39. fejezet- Sajnálom, de végleg vége van...

 Sziasztok!

Bocsika hogy csak most hozom az új részt, de az elmúlt hetem kész káosz volt. 

Nem tudom hogy fog tetszeni nektek ez a rész..de kíváncsian várom a pozitív és negatív véleményeket egyaránt. 

Lehet hogy egy picikét hosszú lett de azért jóó olvasást kívánok mindenkinek :))


10 komi és jön az új rész :)

Puszii

Zsófii

Liam szemszöge:

-          Aúúú…  - iszonyú ez a másnaposság. Lehetséges, hogy nem kellett volna annyit innom. Jól tudom hogy nem bírom a szeszes italt, erre jól lerészegedek..Na brávó Liam. Annyit ittam, hogy már hallucinálok is, úgy emlékszem, hogy Abby visszajött Londonba. Ránéztem az órára, még csak fél 9 volt.. Miért nem tudok aludni? Óvatosan kimásztam az ágyból, úgy hogy Kate-t nem ébresztettem fel. Lassan a konyha felé vettem az irányt. Muszáj lesz meginnom egy jó nagy bögre kávét, mivel csak ez csillapítja a fejfájásomat. Valaki már ott ült a konyhapultnál, nekem háttal így nem láttam az arcát. Biztos valamelyik vendég maradt itt az éjjel.

-          Jó reggelt. – mentem el az idegen mellett.

-          Neked is Liam. – mosolyogott rám. A hangja hallatán megfordultam, mert nagyon ismerős volt.

-          Abby?! Te vagy az? – vigyorogtam rá, mint a tejbe tök. Ezek szerint nem csak álmodtam.

-          Hát én lennék.. De tegnap már találkoztunk. Azt hittem emlékszel.. – nevetett fel.

-          Igen..persze.. emlékszem.. csak azt hittem álmodtam azokat a részeket…

-          Hát..nem álmodtál.. de ha gondolod elmehetek. – felnevetett.

-          Nem dehogy is. El ne menj. Így is eleget voltál távol tőlünk. – mentegetőztem.

-          Kérsz kávét? Épp most főztem.

-          Huhh… életmentő vagy. De előtte beveszek egy fájdalom csillapítót.

-          Oksika. – kivett a szekrényből egy bögrét, majd kávét töltött bele nekem. – Utána szeretnék veled beszélni, ha nem bánod..

-           Nem dehogy is. Akkor a kertben a hinta ágyban beszélgetünk. Rendicsek?

-          Oksi ott leszek. – megfogta a bögréjét és elindult a kert felé.

*

*

*

-          Na mesélj kanalas, milyen volt az európai turné? – mosolygott rám.

-          Kanalas? Na ne már! Egyébként honnan tudsz a turnénkról? – azt mondta, hogy elfelejt minket, akkor honnan veszi azt, hogy turnéztunk? Ejnye Abby, még se tudtál elfelejteni minket.

-          Hát.. el sem fogod hinni. De abban az országban, ahol élek hatalmas rajongó táborotok van. Lányok ezrei rajonganak értetek, újságok címlapján szerepeltek, a számaitok a rádiós toplista élén állnak.. Na szóval milyen volt? Mesélj!

-          És te is közéjük tartoztál? – húzogattam a szemöldökömet mire ő gonosz pillantásokat vetett rám. Szóval.. míg a színpadon voltunk minden patentül ment. Poénkodtunk, bevettünk a rajongókat több vicces feladatokba, tényleg minden jó volt. De miután lejöttünk a színpadról és az öltözőbe mentünk nagyon feszült lett a hangulat. Nem poénkodtunk, nem ugrattuk egymást. Alig beszéltünk. Főként az elején.. de Harry és Louis kibékülése után oldottabb lett a hangulat.

-          Várj.. – szakított félbe. – Mi az hogy a békülésük után. Min vesztek össze?

-          Rajtad.. azért mert elhagytál minket. Adam születésnapján, a Skype-os beszélgetés után Harry behúzott egyet Lou-nak.

-          Micsoda? – elég furin kidülledtek a szemei.Elég viccel látvány volt.

-          Mindegy. Már megoldották ezt a problémát.. Lényeg hogy Susan-ék próbáltak felvidítani minket. Több közös programot szerveztek, kirándultunk, volt, aki haza ment néhány napra.. A turné miatt pedig rengeteg csodálatos helyszínen jártunk.

-          Hát az fantasztikus. – mosolygott.

-          Most te mesélj. Milyen volt a te kis kiruccanásod? Milyen életed volt szeptember óta?

-          Nagyon jó volt.. Rengeteg helyszínen jártam, mint például Róma, Barcelona, Madrid,Párizs, Bécs, München, Prága , Kréta, Luxemburg és Szófia…

-          Húú.. ezek tényleg gyönyörű városok. –szóltam közbe. Habár van olyan város, amiről még nem is hallottam.. :$

-          Hát igen.. tényleg nagyon szépek voltak. Rengeteget vásároltam, napoztam, barátkoztam. Az új iskola nagyon fura volt. Kezdetben nagyon nehezen ment a nyelv, volt egy kis akcentusom is. Eléggé depressziós időszakon estem túl. A tudat, hogy Louis megcsalt, az egyik gyerekkori barátnőm meghalt, az a sok baleset, ami az utóbbiakban történt megviselt. Ha nincs mellettem Jake akkor nem biztos, hogy túlélem..

-          Jajj ne butáskodj.. Még egyszer ilyet ki ne mondj. Világos voltam? – nem ezt hallani a szájából. Hisz legbelül még kedvelem, de már nem szeretem annyira, mint régen. Itt van nekem Kate, aki tényleg szeret engem. – Ez a Jake gyerek tényleg mindig melletted volt?

-          Igen… A kezdetekben csak sírtam, sírtam és sírtam.. – istenem összetörik a szívem, látom, rajta hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán. – Csak a kolesz szobámban ültem, és azon gondolkoztam, hogy mi lesz velem nélkületek. Próbáltam minden szabad percemet és erőmet a táncba fektetni. A szobatársam és a pasija már nagyon aggódtak értem. Hulla fáradtan estem haza nap, mint nap, ki sem mozdultam nem mentem el szórakozni. De aztán beláttam, hogy ez így nem mehet tovább.. Muszáj kikapcsolódnom, szórakoznom, hisz fiatal vagyok. Elterelték a figyelmemet a gondokról. Jake egyszer elvitt egy fotózásra. Nagyon élveztem a kamerák előtt ugrálni és ezt Jake is észrevette, így elküldte a képeket több híres modellügynökségnek, neki köszönhetem hogy szerződtettek. Emellett kaptam egy nagyon nagy lehetőséget. Az ottani X-faktor győztesnek fogok az új klipjében szerepelni. Szóval beindult az életem és a karrierem is.

-          Hát ennek rendkívül örülök. Azért azt megkérdezhetem, hogy miért mentél el? – tudom, hogy már többször elmondtad, de a nyomós okra tényleg kíváncsi vagyok.

-          Persze.. Tudod a veled és Lou-val való kapcsolatom mondható az első komoly kapcsolatomnak. Senkim nem volt előttetek hisz a suliban mindig kiközösítettek. – oohh ne témánál vagyunk. – a baleset előtt téged szerettelek a legjobban. Amikor megláttalak azon a bulin minden megváltozott. Nagyon megkedveltelek, ez szerelem volt első látásra. De Louis-t is nagyon megkedveltem, többször találkozgattunk. Mindkettőtök iránt éreztem szerelmet. De nagy nehézségek árán téged választottalak. A párizsi baleset után, amikor felébredtem a kómából csak arra emlékeztem, hogy Lou-t szeretem. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek, hisz nagyon szerettem őt, jobban, mint a baleset előtt, de ott voltál nekem… - igen, most jön az a rész, amikor kidobtál és rohadtul összetörted a szívemet. – Miután elutaztál, Louis és Niall mindig mellettem voltak. Követték minden egyes lépésemet. Egyszer Louis szervezett egy randit, ami nagyon meglepett. Tényleg csodálatos volt. Egyszerűen nagyon boldog voltam, a felhők felett jártam 3 méterrel. De aztán egy nap minden összeomlott. Louis megcsalt Elenorral, aki tényleg nagyon széplány.. és én hozzá képest egy szürke egér vagyok… Egyébként, ha nem készülnek el azok a képek, talán el se mondja nekem..

-          Ne butáskodj. A lelkiismerete így is nyomasztotta a dolog. Kikérte a tanácsunkat… - ajajj.. most elszóltam magamat. Na gratula Liam, ezt lehet, hogy elszúrtad.

-          Ácsi… ti tudtatok erről az egészről?? – egy kicsit zaklatott lett.

-          Igazából én utólag tudtam meg, mivel nem voltam veletek. De a többiek tudtak róla.. Ne haragudj.

-          Na szuper. Még ti is hátba szúrtatok, hát ez remek..

-          Ne haragudj… Egyébként ugye itt maradsz Londonba?

-          Hát… - már belekezdett a mondani valójába, amikor Kate kilibbent a kertbe. Mondanom sem kell gyönyörű volt.

-          Szép jó reggelt! – egyenesen felénk lépkedett a gyönyörű testével, forró csókot nyomott a számra és leült az ölembe.

-          Neked is kicsim.

-          Neked is Kate. Örülök hogy megismertelek. Boldog vagyok, hogy Liam ilyen csajra tett szert mint te. Nagyon arik vagytok együtt. – hát remélem, nem jön az a kínos ex barátnő vs. jelenlegi barátnő bájcsevej, mert akkor sírva futok ki a világból.

-          Köszi. – mosolygott rá.

-          Egyébként srácok, hogy találkoztatok? – elég frankón eltértünk a témától. Majd még meg kell beszélnem vele ezt az egészet..

-          Ez egy elég vicces történet. – kezdett bele Kate – fent az Alpokban, ahol éltem van egy szórakozó hely. Épp ott buliztam a barátnőimmel, amikor az italokat akartam odavinni a csajoknak. Liam épp le akart ülni a tesóihoz, amikor én megbotlottam és rá borítottam az üdítőmet. Megláttam a gyönyörű szemeit és azonnal bele habarodtam. Ezek után rengeteget találkozgattunk és egy kis segítséggel összejöttünk.

-          A legdurvább az, hogy nem jött rá arra, hogy a kedvenc bandájának vagyok a tagja. – nevettem fel.

-          Ne már.. ne égess. – kacagott ő is.

-          De még be is mutatkoztam neki, és nem esett le neki.

-          Hát az úgy szép… na srácok ne haragudjatok, de én most magatokra hagylak titeket. Felmegyek Louis szobájába, visszaöltözök és haza megyek. Már várnak rám apáék.

-          Rendben, de gyere vissza. Hisz még annyi mesélni valónk van, és olyan sok időt töltöttünk külön.

-          Értettem. – szalutált mókásan majd elindult a ház felé.

-          Szeretlek egyetlenem, és soha de soha nem akarlak elveszíteni! – csókoltam meg Kate-et.

-          Én is nagyon szeretlek. Boldog Karácsonyt.

Abby szemszöge:

Majdnem lebuktam Liam előtt. Nem akarom, hogy megtudja, azt hogy 2 nap múlva elhagyom Londont. Szerencsére Kate kijött a kertbe és megzavarta a beszélgetésünket, így gyorsan témát váltottam. Halkan osontam fel Louis szobájába. Szerencsére Lou az igazak álmát aludta,szorosan ölte magához a plüss répáját, annyira aranyos volt. Gyorsan felvettem a tegnapi ruhámat és Louis íróasztala felé vettem az irányt. A kezem ügyébe vettem egy lapot és gyorsan írni kezdtem egy rövidke üzenetet.

„ Lou!
Nagyon jól éreztem magamat az éjszaka. Jó volt ismét veled lenni! Nagyon szeretlek!

Millió puszi:

Abby! „

Lent a nappaliban Liam felajánlotta, hogy haza visz, vagy hív egy taxit. Én szépen megköszöntem, de inkább gyalog sétáltam haza. (Nem volt a toppon, ahogy láttam eléggé emésztette a tegnapi ivás. ) Így legalább lesz időm gondolkozni, végig gondolni, hogy mit akarok pontosan. Most jött az a pillanat, amikor felhívom Jacob-ot, muszáj vele beszélnem. Gyorsan beütöttem a számát és az 5. csörgés után fel is vette.

-          Hallo?! – ásított bele a telefonba.

-          Szia. Felébresztettelek? – kérdeztem tőle.

-          Ő… igen..

-          Jajj, ne haragudj. Elfelejtettem az időeltolódást. Sorry.

-          Semmi baj kicsi lány!  Mi a baj? Miért hívtál?

-          A tanácsodra volna szükségem Jake..

-          Mondjad kicsinyem.. hallgatlak. Habár hajnalok hajnalán hívtál, Jake bácsinak mindig kiöntheted a szívedet. Apropó milyen volt a buli?

-          Ha-ha..Nagyon jól sikerült a buli, sőt még a belépőm is hatásos volt. Képzeld anya és Susan állapotosak szóval növekedni fog a család létszáma.

-          Hurrááá.. Gratulálok. – visított a telefonba.

-          Szóval.. rettenetesen hiányoztak a fiúk.. Nincs szívem itt hagyni őket de..

-          Akkor maradj. Tudom jól milyen nehéz volt neked ez a pár hónap. Alig tudtad feldolgozni a hiányukat. Nem hiszem, hogy még egyszer kibírnád..

-          De J.. Magyarországon van az új életem. A forgatás 2 nap múlva, a barátok, a suli, a modellkedés.. Még Timivel is megküzdöttem a tánc miatt.

-          Ez a te döntésed törpilla. De most megyek aludni hisz reggel interjúra megyek. Majd még beszélünk. De azért tudasd velem, hogy döntöttél.

-          Rendben öcsi pöcsi.. - kuncogtam bele a telefonba. – Jó éjszakát.

-          Szeretlek.

-          Én is téged Jake. Vigyázz magadra!

Louis szemszöge:

Olyan jó volt ez az éjszaka. Felejthetetlen szülinap volt, és még Abby is visszajött. Elhatároztam, hogy holnap megkérem a kezét, nem szeretném ismét elveszteni. Nem bírnám ki nélküle. Kinyitottam a szememet és azt vettem észre hogy nincs mellettem. Megpillantottam egy levelet az éjjeliszekrényen, gondolom ő írta hisz gyönyörű betűkkel volt írva.

Remélem nem még egy búcsúlevél, mert akkor tényleg felakasztom magamat. Gyorsan megtettem Nyunyót, játszottam vele egy kicsit és lementem a konyhába. Megittam egy jó erős kávét, majd beszéltem Liam-el. Azt mondta még fél 11kor haza ment, mert a családjával akart lenni. Oda slattyogtam a legjobb barátomhoz és megijesztettem.

-          Harold! Feljönnél egy kicsit a szobámba? Beszélni akarok veled. Most! – sipákoltam a fülébe.

-          Nem! – durcázott be.

-          Naa.. gyere már. Nagyon fontos!

-          Csak akkor ha normálisan kérsz meg!

-          Akkor. Drága Harry baby, kérlek, told fel a formás popsidat a szobámba. Szükségem lenne a segítségedre.

-          Megyek már baby répám.

-          Minket mindig kihagytok mindenből! – panaszkodott Niall.

-          Bocsika Niall, - pirultam el – később elmegyünk enni. Jó?

-          Perszee..

*

*

*

-          Na mi olyan halaszthatatlan drágám? – ült le az ágyamra.

-          Eljönnél velem az ékszerészhez?

-          Ohh kicsim, nem kell ajándékot venned nekem. Én tárgyak nélkül is szeretlek. - bohóckodott. A feje már lila volt a visszatartott nevetéstől.

-          Hééé.. ne poénkodj. Ezek fontos dolgok. – megfogta azt a tárgyat, ami legközelebb volt hozzá és hozzám vágta. Történetesen ez a plüss répám volt.

-          Héééé.. a répám. Ne bántsd szegényt, még sokkot kap.

-          Szóval, miért akarsz te ékszerészhez menni? – kíváncsiskodott.

-          Tudod.. nagy elhatározásra jutottam. Azért szeretném, ha eljönnél.. mert.. feleségül akarom venni Abby-t. – halott csend szorult a szobára.

-          Micsoda? – Harry ijedtében legurult az ágyról. Ha nem ilyen fontos dologról beszélnénk, röhögnék, de megijedtem. Harry nagyot koppant a földön, de előtte még beverte a fejét az éjjeli szekrénybe…

-          Jézusom! Jól vagy? – egyből oda futottam hozzá és felsegítettem.

-          Persze. De mi az, hogy meg akarod kérni a kezét? Nem túl korai?

-          Nem.. nagyon szeretem. Rájöttem arra, hogy nem tudok nélküle élni. – magyaráztam a legjobb barátomnak.

-          Rendben. De csak holnap tudunk elmenni, mivel ma még zárva vannak a boltok. Tudod, karácsony van.. – nevetett.

-          Köszönöm, hogy eljössz velem. De ugye igent mond nekem és nem utasít vissza?

-          Biztos vagyok benne, hogy igent mond. Szeret téged.

-          Tudod.. ha nemet mond, akkor nem tudom, mit teszek.. Szerintem öngyilkos leszek..

-          Louis! Ezt most hagyd abba! Ne mondj ilyet! Szeret téged, ha nem szeretne, akkor nem jön vissza…

-          Igazad van.

-          Louis, ki kérhetném a tanácsodat egy nagyon fontos dologban?

-          Persze haver, mondjad. A répa király bármikor a segítségedre áll.

-          Szóval.. én és Sarah.. már nem ugyan olyan a kapcsolatunk, mint az elején. Elhidegültünk egymástól.. Már nem szeretem őt..

-          Jajj tesó… és akkor mit akarsz tenni?

-          Nem tudom. Szerinted mit tegyek? Nem szeretem, és nem akarom áltatni sem kihasználni..

-          Figyelj, beszéljétek meg a dolgokat. Próbáljatok közös megegyezésre jutni..

-          Rendben, nem sokára beszélek vele. Neked pedig sok sikert. – láttam rajta hogy valami nagyon bántja, de nem akarja elmondani nekem. Ezért nem is kérdezek rá, ha el akarja mondani akkor, elmondja.  – Nem akarod áthívni Abby-t? Reggel úgy elsietett, nem is tudtunk beszélni.

-          Deeeee.. írok neki SMS-t.

-          Rendicsek. Én addig lemegyek és iszok még egy kávét.

„ Ha van kedved gyere át délután. Már rettenetesen hiányzol. Szeretlek! Kérlek, gyere! xx ”

Nem kellett sokat várnom a válaszra.

„ Persze hogy megyek :) már ti is hiányoztok nekem! 4 körül ott leszek, addig még el kell intéznem egy két dolgot. Szeretlek. xx „

Szuper!

-          Sráááááácok! – kiáltottam le a lépcsőn. – Abby 4 körül jön! Szedjétek össze magatokat!

-          És mi lesz a közös kajálással? – kiáltott vissza Niall, meg kell, hogy mondjam elég keserves hangja volt.

-          Mit szólnál hozzá, ha közösen főznénk valamit, vagy rendelünk? – tanácsolta Hazza. Éppen akkor értem a konyhába amikor Niall gonosz mosolyra húzta a száját.

-          Főzünk. – nevetett fel.

-          Rendben. De rá ér akkor, amikor jön Abby, ugye?

-          Akkor mindenki takarítson és készüljön el! – adtam ki a parancsot a barátaimnak.

-          Louis, még csak 11 óra

-          Szuper.

Felrohantam a szobámba, gyorsan rendet raktam és készülődni kezdtem az estére.

Abby szemszöge:

Louis SMS-e után gyorsan lezuhanyoztam és felvettem valami kényelmes ruhát és lementem apáékhoz a nappaliba. Ott ültek és a TV-t nézték.

-          Zavarok? – kérdeztem tőlük.

-          Te kincsem soha. Gyere ide. – odabújtam apához és a vállára tettem a fejemet. – Hiányoztál.

-          Ti is nekem. Nagyon! – egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.

-          Nagyon örülök, hogy visszajöttél hozzánk.

-          Tudod apa… nem maradok sokáig.. – csuklott el a hangom.

-          Tudtam.. Éreztem, hogy ez lesz. Meddig maradsz? – már majdnem kiabált velem, de nem is értem miért..

-          27.-én megyek haza, mivel forgatásom lesz. Ne haragudjatok, kérlek, nem így terveztem..

-          Semmi baj kicsim. – hajolt oda hozzám Susan és egy puszit nyomott az arcomra.  – De ugye az esküvőnkre ide jössz?

-          Ki nem hagynám! Tényleg!

-          Köszönjük, hogy támogatsz minket kincsem, ez sokat jelent számunkra. – ölelt meg apa.

-          Szeretlek titeket. Most át megyek anyáékhoz olyan régen láttam Adam-et..

-          Menj csak kincsem.

-          Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valamerre? Csak mi ketten és az anyukád, ha szeretne jönni – tanácsolta Susan.

-          Benne vagyok. Jah és Susan, kérhetnék valamit?

-          Persze mondjad csak…

-          Kérlek ne mond el a srácoknak azt hogy 2 nap múlva elhagyom Londont. Én szeretnék beszélni velük holnap este.

-          

Rendben.  Érezd jól magadat! – oda hajoltam Susan pocakjához és egy cuppanós puszit nyomtam rá.

-          Szeretlek apróság. Jó sokan várnak idekint. – ahogy felnéztem láttam, hogy Susan egy könnycseppet töröl le az arcáról.

-          Szeretünk, de most már tényleg menj, mert nem lesz elég időtök egymásra. – lökött meg viccesen apa.

-          Rendben, még gyorsan átöltözök és rohanok.

Gyorsan felrohantam a szobámba gyorsan lezuhanyoztam, és kiválasztottam a szekrényemből egy lazább ruhát, nem volt kedvem kicsípni magamat. Felvettem egy fekete farmert, egy fekete topot, hozzá pedig egy olyan felsőt, amit Zayn szokott hordani. Cipőnek pedig egy piros tornacsukát. Felkaptam a táskámat és útnak indultam. Még beköszöntem apáéknak és elindultam anyáékhoz. Ránéztem az órámra, már 12 volt. Fogtam egy taxit és egészen anyáékig mentem. Azt mondta apa, hogy a fiúkkal szemben laknak.

*

*

*

20 perc után megérkeztem egy hatalmas fehér ház elé. Gyönyörű volt. Megcsörgettem anyát és ő ki jött elém és kinyitotta az ajtót.

-          Kicsim! Nagyon örülök, hogy benéztél hozzánk. – jó szorosan magához ölelt anya és betessékelt a házba.

-          Anya, ez a ház.. csodálatos. Nagyon szuperül berendeztétek és…

-          Nyugi kicsim. Gyere, be a nappaliba beszélgessünk. – betessékelt a nappaliba. Ő gyorsan elfutott a konyhába és hozott sütit és puncsot. Kiskoromba mindig ilyen sütit sütött nekem, egyszerűen imádtam. Elég sokáig elbeszélgettünk, már annyira hiányzott ez az anya-lánya beszélgetés.

-          Na és mikor mész vissza Magyarországra? – kíváncsiskodott anya.

-          27.- én…

-          De hát az 2 nap.. – habogott anya.

-          Igen tudom.. de munkám lesz. Az első forgatásom… és nagy lehetőség számomra..

-          Tudom kicsim, ne magyarázkodj. Én, megértelek, de mit fognak szólni a fiúk?

-          Ezt még nem tudom.. de nagyon nehéz estém lesz holnap. Felmegyek Adam-hez jó?

-          Rendben. Nyugodtan ébrezd fel.. már régóta alszik..

-          Rendben. Megyek is fel hozzá. – anya útba igazított, azt mondta, hogy a folyosón balra a 4. ajtó lesz Adam-é. Halkan benyitottam hozzá. Elég stílusosan volt berendezve a szoba, egy igazi rock sztárhoz való. Amikor még itt éltem azt mesélte nekem, hogy olyan akar lenni, mint a fiúk, és szeretné ha Susan lenne majd a menedzsere. Olyan aranyos nem? Most is egy mikrofon alakú ágyban aludt. Oda osontam az ágyához és bebújtam mellé, jó szorosan magamhoz öleltem és el sem engedtem.

-          Jó reggelt álomszuszék! – simogattam meg az arcát.

-          Jó reggelt.. – egy kis hatásszünet után ki tudta nyögni a nevemet. – Abby!

-          Szevasz öcskös.

-          Hogy vagy? Mit keresel itt?

-          Hát tudod nagyon hiányoztál nekem..és persze karácsony van.. – mosolyogtam rá.

-          Nagyon örülök neked. – felült az ágyba és magához szorított. Annyira hiányzott minden ölelése ennek a kisembernek..

-          Jajj Ad ne sírj kérlek. Meg szakad a szívem, ha így látlak.. – hirtelen elengedett és befeküdt az ölembe.

-          Mesélj, jól meg vagy a fiúkkal? – puhatolóztam nála.

-          Húú, képzeld Niall bácsi – amikor a bácsi szót meghallottam felnevettem, de Ad-et ez nem zavarta. – megtanított gitározni és sokat énekeltek nekem. Egy csomó helyre elvittek engem és elkényeztettek. De azért rettenetesen hiányoztál nekem és a fiúknak is. – ahhoz képest, hogy ilyen kicsi elég sok esze van.. – És képzeld, iga rock sztár lettem. Anyáéktól kaptam egy mikrofont és egy gitárt, már egy kis koncertet is adtam nekik, amit ők állva tapsoltak… és én leszek a fiúk elő zenekarának az énekese. Hát nem szuper?

-          Hát őcsi.. te tényleg bebiztosítottad a jövődet. Énekelsz nekem is valamit?

-          Igeeen. – felugrott az ágyról elővette a gitárját és leült a székre. Esküszöm olyan, mint egy igazi férfi. Rengeteget változott az öcsém. Olyan gyönyörűen játszott nekem a gitárján, elpityeregtem.. A dal végén felállt és meghajolt.

-          Hát.. Adam ez fantasztikus volt. Imádtam. – felálltam és úgy tapsoltam meg az öcsémet. -  Figyu, nincs kedved át jönni a fiúkhoz?

-          Dee!! – visított fel.

-          Akkor gyere, öltözz át és már megyünk is. – gyorsan odamentem a szekrényéhez és kivettem egy hosszú farmert és egy fekete fehér csíkos pólót. Míg felöltözött írtam egy SMS-t Liam-nek.

„ Sziia. Remélem, nem bánjátok ha Adam-et is viszem magammal. Nagyon szeretne átmenni hozzátok. xx „

„ Persze hogy nem baj. Ne viccelj, csak gyertek. Már nagyon várunk titeket. xx ”

-          Adam siess! Lent megvárlak.

-          Rendben. Már csak a gatyusomat veszem fel és lent vagyok. - elindultam lefele a lépcsőn. Szerencsére már Karl is megérkezett így vele is tudtam beszélni. 5 perccel később betoppant a szupersztár öcsém. Szerintem megfertőzték szegénykét ezek az állatok..

*

*

*

-          Halihóó! – kiáltottam be a hatalmas házba. – Megjöttünk!

-          Gyertek! Itt vannak! – ordibált Niall.

-          Sziasztok! Üdvözlünk titeket! – pukedlizett Liam és Zayn.

-          Sziasztok, srácok. – mosolyogtam az előttem felsorakozott 4 bandatag, Miley és Kate.

-          Niall bácsi. – ugrott Adam Niall nyakába.

-          Héé Ad, mit beszéltünk meg? – pirított rá Niall, a többiek és én hasunkat fogva nevettünk. – Ne bácsizz. Nem vagyok annyira öreg..

-          Hopika. Bocsánat Niall bá… Niall. – most már tényleg nem bírtam vissza fojtani a nevetést.

-          Abby, egyébként, köszi hogy magamra hagytál reggel. Nem volt fair! – durcázott Louis. Oda jött hozzám megölelt majd megcsókolt.

-          Ne haragudj rám.

-          Semmi baj, ezt még talán elnézem neked. – mögém lépett és átkarolta a derekamat. A fejét pedig a vállamra helyezte.

-          Miley! – fordultam a barátnőm felé. – Merre van Sarah? A bulin is alig láttam.

-          Őőő… fent van a szobájába… és… - nyöszörgött Sarah.

-          Harry épp most szakít vele… - vágott közbe Zayn.

-          Micsoda? De mégis mi történt? – vajon mi történhetett közöttük, amiért szakítanak? – Pár hónapja még úgy szerették egymást..

-          Majd Hazza elmondja, ha szeretné.. nem a mi dolgunk. – simította el a dolgokat Liam.

-          Niall.. – veregette meg Niall vállát Ad – Van valami kajátok? Éhes vagyok.

-          Hát szuper.. elrontottátok az öcsémet.. Otthon tele tömte magát anya sütijével. Túl sokat volt veletek. – nevettem fel. – Ha jól látom, van egy két felesleges kiló a kis szuper sztáron. – csípkelődtem.

-          Ne szekáld szegényt. – lökött meg Zayn.

-          Akkor, álljunk neki a főzésnek. Mivel úgy gondoltunk ma mi főzünk, és nem rendelünk. Reméljük, addig lenyugodnak a kedélyek.

Harry szemszöge:

Ott ültem a franciaágyon és vártam, hogy Sarah ki jöjjön a fürdő szobából. Itt az idő, hogy mindent megbeszéljünk, és végleg elváljanak az útjaink. Annyi szép közös élmény köt össze minket, Sarah mindig mellettem állt. De már nem szeretem őt, és nem szeretném kihasználni. Mást szeretek, olyat, aki soha nem lehet az enyém..

-          Sarah.. jó hogy jössz. – épp ekkor lépett ki a szobából, de én egyből letámadtam, szegény értetlenül állt az ajtóba és engem nézett. – Beszélhetnénk?

-          Persze kicsim, csak felveszek valami ruhát. – olyan aranyosan mosolygott, attól félek nem fog sokáig így mosolyogni..

-          Szóval.. kicsim.. el kell neked mondanom valami nagyon fontosat.. –kezdtem bele nagy nehezen a mondani valómba. De ő közbe szólt..

-          Nekem is van egy nagyon fontos mondani valóm, amit el szeretnék neked mondani..de kezd te..

-          Okéé.. szóval.. izé.. – dünnyögtem.. – figyelj Sarah.. nekem ez nem megy..

-          Mi nem megy kicsim? – próbálkozott Sarah. Most hogy a francba mondjam el neki hogy vége? Hogy nem szeretem annyira, mint régen.. hogy egy olyan lányt szeretek, aki soha nem lehet az enyém, hisz csak barátként tekint rám.

-          Szakítok veled. – egyszerűen és könyörtelenül kinyögtem. Próbáltam kerülni a tekintetét, de nem ment, ránéztem és.. egyszerűen nem tudom megfogalmazni hogy nézett ki az egykori barátnőm.

-          Sza-szakítani akarsz velem?- dadogta.

-          Sajnálom..

-          De- de miért? Valami rosszat tettem? – kérdezte tőlem két sírás között. Annyira sajnálom szegényt..

-          Nem dehogy is. Te semmi rosszat nem tettél…Csak nem érzem olyan erősnek a kapcsolatunkat mint azelőtt. Tudod…

-          Nem szeretsz? – emelkedett a magasba a hangja. – ÉS ezt mégis mióta tudod? Miért játszottál velem?

-          Nyugodj meg kérlek…ne kapd fel a vizet.. nyugi..

-          Te most komolyan azt kéred tőlem, hogy nyugodjak meg? Amikor éppen szakítasz velem, éppen karácsonykor és éppen az évfordulónk napján? – Franc! Ma van a 2. évfordulónk, és elfelejtettem.. Bakker Harry hogy lehetsz ilyen hülye?

-          Ne haragudj, kérlek..

-          Még egy kérdés.. – én megértően bólintottam, hogy nyugodtan felteheti a kérdést. – Miért? Van egy másik lány az életedben?

-          Hát.. hogy az igazat mondjam..igen..van egy lány..de..ő..nem is tudja, hogy szeretem.. – erre a válasz egy elég erős pofon volt. Mit ne mondjak mindent bele adott ebbe a pofonba. Én csak felnyögtem..nem akartam még jobban összezavarni.

-          Igen? Hát ez remek.. köszönöm szépen hogy elmondtad. Akkora egy barom vagy Harold Edward Styles. 

Felugrott az ágyról odarohant a szekrényhez, kikapta a bőröndjét és az ágyra dobta. Sírva dobálta a cuccait a bőröndbe. Én pedig ott ültem az ágyon és meg sem akadályoztam a volt barátnőmet. Egy percre se állt meg, elővettem a telefonomat és a Twittert kezdtem el böngészni. Láttam, hogy többen tweeteltek a tegnapi buliról, hogy milyen jó volt, és hogy jól érezték magukat. Gyorsan én is pötyögni kezdtem a telefonomon.

„Ez a tegnapi buli felejthetetlen marad. @Abby_Gonzales nagy meglepetést okoztál nekünk. @Louis_Tomlinson még egyszer boldog szülinapot. xx”

Sokan RT-zték a kiírásomat és még többen válaszoltak rá. Nagyon jól esett hogy ennyien gondolnak rám.. Pár perccel később újabb tweet került ki az adatlapomra.

„Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de jobban tesszük, ha most cselekszünk. Szerettelek, de sajnos ennek a kapcsolatnak vége. Tényleg sajnálom!  ”

Sarah 30 perces pakolás után összehúzta a bőröndök cipzárjait. Felálltam az ágyról és oda mentem hozzá. Még utoljára magamhoz öleltem, ő pedig szorosan visszaölelt. Segítettem levinni neki a bőröndjét. Luois-ék meghallhatták, hogy jövünk lefelé mert felsorakoztam a lépcsőnél. Sarah mindenkin végig nézett a könnyes szemeivel.

-          Hát.. srácok mindent köszönök. Abby, nagyon örülök, hogy visszajöttél a fiúkhoz. Nagyon ki voltak borulva főként Louis és Harry. Miattad még össze is verekedtek. Remélem, most már itt maradsz velük örökre. Szükségük van rád. 

Nektek srácok sok sikert kívánok a karrieretekhez. Nagyon tehetségesek vagytok, és a szüleitek büszkék lehetnek rátok.

-          Vigyázz magadra Sarah, és írj! Ha valami gáz van, nyugodtan hívj, tudod, hogy rám számíthatsz – borult legjobb barátnője nyakába Miley.

-          Rendben. Legyetek jók! – Sarah kisírt szemekkel végig ölelte a társaságot majd megfogta a bőröndjeit és kilépett a nagyvilágba. Olyan fura volt látni, hogy a volt barátnőm kilép azon az ajtón. Valami üresség lepte el a szívemet, de nem tudom megmagyarázni. Egy biztos hiányozni fog nekem Sarah. Ő mindig megértett, bármit el tudtam neki mondani és tényleg szerettem.

Tini lányok figyelem Harry Styles újra szingli, de reméli nem sokáig.

Sarah szemszöge:

Itt ülök egy taxiba úton a szüleimhez. Harry kidobott pedig el sem mondtam neki, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt. Hogy fogom elmondani neki? És a szüleimnek? Mit fog szólni a sajtó,Susan, Harry? Egy biztos ez a pici itt növekedik a szívem alatt és nincs szívem megölni őt. Ő az egyetlen, aki megmaradt nekem Harry-ből…