37. fejezet- Szenteste part I

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt..:)

Bocsika hogy csak most hoztam, de osztálykirándulás volt a hétvégén..:)

Remélem tetszeni fog ez a rész is..:)

Ez a fejezet, Word-be 7 és fél oldal lett..:)
Meg szeretném említeni Sz. Adrit is aki segített megírni ezt a részt :)) Köszii! :) Ezt a részt neked küldöm :) ♥

Ha elolvastad a blogot, akkor hagyj komit.(lehet ez építő vagy romboló kritika, mindent szívesen várok;))

A blog megtalálható a Facebook-on is : * Abby's life *

Jó olvasást kívánok mindenkinek :)

Puszii :)

Zsófii :)

Abby szemszöge:

Pár napja mindent megbeszéltem Jakobbal. Azt mondta, ő mindig mellettem áll. Ezért úgy döntöttem, hogy haza megyek, de csak 2 napra! Tovább nem maradok/maradhatok, hisz 27.én már kezdődnek a forgatások. Találkoztam már Vastag Csabival (az énekessel) is. Nagyon kedves és aranyos volt velem. Mondta, hogy felkereste egy 5 fős lánybanda, hogy ne engem válasszon, hanem őket. Épp egy kávézóban beszélgettünk…

-          Eléggé gyanúsan viselkedtek. – mesélte Csabi.

-          Tényleg? Miért? – nevettem fel.

-          Mert azt mondták ha téged választalak akkor az egész klip egy nagy szar lesz.. már bocsi a kifejezésért. – kuncogott.

-          Hát ez szuper…

-          Abby, kérdezhetek valamit? – közben belekortyolt a kávéjába.

-          Persze. Csak nyugodtan.

-          Miért utálnak téged ezek a lányok? Mit tettél ellenük te „gonosz” lány?

-          Igazából magam sem tudom. Szeptember óta ismerem őket, amikor ideköltöztem Londonból. Nem is nagyon beszélgettem velük, tudod ők a menők a suliba. De engem az ilyenek soha nem érdekeltek. Szerintem minden ember egyforma, és az gáz ha megkülönböztetjük egymást. Amúgy osztálytársak vagyunk, ugyan abban a tánccsoportban táncolunk. A tanárunk úgymond felfigyelt rám- lehet hogy ez egy kicsit beképzelten hangzik, de így van.. – sokat segített nekem, kijavította a hibáimat. Ez persze nekik nem tetszett és ebből ment a veszekedés.

-          Értem.. szóval egyszerűen féltékenyek.

-          Igen…

-          Ne is foglalkozz velük. Ahogy látom nagyon jó táncos vagy, és nagy jövő előtt állsz. Plusz ahogy láttam elég jó modell is vagy. Mutattak nekem pár képet.

-          Jajj ne már.. – Egyszer Jake meglepett egy foto sorozattal. Bevitt egy stúdióba és csináltak rólam egy csomó képet. Nagyon jól éreztem magama, és ő úgy gondolta hogy megmutatja egy két nagyobb cégnek itt Magyarországon. Szóval úgymond a modell karrierem is kezd beindulni.

-          Úgy érzem nagy jövő előtt állsz, szóval ne add fel az álmaidat. – Ebben a percben csörrent meg Csabi telefonja. – Ne haragudj de fel kell vennem.

-          Semmi baj, nyugodtan.

-          Na hello…Most épp kávézgatok.. Persze… A törzshelyünknél.. Rendben… Csákány… Ne haragudj, az öcsém volt. Megígértem neki hogy találkozunk ma.

-          Rendben. Nekem úgy is mennem kell. Már várnak rám a barátaim.

-          Jajj ne menj még. Nem akarlak elüldözni.

-          Nem baj, családi program lesz. – mosolyogtam.

-          Sziasztok. – szólalt meg mögöttem egy ismeretlen hang.

-          Tomi. Örülök hogy itt vagy. Had mutassam be neked Abigel Gonzales-t. Abby, ő itt Vastag Tomi az öcsém.

-          Sziia. Nagyon örülök hogy megismertelek. Csabi sokat mesélt rólad.

-          Remélem hogy nem rosszat. Mit terveztél Csabi?

-          Nem tudom.. Abby te mit szeretnél csinálni? – nézett rám Csabi.

-          Ne haragudjatok srácok, de én nem tudok veletek tartani. Holnap délután indul a gépem Londonba.

-          De jó neked. Jó utat. – mosolygott rám Tomi.

-          De ugye a forgatásra haza érsz? – aggódott Csabi.

-          Persze, 27. én a legkorábbi géppel jövök. Nyugii. –veregettem meg a vállát. – Na de most már, tényleg megyek. Jó mulatást nektek.

-          Rendben. Neked pedig jó utat, és előre is boldog karácsonyt.

-          Nektek is srácok. – oda hajoltam hozzájuk és 3 puszit nyomtam az arcukra.

-          Sziasztok.

Egykor indul a gépem Londonba. Kíváncsi leszek, ki hogy fog reagálni az ott létemre. A lényeg hogy erősnek kell lennem, és nem szabad, hogy az érzéseim irányítsanak. Csak pár nap, és újra visszajövök.

@Abby_Gonzales: Boldog karácsonyt kívánok minden követőmnek. Legyen békés és áldott ünnepe mindenkinek! xx

Miután mindent bepakoltam, 2 bőrönddel indultam vissza Londonba. Jake vitt ki, és megvárta velem a beszállást. Elég vicces volt. Mivel már hírességnek számít volt egy nagy pulcsi rajta, kapucni, és egy hatalmas napszemüveg. Biztosra ment.

-          Biztos vagy benne? Tuti hogy haza akarsz menni? – kérdezte tőlem.

-          Igen. Muszáj látnom őket. Nagyon hiányoznak már..

-          De ugye visszajössz?

-          Persze. – bólogattam hevesen. – 27.-én a legkorábbi géppel utazok. Hisz még az nap délután forgatok Vastag Csabival.

-          Szuper. Vigyázz magadra! Ha bármi gáz van, akkor hívj. Tudom az idő eltolódás.. de akkor is. Rám bármikor számíthatsz. De megtalálható leszek bármelyik közösségi portálon.

-          Értettem. – szalutáltam.

-          És hogy tervezed a „nagy” találkozást? – a nagy találkozásnál a levegőbe nyuszi füleket rajzolt.

-          Hát a gépen 4 órakor landol Londonban. A reptéren fogok egy taxit, ami apáékhoz visz. Ott lecuccolok, beszélek velük, persze ha otthon lesznek..

-          És mi van akkor ha ott lesznek a fiúk? – vágott a szavamba.

-          Meglátom.. ha valamelyik kocsi ott lesz, akkor nem megyek be. Kiveszek egy hotel szobát.

-          Értem. Folytasd kérlek!

-          Folytatnám, ha nem vágnál folyton a szavamba.. Szóval, úgy 7 körül betoppanok a bulira.. vagyis megkérem apát hogy jelezzen ha mehetek.

-          Szegényekre a szívrohamot fogod hozni. – nevetett fel.

-          Hatásos belépő lesz, az tuti.

-          „A Londonba tartó járat 15 perc múlva indul. Kérjük kezdjék meg a beszállást. Köszönjük.”

-          Hát akkor – állt fel Jake. – Vigyázz magadra pici lány.  Ha landolsz mindenképp hívj fel! És holnap reggel is, hogy tudjam milyen volt a belépőd!

-          Oksi, Te is vigyázz magadra szupersztár. Boldog karácsonyt! – oda hajoltam hozzá és adtam neki egy hatalmas puszit. Szeretlek.

-          Én is téged törpilla.

Abby otthoni ruhája

Fent a levegőben rengeteget gondolkoztam. Egy srác ült mellettem. El kell hogy áruljam nektek nem volt rossz pasi. Egy ideig szemeztünk, de aztán elterelte a figyelmét egy kislány. Gondolom a húga lehetett.

Mikor leszállt a repülő, gyomorgörccsel álltam a reptér előtt. Nem tudtam mit csináljak, először is írtam Jake-nek egy sms-t hogy épségben megérkeztem, utána fogtam egy taxit és elindultam a régi otthonom felé. Olyan régen jártam ezen az úton, annyira megváltozott minden.  A házunkhoz érve ismét gyomorgörcsöt kaptam, nem tudom miért. Elővettem a lakáskulcsomat és kinyitottam a nyílászárót. A kilincset fogva féltem belépni a házba. Előtörtek a régi emlékek. Pár percig még álltam a csukott ajtó előtt, de nem állhattam ott örökké, szóval beléptem. Tök üres volt az egész ház, hol lehet mindenki? Felmentem a régi szobámba, letettem a bőröndjeimet a szekrényem elé. Felvettem egy kényelmesebb ruhát, majd lementem a konyhába valami kaja után nézni. Készítettem egy egyszerű és könnyű kaját, majd lezuhanyoztam,hajat mosni és kiválasztottam az esti ruhámat.  Egy sárga színű pánt nélküli ruhát választottam, mell alatt lévő fekete pánttal. Hozzá pedig egy sárga Converse tornacipőt( azért mert pár napja táncon kiment a bokám, és nem szeretném ha a felvételre nem gyógyulna meg). Alap sminket tettem fel, hozzá pedig egy sárga szemhéjfestéket.

Bulis ruha

Ránéztem az órámra, már 7 óra volt. Jézus! El fogok késni. Az utolsó simításokat is elvégeztem, majd hívtam egy taxit. A taxis sem tudja mit jelent az hogy SIETEK. A taxiban ülve ezernyi érzés és kérdés volt bennem, de még sem érdekeltek annyira. Csak oda akartam érni a többiekhez, magamhoz akartam őket ölelni.

Louis szemszöge:

Reggel nagyon korán kidobott az ágy. Nem tudtam magammal mit kezdeni ezért gyorsan lezuhanyoztam át öltöztem és készítettem a kis családomnak reggelit. Nagyon örültem Emily hívásának. Áthívott hozzájuk egy karácsonyi ebédre, utána pedig egy kis ajándékozásra. Sajnos a többiek nem tudtak átjönni mivel már elígérkeztek máshová. Nagyon jól éreztem magamat Emily-vel, Karlal és Adam-el. Niall-el megkönnyebbültünk, hogy Adam-nek nem lett nagyobb baja. Egy életre megtanultuk, hogy nem szabad ennyi kaját adni egy kisfiúnak. Ebéd után bementünk a nappaliba. A karácsonyfa gyönyörű szép volt, és az egész nappali is. A karácsonyfa alatt rengeteg ajándék hevert. Adam alig bírta kivárni a sorát, már nagyon szeretett volna ajándékot bontani. De ajándékosztás előtt karácsonyi dalokat énekeltünk, amit én személy szerint nagyon élveztem. 20 perccel később kezdtünk bele az ajándékosztásba.

Adam nagyon örült az ajándékoknak. Én egy répás kötött pulóvert és egy répa aprítót kaptam. Meg örültem neki,mivel egy ilyen aprítót már régóta szeretnék.Egyszer elvágtam az ujjamat répavágás közben. Azóta Liam vagy Harry vágja fel nekem, biztos ami biztos. Rá néztem az órámra már fél 6 volt. Nagyon elrepült az idő. Adam-el a nappaliban játszottunk az új játékaival, amikor Emily hangját hallottam a konyha felől.

-          Louis! Louis!

-          Tessék? – kiáltottam vissza.

-          El tudnál menni a cukiba a süteményekért? Úgy elrepült az idő hogy elfelejtettem érte menni.

-          Persze. – bólogattam – Melyikbe rendelted meg?

-          A szokásos cukiból, ahova mindig menni szoktunk.

-          Rendben sietek. – gyorsan felkaptam a kabátomat és gyalog indultam a pár sarokra lévő cukrászdába. Ha nem ittam volna pezsgőt akkor kocsival is mehettem volna.

Liam szemszöge:

Miután az összes vendég megérkezett megcsörgettük Emily-t. Az ablakból néztük ahogy  Louis elindul a cukrászda felé. Emily, Adam és Karl rontott be az ajtón kutya futtában. Mindent megnéztünk még egyszer, majd gondosan elbújtunk.

Remélem tetszeni fog Lou-nak a meglepi buli.

Annyit szarakodtunk ezzel a bulival, csak az ő kedvéért csináltunk mindent. 10 különböző répából készült az étel, répa tortát készített Susan, mi pedig a saját kezűleg készítettünk sütiket és répa levet. El kell hogy mondjam elég furi néz ki, de ha Louis ezt szereti akkor megcsináljuk. Ezért vannak a barátok, nem de?

A nappaliban található egy „Happy Birthday Louis” felirat, ami a szivárvány színeiben pompázott.

-          Srácok, minden megvan? – kiáltott Hazza. Nagyon örülök, hogy kibékültek Lou-val. 2 hete azt mondta, hogy ő nem fog segíteni nekünk, azóta pedig úgy pörög, mint egy búgócsiga.

-          Igen, nyugi. Már csak a szülinapos hiányzik. – nevetett Zayn és Niall.

-          Harry, nem láttalak ennyire pörögni az X-Factor óta. – nyugtázta Simon. Nagyon örültünk annak, hogy elfogadta a meghívásunkat. Az X-Factor alatt olyan lett, mint a 2. apánk.

-          Jól van na Simon. Tudod hogy szeretem Louis-t. – kínos nevetés tört ki a kis bongyor barátunkból.

-          Fiúk!- kiáltott fel Em. – Elbújni! Már a házunk előtt van! Gyorsan kapcsoljátok le a villanyt! – adta ki a parancsot a főnök asszony.

Louis szemszöge:

Biztos félre értettem valamit.. lehet hogy nem is ezt a cukrászdát mondta Em. Amikor odaértem a törzshelyünkhöz, zárva volt. Ez a felirat volt a bejárati ajtón. :

„ Kedves Vendégeink!
Boldog karácsonyt szeretnénk kívánni minden kedves vendégünknek. Cukrászdánk az ünnepek alatt zárva tart. Ha netán rendelésük volt, kérem hívjanak fel minket, és kinyitjuk az ajtót, és oda adjuk a rendelést.
Üdvözlettel: Melody & Sebastian.  „

Gyorsan felhívtam Melody-t. Ő azt mondta nincs semmi féle rendelés. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt.. Írtam egy sms-t és visszaindultam a házhoz. Bent a házban senkit sem találtam, tök üres volt az egész. Láttam egy kis üzenetet a konyha pulton, Em kézírása volt.

„ Louis! Ne haragudj, de el kellett rohannunk. Este majd átmegyünk hozzátok.  Puszi: Em, Ad és Karl. „

Szuper.. most tölthetem egyedül a karácsony többi részét. Felhívtam anyát, hogy halljam egy picit a hangját. Nagyon régen találkoztunk. Minket lekötött a suli,a banda, ő pedig neveli a húgaimat.

-          Anya, szia. –szóltam bele a telefonba.

-          Kisfiam. De örülök a hangodnak.

-          Én is a tiédnek. Boldog karácsonyt szeretnék kívánni, drága anyucikám! Nagyon szeretlek és hiányzol. – annyira jó hallani az anyukám hangját. Még egy könnycsepp is legördült az arcomon.

-          Neked is kisfiam. Hiányzol mindenkinek. Sajnálom, hogy napközben nem értelek utol, nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni neked. A húgaidnak is nagyon hiányzol, és azt kérik, hogy valamelyik nap gyere haza.

-          Ezt megígérhetem anya.

-          De kicsim, hol vannak a többiek?

-          Anya, épp egyedül ülök Abby anyukájánál.. Hát nem a legjobb szülinap, nem igaz? – ismét el kezdtem könnyezni, szuper..

-          De miért vagy egyedül? Hol vannak a srácok? Ne sírj, drága kisfiam.

-          Mindenki a csajával van, Em-ék pedig.. nem tudom hova tűntek..

-          Ne szomorkodj. Menj haza.. otthon jobb lesz, szerintem a fiúk is nemsokára haza érnek.

-          Rendben anya. Remélem, igazad van..

-          Kicsim most mennem kell mert a húgaid szét verik egymást. Légy jó, vigyázz magadra. Szólj hogy mikor jössz haza. Nagyon várunk már. Szeretlek.

-          Én is szeretlek. Puszilok mindenkit. Szia.

-          Szia.

Szomorúan kullogtam át a saját házunkba. Először nem találtam a kulcsomat, de aztán a megtaláltam a kabátom legbelsőbb zsebében. Gyorsan kinyitottam az ajtót és leültem a földre. Tök üres volt az egész ház, magamra hagytak a születésnapomon. Ismét elfogott a bőgés.. miért csinálták ezt velem? Volt már ilyen érzésetek? Hogy akkor hagynak egyedül amikor a legjobban szükség lenne rájuk. 5 percig ülhettem a földön, összeszedtem magamat, felálltam és felkapcsoltam a villanyt.

-          Meglepetés! – ordították a barátaim és a családom. Még anyáék is itt voltak. Úr isten, szerintem sokkot kaptam.

-          Boldog szülinapot Louis!- jött közelebb a 4 banda társam.

-          Jézusom! Köszönöm szépen mindenkinek!  - sorra jöttek oda hozzám, én puszikat és öleléseket osztogattam. Gyorsan körbe néztem a házon. Répás lufik, répás papírtálak és répás kaják. Mit ne mondjak, elég jól eltalálták az ízlésemet. Magamban elfojtottam egy nevetést. Végig néztem a vendég seregen.

-          Anya! Ez nem fair! – nevettem fel. – Hagytad, hogy sírjak a telefonba.

-          Sajnálom kicsim. Nem akartam elrontani a meglepetést. – kuncogott fel.

-          Ne haragudj anya, de most köszönök a többieknek is. Érezd jól magadat. Majd még beszélünk.

-          Rendben.

-          Simon! Hát te is eljöttél? – nagyon megörültem a volt mentorunknak. Ahhoz képest, hogy Susan a menedzserünk, ő is sokat egyengeti a karrierünket és rengetegszer beszélünk vele.

-          Nem hagytam volna ki a 20. születésnapodat. – mosolygott rám. – Hogy vagy mostanában?

-          Hát elég nehezek a minden napjaim.

-          A zenével van baj?

-          Nem, dehogy is. A zenével minden a legnagyobb rendben van.. Tudod 4 hónapja magamra hagyott a barátnőm. Nagy barom voltam, és akkor még iskolába is járnunk kell. Borzalmas hónapokon vagyok túl.

-          Nagyon sajnálom Louis. Akarsz róla bővebben beszélni? – kérdezte tőlem nagylelkűen.

-          Nagyon jó lenne kidumálni..

-          Gyere, menjünk ki a kertbe. Ott kettesben tudunk lenni.

-          Tudod, lehet sőt biztos hogy rosszul cselekedtél de le kellett zárnod az életednek azon szakaszát.

-          Tudom, de azt már nem hogy miért tette tönkre az életemet..

-          Nagyon sajnálom.. Tudsz valamit Abby-ről?

-          Nem.. nem tudom hogy hol él most. Csak annyit tudunk róla hogy minden idejét a táncra és a tanulásra szenteli. Rengeteg megbízást kap, és ha jól tudom el kezdett modellkedni.

-          És ezeket honnan tudod?

-          Hazza sokat beszél a legjobb barátjával.

-          Értem.

-          Bocsika ha zavarok. – köhigcsélt Liam. – Louis gyere kezdődik az ajándék osztás.

-          Megyünk. –csillant fel a szemem.

-          Bent megvárunk titeket.

-          Simon, - fordultam felé. –köszönöm, hogy meghallgattál. Jós esett.

-          Nincs mit, Simon vállán bármikor elsírhatjátok panaszaitokat. Én bármikor ott lesztek nektek.

-          Ezt tőlünk kapod – mosolygott Liam és Kate. – Remélem tetszeni fog neked.

-          Húú, ez nagyon tetszik. Köszönöm srácok.

-          Ezt pedig közösen vettük neked. – nevetett Harry és a kezembe nyomott egy jó nagy dobozt, melynek egy masni volt a tetején. Kíváncsian nyitottam ki a dobozt.

-          Istenem, de aranyos! – egy kis nyuszi volt. – Nagyon szépen köszönöm. Imádom

-          Azért vettük neked, hogy legyen társaságod olyan napokra, amikor egyedül vagy. Neki mindig mindent elmondhatsz, úgy ahogy nekünk is.

-          Imádom. Köszike. Egy tuti, őt soha nem hagyom el..

-          Hát reméljük. És mi lesz a neve?

-          Még gondolkozok rajta, de szerintem Nyunyó lesz. – nevettem fel.

Abby szemszöge:

Végre ide értem. Végül is stílusosan késtem 2 órát. Hangos zene szűrődik ki a ház elé. A biztonsági őrök nagy nehezen engedtek be a házba. Azt mondták, mivel nincs meghívóm nem léphetek a birtok területére. Alig bírtam megmagyarázni nekik hogy én a srácok barátja vagyok és hogy a szüleim is bent mulatnak. Szuper lesz ha nem engednek be..Szerencsére Paul megismert így egyszerűen beengedtek.

-          Paul! – kiáltottam oda a fiúk testőrének.

-          Abby, te vagy az?

-          Hát ki más? – mosolyogtam. – Bemehetek, vagy kint szobrozzak?

-          Persze hogy bejöhetsz. Fiúk engedjétek be, ő is a családhoz tartozik.

-          Köszönöm. Azt hittem nem fognak beengedni. – vigyorogtam rá.

-          Hát, Liam-ék kikötötték hogy csak az jöhet be akinek meghívója van… apropó, nem is mondták hogy jössz.

-          Mert nem tudnak róla. Meglepetésnek szántam.

-          Hát örülök hogy ismét velünk vagy, mindenkinek nagyon hiányoztál ám. A fiúk olyan letargikus állapotban voltak.. féltünk hogy nagy a baj. De ha te itt vagy akkor minden rendben lesz, újra a régi lesz a One Direction.

-          Ha-ha Paul. Na de én most megyek.. nem szeretnék lemaradni a buli további részéről. Majd beszélünk Paul. Aztán vigyázz ám a rendre. – vigyorogtam rá.

-          Értettem, kisasszony. – elköszöntem tőle és már indultam is a ház irányába.

A kezem már a kilincsen volt, de féltem. Gyerünk Abby, most vagy soha! Ne légy beszari! Mély levegőt vettem s benyitottam. Épp akkor állt le a zene, amikor beléptem, halkan csuktam be magam mögött a nyílászárót. Láttam, hogy Susan ott áll a színpadon, egy mikrofont szorongatva a kezében. Látszott rajta hogy nagy bejelentésre készül. Bele ivott pezsgős poharába, apára nézett, szemei csillogtak és bele kezdett a mondanivalójába.

-          Még egyszer üdvözlök mindenki ezen a csodálatos estén. Nagyon örülök, hogy 2 éve én hozzám kerültek ezek a majmok. Nélkületek üres lenne az életem. Rengeteg dolog történt velük ez idő alatt. Részünk volt örömben, bánatban, amikor kellett mindig egymás mellett voltunk.

-          Susan! Ugye ez nem egy búcsú beszéd? – aggódott Zayn.

-          Nem, de hogy is. Soha nem hagynálak magatokra titeket. Szóval Tom és én be szeretnénk jelenteni 2 nagyon fontos hírt. Tom kérlek, gyere ide mellém. – apa és Susan ott álltak kéz a kézben – először is..

-          Megkértem Susan kezét. – vágta közbe apa. Okés, ez tök jó. Apa végre boldog.. mi bajom lehet belőle..

-          Valamint gyarapodni fog a család, hisz terhes vagyok. – teljesen meghűlt bennem a vér. A fiúk és a többi vendég hangosan éljenzett, anya pedig dermedten állt Karl mellett, hirtelen felindulásból ő is felment a színpadra Susan kezéből pedig kikapta a mikrofont.

-          Ha már Susan ilyen őszintén beszélt, akkor én is elmondanám, amit hetek óta titkolok. – Karl kérdő pillantást vetett anyura.

-          Lemondtad az asztalfoglalást a Nando’s-ba? – kérdezte ijedten Niall. Istenem.. a jó öreg Niall, mindig a kaján jár az esze..

-          Nem. – mosolygott anya – Én is állapotos vagyok. – döcögte.

-          Micsoda? – bukott ki hangosan a számon, szinte már ordítottam…

5 komi és jön a folytatás :)))