozzátok .Szia.

Hát ez fantasztikus. Még össze is vesztem vele. Már csak ez hiányzott.. De mi lehet az a nagyon fontos dolog amit el akar mondani nekünk?

*

*

*

Abby szemszöge:

Eljött az a perc hogy átmenjek a fiúkhoz és elmondjam nekik hogy hajnalba ismét elmegyek. A mai napot anyával és Susan-el töltöttem. Manikűrös, pedikűrös, fodrász, vásárlás… Az utolsó napom Londonban.

 Indulás előtt odabújtam apához és megpusziltam. Megkértem hogy vigyen el a fiúkhoz, ő pedig nagyon rendes volt mert elvitt. Ott álltam a kapu előtt és csak néztem ki a fejemből. Néhány lány állt a házuk előtt és ez egyik meg is szólított.

-          Ismered őket? – kérdezte. Nagyon széplány volt.

-          Igen, nagyon jól.

-          Olyan szerencsés vagy. Minden álmom hogy egyszer én is találkozzak velük.

-          Bárcsak ne ismerném őket, akkor nem kéne át esnem ezen a fájdalmas búcsún.

-          Ne mondj ilyet. Bármi is történt, gondolj arra hogy ezek a fiúk nagyon sokat jelentenek neked. – nem is ismer engem ez a lány, de mégis a szívemből beszélt. Teljesen igaza van, sokat jelentenek nekem ezek a srácok.. – Meg kérdezhetem miért búcsúzol el tőlük?

-          Persze, nagyon szeretem az egyiket, az életemnél is jobban. De ő megcsalt engem. A másik pedig megcsókolt… és Magyarországon van az új életem..

-          Nagyon sajnálom…

-          Ez van..de ne haragudj, most megy, túl kell esnem rajta. Neked pedig sok sikert. Egyszer úgy is találkozol velük.

-          Remélem.  Neked pedig sok sikert.. Minden jól fog alakulni, csak bízz benne. – A kapuban szerencsére Paul állt így zökkenő mentesen jutottam be. Beléptem a nagy bejárati ajtón. Niall, Liam, Zayn és Harry a nappaliban ültek és énekeltek. Kifújtam a bent tartott levegőt és köszöntem nekik.

-          Sziasztok srácok! – erre mindenki oda kapta a fejét. Nyugalom Abby, légy könyörületes..

-          Szólok Louis-nak hogy itt vagy.. – ugrott fel Niall.

-          NE, kérlek. Vele utána szeretnék beszélni.. valami fontosat kell elmondanom nektek, amit jogotok van tudni.. Légyszi üljetek le.

-          Ajajj, de komoly itt valaki. – nevetett Liam. Leültek egymás mellé és engem figyeltek. Próbáltam kifürkészni hogy mire gondolnak,Harry kerülte a tekintetemet. Sokat haboztam de aztán belekezdtem.

-          Fontos dolgokról kell beszélnünk. Srácok, nem is tudom hogy mondjam el nektek… de..

-          Ugye nem vagy terhes? – röfögött Zayn.

-          Istenem. Én komoly dolgokról akarok beszélni veletek, ti meg elhülyülitek.

-          Bocsika-  védekezés képp felemelte a kezeit Zayn.

-          Szóval.. srácok.. én pár óra múlva vissza utazok Magyarországra..

-          Micsoda? – Harry felugrott és a sokk hatására vissza esett.

-          Had fejezzem be kérlek.. szóval, mikor elmentem én ott új életet kezdtem… ott a suli, az új barátok, a munkám, a karrierem.. Már meséltem nektek hogy nagyon beindult az életem Magyarországon, minden ott van.

-          Nem mert mi itt vagyunk. – vágott közbe Niall.

-          És holnap már forgatásom van.. Ne haragudjatok rám kérlek.. nagyon szeretlek titeket, és nem volt szívem ugyan úgy elbúcsúzni mint múltkor..

-          De.. azt mondtad hogy szeretsz minket.. – dadogta Niall.

-          Szeretlek is titeket, de muszáj lesz elválnunk. Nektek is jobb nélkülem..

-          Ne beszélj butaságokat. Nagyon szeretünk, olyan vagy mint ha a tesónk lennél..sőt.. – magyarázta Liam.

-          Kérlek ne nehezítsétek meg a búcsúmat…

-          Maradj itt. – zokogott Niall. – Sajnálom hogy úgy beszéltem veled tegnap. Semmit nem gondoltam komolyan, csak ránk ijesztettél. Nagyon szeretlek..

-          Én is szeretlek titeket. – elkezdtek potyogni a könnyeim. Muszáj erősnek lennem, hisz Louis még hátra van,és ő erősebb gyümölcs.

-          És most mi lesz? Soha többet nem látjuk egymást?

-          Egyszer biztos, de Susan-ék esküvőjére biztos hogy jövök.

-          De hát az még fél év..

-          Mikor megy a repülőd? – kérdezte Harry.

-          Hajnali 5kor..

-          Ab, mi lesz veled és Louval?

-          Szakítok vele, nem húzhatom az agyát. Joga van boldognak lenni.. és mellettem soha nem lehet az.. De most felmegyek, beszélek vele.

-          Sok sikert.. – Harry és Liam arca nagyon komoly lett.. Valamit titkolnak előlem csak azt nem tudom hogy mit. Elindultam felfele a lépcsőn egészen Lou szobájáig. Letöröltem a könnyeimet és beléptem a szobájába. Hármat kopogtam az ajtón.

-          Szabad! – kiabált ki.

-          Bejöhetek? – kérdeztem félénken. Gyerünk Abby, csak keményen. Az lenne a legjobb ha teljesen megutálna és könnyebben el fog felejteni téged.. huuhhh.. mély levegő és kifúj.

-          Persze gyere nyugodtan. – az egyik keze a zsebében volt a másikkal pedig az ágya felé mutogatott hogy üljek le. De én inkább álltam.

-          Már vártalak… - kezdett bele.

-          Mondanom kell valamit. – mondtuk ki egyszerre.

-          Kezd te. – mosolyogott rám.

-          Jó.. figyelj el kell hogy mondjam, nagyon szeretlek. Amikor pár hónapja elmentem nagyon nagy döntést hoztam amit meg is bántam. Rettenetesen hiányoztál, de én csak arra tudtam gondolni hogy megcsaltál.. – itt mély levegőt vettem és folytattam. – Azt hittem hogy boldog lehetek veled, erre nem.. Nagyon fájt, de túl tettem magamat rajta, hála Jake-nek, Tominak és Szilvinek. Ha ők nincsenek én nem állnék itt. De akkor is megcsaltál Louis, nem tudok benned még egyszer megbízni..

-          Ezzel most mit akarsz mondani? – némi ijedséget véltem felfedezni a hangjában.

-          Sajnálom Louis, de a mi kapcsolatunknak itt van vége. – istenem. Hogy mondhatok ilyet?  Louis szerintem sokkot kapott, mert ugyan abban a pozícióban ül, még levegőt sem vett. Szeretném hogy tudd nagyon szeretlek és soha nem foglak elfelejteni..– Louis? Hallasz?

-          Sza-szakítani akarsz velem? – dadogta.

-          Sajnálom, így lesz a legjobb.

-          Kinek jobb így? Hisz az előbb mondtad hogy szeretsz, akkor az egész csak egy hazugság volt? – szinte ordibált már. Nekem pedig csak potyogtak a könnyeim. – Ne sírj, mert azzal nem mész semmire.

-          De értsd meg, így lesz a legjobb. Én holnap vissza utazok, te pedig szépen tovább lépsz.

-          ÉS akkor mire volt jó ez az egész amit az elmúlt pár napban csináltál? Egy jót játszottál velem, utána pedig eldobtál, mint a vizes ruhát.. Igaz? Ezt is elmondhatod a nagy világnak. Át tudtad vágni a hülye barom mindent elhiszek amit mondasz Tomlinson-t.

-          Louis kérlek, érts meg…

-          Mit értsek meg? Azt hittem végre boldog lehetek veled.. erre tessék, te gondolsz egyet és már mész vissza hogy folytasd az életedet. Csodálom hogy nem színésznő lett belőled, mert hazudni fantasztikusan tudsz.

-          Ez nem igaz! Tudod mit jobb ha magadra hagylak… - már én is ordítottam vele.

-          Itt maradsz mert még nem fejeztük be. – ordítozott.

-          Minek, hogy így ordibálj velem? – szó szerint csak úgy ömlöttek a könnyeim mint ha dézsából öntötték volna.

-          Mire volt jó ez az egész színjáték? – elkapott a kezemnél fogva és ráncigálni kezdett.

-          Engedj el mert különben sikítok! – tényleg nagyon fájt a szorítása. Soha nem gondoltam volna hogy ő ilyen erőszakos is tud lenni. – Ez fáj Louis!

-          Louis, mi a jó büdös francot csinálsz? – rontott be a szobába Harry. – Engedd el!

-          Takarodj ki a szobából! Ez nem tartozik rád! – kiabált Louis.

-          Nem megyek. Nézz rá szegény lányra fáj neki az amit csinálsz! Nem látod hogy össze törted a szívét?

-          Takarodj ki innen, mert elég rosszul fogsz járni!

-          Kérlek Harry, menj ki. Nem szeretném ha bajod esne.

-          Nem hallod, Harryke? Takarodj ki!

-          Nem megyek! – ordított Hazza. – Jah és hogy tudd megcsókoltam Abby-t. Azért rohant el tegnap. – Ezt most ért kellett Harry?

-          Mi a jó büdös francot mondtál? – Louis egyre idegesebb lett. – Te komolyan megcsókoltad a barátnőmet?

-          Igen, mert szeretem és én nem töröm össze a szívét úgy, mint egyesek.

-          Na ebből elég, gyere ide te..- Istenem mit tettem? Megint miattam veszekednek. Ezért lesz jobb ha elmegyek… Louis elengedett és neki esett Harry-nek. A szem láttára verekedtek össze, a szívem teljesen össze szorult.

-          Niall! Liam! Zayn! – ordibáltam torkom szakadtából. – Könyörgöm gyertek!

-          Mi a franc? – Liam és Zayn feltörték az ajtót és berohantak a szobába. Próbálták szétszedni a fiúkat, de én csak zokogtam. Megfogtam a táskámat és elrohantam. Futottam ahogy csak tudtam..

Louis szemszöge:

A szobámban járkáltam. Tiszta ideg vagyok. Délelőtt megvettem a gyűrűt Harry-vel. Elég fura volt, de betudtam annak, hogy tegnap szakított Sarah-val. Egy nagyon szép gyűrűt választottam. Szóval ott sétáltam a szobámban amikor kopogást hallottam. Abby volt az. Olyan szép volt. A zsebembe ott volt a jegygyűrű egy gyönyörű dobozban, kapva vártam az alkalmon. Kigondoltam a beszédemet is, remélem minden jól fog sikerülni. Hát nem így lett. Szakított velem. Ezt el sem tudod hinni… miért velem történnek az ilyenek.. Nem tudom miért de elborult az agyam és elkezdtem rángatni szegényt. Egy rohadt szemétláda vagyok, hogy tehettem ilyet vele? Még Harry-nek is neki estem. De el sem tudom képzelni azt hogy ő is szerelmes a barátnőmbe,  azaz a volt barátnőmbe. Megcsókolta tegnap este, és én észre sem vettem a jeleket. Egy szánalmas barom vagyok, akinek össze törték a szívét. Ha Zayn és Liam nincs akkor nem tudom meddig fajult volna ez a verekedés. Amikor abba hagytuk Abby már nem volt a birtokon. Megfogtam a gyűrűsdobozt és a falhoz vágtam. Zayn és Niall kirángatta Harry-t a szobámból, Liam pedig a falnak dőlve figyelte minden egyes mozdulatomat.

-          Liam, miért? Miért történik ez velem? – kérdeztem tőle. Nem bírtam, most már tényleg zokogtam.

-          Kérlek nyugodj meg..

-          Nem fogok megnyugodni. Nézd meg megint mit művelt velem… pedig még a kezét is meg akartam kérni..és még Harry is szerelmes belé. Hát nem szuper?  a legjobb barátom elárult..

-          Ne is gondolj erre… minden rendbe fog jönni.

-           Jobb lesz ha elmegyek ki szellőztetem a fejemet…

-          Nyugodj le… tiszta ideg vagy. Nem vezethetsz ilyen állapotban..

-          Nem érdekel..

-          Kérlek, akkor had menjek veled..

-          Nem, muszáj egyedül lennem.. – felkaptam a kabátomat és a kocsim felé vettem az irányt. Egészen a legközelebbi parkig mentem. Megálltam a kocsival csak sétáltam és zokogtam. Végleg elveszítettem, ekkor marha vagyok.. És még a legjobb barátomat is megütöttem.. De a legrosszabb az hogy Abbyt is bántottam... Egy szánalmas pöcs vagy Louis Tomlinson.

Abby szemszöge:

Hajnali 1 van..nemsokára indulok a reptérre. Teljes mértékben lelkifurdalásom van, Louis és Harry miattam verték szét egymást.. Bárcsak ne is léteznék, az lenne a legjobb mind a kettőjüknek. Bekapcsoltam a laptopomat és zenét hallgattam, az legalább megnyugtat. Felmentem MSN-re hátha Jake vagy valamelyik magyar barátom fent van. Persze, pont ilyenkor nincs fent egyik sem… Elpakoltam a laptopomat és elindultam az ajtóm irányába.

(Ehhez a részhez ezt a számot ajánlom figyelmetekbe. .. Pontosan kapcsolódik a hangulathoz..:) )

A kocsiban síri csend uralkodott. Tegnap alig tudtam elbúcsúzni a fiúktól, de lehet jobb is így.. Anya, apa, Susan és Karl jöttek ki velem. Volt még fél óránk a gép indulásáig, a családom leült a váróterembe én pedig idegesen sétálgattam. Egyszer csak azt éreztem hogy valaki megkopogtatja a vállamat.

-          Elnézést kisasszony, nem tudja mikor indul a budapesti járat? – kérdezte tőlem.

-          De igen, 30 perc múlva.. – magyaráztam az illetőnek, aki még mindig mögöttem állt. Én megfordultam és a barátaimmal találtam szembe magamat.

-          Hát ti? – ismét sírni kezdtem. Nem volt elég hogy vörösre ki volt bőgve a szeme még most is pityeregtem.

-          El akartunk tőled búcsúzni.. – magyarázta Liam. Mindenki itt volt kivéve Louis. Gondolhattam volna..

-          Tudod a tegnapi nap.. hát.. elég érdekesen alakult. Keresztbe húztad a számításinkat. Azt hittük ünnepelni fogunk erre a két verekedő pacsirtát kellett szétszednünk. – magyarázta Zayn elgondolkodó arccal.

-          Mit ünnepeltünk volna? – nem értettem. Miért ünnepeltünk volna? Mi az amirőll nem tudok?

-          Semmit, már lényegtelen. – habogott Niall.

-          Hiányozni fogsz nekünk. – ölelt meg Liam. – Vigyázz magadra és kérlek tartsd velünk a kapcsolatot. Nem szeretnénk elveszteni a barátságodat.

-          De nem szeretném hogy miattam veszekedjetek. Az lesz a legjobb ha örökre el felejtetek engem..

-          Na ezt most felejtsd el. Rendben?

-          Jó, de mennem kell. Indul a gépem. Vigyázzatok magatokra srácok. Remélem találkozunk még.. – sorra megöleltem mindegyiket. El kell hogy mondtam nektek régóta ismerem a srácokat de még nem láttam őket sírni. – Vigyázzatok Louis-ra és mindig maradjatok mellette.

A repülőtéren..

-          Vigyázunk rá.. – oda mentem anyáékhoz őket és végig öleltem. Megkértek hogy vigyázzak magamra. Azt mondták hogy büszkék rám, és mindig is azok lesznek. Ők is sírtak, de én sem hagytam ki pityergés nélkül. Ismét búcsúzok, elindultam a kapu felé, még egyszer hátranéztem. Láttam hogy ott sírnak miattam a barátaim és családom. Majdnem megszakadt a szívem, de akkor is mennem kell. Ismét elindultam amikor hallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. Mentem tovább, de megint kiabált valaki. Hátranéztem és Louis volt az kisírt szemekkel. Annyira megsajnáltam szegényt. A szeme ugyan úgy nézett ki mint az enyém, kisírt. És még most is sírt. Ott állt anyáék mögött, és egyenesen felém futott. Ledobtam a cuccaimat és felé rohantam. Muszáj volt utoljára megölelnem, érezni az illatát. Odafutottam és a karjaiba vetettem magamat. Éreztem hogy megölel és megpuszilta a nyakamat.

-          Viszlát Louis! – elhúzódtam tőle.

-          Ne menj el könyörgöm! NE hagyj magamra. – könyörgött nekem.

-          Sajnálom. Vigyázz magadra. Légy újra szerelmes, legyél boldog, nélkülem.

-          Nem fog menni. Én téged szeretlek.

-          Sajnálom. – elhúzódtam tőle és a szemébe néztem. – viszlát Louis. – ismét zokogtam, megfordultam és elindultam. Louis még kiabált utánam, de nem fordultam vissza. Felvettem a cuccaimat és becsekkoltam. Egyszer még vissza fordultam és integettem a családomnak. Elindultam a repülő felé, elfoglaltam a helyemet. Éreztem hogy elindul a gép. Egyszer még vissza tekintettem Londonra, majd álomba szenderültem.

„Oly mindegy, 

hogy mibe halok bele: végességem, 

mulandóságom tudata elég ahhoz, 

hogy élvezzem az életet. „