36. fejezet - A nagy békülés

 Sziasztok!

Meghoztam az új részt.. nem tudom mennyire fog tetszeni nektek, de meg ígérem hogy ez a rész után, egy nagyon izgi rész következik. (Louis szülinapja) 

Légyszi írjatok komit ha elolvastátok ezt a részt. Nagyon örülnék építő és romboló kritikának is ..:)

Azt is szeretném tudatni velet hogy nemsokára befejeződik ez a blog.. ( kb az 50. rész körül). Úgy hogy elég izgalmas részek elé nézünk..:)

Nem szeretném szaporítani a szót, jó olvasást kívánok mindenkinek :))

Puszii :))

Zsófii :)

Emily szemszöge:

Nagyon durva hogy nemsokára itt a karácsony, ismét eltelt egy teljes év. Karl és én elmentünk bevásárolni a több napos ünnepre. Ajándékok, ételek, díszek.. Minden, ami a bulira és karácsonyra kell. Adam-et Louis-ra és Niall-re bíztuk. Remélem nem volt rossz döntés, hisz még ők is gyerekek. Van egy olyan érzésem hogy baj lesz, ez egy anyai érzés, ami itt legbelül nyomja a mellkasomat. Tegnap este Ad mondta, hogy nem érzi túl jól magát, de mi csak annak tudtuk be, hogy a fiúk lefárasztották. Jó hamar el is aludt, aminek nagyon örültem, így picit romantikáztunk Karl-al.

Miután mindent megvettünk haza fele indultunk, nagyon örültünk, hogy mindent sikerült megvenni. Amikor beültünk az autóba a táskámba kotorásztam a telefonomat kerestem. Nagy nehezen megtaláltam a kis ketyerét. Kikapcsolt. Szuper. Mostanában sokszor csinálja azt, hogy magától kikapcsol. Gyorsan bekapcsoltam. Láttam, hogy 15 nem fogadott hívásom és 4 új üzenetem volt. Niall és Louis hívogatott. Az utolsó üzenet Liam-tól jött.

„Emily!  Ne aggódj. Kórházban minden rendben lesz! Adam-et bent tartják estére, de nincs semmi gond. Ha elolvasod, ezt az üzenetet gyertek ide. xx Liam”

Istenem! Mi történhetett a fiammal? Remélem nincs nagy baj. Tudtam hogy valami nem lesz rendben, egy anyát nem lehet becsapni.. lehetetlen.

-          Karl! A kórházba megyünk! Siess! – frászt hoztam a leendő páromra.

-          Mi történt Em? – aggodalmat hallottam a hangjában. – Rosszul vagy?

-          Nem.. én.. – dadogtam.

-          Akkor meg mi történt?

-          Adam-et kórházba kellett vinniük a fiúknak. Nem tudom mi történhetett, de siess! Kélek! A fiam mellett akarok lenni. – Karl egy gyors kanyarral átment a másik sávba és a kórház felé vette az irányt.

Mikor beértünk, egyből az információs pult felé rohantunk. Ott a gyerek osztály felé irányítottak minket, pontosabban a 200-as szoba felé. Mindenki bent volt a szobába, oda rohantam az ágyához és két puszit nyomtam az arcára. Tényleg nagyon forró volt a pici teste.

-          Mi történt? – néztem kérdőn a két jó madárra, akikre a fiamat hagytam.

-          Hát..őő.. – dadogott Niall. – bekapott valami vírust, emellett egy „picikét” megetettük. Úgy hogy egy kis gyomorrontást is kapott. Nagyon sajnáljuk.

-          De tényleg.. nem volt szándékos. – hajtotta le a fejét Louis is. Látszik rajtuk, hogy megbánták azt amit tettek.

-          Hát egy biztos… egy ideig rátok nem bízom a gyerekemet. – komorodtam el, alig bírtam vissza fojtani a nevetést.

-          Ezt frankón elcsesztétek.. barmok. – pirított Louis-ra és Niall-ra Harry, majd kirohant a szobából.

-          Utána megyek. – indult utána Liam.

-          Elmegyek, megkérdezem mi a pontos diagnózis. – állt fel mellőlem Karl, odahajolt hozzám és forró csókolt lehet az ajkamra. Azt hittem, hogy Tom után soha nem találom meg a boldogságot.. De amikor Abby-t baleset érte, és ő lett a kezelő orvosa tudtam, hogy ő kell nekem, mosolyt és boldogságot csempészik az életembe. Adam is kezdi megszeretni, úgy tekint rá, mint a 2. apukájára. Pár hónap leforgása alatt hatalmas családom lett. Itt vannak a fiúk (akikre úgy tekintek, mintha egytől egyik az én gyerekeim lennének) , a 3 lány, akik szintén olyanok, mint a sajátjaim, persze Adam és a kisbaba, aki a szívem alatt növekszik. Igen állapotos vagyok.. 4 hetes a kismagzat, de még senki nem tud róla. Senkinek nem mertem elmondani, de nem tudom miért.. Lehet hogy félelemből, mit gondolhatnak az emberek? Nem vagyok házas de már terhes vagyok a szerelmemtől. Úgy érzem, hogy karácsonykor, amikor mindenki együtt lesz bejelentem a nagyhírt.

-          Srácok. – néztem végig a meggyötört társaságon. – nyugodtan menjetek haza. Mi itt leszünk vele.

-          Igaza van! – helyeselt Susan.

-          Nem maradhatnánk itt a prücsökkel? – kérdezte Zayn.

-          Pihennetek kell. Holnap korán reggel dedikálásra kell mennetek. – közölte Susan.

-          Légyszii. Légyszii. Légyszii. – ugrált és könyörgött Niall.

-          Rendben, de akkor pontban 8-ra haza kell érnetek. Ha nem értek haza bünti lesz! – nézett komoran Susan, de aztán ő is mosolygott.

-          Haza érünk. Ígérjük. – nevetett Zayn.

-          De ha nem.. akkor ti jártok rosszul. – mutogatott az ujjával Susan.

Harry szemszöge:

Az idő éjfél fele járhatott. Körülöttem mindenki az igazak álmát aludta, kivéve én és Louis. Épp kávé ért ment az egyik automatához. Szeretnék vele beszélni, megbeszélni a dolgokat. Nem jó ha az egyik legjobb barátodra ennyire haragszol. Amikor vissza jött láttam, hogy mondani akar valamit de nem tudott megszólalni.

-          Izé.. tudod…- nyöszörgött. – Úgy sajnálok mindent. Nagyon hiányzik a barátságod Harold. – csak a cipőjét nézte. Ez nála azt jelenti, hogy zavarban és hogy mindent sajnál.

-          Hát van mit sajnálnod..

-          Ne legyél ilyen.. kérlek.

-          Nekem is hiányoztál te majom! – borultam a nyakába. – Úgy hiányoznak a hülyeségeid.

-          Sajnálok mindent. Tudom, hogy én vagyok a hibás, és hogy mindnet elcsesztem.. De a barátságod nagyon fontos számomra!

-          Nekem is a tiéd! Nagyon sajnálom azt, hogy behúztam neked. De nagyon felhúztam magamat.. de az hogy nem látjuk többet azt a majmot, kikészített, és a tudat, hogy ez a te hibád.. emelt a feszültségen. Tényleg ne haragudj.

-          Megérdemeltem.. habár váratlanul ért az tuti.. – ismét lehajtotta a fejét. – Én voltam a barom. De egy tuti, vissza fogom hozni Londonba, nem fog minket magunkra hagyni.

-          Na az tuti. Nem megyünk le a büfébe enni valamit? Már korog a hasam..- ismét megkondult a gyomrom.

-          Menjünk.  Láttam, hogy van répa meglepetés és répa joghurt. Nagyon megkívántam.

-          Jujj de hiányzott már ez a bolond fejed. – öleltem meg a rég elveszett barátomat.

Reggel

Zayn szemszöge:

Abby nem válaszolt, úgy látom halott ügy ez az egész. Amikor kinyitottam a szememet azt vettem észre hogy nem a szobámban vagyok. Egy fehér szoba.. kórházi szag.. egy kórterem.. mi a franc? Ekkor esett le hogy tegnap Adam-et be kellett hoznunk, mert rosszul lett tegnap. A csipás szemeim megdörzsölése után alaposan végig néztem a szobán. Niall Adam mellett feküdt az ágyban, Harry és Louis egymáson feküdtek a sarokban ( amit meg kell, hogy jegyezzek elég érdekes.. ), Sarah és Miley szintén egymáson aludtak csak ők az egyik heverőn, Emily az ágy szélére dőlt rá, úgy szuszogott, míg Liam és Kate egy beteg ágyon aludtak. Én pedig az egyik fotelba fészkeltem be magamat, nagyon fáradtan néztem rá az órámra, 7:45 volt. ÚRISTEN! Egyből felébredtem, ugrottam a helyemről, gyorsan keltegetni kezdtem a többieket.

-          Gyorsan keljetek! El fogunk késni! – rángattam Liam-et, utána pedig Hazzát és Louis-t.

-          Csak a répáimat ne! – visította Louis.

-          Sült krumpli eső! Meneküljetek, én gyorsan eszem nehogy kárba menjen! – motyogta Niall.

-          Hihetetlen! Ezeknek még álmukban is a kaján forog az agyuk.

-          Csak a kanalat ne! Kérlek – szegény Liam-et megint kínozzák a kanalak.

15 perccel később már a kocsiban ültünk. Egyfolytában a telefonom kijelzőét bámultam, hátha kapok egy sms-t Abby-től. Elég feltűnően csinálhattam hisz szóvá is tették a fiúk.

-          Csak nem szerelmes levelet vársz Zaynee (ejtsd: Zéjní) ?? – poénkodott Niall.

-          Nem, dehogy is. – gyorsan zavarba jöttem, mi lesz ha rájönnek a titkomra?- Honnan veszitek ezt a marhaságot?

-          Percenként nézel rá a kijelzőre.. nem tűnt még fel? – magyarázta Liam.

-          Csak az időt néztem.. – magyarázkodtam. – Így is késésben vagyunk.. Susan ki fog nyírni minket.

-          Aha persze.. – köhécselt Louis.

-          De ha már itt tartunk, reggel eléggé egymásba voltatok gabalyodva. Mi történt? – néztem Harold-ra és Louis-ra.

-          Hát..őő..- dadogta Harold. – Kibékültünk. Megbeszéltük a dolgokat.

-          Rájöttünk hogy egyikünknek sem jó, a másik nélkül. – vette át a szót Louis.

-          Végre! Már itt volt az ideje! – sóhajtott fel Sarah. – Már alig bírtuk kivárni, azt hogy mikor békültök ki. -Ebben a percben kezdett el pityegni a telefonom. Szóval sms-em érkezett. Végre. Abby-től jött.

„Még nem tudom. Nem vagyok benne biztos. Nem bírnék ki még egy búcsúzkodást. Sajnálom. De azért jó bulizást. xx „

Felnéztem a telefonomból és csak kérdő pillantásokat láttam. Szerencsére megállt az autó így nem kellett magyarázkodnom. A ház előtt állt Susan. Mit is mondjak..a menedzserünknek nem volt túl jó kedve.

Eléggé leszidott minket..de megérdemeltük. Konkrét 15 percet késtünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, átöltöztünk és rohantunk a reggeli műsorba. ( az autóban természetesen megkaptuk Susan-tól a fejmosást.)

-          Mégis hogy a francba gondoltátok ezt az egészet? fél 9re kellett volna mennünk.. és most mennyi az idő? Háromnegyed?

-          Susan nyugii..

-          Ne nyugtass Louis William Tomlinson! – húha nagyon ideges, és ha a teljes nevünkön szólít, akkor nagy a gáz.

-          Fiúk! Azt hittem hogy felnőtt emberek vagytok.. de tévedtem. Ég a képemről a bőr, hogy soha nem tudtok időben elkészülni. Nagyon fontos ez a show, hisz a turnétokról és a megjelenő könyvetekről fog szólni..

-          Relax Susan. Minden rendben lesz, hidd el meg fogják oldani. – nyugtatta Liam.

-          Nem.. ez már büntetéssel jár srácok. – fenyegetőzött Susan.. és ez elég rosszat jelent nála, mert ha kell, akkor nagyon szigorú tud lenni.

-          1 hétig nincs gyorskaja, elveszem a répáitokat, letakarjuk a tükröket és minden nap legalább 2 órát tanultok, KELL. – a kell szót jó erősen megnyomta.

-          Neeeeeeee.. – ordított fel egyszerre Louis és Niall, de én is sokkot kaptam. Nem nézhetem magamat minden percben.

-          Csak a répáimat ne! Bármit csak azt ne.

-          Nincs Nando’s? Mi lesz velem? Mit fogok enni? – sopánkodott Niall.

-          De Susan…

-          Nincs de , remélem, ezzel megtanuljátok mi a rend..

3 komi és jön az új rész :)