35. fejezet - A betegség

Sziasztok!

Meghoztam az új részt..:)

Remélem tetszeni fog nektek:)

A blogot megtaláljátok Facebookon: 

*  Abby's life *

Jó olvasást és várom a véleményeiteket..:))

Puszii :))

Abby szemszöge:

Olyan szép álmom volt az éjjel… Azt álmodtam, hogy ismét együtt van a család és kistestvérem lesz. Nagyon boldog voltam, Louis és én újra együtt voltunk. A kis csöppségek is nagyon aranyosak voltak.. De a csodálatos álmomat Szilvi kiabálása zavarta meg.

-          Abby! Megint el fogunk késni! Ébredj Abby! – üvöltött a fülembe.

-          Nyugi, még az ébresztő órám sem szólt. – dünnyögtem a párnámba. Nem tudom, hogy meghallotta-e.

-          Mert kinyomtad. Fél 8 van! Ordított.

-          Micsoda? – úgy ugrottam ki az ágyból, mintha azt mondták volna hogy feloszlik a One Direction. Még szerencse hogy este bepakoltam a táskámba.. Gyorsan felvettem egy koptatott farmernadrágot, egy amerikai zászlós pólót, egy farmerdzsekit és egy piros Converse tornacipőt. Gyors feldobtam magamra egy kis alapozót, púdert, szempillaspirált, szemceruzát és egy kis szájfényt. 5 perces késéssel, de beértünk a suliba. Szerencsére a tanárnő még nem ért be. Gyorsan leültünk a helyünkre, Tamás kérdő pillantásaival szuggerált ránk. Mindig elalszok.. de miért? Hogy lehetek ekkora pancser?

******

Éppen magyar órára siettem, amikor Kovács tanár úr ( a tánctanárom) megállított a folyosón.

-          Abby, jó hogy látlak. – állított meg.

-          Itt vagyok. Miben segíthetek?

-          Az imént kaptam egy telefonhívást, miszerint kellene egy megbízható lány táncos. Én pedig rád gondoltam.

-          Rá-rám? – dadogtam. Húha volt egy kis hatásszünet. – És mi lenne a feladatom?

-          Egy videoklipben kellene szerepelned. Nem tudom hallottál-e Vastag Csabáról. Ő a 2010-es X-Faktor győztese.

-          Hát..igen..fogjuk rá.. hallottam róla.. Vannak számai, amit szeretek. – magyarázkodtam.

-          Szuper. A téli szünetben lenne a forgatás. Számítanak rád, és én is. Remélem, nem okozol nekem csalódást.

-          Ezt megígérhetem. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

-          Ugyan nincs mit. 5. órában találkozunk. Viszlát Abigel. – megfogta a cókmókját és tovább ment a folyosón.

Úr isten tényleg szerepelni fogok egy klipben, sőt egy olyan klipjében, akinek nagyon szeretem a zenéjét.

-          Mit akart tőled a tanárnő? – sétált mellém Tomi.

-          Képzeld, szerepelni fogok Vastag Csabi új klipjében.

-          Nem mondod komolyan! – büszkén bólogattam - Milyen mázlista vagy! Gratulálok.

-          Nem tudod, merre van Szilvi?

-          Az ebédlőben láttam utoljára. Bocsi, de most sietek! Majd beszélünk.

-          Rendben! Szia!

Rohantam francia órára, mivel az angol mellett a franciát is felvettem. Amikor a tanárnő beszélt, eszembe jutottak azok az évek, amiket Párizsban töltöttem. Hiányzik minden és mindenki.

Táncon Timi és a klónjai egyből oda jöttek hozzám amikor megtudták hogy én fogok szerepelni a klipben.

-          Azt hiszed hogy te vagy itt az isten nő? – lépett oda hozzám.

-          Nem miért?

-          Csak azért mert Londonból idetoltad a hájas seggedet, nem biztos hogy jó vagy. Ne szállj el kis csibém..

-          Mi a probléma Timike? – gúnyolódtam vele

-          Azt ugye tudod hogy elveszem tőled  a szerepet! – flegmázott ez a hülye liba.

-          Tudod, cicukám, ha téged akart volna a tanárnő akkor neked szól és nem nekem.. – vágtam vissza neki. –

-          Hát ezt még nagyon megbánod.. Soha de soha ne felejtsd el a nevemet! Még sokat fogsz miattam szenvedni! – beletúrt a hajába majd távozott a „tüneményes” klónokkal. Ügyes vagy Abby! Nem hagytad magadat! Gratulálok!

Liam szemszöge:

Egyre közelebb vagyunk a karácsonyhoz. Mindent elintéztünk a bulival kapcsolatban. Már csak egy jó ajándék kell Lou-nak és Kate-nek.  De ötletem sincs. Kate mesélte, hogy a napokban ment tönkre az mp4-es lejátszója. Úgy gondoltam veszek neki egy iPod-ot. Louis pedig kap egy répa tortát, mellé pedig 1 kiló répát. Csak örül neki…

-          Min gondolkozol ennyire kicsim? – kérdezte tőlem Kate, mire én összerezzentem.

-          Rajtad szépséges hercegnőm.

-          Rajtam? –vonta fel a szemöldökét.

-          Igen. Mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap lemennénk a családomhoz?

-          Mármint Wolverhamptom-ba? – kérdezte zavartan.

-          Hát úgy tudom ott laknak a szüleim. Vagy te tudsz valamit és elköltöztek? – emeltem fel a szemöldökömet.

-          Bolond. – nevetett.

-          Szóval, úgy gondoltam, hogy karácsony valamelyik napján leviszlek hozzájuk. Már nagyon kíváncsiak rád.  – mosolyogtam rá.

-          Húha.. nem is tudom.. – dadogott. – Vajon mit fognak gondolni rólam.

-          Nyugii.. 2 tesómmal már úgy is találkoztál.. ők meg imádnak téged.

-          Igazad van. – még mindig ott ült a fotelben.

-          Nem jössz ide hozzám? – kacérkodtam vele. – Olyan jó lenne, ha ide bújnál hozzám.

-          Már repülök is. – felugrott a kanapéról és felém közeledett. Megbotlott az ágy lábában és rá esett az ágyra. – Hatásos belépő. Gratulálok.

-          Jól van, na. – elővette a durcás arcát és leült az ágy szélére nekem háttal. Nem akart közelebb jönni, felültem és magam mellé húztam. A fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig a hátát simogattam.

-          Szeretlek.

-          Én is téged… őőhhm…Kérdezhetek valamit?

-          Persze mondjad.

-          Tudsz valamit Abby-ről?

-          Nem sokat. csak annyit, mennyit a világhálón közöl. Mert ugye kerül minket. De miért kérdezed?

-          Látom rajtatok, hogy nagyon hiányzik nektek. Főként Niallt, Louis-t és Harry-t zaklatja fel.. és annyira rossz titeket ilyennek látni. A rajongók előtt tökre eltudtok lazulni, de mihelyt nem vagytok, a kamerák előtt összezuhantok.

-          Jajj kicsim… annyira sajnálom, hogy ilyennek kell látnod minket..

-          Nem tudom, mit lehetne tenni ez érdekében.. Ahogy látom Niall egy csomót fogyott ez alatt a 3 hónap alatt. Azt mondta addig nem eszik míg Abby vissza nem jön.. Mi lesz, ha bele betegszik? Louis pedig csak a szobájába van, alig mozdul ki onnan.. Hazza pedig Louis-t okolja mindenért.. Elég nehéz őket így látni.. Ha ők szomorúak, akkor én is az leszek.

-          Istenem, de édes vagy. Tudod, hogy nagyon szeretlek?

-          Tudnom kéne? – mosolygott buján.

-          Hát..kéne.. – szomorodtam el.

-          Persze hogy szeretlek édesem! – közel hajolt hozzám és megcsókolt.

Harry szemszöge:

Éppen kézen fogva sétáltam Sarah-val London utcáin, amikor megcsörrent a telefonom. Niall képe jelent meg a képernyőn.

-          Halló! Niall mit szeretnél?

-          Hazza! Van egy kis probléma itthon..

-          Mi történt?

-          Hát.. Emily és Karl ránk bízta Ad-et, és ő nagyon beteg lett.

-          Mit csináltatok vele ti barmok? – ordítottam bele a telefonkagylóba. – Rohanunk!

-          Mi a franc van Harry? – láttam Sarah szemében a félelmet.

-          Ezekre a barmokra bízták Adam-et – levegőt vettem majd folytattam- a kisfiú csak sír, a teste csak úgy lángol, és semmi nem marad meg benne.

-          Drága húsom, Emily-t hívták?

-          Igen, de nem veszi fel. Gondolom nem hallja a bevásárlóközpontban.

-          Siessünk! – majd a házunk irányába kezdtünk futni. Remélem nincs semmi gáz.. nem kéne még egy családi balhé. Emily-ék tuti ki fognak akadni, Louis és Niall semmit nem tudnak normálisan megcsinálni..

Niall szemszöge:

-          Mi a francot csináljunk? – ordítozott Louis.

-          Nem tudom? Mi lehet vele? – sopánkodtam.

-          A húgaim soha nem voltak ilyen betegek, vagyis nem tudok róla..

-          Jajj, nem kellett volna megetetni vele azokat a csirke szárnyakat.  Ezek szerint nem bírja a pocakja.

-          Értesítettem Liam-et és Kate-tet, Hazzáékat, Zayn-t és Miley-t. Úton van mindenki. Csak az a gáz hogy se Susan-t se Emily-t nem érem el.

-          Okés.. Én felviszem Adam-et a fürdőszobába, megpróbálom levinni a lázát. Te addig várd meg itt a többieket.

-          Vigyázz rá Louis!

-          Oksika. Te addig csinálj egy kis répapépet, hátha az megmarad benne.

-          Répapép? Ez komoly? –kiáltottam utána.

-          Csináld! – kiabált vissza a lépcsőről.

/ 10 perccel később /

Hazza és Sarah őrül módjára szabták fel a bejárati ajtót. Mögöttük pedig Zayn és Miley léptek be az ajtón.

-          Mi történt Adam-el? – kérdezte zaklatottan Harry. – Hol van most?

-          Fent vannak a Lou-val a fürdőben. Épp a lázát próbálja levinni.

-          Mégis mi történt? – faggatózott Zayn. (azt hittem meg fog ütni, nagyon hadonászott a kezeivel. )

-          Hát.. Emily és Karl áthozta Adam-et, mert be akartak vásárolni karácsonyra. Mivel ketten voltunk itthon Lou-val, bele mentünk a bébi csőszködésbe, mivel amúgy se tudtuk mit csináljunk a délután.. Gondoltuk tök jó móka lesz mivel elég hamar meg szoktuk találni a közös hangot és nagyon szeretjük a csöppséget. Adam többször mondta, hogy nem érzi jól magát, de mi azt hittük, hogy csak szórakozik. – Hazza csak a szemét forgatta, nem érdekelt folytattam a mesélést. – Mivel Louis-al éhesek voltunk ezért rendeltünk kaját a Nando’s-ból mellette pedig rendeltünk egy pizzát. Azt mondta, hogy túlcsípős neki a szárny, de aztán nagy küszködések után megette. Elfogyasztott 3,5 szárnyat és 3 szelet pizzát. Utána pedig valami répás cuccot ittak Louis-al. Elég undinak nézett ki. Ezután pedig gumicukrot ettünk. Ekkor jött az, amire nem számítottunk. Adam azt mondta, hogy nagyon fáj a hasa. Felült az ágyon és elkezdett hányni. Nagyon bepánikoltunk, azt se tudtuk mit a francot csináljunk. Louis felvette az ölébe, ekkor vette észre, hogy a kiskrapek teste csak úgy lángol. Azonnal hívtuk Emily-t, de mikor nem vette fel titeket hívtunk…

-          Gratulálok nektek. Hogy lehettek ekkora pancserek? – ordibált Harold. – Ő még csak 5 éves. Hogy adhattatok neki ennyi kaját?

-          Nem tudom.. én nagyon éhes voltam.. Louis pedig gumicukrot kívánt.. Tudod milyen rég nem ettem, és megcsapott a csirke szárny illat.. nem tudtam mit csinálni.. Adam pedig csak úgy tömte magába a pizzát és a gumicukrot.

-          Srácok, szerintem vigyük be a kórházba. Jobb ha látja egy szakorvos. – szólalt meg Liam. Eddig észre se vettem, hogy itt van.

-          Szerintem is az lenne a legjobb.. – magyarázta Kate.

-          Igaza van.. – sétált le a lépcsőről Lou, kezében Adam-el. – A láza nem megy le, fent megmértem.. 40°C –os láza van.

-          Micsoda? – kerekedtek el Niall szemei.

-          Azonnal induljunk a kórházba. - Kiabált Liam. – Én vezetek.

-          Rendben! De siessünk!

Ott ültünk a folyosón és vártuk, hogy a gyerekorvos kijöjjön a kórteremből.  Remélem/ reméljük nincs semmi baja. Abby, Emily és a többiek tuti ki fognak nyírni minket..

-          Doki, mi van vele? – futottunk oda a közeledő dokihoz.

-          Elkapott egy elég csúnya vírust, mellette pedig gyomor rontást kapott a sok ételtől, amit meg evett.

-          De akkor nincs nagyobb baj ugye? – kérdezte Zayn.

-          Hát.. a láza még mindig magas. De mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ma estére még mindenképp bent kell tartanunk.

-          Végünk. – sipákolt Louis.

-          Hát az tuti hogy ki nyírnak titeket. – vetette oda Harold tök hidegen.

-          Be lehet hozzá menni? – kérdeztem.

-          Persze, most még alszik. – bólogatott majd elment a másik irányba.

-          Írok egy sms-t Tomnak és Emily-nek. – mondta Liam.

Elővettem a telefonomat és gyorsan ki tweeteltem egy üzenetet és úgy mentem be a kórterembe J

@NiallOfficial : Szuper. Ismét kórházban.. Remélem Adam hamar meg gyógyul és haza jöhet velünk. Gyógyulj picinyem! ♥ Niall bácsi szeret téged..:)