38. fejezet- Szenteste part II

Sziasztok!!

Meghoztam a várva várt 2. részt. Remélem tetszeni fog nektek... Próbáltam izgalmasra venni :)

Lassan itt lesz az évadzáró rész..:) 

Szeretném ha írnátok komikat, hogy tudjam mit gondoltok erről a részről..:)

Pusziii :))

Zsófi

Abby szemszöge:

-          Micsoda? – bukott ki belőlem. Eléggé hülye dolog volt, hirtelen a számhoz kaptam a kezemet. Francba Abby, hogy lehetsz ekkora marha, nem így kellett volna közölni velük hogy itt vagy. A megszólalásom után mint a filmekben mindenki hátranézett és engem figyelt.

-          Abby?! – nyögte ki Louis. Több gondolat futott át az agyamon. Anyám és Susan állapotosak, Susant- t elveszi apa, újra látom Louis-t és a többieket. Hirtelen könny szökött a szemembe és kifutottam azon az ajtón, amin az előbb beosontam. Szerencsére nem zárták le azt a kis utat a ház mellett, így hátra tudtam futni a kertbe. Még meg volt az a hinta ágy, amibe még anno Liam-el ültem és romantikáztunk. Régi szép emlékek.. azokban az időkben még boldog voltam, nem tudtam mi az a csalódás… Felhúztam a lábamat és sírtam. Nem tudom meddig ülhettem ott, de egyszer csak két kezet éreztem a vállamon, felnéztem és két aggódó szemmel találtam szembe magamat.

-          Abby! – felismertem lágy hangját, Louis volt az. – Istenem! Hát tényleg te vagy az!

-          Igen, én vagyok. – hüpögtem. – Boldog szülinapot!

-          Istenem, tényleg nem tudom elhinni, hogy itt vagy. Annyira sajnálok mindent. Kérlek, bocsáss meg nekem! – könyörgött.

-          Lou, én már nem haragszom rád. Már megbocsátottam. – hajtottam vissza a fejemet.

-          Akkor miért nem jöttél vissza hozzám? Mire volt jó ez az egész?

-          Büszkeségből, nagyon fájt azt amit tettél velem és persze az ottani életem miatt. Új életet kezdtem.. nélkületek.. – magyaráztam neki. – Tudod, sok minden változott ebben a pár hónapban…

-          Ne mond ezt, könyörgöm. Olyan rossz volt nélküled..

-          Az én életem sem volt fenékig tejfel nélküled és a többiek nélkül.

-          Gyere ide hozzám. Bújj ide! – könyörgött, nyújtotta felém a kezét.

-          Gyere inkább ülj ide te. – paskoltam a mellettem lévő helyet. Leült oda, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. 5 perc szótlanság után megszólalt.

-          Mikor láttuk egymást utoljára? – kérdezte meggyötört arccal. Ezt onnan tudom, hogy felnéztem az arcára.

-          5 hónapja. 5 hónapja azon a hülye napon, amikor minden féle hülyeséget vágtunk egymás arcába..

-          Rettenetesen hiányoztál. Az illatod, az arcod, a hangod, a szerelmed.. nagyon szeretlek.

-          Én is szeretlek.. – megfogta az államat és megcsókolt. Olyan jó érzés volt.

-          Soha nem akarlak elveszíteni!

-          Én sem téged..

-          Ne haragudj, azért amit tettem. Hülye voltam..

-          Igen, az voltál. Nagyon fájt az, amit tettél, plusz még féltékenységi jelenetet is rendeztél. Honnan a francból gondoltad, hogy köztem és Jake között van valami?

-          Sokat voltál vele, engem pedig elhanyagoltál..

-          De Louis, én téged szeretlek. Ő olyan nekem mintha a tesóm lenne…

-          Tudom.. most már tudom.. Na, gyere, menjünk vissza a többiekhez. Elég nagy sokkot okoztál mindenkinek.

-          Rendben. – letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról. Lou megfogta a kezemet. Így mentünk vissza egészen a bejárati ajtóig. Kifújtam a bent szorongatott levegőt és beléptünk az ajtón. Ismét minden szem rám szegeződött. 1 percen belül vagy 10 kéz közé kerültem. Ott volt Hazza, Liam, Niall, Zayn, Sarah, Miley, anya, apa, Susan és Karl. Annyira jó volt látni őket. Úgy hiányoztak már.

-          Abby! Úr isten! Úgy hiányoztál már. – sírt Hazza.

-          Nekem is hiányoztál bongyorka. Olyan régen nem láttam a bongyor fürtjeidet.

-          Persze nekem is hiányoztál ám, nem volt olyan ember, aki annyit evett volna velem, mint te.  – mondta Niall két puszi között.

-          Képzeld, még sztrájkolt is. – nevetett Zayn. – Hiányoztál kicsilány.

-          Te is Zaynee (ejtsd: Zéjnii ).

-          Jajj kicsim! Olyan rég nem láttalak. – mosolygott anya.

-          Ti is nagyon hiányoztatok nekem. Mindenki. És ne haragudjatok az előbbi kirohanásomért.. de váratlanul ért ez az egész.. Így hirtelenjében 3 kistesóm is lesz, plusz az esküvőtök.    Nagyon örülök hogy apa felesége leszel .

-          Hát, meg kell hogy mondjam, engem is váratlanul ért ez a baba dolog. – szólal meg még mindig sokkos állapotban lévő Karl.

-          Elhiszem, akkor azt képzeld el hogy én hogy reagáltam amikor Susan bejelentette a nagy hírt..

-          Hány hetesek a kistesóim? – fordultam anyához és Susan-höz.

-          Az enyém 5 hetes- szólat meg először Susan. –és pontosan 4 hete tudom, hogy állapotos vagyok.

-          Enyém pedig 4 hetes.

-          Hát.. elég fura lesz.. de feldolgozható. – mosolyogtam. – Szóval akkor majdnem egy idősek..

-          Apa, ha nem gond hozzátok pakoltam le a cuccomat.. nem akartam szállodába menni.

-          Gond? Miért lenne gond kincsem?

-          Nem tudom. – pirultam el.

-          És történt valami izgalmas veled? – célozgatott a drága Harold.

-          Azon kívül, hogy nagyon hiányoztatok, rengeteg táncos megbízást kaptam, elég sokat modellkedek és nagyon jó fej és megértő barátokat találtam magamnak semmi különös.

-          Nagyon örülök neki. – helyeselt Zayn.

-          Modellkedsz? Ez komoly? Ugye vannak képeid? – hüledezett Niall.

-          Igen van.. majd holnap mutatok pár képet a laptopon. Ez így megfelel Önnek uram?

-          Hát hogynee. – kuncogott Niall.

-          Khhm.. – reszelte meg a torkát Louis. - Mit szólnátok hozzá, ha holnap folytatnánk a beszélgetést, most pedig buliznánk. Hisz egyszer vagyok 20 éves és ki akarom élvezni, hogy a barátnőm végre visszajött hozzám. – na itt ismét elszorult a torkom. Hogy fogom megmondani neki hogy 3 nap múlva ismét itt hagyom őket? Hogy nem maradok itt véglegesen? Megint összetöröm a kicsi szívüket.. egy gonosz bestia vagyok.. semmi más..  Beszélnem kell Jake-el. Ki kell kérnem a tanácsát, nem tudom mit tegyek..

-          Pontosan, igaza van a mi kis hercegünknek. Folytatódjon a buli. – kiáltott fel Niall. De ahogy láttam rajtunk kívül mindenki bulizott.

-           

*

*

*

Hajnali négy óra lehetett, amikor Susan, anya, apa és Karl elindultak hazafelé, a többi vendéggel egyetemben.

-          Kicsim jössz, vagy maradsz még? – kérdezte apa, akin látszott, hogy megviselt a mulatozás.

-          Hát.. – nem tudtam mit mondjak.

-          Marad! – vágták rá egyszerre a fiúk.

-          Egy ideig tuti nem engedjük el a lányotokat, sok minden van, amit be kell pótolnunk. – nevetett Harold. Meg kell jegyeznem az összes fiú el volt már ázva a rengeteg alkoholtól, de én sem vagyok józan.

-          Akkor további szép estét. Kicsim reggel találkozunk. – mosolygott anya.

-          Szisztok. Susan és anyu, vigyázzatok a tesókáimra. – kuncogtam.

Anyáékkal egy időben sok vendég távozott. Eléggé fullon volt mindenki, egy biztos elég jó buli volt. Nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg, mint például Louis szüleivel, Simon-al, Kate-el ( aki időközben kiderült, hogy Liam barátnője) és még sorolhatnám a neveket, de nem teszem mert akkor még holnap este is a neveket olvasnátok.. :P

Louis anyukája nagyon aranyos volt velem, sokat beszélgettünk, nevettünk. Mesélte, hogy Louis nagyon ki volt borulva ebben az 5 hónapban.. és vajon hogy ki lesz, amikor meg mondom neki, hogy pár nap múlva ismét elhagyom London városát. Egy szabad percem nem volt, hisz mindenki megtáncoltatott, mindenkivel ittam egyet.. 

A fiúk közül Liam volt a legjózanabb ( de meg kell, jegyeznem ő sem tudott elszámolni tízig, akkor milyenek lehettek a többiek). Liam-ról köztudott hogy nem iszik alkoholt, vagy csak akkor, ha ünnepel.

 Olyan jó volt megint velük lenni, hallgatni a marhaságaikat. Együtt enni Niall-el, ő nem néz engem hülyének, attól a kaja mennyiségtől, amit meg bírok enni. Niall baba keveset ehetett mivel látszatra eléggé vékonyka lett. (nem tudom értelmes-e ez a mondta, de remélem, megértitek, mit akarok mondani- szerk. megjegyzés) Azt mondák a fiúk, kezdetben sokat sztrájkolt, addig nem evett, míg vissza nem jöttem. Olyan aranyos ez tőle..

-          Abby, annyira hiányoztál már. – ugrott a nyakamba a full részeg Hazza. Olyan erővel támadott ez a hiéna, hogy mindketten az anyaföldön kötöttünk ki.

-          Hazza, te is nekem. De szét fogsz nyomni. – köhögcséltem.

-          Hoppsz, bocsika.

-          Hiányoztatok ti majmok. Kezdetben alig bírtam ki nélkületek. Ha Jake nincs mellettem ebben az öt hónapban, lehet hogy most nem lennék itt veletek .- komorodtam el.

-          Ne is mondj ilyet te buta. – nevetett fel.

-          Na miről folyik a susmus? – jött oda hozzánk Niall a kezében egy jó nagy csirke szárnnyal és egy tele piával lévő pohárral.

-          Kértek innit? – mosolygott Niall.

-          Én igeen. – ugrált Hazza. – Úgy is üres a poharam.

-          Én nem köszönöm.

-          Abby, gyere táncolni! – sipákolt Liam.

-          Megyek mááár teknőckém. – futottam felé. Persze hogy hasra estem az egyik székben. Nem én lennék, esküszöm, hogy lehetek ennyire béndzsa?

-          Abby, Abby.. te tényleg nem változtál semmit. – mosolygott.

-          Héé.. nem ér szekálni a nyomorultat. – bokszoltam bele a vállába. – Tudod, ha nem leszek, ilyen ittas állapotban szeretnék veled beszélni.

-          Nyugi, hercegnő. Minden meg fogunk beszélni..

-          Mivel már mindenki elment, nem néznek minket hülyének. Ki szeretne videó játékozni, vagy esetleg mást játszani?? – tette fel a kérdést Niall.

-          Ezt komolyan kérdezted drágám? – fordult felé Liam. – Nézz körbe, azt sem tudjuk hol vagyunk… így akarsz játszani?

-          Igen, így a legjobb. – nevetett fel.

-          Nézzünk inkább valami filmet.. Fáradt vagyok egy játékhoz.. – tanácsotam..

-          Hát jó… akkor majd máskor játszunk.. Milyen filmet nézzünk?

-          Kör? vagy Fűrész? – vigyorgott Zayn. – Kell egy kis horror film..

-          Jó de akkor szorosan körbevesztek.. félek a horror filmektől..

-          Szuper, akkor addig pattogtatok kukoricát.  – ajánlotta fel Niall. Miután egy kis rendet tettünk a nappaliba, bekapcsoltuk a tv-t, elhelyezkedtünk és kezdődhetett a mozizás..

*

*

*

Kb. 5 óra körül lehetett amikor felálltam a fotelből.

-          Na gyerekek ideje lenne lefeküdni. Fáradtak vagytok ti is és én is. – tanácsoltam a srácoknak.

-          Igazad van. Lassan már kelnünk kéne. – nevetett fel Zayn.

-          Úgy is fáradt vagyok. – ásított egy hatalmasat Niall és Liam.

-          Feltaláltok a szobátokba? – gúnyolódtam velük.

-          Nekem nem fog menni. – sipákolt Lou.

-          Ott a vendégszoba. - tanácsolta neki Sarah vigyorogva, amire egy gúnyos arcmimikát dobott oda neki Lou. .

-          Na skacok, én elindulok haza. Holnap átnézek hozzátok mihelyt kijózanodtam.

-          Haza? – visított fel Louiska. – Szépen velem fogsz aludni. Segítesz felmenni a lépcsőn, majd lezuhanyozunk együtt utána pedig mellettem fogsz aludni.. – adta ki a parancsot.

-          Jobb ha megyek. – mosolyogtam rájuk. – Jóéjszakát srácok. Aztán nem rosszalkodni. – Indultam az ajtó felé, amikor Hazza beugrott az ajtó elé, míg Niall és Louis hátra rántott, Liam és Zayn pedig rám ugrott.

-          Most a foglyunk vagy. Soha többet nem menekülsz előlünk. – kacagott Niall.

-          Srácok, légyszi szálljatok le rólam! Nem kapok levegőt. Ez nem vicces.

-          De az. – kacagott Zayn. Ezek még részegen is tök bugyuták.

-          Jó.. itt maradok.. de akkor hozzatok nekem takarót és párnát. El leszek a nappaliba. – gúnyosan Louisra néztem, aki elkeseredett szemekkel nézett rám. Azt vártam mikor bőgi el magát. Tudom, hogy gonosz vagyok, de imádom nézni azt a cukorborsó pofikáját.

-          Ne légy ilyen gonosz a répakirállyal. – állt Louis védelmére Hazza.

-          De akkor hol alszok? – kérdeztem kölyökkutya szemekkel.

-          Természetesen nálam. – nyüszörgött Niall két ásítás között. NIALL?! Jajj ne már.. azt hittem hogy Louis-al fogok aludni, na de sebaj..

-          Okés. – kuncogtam. De belül nagyon szerettem volna ha Louis megszólal, hogy nála aludjak. Mindenki elindult felfele, Niall szobája felé vettem az irányt. Leültem az ágyára és megvártam meg lezuhanyozik. Louis berontott a szobába, megragadta a kezemet, felkapott a vállára és rohanni kezdett velem. Néha azt hittem, hogy el fogunk esni a folyosón, mivel Lou-nak meginogtak a lábai. A szobájába érve egyből ledobott az ágyra.

-          Várj meg míg lezuhanyozok. De el ne szökj, mert a répák haragja fog rád súlytani. – fenyegetőzött. Eltántorgott a fürdő szobáig, rengeteg szerencsétlenkedést hallottam, amin jókat nevettem. 5 perccel később már kint volt a fürdőszobából.

-          Lou, kérhetek egy pólót és egy rövid gatyát? Mivel minden cuccom apáéknál maradt.

-          Öhhmm.. persze,, De jobban örülnék, ha Éva kosztümben feküdnél mellettem..de okés. – előkotort egy pólót és egy rövid gatyót a szekrényéből majd a kezembe nyomta. – Siess!

Oda hajoltam hozzá, már csücsörített a szájával, de én vigyorogva elkaptam a fejemet és elindultam a fürdőszoba irányába. Ott álltam a tükör előtt, egy olyan lánnyal álltam szembe, akit legszívesebben képen köptem volna. Kint várja egy srác, és ő csak ámítja szegényt. Nagyon szeretem őt, de végleg el kell búcsúznom tőle. Hogy fogom elmondani neki és a többieknek azt, hogy 2 nap múlva ismét itt hagyom őket, egyszerűen nincs bátorságom hozzá. Ki tudja, mikor jövök vissza, talán soha.. De ez hülyeség, mert a tesókáimat látni szeretném. 

Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet és felvettem azt a ruhát, amit Louis-tól kaptam. Elég bugyután néztem ki benne, de sebaj. Hisz ez Louis ruhája.. Kiléptem a nyílászárón és láttam, hogy Lou fel-alá járkál a szobában. Leültem az ágy szélére, és néztem azt a srácok, aki pár hónapja meghódította a szívemet.

-          Remélem nem szédültél még el. – kérdeztem tőle kb az 5. perc után.

-          Azt hittem soha som jössz ki onnan. – bökött az ajtó felé.

-          Gyere, késő van már. Holnap mindent megbeszélünk. – húztam az ágy felé.

-          Oksi, de remélem, nem szöksz meg az éjjel. Nem bírnám ki még egyszer a hiányodat. – Az arcomra ráfagyott a mosoly. Nyugi Ab, semmi hirtelen mozdulat, amiből rájöhet a titkodra. Lefeküdt az ágyra, én pedig a mellkasára helyeztem a fejemet. Ő a hátamat simogatta én pedig az oldalát simogattam.. így ragadott el minket az álommanó.

Emily szemszöge:

/A buli…/

Louis arcát kellett volna látnotok, nagyon vicces látvány volt. Nagyon meglepődött, az első olyan meglepetés, ami tényleg meglepetés volt a számára. Szegényt nagyon megsajnáltam, amikor sírni hallottam, lelkiismeret furdalásom volt, hisz magára hagytuk, sőt még be is csaptuk. Remélem, azért megérti a dolgokat. Miután felkapcsolta a villanyt, mindenki a nyakába ugrott. Így köszöntöttük fel az egyetlen répamániás majmunkat. Louis nagyon jól érezte magát. Örült, hogy újra láthatja a családját, a barátait.. Felszabadult volt. Nem volt ideje Abby-re gondolni.. Lehet kitanulta a bűvészet folyamatát, hisz 20 perccel a megérkezése után sehol sem találtam.

-          Zayn, nem láttad Louis-t?

-          Nem. Azt mondták ki ment a kertbe, de Simon-t se látom sehol.. Gondolom vele van.

-          Értem. Köszi.

-          Drágám, - közeledett Karl- kérsz egy pohár pezsgőt? Úgy érzem, most már megérdemeljük, hogy mi is lazítsunk. – Nem tudom, hogy fogom kivágni magamat ebből a helyzetből, úgy hogy hiteles is legyek.. Hisz a pasim egy orvos..hamar leeshet neki, hogy állapotos vagyok.

-          Most nem kérek pezsgőt köszönöm. De te nyugodtan igyál, ma este szerintem maradok józan.. Meg valahogy haza is kell jutnunk.. Plusz gyógyszert vettem be, és arra nem jó inni.

-          De drágám, itt lakunk a szomszédban.. Netán valami baj van? Rosszul nézel ki.

-          Igen, minden rendben van. Lehet én is elkaptam Adam-től azt a vírust.

-          Jól van. Remélem nincs nagy baj.

-          Niall, egyébként hogy állsz a sztrájkkal? – nevetett fel Tom.

-          Nem vicces. Ameddig Abby nem jön vissza, nem fogok annyit enni, mint azelőtt. – tetetett durcázást Niall.

-          Úgy se bírod sokáig. – lökte oldalba Harry. – Fogadjunk, hogy, ahányszor egyedül hagyunk, tömöd a fejedet..

-          Nem is igaz. Kikérem magamnak, ez aljas rágalom. – háborgott a szöszi. Be kell, valljam ez így van. Néha át jön hozzánk és sutyiba eszik a házi kosztból, de csak akkor, ha fiúk nincsenek nálunk.

-          Tudtok valamit Abby-ről? – kérdezte félénken Harry.

-          Semmit. Reggel írt egy sms-t Tom-nak hogy boldog karácsonyt. Ennyi. Olyan rossz hogy távol van tőlünk, olyan régen öleltem meg a kicsi lányomat.. Annyi baj történt vele ebben az életben, és most egyedül él. Annyira hiányzik a kislányom..

-          Ne szomorkodj drágám. Úgy is megjön az esze és visszajön. – nyugtatott meg Karl 

-          De hiányzik. Mi lesz velem, ha történik vele valami?

-          Nem lesz semmi baja. – vágott közbe Tom. – Nem kell bebeszélni magadnak, mert még megtörténik.

-          Pontosan. A szíve majd haza húzza hozzánk. – szólalt meg Zayn.

-          Emily! Susan!- próbálta Niall túl kiabálni a zenét.

-          Mondjad drágám. – nevetett fel Susan.

-          Gyertek, táncoljatok velem! Élvezzük Louis szülinapját és a karácsonyt. Elmélkedni ráér holnap, vagy holnap után.

-          Gyerünk. – nevettünk fel. Nagyon jól éreztem magamat. Sorra megtáncoltattak minket a fiúk. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk a „fiaimmal”. Vajon ilyen jól meglesznek majd az új jövevénnyel is? Remélem. :)

*

*

*

Liam elment Louis-ért, majd kezdtük az ajándékosztást. Rengeteg ajándékkal árasztottuk el szegényt. Karl-al úgy gondoltuk rájuk férne egy kis pihenés, csak ők. Semmi elkötelezettség, csak pihenés, szórakozás. Úgy hogy vettünk 5 darab repülőjegyet, ami egészen Ausztráliáig viszi őket. A jegyek természetesen visszaválthatóak. Ha netán valami közbe jönne.

 Az ajándékosztás után a DJ még berakott egy számot, majd jöttek a köszöntők. Vagyis én úgy gondoltam az fog következni, de mint kiderült tévedtem.

-          Szoríts! – megszorította a kezemet Susan, oda hajolt Tom-hoz megcsókolta majd mikrofont kapott a kezébe és elindult a színpad irányába.

-          Még egyszer üdvözlök mindenki ezen a csodálatos estén. Nagyon örülök, hogy 2 éve én hozzám kerültek ezek a majmok. Nélkületek üres lenne az életem. Rengeteg dolog történt velük ez idő alatt. Részünk volt örömben, bánatban, amikor kellett mindig egymás mellett voltunk.

-          Susan! Ugye ez nem egy búcsú beszéd? – aggódott Zayn.

-          Nem, de hogy is. Soha nem hagynálak magatokra titeket. Szóval Tom és én be szeretnénk jelenteni 2 nagyon fontos hírt. Tom kérlek, gyere ide mellém. – Susan és a volt férjem ott álltak kéz a kézben – először is..

-          Megkértem Susan kezét. – vágott közbe Tom. Örülök, hogy Tom is végre megállapodik. De mi lehet a másik nagyon fontos hír, amit közölni szeretnének velünk?

-          Valamint gyarapodni fog a család, hisz terhes vagyok. – mi van? Ez nem hiszem el. Hogy ő is terhes? De ez hogy lehetséges, hisz én is az vagyok. Istenem ez felfoghatatlan.. A fiúk és a többi vendég hangosan éljenezni kezdtek, nagyon örültek a dupla jó hírnek. A fiúk majd kiestek a ruhájuk úgy örültek, hogy gyarapodni fog a család. Én pedig dermedten álltam Karl mellett, hirtelen felindulásból én is felmentem a színpadra Susan kezéből pedig kikaptam a mikrofont.

-          Ha már Susan ilyen őszintén beszélt, akkor én is elmondanám, amit hetek óta titkolok mindenki elől. – Karl kérdő pillantást vetett rám. Nem így terveztem, hogy elmondom a nagy hírt, de ha egyszer Susan bevallotta én sem tarthatom magamban.

-          Lemondtad az asztalfoglalást a Nando’s-ba? – kérdezte ijedten Niall. Miért jár mindig a kaján az esze? Hihetetlen.. tuti hogy le fogom szoktatni az evésről..ez már nem egészséges.

-          Nem. – mosolyogtam rá – Én is állapotos vagyok. – nyögtem ki végül.

-          Micsoda? –bukott ki valakiből a közönség sorai közül, na szép. Nem erre számítottam, amikor bejelentem a nagyhírt. Mindenki hátranézett, mert érdekelték ki ennyire szemtelen vagy nem is tudom, mondjak rá.. El sem hiszem, Abby volt az. Az én drága kislányom. Könny gyűlt a szemébe és kirohant a házból. Mindenki dermedten állt, egy szót sem szóltak. Louis rám nézett, biccentett egyet majd utána rohant. Susan és én sápadtan mentünk le a színpadról. A DJ gyorsan berakott egy zenét, ezzel is elterelve a szobában lévő feszültséget, a társaság némi tétlenkedés után, de folytatta az ünneplést és tovább táncoltak, kivéve mi.

-          Ez meg mi volt? – rohant oda hozzánk az összes fiú.

-          Te tényleg állapotos vagy? – fordult felém Karl halálsápadtan.

-          Meglepetés. – vigyorogtam. – Ezért voltam olyan rosszul mostanában.

-          Annyira boldog vagyok! – olyan gyorsan felkapott és megpörgetett, hogy reagálni sem tudtam.

-          Ne haragudjatok, hogy megzavarjuk a családi idillt, de ez mégis mi a büdös franc volt? – akadt ki Harry. – Mármint mit keresett itt Abby?

-          Még jó hogy ennyire örülsz annak a lánynak, aki miatt megütötted a legjobb barátodat. – fordult felé Liam.

-          Nem úgy gondoltam. De mit keres itt? Ti tudtatok róla? Honnan tudta meg hogy bulit rendezünk?

-          Hát eljött… - szólalt meg Zayn, de gyorsan abba is hagyta.

-          Mi a francról beszélsz? – Harry nagyon kiakadt. Mindenki Zayn felé fordult.

-          Hát..őő… emlékeztek arra amikor Adam korházba került?

-          Igen de ez hogy jön most ide? – horkantott egyet Niall.

-          Had fejezzem már be.. szóval.. és másnap az autóba szekáltatok, azért mert a telefonom kijelzőjét lesegettem. – a fiúk egyetértően bólintottak. – szóval Abby SMS-ét vártam annyira. Úgy gondoltam, hogy tök nagy meglepetés lenne, ha eljönne, így mondtam neki hogy bulit fogunk tartani, ahova szeretném, ha eljönne… De azt írta válaszként, hogy nem hiszi, hogy eljön, így le is tettem erről az ötletről. Ezért nem is szóltam nektek.

-          Ácsi.. te meghívtad Abby-t, plusz nem is szóltál róla? Hogy gondoltad ezt Zayn? – akadt ki Harry.

-          Igen.. bocsika.. de muszáj volt cselekednem. Nem hagyhatom, hogy Louis tönkre tegye magát..

-          Sebaj.. – veregette meg a vállamat Tom. – Nagyon tökös döntés volt ez.

-          Kösz Tom. – kuncogott Zayn.

-          De srácok, most már nem szabad elengednünk. – váltott határozott üzemmódba Liam.

-          De milyen érdekes. Pont ma beszéltünk róla hogy mennyire hiányzik és hogy milyen jó lenne ha vissza jönne.. és tessék.. – elmélkedett Karl.

-          Hát igen.. csak emlegetni kell és tádám.. meg is jelenik. – nevetett Susan.

-          Szerintem nem erre számított szegény. Meghallja, hogy az apja feleségül veszi Susan-t, plusz még minimum 2 kistesóval is gyarapodik a családja. – gondolkozott a félig részeg Niall.

-          Hát igen.. a legjobbkor toppant be.. az tuti.

-          Figyeljetek, ott jönnek. – kiáltott fel Niall. Mindannyian odarohantuk a lányomhoz és jó szorosan megöleltük. Láttam rajta hogy nagyon bántja a dolog.. Majd holnap megbeszélem vele. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy döntött. Marad, vagy vissza utazik Budapestre. Bárhogy dönt én mindenben támogatni fogom.

*

*

*

-            Karl, lassan indulnunk kéne. Már fáradt vagyok és neked is már otthon lenne a helyed.

-          De persze menjünk. De még össze kéne szedni Abby-t is. – magyarázta a leendő gyermekem apja.

-          Ő szerintem itt tölti az éjszakát. De Susan és Tom ott jönnek. Kérdezzük meg tőlük, hogy mi lesz.

-          Srácok, jöttünk elköszönni. Susan már nagyon fáradt.. – szólalt meg Tom.

-          Mi is épp indulni készültünk. – nevettem fel.

-          Akkor jó. A vendégsereg fele már elment, a másik fele pedig már szállingózik. – magyarázta Susan.

-          Rendben. Akkor jóéjszakát. Holnap beszélünk.

Louis szemszöge:

Nagyon boldog vagyok. Ennyire még soha nem voltam az. Itt fekszik rajtam az a lány, akit a világon mindennél jobban szeretek. Ez a legeslegjobb ajándék, amit kaphattam volna az élttől. Gondolkoztam. Elhatároztam magamat. Lehet, hogy bolond és vak vagyok, de a szerelem elvakít. Az ünnepek után megkérem a barátnőm kezét…

Egy két kép Abby Fotósorozatából: