Infó

Sziasztok!

Néhány információt szeretnék megosztani veletek :)

1; elkészült a blog Facebookos oldala. Lesznek szavazások, leírhatjátok mit gondoltok a blogról, szavazhattok..:) 

Katt rá!

2; A blogon havonta új fejlécek lesznek Adri jóvoltából, Amit nagyon köszönünk :)

3: Új menüponttal lett gazdagabb a blog :)

4: Van 2 nagyon kedves barátnőm akiknek van egy fotós oldala. Szeretném ha benéznétek hozzájuk :)

Katt! :)

Köszönöm a figyelmet :)

Puszii :)

21. fejezet

Abby szemszöge:

-          Kicsim! – ugrott a nyakamba édesanyám. – Üdvözöllek ismét itthon.

-          Jó itthon lenni. Adam és Louis merre vannak? – néztem körbe, de sehol sem láttam őket.

-          Louis korán reggel elment, Adam pedig.. – de Niall nem tuta befejezni a mondani valóját.

-          Itt vagyoook. – kiáltott egy nagyot a lépcső tetejéről,majd gyorsan lefutott hozzám.

-          Adam! Végre magamhoz ölelhetlek. Annyira hiányoztál. Nagyon nagyon szeretlek.

-          Én is szeretlek téged. Van egy meglepetésem számodra. – majd megfogta a kezemet és a nappali felé húzott. Amikor megláttam a nappalit teljes mértékben leesett az állam. A nappali tele volt szebbnél szebb tulipánokkal. Kicsordult a könnyem is.

-          Ezt Adam és Louis szedte neked. – magyarázta apa.

-          És ezt rajzoltam neked! – dugott az orrom alá egy rajzot amit  ő rajzolt nekem. A képen a fiúk, én és ő szerepeltünk.

-          Ez nagyon szép. Köszönöm. – megöleltem és megpusziltam. Agyon csókoltam az öcsikémet és persze a családom többi részét is. Felmentem a szobámba és kipakoltam a cuccaimat,majd átöltöztem egy kényelmesebb ruhába. Ami egy fekete minigatyából és egy szürke pólóból (amin egy szív volt) állt.

 Bekapcsoltam a laptopot, nézegettem képeket, twitteltem egy-két képet és szövöget. A szekrényben találtam egy hatalmas szatyrot, ami telis tele volt ajándékokkal. Liam-é, Lou-é, Niall-é és a többieké. Kivettem Niall és Louis ajándékát. Picit pihentem amikor felkeltem Niall ült a fotelemben és gitározott.

-          Jó reggelt álomszuszék. Ugye nem zavartalak meg?

-          Persze hogy nem, nagyon szeretem, ha játszol. – mosolyogtam.

-          Örülök neki. – nevetett fel. Oda mentem a szekrényhez és kivettem Niall ajándékát.

-          Niall, gyere ide egy picit, szeretnék adni valamit. – Niall felállt a székből és lassan megtette azt a pár lépést ami az ágy és a fotel között volt. – Niall szeretném, ha ezt elfogadnád, ezt még a baleset napján vettem. A parton sétáltam megláttam egy antikváriusnál, amikor megpillantottam egyből rád gondoltam. Remélem tetszeni fog neked. – majd át adtam neki az ajándékdobozban rejlő ajándékot.Amikor kibontotta, nagyon meglepődött.

-          Abby ez csodaszép, nagyon tetszik. – mosolygott egyet és a nyakamba ugrott.

-          Tényleg tetszik?

-          Igen. Nagyon. – dadogott. – Ez a medál valami csoda szép. Most látom hogy belegravíroztattál egy N és egy A betűt. Ez lesz a kabalám.

-          Tényleg? Tudod nagyon szeretlek, te majom. Hiányoztál te is úgy mint a többiek.
- Azon gondolkoztam, létezik szőke majom? - vigyorgott.
- Lehetséges, 1 biztos, te létezel !

-          Én is szeretlek, és rettenetesen hiányoztál nekem, tudod hogy olyan vagy mint a hugicám.

-          Gyerekek, a lányok üzenik a konyhából hogy 10 perc múlva vacsora. – jött be a szobába apa.

-          Rendben, megyünk. Úgy is korog már a hasam. – mosolygott zsiványan Niall.

-          Igen Niall, azt gondoltuk hogy éhes vagy már. – nevetett apa.

-          Jajj apa, jó hogy itt vagy. Beljebb jönnél egy picit?  Számodra is van egy meglepetésem.

-          Meglepetésed? – nézett furán. Esküszöm kidülledtek a szemei, de tényleg, Niall-el röhögő görcsöt kaptunk.

-          Szóval apa, szeretném ha elfogadnád ezt a szerény ajándékot. A baleset napján vettem neked. Remélem tetszeni fog. – apának egy Rolex karórát vettem. Nagyon szereti az órákat, gondoltam ezt veszem meg neki.

-          Kicsim ez az óra gyönyörű, de nem kellett volna ilyen ajándékra pazarolni a pénzedet.

-          Apa, szívből vettem neked.

-          Hát nagyon szépen köszönöm kicsim.

-          Ugyan nincs mit, na de menjünk enni, mert anyáék le fognak szidni minket. – nevettem el magamat.

-          Reméljük Louis is haza dugja az orrát, hisz a lányok répameglepetést csináltak desszertnek. – apa ezen mondatától elszomorodtam. Niall rám nézett és látta hogy témát kell váltani.

-          Hát ha nem jön akkor mi megesszük előle.

-          Apa, gondolkoztam valamin. – mindenki kikerekedett szemmel nézett, kíváncsian várták hogy mit fogok mondani.

-          Mondjad kicsim, kíváncsian hallgatunk. – szólalt meg apuci.

-          Úgy gondoltam hogy ha haza megyünk ismét táncolni szeretnék, az elmúlt másfél évben nagyon elhanyagoltam a táncot, de most szeretném folytatni. – 1 perces néma csend után anya felugrott az asztaltól és gratulált.

-          Kicsim, büszkék vagyunk rád., és természetesen mindenben támogatunk! – bíztatott apa.

-          Miért döntöttél így Abby? – kérdezte Louis. Ja igen, szándékozott megjelenni a vacsorán, de a szemembe nem nézett és nem is szólt hozzám. De most csodák csodájára megszólalt.

-          Mert amikor még itt éltem naponta 2-3 órát táncoltam, amikor pedig Londonba költöztem nem volt lehetőségem táncolni amit nagyon sajnálok.

-          De ugye akkor lesz időd ránk is? – nézett rám bambám Niall.

-          Persze. Ne aggódj titeket soha nem foglak elhanyagolni! - öleltem meg a mellettem ülő ír manómat.

-          Kicsim, van egy meglepetésünk számodra. – kezdett bele anya a mondandójába. – Úgy gondoltuk hogy meglepünk téged a gyógyulásod miatt. Reméljük, hogy örülni fogsz neki. 

-          Húha.. és mi az? Mikor kapom meg? – csillant fel a szemem. Vajon mit kapok?

-          Azt majd holnap délután megtudod, ugyanis akkor fog megérkezni. – kacsintott rám apa.

-          Gyerekek ízlett a vacsora? – vágott közbe Susan.

-          Igen , nagyon finom volt. Most tele a pocakom, így nyugodtan szórakozhatunk. – mosolygott Niall.

-          Susan és Emily a répatorta valami isteni volt, ha már itt tartunk, kaphatok még 1 szeletet? – felnevettünk. De Lou-t nem érdekelte és tömte magába a tortát.

-          Hallo? – vettem fel a telefont.

-          Szerbusz, nyuszókám. – szólt bele a telefonba a hang, akit először nem ismertem meg.

-          Harry?

-          Igen én vagyok, ki más lenne. Ezt a hangot nem lehet összetéveszteni, vagy?

-          Nem, nem lehet. Hogy vagy?

-          Nagyon jól köszönöm. És veled miújság? Jobban vagy már? – kérdezgette, de hallottam a  háttérben a többieket.

-          Először is üdvözlöm a srácokat, hallom ők is ott vannak. Másodszor  pedig jól vagyok, és már nagyon hiányoztok.

-          Nemsokára újra együtt lehetünk, majd még hívunk. Jó volt hallani a hangodat.

-          Én is örültem. Puszilom a többieket. Ja és Niall üzeni, hogy szeretlek mackókám. – hangosan belenevettem a telefonba.

-          Viszont hallásra mucikáim!

-          Sziia Harry! – majd letettem a telefont.

Vacsi után még a nappaliban hülyéskedtünk, majd fáradságra hivatkozva felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam és az ágyamból laptopoztam. Hazzával skypoltunk, rengeteget nevettünk és bohóckodtunk.

Louis szemszöge. :

Reggel nagyon korán kidobott az ágy, hisz Abby ma jön haza a korházból. Lementem a konyhába megreggeliztem, utána lezuhanyoztam. Felöltöztem, egy fehér-kék csíkos pólót, farmernadrágot és egy egy Converse cipőt vettem magamra ( hozzá teszem nagyon csendben mert még Niall is aludt ). Írtam egy cetlit és leraktam a dohányzó asztalra. Beültem a kocsiba és elkezdtem vezetni. Nem tudtam merre megyek, csak vezettem. Niall írt egy sms-t, de nem érdekelt.

„Mégis hol a francban vagy? Már mindenhol kerestünk. Legalább írj vissza. N. „

„Nincs bajom. Majd megyek. L. „ – csak ennyit írtam. Beültem egy kis vendéglőbe megebédelni, nem tudom merre járhattam, de nem is érdekelt. Csak ki akartam kapcsolni. Tisztázni magamban mindent. Elhatároztam magamat, beszélni fogok este Abby-vel. Tisztáznunk kell a dolgokat.

Amikor rápillantottam az órámra már 5 óra volt. Elég hamar elment az idő. Amikor a házhoz értem nagyon ideges lettem, leparkoltam az autóval és a hátsó ajtó felé vettem az irányt. Gyorsan belopóztam a házba és felfelé vettem az irányt. Sikerült úgy mennem hogy nem vettek észre. Adam a szobájában játszott, bementem hozzá és behajtottam az ajtót.
- Louis! Gyere játssz velem, sihuhúsat!

-          Majd később Adam. Idejössz hozzám egy picit? – nyújtottam a karomat feléje.

-          Igen. –futott felém az aprócska lábaival. Felemeltem és egy puszit nyomtam a homlokára. Befeküdtünk az ágyába, úgy helyezkedtem, hogy neki is kényelmes legyen. Ráfeküdt a hasamra és vígan dudorásztam neki. Nagyon szereti a dalainkat, hisz amikor még itt voltak a fiúk ő maga kérte, hogy tartsunk neki koncerteket. *halkkuncogás* Azt vettem észre hogy Ad a Moments közben elaludt a hasamon, nagyon megkedveltem ezt a kissrácot és nagyon nehéz lesz el válni tőle. Azon kaptam magamat, hogy én is az álmok mezején vagyok, nem tudom mikor aludtam el.  Nem tudom, hogy álmomban vagy a valóságban de úgy éreztem mintha simogatnák az arcomat.. De a szememet nem tudtam kinyitni. Körülbelül 1 órát aludtattam. Amikor kinyitottam a szememet Ad még aludt. Próbáltam úgy mozogni hogy ne ébresszem fel.

A vacsorán kerültem Abby pillantásait, és a beszélgetést is. Megütötte a fülemet az hogy ismét táncolni szeretne, nem is tudtam róla hogy táncolt. De legalább már ezt is tudom.. Desszertre répatorta volt. Ami meg kell jegyeznem isteni volt! Ennél finomabban még soha sem ettem. 4 szeletet ettem belőle. Vacsi után bementünk a nappaliba és bohóckodtunk, én is kezdtem feloldódni. Niall ír táncot lejtett nekünk, amitől a földön feküdtünk a nevetéstől. Ad próbálta utánozni Niallt, hát elég vicces volt. A hasam már nagyon fájt a nevetéstől, Tom feje már vörös volt.. A végén már popcorn-al dobáltuk egymást. Tényleg nagyon jó hangulat volt. Az este folyamán Adam elaludt Emily ölében, Susan már felment, mert nagyon fájt a feje.

-          Ne haragudjatok, de én is felmegyek. Reggel találkozunk. – mosolygott ránk Abby.

-          Jó éjt kicsim! – köszönt el tőle Tom.

-          Szép álmokat! – vágta rá Niall. – Ír táncosokkal teli álmokat.

Elindult a lépcső felé. Futottam volna utána, de nem mertem megremegtek a lábaim. Negyed órával Abby távozása után már én is leléptem, hisz mindenki ásítozott és fáradt volt. Gyorsan elment lezuhanyozni és felvettem a pizsamámat. (ami egy répás alsónadrágból és egy pólóból állt. ) Elindultam Abby szobája felé. az ajtó előtt sokat vaciláltam hogy bemenjek-e a szobájába. Láttam hogy ég még a villany. Nem érdekelt semmi, megfogtam a kilincset és kopogás nélkül lenyomtam…

Tom ajándéka

Niall Ajándéka

Abby otthoni ruhája

Ne felejtsétek 30 oldalmegtekintés és/vagy 3 komi és jön az új rész!!

20. fejezet

Sziasztok!

Húha, először is szeretném megköszönni, tegnap 130-an néztétek meg a blogomat :))

és 9 komi érkezett a 19. fejezethez. :)

Remélem ez a fejezet is ilyen izgalmas lesz :)

Ne felejtsétek

30 oldalmegtekintés és/vagy 3 komi :)

Puszii:))

Harry szemszöge:

Lassan 1 hete hogy itt vagyunk a tengerparton. Nagyon jól érezzük magunkat, habár a rajongók néha minden romantikát elrontanak. Niall-el és Liam-el is tartom a kapcsolatot, hogy tudjuk, mi történik velük. Niall azt mesélte, hogy Abby ls Lou fasírtba vannak, és Lou még mindig nem mondta el neki, hogy mit érez iránta. A répás gyerek először tisztázni akarja a dolgokat Liam-el,  s majd úgy beszél Abby-vel.

-          Rendben Niall, akkor indítsuk útjára a lavinát. – egyeztem meg a vonal másik végén lévő cimborámmal.

-          Rendben. Muszáj összehozni őket. Nem tudjátok milyen katasztrófák tombolnak itt Párizsba. – nevetett bele a telefonba. De ez egy keserves nevetés volt, nem az a felszabadult.

-          Na most megyek. Van 4 napunk előkészíteni a dolgokat.

-          Szombaton, Párizs repülőterén találkozunk. A magángéppel gyertek, megbeszélünk mindent majd utazunk a hegyekbe.

-          Oké. Szia.

-          Szeretlek egyetlen tubicám. – nevetve csapta le a telefont. Sarah ekkor lopózott oda mögém és a fülemse súgta.

-          Kit szeretsz te annyira? – vonta fel a szemöldökét. Alig tudtam megszólalni, ha egy ilyen csaj áll előtted elájulsz. PLUSZ bikini van rajta, az biztos a jó isten csodás idomokkal áldotta meg.

-          Hát téged szerelmem. Egyszerűen imádlak. – megcsókoltam. Kis ideig ott álltunk a szobánk ablakánál és csókolóztunk.

-          Ne viccelődj. Kivel beszéltél kicsim?

-          Niall volt az. Küldetésünk van. – nevettem el magamat.

Miley szemszöge

Nagyon szeretem ezt a majmoat aki itt fekszik mellettem. Lassan 3 éve együtt vagyunk, már az X-Faktor előtt jártunk. Voltak kisebb nagyobb vitáink de melyik párkapcsolatban nincsenek? Amióta rajongók 1000-rei követik minden lépésünket, nincs olyan programunk amiket a rajongók nem zavarnának meg. De ezt még az is fokozza hogy Zayn mindent kitwittel, ezzel az őrületbe kerget mindenkit. Most hogy itt vagyunk a tengerparton sokkal felszabadultabbak vagyunk. Nincsenek koncertek, dedikálások, ezért a nap 24 órájában együtt lehetünk.

A londoni lakhelyünk is csodálatos. Egy nagy házban élünk 7en, az 5 énekes pacsirta és a barátnőik. Így is van még 4 vendégszoba a nagyházban. Ha velük laksz akkor minden napod csodálatos. Ezektől a majmoktól soha nem vagy szomorú, hisz a fiúk mindig csinálnak valami hülyeséget ami felvidít. Bevallom nektek amikor megismertük Abby-t nem nagyon nem kedveltem, hisz rettenetesen féltékeny voltam rá. Minden nap együtt voltak, esténként át jött hozzánk stb. Emiatt is volt egy veszekedésünk, de aztán minden elmagyarázott nekem. Közelebbről megismertem Abby-t, és megtudtam hogy őt Zayn nem érdekli.

-          Kicsim! Hahó! – hallottam Zayn hangját. – Itt vagy?

-          Ne haragudj, mit mondtál?

-          Elkalandoztál kicsim.. – megsimogatta az arcomat és forró csókolózásba kezdtünk. Végig simított a hátamon és a keze a seggemen landolt.  Kezeimet a nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz.

-          Szeretlek. – súgtam a fülébe. – Soha nem akarlak elveszteni.

-          Én is nagyon szeretlek. – hosszú szeretkezésünk után ott feküdtem mellette és csak a boldogságunkra tudtam gondolni. Ott feküdtünk nagy csendben amikor Harry berontott a szobába.

-          Hoppsz. Bocsika srácok! – elvörösödött a feje és buján nevetett.

-          Harry kifelé! – Zayn hozzá vágott egy párnát.

-          Okéé, elnézést hogy zavartam a szerelmi aktusotokat. 10 perc múlva kupaktanács a nappaliba.

-          Rendben, de most menj, mert mint látod pucérak vagyunk. – vörös fejjel küldtem ki a szobába.

-          Oksi. Megyek. Amúgy jól nézek ki az ágyban.. - nevette el magát majd kiment.

Liam szemszöge:

/ a randi napja/

-          Anne, Peter elmentem! Későn jövök, ne várjatok! – ordítottam el magamat.

-          Rendben. Jó szórakozást. - Jött a hang konyha közeléből. Teljesen bepánikoztam. Azt hittem hogy már nem leszek szerelmes, de az lettem. Kate nagyon megbabonázott. A korcsolyapályára érve, az ő arcát fürkésztem a nagy tömegben.  De sehol sem láttam őt, ebben a percben hideg kezeket éreztem a szememen.

-          Na ki vagyok?

-          Hát nem is tudom, Kate? – találgattam. Majd megfordultam és az ő arcával találtam magamat.

-          Talált! Hogy vagy? – kérdezte tőlem.

-          Egyre jobban érzem magamat. Mehetünk? – ajánlottam fel. Ő vidáman mosolygott rám. A korcsolya pályán rengeteget nevettünk. Párszor elestem, de ő is hanyatt vágta magát. A korcsolyázás után elmentünk egy étterembe, amit én foglaltam le. Egy olyan asztalt kértem ahol a rajongók nem vehetnek észre, így nyugodt esténk lesz. Az esténk nagyon romantikusan telt, kérdezgettem az életéről, a családjáról, a hobbyjáról.. és amikor felhoztam a családod ő nagyon elszomorodott.

-          Elmondod? Vagy nem szeretnél róla beszélni?

-          Nekem sajnos már nem élnek a szüleim. Egy csúnya balesetünk volt 10 éve. Ők és a kis öcsém azonnal meghaltak, csak én éltem túl. Az egész az én hibám volt, ha nem hisztizek nem ülünk a kocsiba és nem csúszik a kocsink, és nem ütközünk neki annak a teherautónak… - elakadt a hangja. A hangja megremegett, láttam, rajta hogy fáj neki. Gyors témát váltottam.

-          A bárban mesélted, hogy van egy bandád, nem?

-          Igen, 5en vagyunk. Van aki dobol,gitározik, és én vagyok az énekes.

-          Hmm.. ezek szerint szeretsz énekelni.

-          Igen, de mellette még tanulok.

-          És szoktatok koncertekre járni? Meghallgathatom, hogy énekelsz? Saját számokat énekeltek vagy feldolgoztok? – halmoztam fel a kérdéseket.

-          Vannak saját számaink,de nagyobb részt feldolgozunk egy két híresebb banda számát. A helyi klubkoncerteken, szülinapokon és nagyobb bulikon szoktunk fellépni.

-          Hát ez szuper.. képzeld én is szoktam énekelni, és nekem is van egy bandám Londonban. – olyan jól megértjük egymást. Nagyon jó lenne ha magam mellett tudnám ezt a szép lányt. Azt este további részében rengeteget nevettünk és rengeteget megtudtam róla. A desszert után még sétáltunk egyet a faluban. Olyan romantikus volt, kockáztattam megfogtam a kezét. Ő nem távolodott el tőlem sőt.. olyan romantikus volt ez az egész. Elkísértem a házukig majd vártam egy picit.

-          Nagyon jól éreztem magamat a délután folyamán és az este is. – mosolygott rám.

-          Én is nagyon örülök. – néztem a gyönyörű szempárt. Mire észbe kaptam az ajkai az én ajkaimmal érintkezett. Ott álltunk az ajtóba ölelkezve csókolózva. Amikor elváltak az ajkaink buján nevetett.

-          Jóéjszakát Liam!

-          Jóéjszakát Kate! – majd becsukta az ajtót. Hát ez a lány elég rendesen megbabonázott engem. Most már biztos kijenthetem, újra SZERELMES vagyok.

Kate szemszöge:

Amikor megcsókoltam Liam-et nagyon boldog voltam, még soha sem volt ilyen az életemben. De félek hogy ő csak kihasznál engem. Én most csak arra tudok gondolni hogy boldog vagyok. Miután Liam elment felrohantam a szobámba és elővettem a naplómat. Leírtam bele minden érzéseimet, amitől kicsit felszabadultam. Amikor hazaértem a nagyi már aludt. Levetkőztem, lezuhanyoztam és felvettem a pizsamámat, ami egy francia bugyiból és egy topból állt. Lementem a konyhába és csináltam magamnak kakaót. Miután megittam felmentem a szobámba. Felültem az ablakpárkányra, egy ideig néztem a csillagokat, majd egy idő után lefeküdtem aludni.

/1 héttel később/

Büszkén jelentem a világnak hogy én és Liam együtt járunk. Annyira boldog vagyok vele, már bemutattam a nagyinak. Ő is örült hogy én boldog vagyok, azt mondta hogy Liam nagyon kedves és tisztelettudó fiú, és hogy anyáék is nagyon örülnének ha vele járnék.

-          Szia kicsim!– üdvözölt a PASIM.

-          Sziia. – ugrottam a nyakába és egy forró csókkal köszöntöttem.

-          Hmm.. el tudnám viselni hogy mindig így köszönts. - nevetett fel. – Mit terveztél mára?

-          Mit szólnál hozzá ha ma csak itthon lustulnánk? – ajánlottam fel.

-          Jó, de akkor gyere át hozzánk. Tesómék is otthon vannak, és közösen kitalálunk valami programot.

-          Okés. Gyere be, gyorsan átöltözök és mehetünk.

-          Rendben. – megfogta a kezemet és felmentünk az emeletre. Kb 20 percbe telt mire elkészültem, egy farmert vettem fel, egy hozzá illő kék pólóval. 20 perc volt mire odaértünk a házukhoz. Amúgy még mindig nem értem miért élnek ilyen hatalmas házban, tényleg hatalmas volt, most az egyszer nem túlzok. Mesélte hogy ezen a házon osztozik még 4 sráccal, a bandájával. Mind kettő tesója otthon volt, amikor bemutatott nekik az ikertesója egy picit közömbös volt velem. De aztán egész jól összebarátkoztunk, az egyiknap még vásárolni is voltunk. Szerintem befogadtak engem.

-          Kate! – ordított fel Anne és a nyakamba ugrott. – Hogy vagy csajszi?

-          Szia Anne. Jól vagyok köszönöm és te?

-          Én is, mit szólnál egy délutáni vásárláshoz?

-          Hát, nem is tudom.. – Liam-re néztem aki elismerően bólintott egyet. – na jó. Legyen.

-          Szupcsii. – nevetett fel, majd bement a nappaliba. Leült Peter mellé.

-          Ugye nem baj? – fordultam Liam felé.

-          Nem persze, de azért egy csókot kaphatok? – nem válaszoltam a kérdésere, csak cselekedtem. Hosszú ideig csókolóztunk, csak egy köhintést hallottam a hátam mögül.

-          Bocsi srácok. – Peter volt az. Oda fordultunk hozzá de Liam nem nagyon eresztett. Körém fonta karjait, és így ölelt magához.

-          Mondjad tesó.

-          Terveztetek mára valamit? A shoppingoláson kívül.

-          Nem, azért jöttünk ide hogy veletek megbeszéljük. – mondta Liam.

-          Szuper. akkor mit szólnátok hozzá ha csobbannánk egy jót a medencében.

-          Én benne vagyok, de nincs fürdőruhám.. – magyaráztam a fiúknak.

-          Azt megoldjuk,  An majd ad neked egyet.

-          Rendben, azt megköszönném. – mosolyogtam rájuk. Szerencsére egy a méretünk a húgukkal, felvettem majd lementünk a medencéhez. Nagyon jól elvoltunk, játszottunk kakasosat a vízben, búvárkodtunk, ökörködtünk. Liam-el kipróbáltuk milyen lehet a víz alatt csókolózni.

-          Szeretlek. Én is téged.- forró csókolózásba kezdtünk.

19. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm hogy ennyien megtiszteltek engem az olvasással :)

Valamint szeretnék köszönetet mondani Adrinak aki a designét csinálja, és neki köszönhetően havonta új dizivel frissül a blog :)

Ha tetszik a történet akkor hagyjatok 1-2 komit hogy én is tudjam mit gondoltok róla ..:) 

3 KOMI VAGY 30 LÁTOGATÓ ÉS JÖN AZ ÚJ RÉSZ !! :)

Abby szemszöge:

A Louis-sal való veszekedésem után csak sírtam  és sírtam. Nagyon fájt az amit a fejemhez vágott, de én is csúnyákat mondtam neki. Már most bánom azokat a mondatokat amik elhagyták a számat.  De nem adom fel, meg fogom hódítani, és a megoldás erre a „gondra” az hogy hideg leszek vele. Másnap reggel hamar kidobott az ágy, nyúzottan másztam ki az ágyból és a fürdőszoba  felé vettem az irányt.  Belenéztem a tükörbe és magamba felsikítottam. Hatalmas karikám a szemem alatt, kibőgött szemek, kell ennél több? Mit fognak szólni a szüleim a kinézetemhez? Amikor kijöttem  a fürdőszobából az orvos már bent volt a szobába.

-          Abby, jól van? Történt valami az éjszakát? Fáj valamije? – aggódott miattam a doki.

-          Nem semmi baj.  Csak rosszul aludtam.

-          És akkor miért van kisírva a szeme?

-          Hosszú doki. Inkább vizsgáljon meg és had menjek haza.

-          Rendben.  Ahogy gondolja. Had jegyezzem meg hogy elég rendes és vicces barátai vannak.

-          Miért? – kuncogtam egy jót.

-          A szüleivel érkezett egy szőke hajú gyerek, ha jól tudom valamilyen tini banda tagja.. nem láttam nála nagyobb őrültet, a folyosó közepén elkezdett ír táncolni. A tegnapi répás srácról nem is beszélve, a folyosón úgy ette hogy egy répa reklámba bekerülhetett volna. Nagyon egészséges lehet.

-          Na az biztos. Elég jól össze válogattam ezeket a marhákat – nagyon jó ízűen nevettünk. A beszélgetés után jobb kedvem lett, nagyon bírom ezt az orvost. Ahogy beszélgettem vele az elmúlt egy hétben szingli, anyával össze kellene hoznom. Láttam hogy néznek egymásra, na majd meglátom mit tehetek.  Gyorsan átestünk a  rutin vizsgálatokon és már ment is el. Azt mondta hogy kb. 30 perc és készen vannak a papírok. Át öltöztem és elkezdtem pakolni. Ott voltam egyedül, de aztán megtörte a nagy csendet egy kopogás.

-          Bejöhetek? – hallottam a rejtélyes idegen hangját.

-          Persze gyere be.

-          Hogy vagy te okos? Látom jöhetsz haza.

-          Igen, minden rendben van. Örülök hogy bejöttél. - odamentem hozzá adtam neki egy hatalmas puszit és jó erősen megöleltem.

-          Nagyon hiányoztál királylány. Nagyon fura volt az a 3 hónap amíg kómában feküdtél. Látni hogy ezek a gépek tartanak életben, már a dokik is elvesztették minden reményüket, de mi soha nem adtuk fel. Mindig itt voltunk melletted, felváltva ültünk az ágyad szélén. – fura érzés volt ez a beszámoló. Amikor ránéztem láttam a könnyeket csörgedezni az arcán. Ott ült az ágyon,majd odamentem hozzá és letöröltem.

-          Ne sírj kérlek.

-          Jó rendben. Ha szabad megjegyezném elég soványka lettél, látszik hogy nem főznek túl jól a korházba. Nem megyünk el ebédelni?

-          Niall ha nem vetted volna észre épp egy korházban vagyunk. De délután elmehetünk a Nando’s –ba. Ha van hozzá kedved. – de amikor ki mondtam a kajálda nevét felcsillant a szeme.

-          Rendben. –egyből rávágta.

-          Kérdezhetek valamit? – nem mertem a szemébe nézni.

-          Persze mondjad. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.

-          Lou is veletek jött?

-          Nem, sajnálom.  Tegnap este eléggé zaklatottan jött haza. Mi történt tegnap este? Egyszerűen nem tudtam kiszedni belőle. – odaültem mellé az ágyra és mesélni kezdtem neki.

-          Nem tudom. A baleset előtti időszak tiszta homály, van egy olyan érzésem legbelül hogy szeretem. Amikor felébredtem a kómából , mind itt voltatok. Először nagyon megijedtem,de amikor megláttam őt olyan érzésem volt mintha pillangók repdestek volna a hasamban. Utána pedig ő jött be hozzám először, mesélt nekem hogy a baleset előtt jártam valaki. Tényleg azt hittem hogy ő az és megcsókoltam.

-          Na várj csak. Ti csókolóztatok? –kerekedtek el a szemei.

-          Igen. Én megcsókoltam őt, vissza csókolt de egy kis hatásszünet után elhúzódott. Majd búcsúzáskor is megcsókoltam.

-          Már értem, akkor ez volt az amit Lou titkolt előlem aznap este. 

Abby szerintem szeret téged. Amikor megismertünk téged már akkor bökdösött hogy milyen csinos vagy, de Liam lecsapott a kezéről. Amikor nálunk voltál próbált veled lenni, de úgy gondolta, hogy te csak barátként tekintesz rá.. Ha megláttunk már dülledtek a szemei, Harry és én mindig emiatt cukkoltuk. –nevetett fel. – Próbált csajozni is, de az utolsó pillanatban visszalépett mert téged akart.

-          Ugye ezt nem mondod komolyan?  Hogy lehettem én ennyire vak?

-          Én ezt nem tudhatom. De ha szereted, akkor ne engedd el.

-          Köszönöm Niall. – odahajoltam hozzá és megöleltem. Apa ebben a percben rontott be a szobába.

-          Na indulhatunk?

-          Jézusom apa! Te normális vagy? Most engedtek ki a korházból, és te azt szeretnéd hogy ismét bekerüljek szívinfarktussal?

-          Nem.. De szerintem Niall örülne, több kaja maradna neki. – erre a mondatra Niall oda dobott neki egy gúnyos vigyort.

-          Mehetünk? – kérdezte tőlem.

-          Induljunk. – egymásra néztünk Niall –el és megfogtuk a bőröndöket.

Louis szemszöge:

Nagyon megbántam hogy bementem a kórházba. Még álmomban sem gondoltam hogy egyszer azzal a lánnyal fogok veszekedni akit annyira szeretek. Nem tudom miért nem érti meg a viselkedésemet. Minden kép beszélnem kell Liam-el, hogy tisztázzuk a dolgokat. Nem jöhetek össze a háta mögött az ex barátnőjével. De az sem jó ha sírni látod azt a lányt akit mindennél jobban szeretsz.

/A veszekedés estélye/

Nagyon siettem Abby szobája felé hisz már így is késésben voltam, épp ekkor találkoztam a dokijával.

-          Jó estét! – köszöntem neki udvariasan.

-          Hello. Louis vagy ugye?

-          Igen.

-          Akkor téged vár ennyire a kishölgy? – faggatott a doki. Vajon Abby mondott neki valamit?

-          Hát nagyon remélem.. – bohóckodtam. – Már kérdezni akartam, hogy van?

-          Köszönöm a kérdésedet, egész jól vagyok, habár elég hosszú műszakon vagyok túl.

-          Nem maga.. hanem Abby. – löktem oldalba. – Tényleg haza jöhet?

-          Ha ma este minden jól megy akkor igen. Szóval ha azt szeretnéd hogy a holnap estét már a saját ágyában tölthesse akkor ne nagyon zaklasd fel! Nem tenne jót neki, hisz még csak 1 hete ébredt fel a kómából.

-          Rendben. Megyek is, tuti vár már..vagyis remélem.

-          Hát igen, amikor én bementem hozzá nagyon várt valakit. De amikor távoztam szomorúságot láttam a szemében.

-          Jajj ne csak ne legyen pipa, hisz elég nehéz kiengesztelni.

-          Szaladj hozzá! Vigyázz erre a lányra hisz megérdemli!

-          Köszönök mindent, amit értünk tett. A titok tartás, a bizalom, az hogy bármikor fordulhattunk magához.. hisz nem is ismer minket… ez tényleg nagyon jól esett.

-          Ugyan nincs mit Louis. Érezzétek jól magatokat, és tudod nagyon vigyázz rá.

-          Rendben. Jóéjszakát.

-          Jóéjszakát.

A beszélhetés után elindultam a B258 –as szoba felé. Csukott szemmel is tudom már az utat hisz rengetegszer voltunk itt. Kopogtam az ajtón, de nem nyitották ki nekem. Több minden lefutott az agyamban 1. már alaludt;2.megsértődött ezért nem nyit nekem ajtót; 3. nem tartózkodik a szobában.

Benyitok a szobába, csak nem lesz baj belőle. Amikor betettem a lábamat a szobába egy lélek sem volt bent, az ágyban sem szunyókál senki. Mi történhetet? Hol van? Hisz az imént azt mondta a doki hogy bent volt nála a szobában. Leültem az ágyára gondolkozni hogy merre mehetett, ekkor hangokat hallottam a fürdő felől.

-          Zuhanyozik. – motyogtam magamban. Megnyugodtam, már féltem hogy nem látom többet. Ott ültem az ágyán és a plafont néztem, közben dudorásztam és persze hallgatóztam hogy mikor záródik el a csap. A csap alatt még énekelt is, nem nagy meglepésemre egy One Direction dalt énekelt. Nagy meglepetésemre nagyon jó hangja van, nem tudom Susan miért nem fedezte még fel, sok mindent ki lehetne belőle hozni. Látszik hogy nőből van hisz 20 percet minimum a zuhanykabinban volt. Már majdnem elaludtam az ágyán amikor kinyílódott az ajtó. Annyira elmerülhetett a gondolataiba hogy észre sem vett, de amikor megpillantott több minden látszódott a szemében. (öröm,ijedtség,szerelem,boldogság) Szegénykém nagyon vacogott, intettem neki hogy jöjjön ide és bújjon be az ágyba, ő szó nélkül elindult felém. Megöleltem, majd befeküdt az ágyba és a mellkasomra hajtotta fejét. Nem bírtam megállni, elkezdtem simogatni a hátát. Nagyon jól éreztem magamat, amikor valamiért felült.

-          Beszélhetnénk? – majd beletúrt a hajába. Úgy érzem, hogy most ér vége a nyugalom.

-          Persze. Mi bántja ennyire a szívedet?

-          Ez az egész Louis. Egyszer ilyen vagy a másik pillanatban pedig elutasító. Most is itt vagy, megengeded, hogy rajtad feküdjek, simogatod a hátamat, de mégsem szeretsz.

-          Honnan veszed ezt a baromságot? – picit kiakadtam ezen a monológon.

-          A jelzéseidből, és amikor próbálok közeledni néha, ellöksz magadtól. Pár napja is hívtalak, de nem vetted fel és még visszahívni se voltál hajlandó. – kezdte felizgatni magát.

-          Még tisztáznom kell magamban dolgokat és persze Liam-el is beszélnem kell. – felálltam és idegességemben odasétáltam az ablakhoz.

-          De akkor mi a francért csinálsz ilyeneket mint az előbb?

-          Ez egy jó kérdés.. tudod már magam sem tudom. – azonnal megbántam amikor ezt kimondtam. Ebben a percben könny gyűlt a szemében.

-          Menj el! – utasított el.

-          Abby én.. – de félbeszakított.

-          Menj!

-          Könyörgöm, had magyarázzam meg. - már az én szememben is gyűltek a könnyek.

-          Kifelé. Nem akarok veled megbeszélni semmit!

-          De miért? Adj két percet, kérlek! – közeledtem felé, de ő elfordította a fejét.

-          Menj el!- Egyszerűen nem akart meghallgatni. És ez az én hibám, amiért őt nem hibáztathatom.

-          Rendben. Szia!- felkaptam a kabátomat és kirohantam a szobából.  Neki dőltem a falnak és elkezdtem zokogni. Tudom nagyon gáz ha egy srác sír de nem tudtam megállni. Annyira szeretem őt, és most lehet hogy örökre elveszítem. Próbáltam megnyugtatni magamat, ami elég sok időbe telt, majd haza indultam. A kocsiba is csak rá tudtam gondolni, amitől ismét elfogott a sírás.

Amikor haza értem bementem a konyhába kivettem a hűtőből egy répás joghurtot majd a szobám fele vettem az irányt. Niall-el voltam egy szobában aki még ébren volt. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne lássa a kibőgött szemeimet. De ez a tervem nem jött össze.

-          Lou, drágám, mi nyomja a szívedet? Mi történt? – kérdezte tőlem zavartan. Én egy szót sem tudtam kinyögni csak a joghurtomat tömtem, ami megnyugtatott. – Hol voltál?

-          Abby-nél..- csak ennyit tudtam kinyögni.

-          Mi történt vele? Baj van? – most már tényleg aggódott.

-          Nem…

-          Akkor meg mi a franc van? – ebben a percben szinte ordított velem. – ar ír manó feje már vörösödni kezdett.

-          Kezdetben nagyon jól meg voltunk, ott feküdt mellettem és a hátát simogattam. Az egyik percben ő felült és felhozta azt a témát, hogy miért nem járunk.. Én bepánikoztam és veszekedni kezdtünk.. Jajj Niall én nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni.