39. fejezet- Sajnálom, de végleg vége van...

 Sziasztok!

Bocsika hogy csak most hozom az új részt, de az elmúlt hetem kész káosz volt. 

Nem tudom hogy fog tetszeni nektek ez a rész..de kíváncsian várom a pozitív és negatív véleményeket egyaránt. 

Lehet hogy egy picikét hosszú lett de azért jóó olvasást kívánok mindenkinek :))


10 komi és jön az új rész :)

Puszii

Zsófii

Liam szemszöge:

-          Aúúú…  - iszonyú ez a másnaposság. Lehetséges, hogy nem kellett volna annyit innom. Jól tudom hogy nem bírom a szeszes italt, erre jól lerészegedek..Na brávó Liam. Annyit ittam, hogy már hallucinálok is, úgy emlékszem, hogy Abby visszajött Londonba. Ránéztem az órára, még csak fél 9 volt.. Miért nem tudok aludni? Óvatosan kimásztam az ágyból, úgy hogy Kate-t nem ébresztettem fel. Lassan a konyha felé vettem az irányt. Muszáj lesz meginnom egy jó nagy bögre kávét, mivel csak ez csillapítja a fejfájásomat. Valaki már ott ült a konyhapultnál, nekem háttal így nem láttam az arcát. Biztos valamelyik vendég maradt itt az éjjel.

-          Jó reggelt. – mentem el az idegen mellett.

-          Neked is Liam. – mosolyogott rám. A hangja hallatán megfordultam, mert nagyon ismerős volt.

-          Abby?! Te vagy az? – vigyorogtam rá, mint a tejbe tök. Ezek szerint nem csak álmodtam.

-          Hát én lennék.. De tegnap már találkoztunk. Azt hittem emlékszel.. – nevetett fel.

-          Igen..persze.. emlékszem.. csak azt hittem álmodtam azokat a részeket…

-          Hát..nem álmodtál.. de ha gondolod elmehetek. – felnevetett.

-          Nem dehogy is. El ne menj. Így is eleget voltál távol tőlünk. – mentegetőztem.

-          Kérsz kávét? Épp most főztem.

-          Huhh… életmentő vagy. De előtte beveszek egy fájdalom csillapítót.

-          Oksika. – kivett a szekrényből egy bögrét, majd kávét töltött bele nekem. – Utána szeretnék veled beszélni, ha nem bánod..

-           Nem dehogy is. Akkor a kertben a hinta ágyban beszélgetünk. Rendicsek?

-          Oksi ott leszek. – megfogta a bögréjét és elindult a kert felé.

*

*

*

-          Na mesélj kanalas, milyen volt az európai turné? – mosolygott rám.

-          Kanalas? Na ne már! Egyébként honnan tudsz a turnénkról? – azt mondta, hogy elfelejt minket, akkor honnan veszi azt, hogy turnéztunk? Ejnye Abby, még se tudtál elfelejteni minket.

-          Hát.. el sem fogod hinni. De abban az országban, ahol élek hatalmas rajongó táborotok van. Lányok ezrei rajonganak értetek, újságok címlapján szerepeltek, a számaitok a rádiós toplista élén állnak.. Na szóval milyen volt? Mesélj!

-          És te is közéjük tartoztál? – húzogattam a szemöldökömet mire ő gonosz pillantásokat vetett rám. Szóval.. míg a színpadon voltunk minden patentül ment. Poénkodtunk, bevettünk a rajongókat több vicces feladatokba, tényleg minden jó volt. De miután lejöttünk a színpadról és az öltözőbe mentünk nagyon feszült lett a hangulat. Nem poénkodtunk, nem ugrattuk egymást. Alig beszéltünk. Főként az elején.. de Harry és Louis kibékülése után oldottabb lett a hangulat.

-          Várj.. – szakított félbe. – Mi az hogy a békülésük után. Min vesztek össze?

-          Rajtad.. azért mert elhagytál minket. Adam születésnapján, a Skype-os beszélgetés után Harry behúzott egyet Lou-nak.

-          Micsoda? – elég furin kidülledtek a szemei.Elég viccel látvány volt.

-          Mindegy. Már megoldották ezt a problémát.. Lényeg hogy Susan-ék próbáltak felvidítani minket. Több közös programot szerveztek, kirándultunk, volt, aki haza ment néhány napra.. A turné miatt pedig rengeteg csodálatos helyszínen jártunk.

-          Hát az fantasztikus. – mosolygott.

-          Most te mesélj. Milyen volt a te kis kiruccanásod? Milyen életed volt szeptember óta?

-          Nagyon jó volt.. Rengeteg helyszínen jártam, mint például Róma, Barcelona, Madrid,Párizs, Bécs, München, Prága , Kréta, Luxemburg és Szófia…

-          Húú.. ezek tényleg gyönyörű városok. –szóltam közbe. Habár van olyan város, amiről még nem is hallottam.. :$

-          Hát igen.. tényleg nagyon szépek voltak. Rengeteget vásároltam, napoztam, barátkoztam. Az új iskola nagyon fura volt. Kezdetben nagyon nehezen ment a nyelv, volt egy kis akcentusom is. Eléggé depressziós időszakon estem túl. A tudat, hogy Louis megcsalt, az egyik gyerekkori barátnőm meghalt, az a sok baleset, ami az utóbbiakban történt megviselt. Ha nincs mellettem Jake akkor nem biztos, hogy túlélem..

-          Jajj ne butáskodj.. Még egyszer ilyet ki ne mondj. Világos voltam? – nem ezt hallani a szájából. Hisz legbelül még kedvelem, de már nem szeretem annyira, mint régen. Itt van nekem Kate, aki tényleg szeret engem. – Ez a Jake gyerek tényleg mindig melletted volt?

-          Igen… A kezdetekben csak sírtam, sírtam és sírtam.. – istenem összetörik a szívem, látom, rajta hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán. – Csak a kolesz szobámban ültem, és azon gondolkoztam, hogy mi lesz velem nélkületek. Próbáltam minden szabad percemet és erőmet a táncba fektetni. A szobatársam és a pasija már nagyon aggódtak értem. Hulla fáradtan estem haza nap, mint nap, ki sem mozdultam nem mentem el szórakozni. De aztán beláttam, hogy ez így nem mehet tovább.. Muszáj kikapcsolódnom, szórakoznom, hisz fiatal vagyok. Elterelték a figyelmemet a gondokról. Jake egyszer elvitt egy fotózásra. Nagyon élveztem a kamerák előtt ugrálni és ezt Jake is észrevette, így elküldte a képeket több híres modellügynökségnek, neki köszönhetem hogy szerződtettek. Emellett kaptam egy nagyon nagy lehetőséget. Az ottani X-faktor győztesnek fogok az új klipjében szerepelni. Szóval beindult az életem és a karrierem is.

-          Hát ennek rendkívül örülök. Azért azt megkérdezhetem, hogy miért mentél el? – tudom, hogy már többször elmondtad, de a nyomós okra tényleg kíváncsi vagyok.

-          Persze.. Tudod a veled és Lou-val való kapcsolatom mondható az első komoly kapcsolatomnak. Senkim nem volt előttetek hisz a suliban mindig kiközösítettek. – oohh ne témánál vagyunk. – a baleset előtt téged szerettelek a legjobban. Amikor megláttalak azon a bulin minden megváltozott. Nagyon megkedveltelek, ez szerelem volt első látásra. De Louis-t is nagyon megkedveltem, többször találkozgattunk. Mindkettőtök iránt éreztem szerelmet. De nagy nehézségek árán téged választottalak. A párizsi baleset után, amikor felébredtem a kómából csak arra emlékeztem, hogy Lou-t szeretem. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek, hisz nagyon szerettem őt, jobban, mint a baleset előtt, de ott voltál nekem… - igen, most jön az a rész, amikor kidobtál és rohadtul összetörted a szívemet. – Miután elutaztál, Louis és Niall mindig mellettem voltak. Követték minden egyes lépésemet. Egyszer Louis szervezett egy randit, ami nagyon meglepett. Tényleg csodálatos volt. Egyszerűen nagyon boldog voltam, a felhők felett jártam 3 méterrel. De aztán egy nap minden összeomlott. Louis megcsalt Elenorral, aki tényleg nagyon széplány.. és én hozzá képest egy szürke egér vagyok… Egyébként, ha nem készülnek el azok a képek, talán el se mondja nekem..

-          Ne butáskodj. A lelkiismerete így is nyomasztotta a dolog. Kikérte a tanácsunkat… - ajajj.. most elszóltam magamat. Na gratula Liam, ezt lehet, hogy elszúrtad.

-          Ácsi… ti tudtatok erről az egészről?? – egy kicsit zaklatott lett.

-          Igazából én utólag tudtam meg, mivel nem voltam veletek. De a többiek tudtak róla.. Ne haragudj.

-          Na szuper. Még ti is hátba szúrtatok, hát ez remek..

-          Ne haragudj… Egyébként ugye itt maradsz Londonba?

-          Hát… - már belekezdett a mondani valójába, amikor Kate kilibbent a kertbe. Mondanom sem kell gyönyörű volt.

-          Szép jó reggelt! – egyenesen felénk lépkedett a gyönyörű testével, forró csókot nyomott a számra és leült az ölembe.

-          Neked is kicsim.

-          Neked is Kate. Örülök hogy megismertelek. Boldog vagyok, hogy Liam ilyen csajra tett szert mint te. Nagyon arik vagytok együtt. – hát remélem, nem jön az a kínos ex barátnő vs. jelenlegi barátnő bájcsevej, mert akkor sírva futok ki a világból.

-          Köszi. – mosolygott rá.

-          Egyébként srácok, hogy találkoztatok? – elég frankón eltértünk a témától. Majd még meg kell beszélnem vele ezt az egészet..

-          Ez egy elég vicces történet. – kezdett bele Kate – fent az Alpokban, ahol éltem van egy szórakozó hely. Épp ott buliztam a barátnőimmel, amikor az italokat akartam odavinni a csajoknak. Liam épp le akart ülni a tesóihoz, amikor én megbotlottam és rá borítottam az üdítőmet. Megláttam a gyönyörű szemeit és azonnal bele habarodtam. Ezek után rengeteget találkozgattunk és egy kis segítséggel összejöttünk.

-          A legdurvább az, hogy nem jött rá arra, hogy a kedvenc bandájának vagyok a tagja. – nevettem fel.

-          Ne már.. ne égess. – kacagott ő is.

-          De még be is mutatkoztam neki, és nem esett le neki.

-          Hát az úgy szép… na srácok ne haragudjatok, de én most magatokra hagylak titeket. Felmegyek Louis szobájába, visszaöltözök és haza megyek. Már várnak rám apáék.

-          Rendben, de gyere vissza. Hisz még annyi mesélni valónk van, és olyan sok időt töltöttünk külön.

-          Értettem. – szalutált mókásan majd elindult a ház felé.

-          Szeretlek egyetlenem, és soha de soha nem akarlak elveszíteni! – csókoltam meg Kate-et.

-          Én is nagyon szeretlek. Boldog Karácsonyt.

Abby szemszöge:

Majdnem lebuktam Liam előtt. Nem akarom, hogy megtudja, azt hogy 2 nap múlva elhagyom Londont. Szerencsére Kate kijött a kertbe és megzavarta a beszélgetésünket, így gyorsan témát váltottam. Halkan osontam fel Louis szobájába. Szerencsére Lou az igazak álmát aludta,szorosan ölte magához a plüss répáját, annyira aranyos volt. Gyorsan felvettem a tegnapi ruhámat és Louis íróasztala felé vettem az irányt. A kezem ügyébe vettem egy lapot és gyorsan írni kezdtem egy rövidke üzenetet.

„ Lou!
Nagyon jól éreztem magamat az éjszaka. Jó volt ismét veled lenni! Nagyon szeretlek!

Millió puszi:

Abby! „

Lent a nappaliban Liam felajánlotta, hogy haza visz, vagy hív egy taxit. Én szépen megköszöntem, de inkább gyalog sétáltam haza. (Nem volt a toppon, ahogy láttam eléggé emésztette a tegnapi ivás. ) Így legalább lesz időm gondolkozni, végig gondolni, hogy mit akarok pontosan. Most jött az a pillanat, amikor felhívom Jacob-ot, muszáj vele beszélnem. Gyorsan beütöttem a számát és az 5. csörgés után fel is vette.

-          Hallo?! – ásított bele a telefonba.

-          Szia. Felébresztettelek? – kérdeztem tőle.

-          Ő… igen..

-          Jajj, ne haragudj. Elfelejtettem az időeltolódást. Sorry.

-          Semmi baj kicsi lány!  Mi a baj? Miért hívtál?

-          A tanácsodra volna szükségem Jake..

-          Mondjad kicsinyem.. hallgatlak. Habár hajnalok hajnalán hívtál, Jake bácsinak mindig kiöntheted a szívedet. Apropó milyen volt a buli?

-          Ha-ha..Nagyon jól sikerült a buli, sőt még a belépőm is hatásos volt. Képzeld anya és Susan állapotosak szóval növekedni fog a család létszáma.

-          Hurrááá.. Gratulálok. – visított a telefonba.

-          Szóval.. rettenetesen hiányoztak a fiúk.. Nincs szívem itt hagyni őket de..

-          Akkor maradj. Tudom jól milyen nehéz volt neked ez a pár hónap. Alig tudtad feldolgozni a hiányukat. Nem hiszem, hogy még egyszer kibírnád..

-          De J.. Magyarországon van az új életem. A forgatás 2 nap múlva, a barátok, a suli, a modellkedés.. Még Timivel is megküzdöttem a tánc miatt.

-          Ez a te döntésed törpilla. De most megyek aludni hisz reggel interjúra megyek. Majd még beszélünk. De azért tudasd velem, hogy döntöttél.

-          Rendben öcsi pöcsi.. - kuncogtam bele a telefonba. – Jó éjszakát.

-          Szeretlek.

-          Én is téged Jake. Vigyázz magadra!

Louis szemszöge:

Olyan jó volt ez az éjszaka. Felejthetetlen szülinap volt, és még Abby is visszajött. Elhatároztam, hogy holnap megkérem a kezét, nem szeretném ismét elveszteni. Nem bírnám ki nélküle. Kinyitottam a szememet és azt vettem észre hogy nincs mellettem. Megpillantottam egy levelet az éjjeliszekrényen, gondolom ő írta hisz gyönyörű betűkkel volt írva.

Remélem nem még egy búcsúlevél, mert akkor tényleg felakasztom magamat. Gyorsan megtettem Nyunyót, játszottam vele egy kicsit és lementem a konyhába. Megittam egy jó erős kávét, majd beszéltem Liam-el. Azt mondta még fél 11kor haza ment, mert a családjával akart lenni. Oda slattyogtam a legjobb barátomhoz és megijesztettem.

-          Harold! Feljönnél egy kicsit a szobámba? Beszélni akarok veled. Most! – sipákoltam a fülébe.

-          Nem! – durcázott be.

-          Naa.. gyere már. Nagyon fontos!

-          Csak akkor ha normálisan kérsz meg!

-          Akkor. Drága Harry baby, kérlek, told fel a formás popsidat a szobámba. Szükségem lenne a segítségedre.

-          Megyek már baby répám.

-          Minket mindig kihagytok mindenből! – panaszkodott Niall.

-          Bocsika Niall, - pirultam el – később elmegyünk enni. Jó?

-          Perszee..

*

*

*

-          Na mi olyan halaszthatatlan drágám? – ült le az ágyamra.

-          Eljönnél velem az ékszerészhez?

-          Ohh kicsim, nem kell ajándékot venned nekem. Én tárgyak nélkül is szeretlek. - bohóckodott. A feje már lila volt a visszatartott nevetéstől.

-          Hééé.. ne poénkodj. Ezek fontos dolgok. – megfogta azt a tárgyat, ami legközelebb volt hozzá és hozzám vágta. Történetesen ez a plüss répám volt.

-          Héééé.. a répám. Ne bántsd szegényt, még sokkot kap.

-          Szóval, miért akarsz te ékszerészhez menni? – kíváncsiskodott.

-          Tudod.. nagy elhatározásra jutottam. Azért szeretném, ha eljönnél.. mert.. feleségül akarom venni Abby-t. – halott csend szorult a szobára.

-          Micsoda? – Harry ijedtében legurult az ágyról. Ha nem ilyen fontos dologról beszélnénk, röhögnék, de megijedtem. Harry nagyot koppant a földön, de előtte még beverte a fejét az éjjeli szekrénybe…

-          Jézusom! Jól vagy? – egyből oda futottam hozzá és felsegítettem.

-          Persze. De mi az, hogy meg akarod kérni a kezét? Nem túl korai?

-          Nem.. nagyon szeretem. Rájöttem arra, hogy nem tudok nélküle élni. – magyaráztam a legjobb barátomnak.

-          Rendben. De csak holnap tudunk elmenni, mivel ma még zárva vannak a boltok. Tudod, karácsony van.. – nevetett.

-          Köszönöm, hogy eljössz velem. De ugye igent mond nekem és nem utasít vissza?

-          Biztos vagyok benne, hogy igent mond. Szeret téged.

-          Tudod.. ha nemet mond, akkor nem tudom, mit teszek.. Szerintem öngyilkos leszek..

-          Louis! Ezt most hagyd abba! Ne mondj ilyet! Szeret téged, ha nem szeretne, akkor nem jön vissza…

-          Igazad van.

-          Louis, ki kérhetném a tanácsodat egy nagyon fontos dologban?

-          Persze haver, mondjad. A répa király bármikor a segítségedre áll.

-          Szóval.. én és Sarah.. már nem ugyan olyan a kapcsolatunk, mint az elején. Elhidegültünk egymástól.. Már nem szeretem őt..

-          Jajj tesó… és akkor mit akarsz tenni?

-          Nem tudom. Szerinted mit tegyek? Nem szeretem, és nem akarom áltatni sem kihasználni..

-          Figyelj, beszéljétek meg a dolgokat. Próbáljatok közös megegyezésre jutni..

-          Rendben, nem sokára beszélek vele. Neked pedig sok sikert. – láttam rajta hogy valami nagyon bántja, de nem akarja elmondani nekem. Ezért nem is kérdezek rá, ha el akarja mondani akkor, elmondja.  – Nem akarod áthívni Abby-t? Reggel úgy elsietett, nem is tudtunk beszélni.

-          Deeeee.. írok neki SMS-t.

-          Rendicsek. Én addig lemegyek és iszok még egy kávét.

„ Ha van kedved gyere át délután. Már rettenetesen hiányzol. Szeretlek! Kérlek, gyere! xx ”

Nem kellett sokat várnom a válaszra.

„ Persze hogy megyek :) már ti is hiányoztok nekem! 4 körül ott leszek, addig még el kell intéznem egy két dolgot. Szeretlek. xx „

Szuper!

-          Sráááááácok! – kiáltottam le a lépcsőn. – Abby 4 körül jön! Szedjétek össze magatokat!

-          És mi lesz a közös kajálással? – kiáltott vissza Niall, meg kell, hogy mondjam elég keserves hangja volt.

-          Mit szólnál hozzá, ha közösen főznénk valamit, vagy rendelünk? – tanácsolta Hazza. Éppen akkor értem a konyhába amikor Niall gonosz mosolyra húzta a száját.

-          Főzünk. – nevetett fel.

-          Rendben. De rá ér akkor, amikor jön Abby, ugye?

-          Akkor mindenki takarítson és készüljön el! – adtam ki a parancsot a barátaimnak.

-          Louis, még csak 11 óra

-          Szuper.

Felrohantam a szobámba, gyorsan rendet raktam és készülődni kezdtem az estére.

Abby szemszöge:

Louis SMS-e után gyorsan lezuhanyoztam és felvettem valami kényelmes ruhát és lementem apáékhoz a nappaliba. Ott ültek és a TV-t nézték.

-          Zavarok? – kérdeztem tőlük.

-          Te kincsem soha. Gyere ide. – odabújtam apához és a vállára tettem a fejemet. – Hiányoztál.

-          Ti is nekem. Nagyon! – egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.

-          Nagyon örülök, hogy visszajöttél hozzánk.

-          Tudod apa… nem maradok sokáig.. – csuklott el a hangom.

-          Tudtam.. Éreztem, hogy ez lesz. Meddig maradsz? – már majdnem kiabált velem, de nem is értem miért..

-          27.-én megyek haza, mivel forgatásom lesz. Ne haragudjatok, kérlek, nem így terveztem..

-          Semmi baj kicsim. – hajolt oda hozzám Susan és egy puszit nyomott az arcomra.  – De ugye az esküvőnkre ide jössz?

-          Ki nem hagynám! Tényleg!

-          Köszönjük, hogy támogatsz minket kincsem, ez sokat jelent számunkra. – ölelt meg apa.

-          Szeretlek titeket. Most át megyek anyáékhoz olyan régen láttam Adam-et..

-          Menj csak kincsem.

-          Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valamerre? Csak mi ketten és az anyukád, ha szeretne jönni – tanácsolta Susan.

-          Benne vagyok. Jah és Susan, kérhetnék valamit?

-          Persze mondjad csak…

-          Kérlek ne mond el a srácoknak azt hogy 2 nap múlva elhagyom Londont. Én szeretnék beszélni velük holnap este.

-          

Rendben.  Érezd jól magadat! – oda hajoltam Susan pocakjához és egy cuppanós puszit nyomtam rá.

-          Szeretlek apróság. Jó sokan várnak idekint. – ahogy felnéztem láttam, hogy Susan egy könnycseppet töröl le az arcáról.

-          Szeretünk, de most már tényleg menj, mert nem lesz elég időtök egymásra. – lökött meg viccesen apa.

-          Rendben, még gyorsan átöltözök és rohanok.

Gyorsan felrohantam a szobámba gyorsan lezuhanyoztam, és kiválasztottam a szekrényemből egy lazább ruhát, nem volt kedvem kicsípni magamat. Felvettem egy fekete farmert, egy fekete topot, hozzá pedig egy olyan felsőt, amit Zayn szokott hordani. Cipőnek pedig egy piros tornacsukát. Felkaptam a táskámat és útnak indultam. Még beköszöntem apáéknak és elindultam anyáékhoz. Ránéztem az órámra, már 12 volt. Fogtam egy taxit és egészen anyáékig mentem. Azt mondta apa, hogy a fiúkkal szemben laknak.

*

*

*

20 perc után megérkeztem egy hatalmas fehér ház elé. Gyönyörű volt. Megcsörgettem anyát és ő ki jött elém és kinyitotta az ajtót.

-          Kicsim! Nagyon örülök, hogy benéztél hozzánk. – jó szorosan magához ölelt anya és betessékelt a házba.

-          Anya, ez a ház.. csodálatos. Nagyon szuperül berendeztétek és…

-          Nyugi kicsim. Gyere, be a nappaliba beszélgessünk. – betessékelt a nappaliba. Ő gyorsan elfutott a konyhába és hozott sütit és puncsot. Kiskoromba mindig ilyen sütit sütött nekem, egyszerűen imádtam. Elég sokáig elbeszélgettünk, már annyira hiányzott ez az anya-lánya beszélgetés.

-          Na és mikor mész vissza Magyarországra? – kíváncsiskodott anya.

-          27.- én…

-          De hát az 2 nap.. – habogott anya.

-          Igen tudom.. de munkám lesz. Az első forgatásom… és nagy lehetőség számomra..

-          Tudom kicsim, ne magyarázkodj. Én, megértelek, de mit fognak szólni a fiúk?

-          Ezt még nem tudom.. de nagyon nehéz estém lesz holnap. Felmegyek Adam-hez jó?

-          Rendben. Nyugodtan ébrezd fel.. már régóta alszik..

-          Rendben. Megyek is fel hozzá. – anya útba igazított, azt mondta, hogy a folyosón balra a 4. ajtó lesz Adam-é. Halkan benyitottam hozzá. Elég stílusosan volt berendezve a szoba, egy igazi rock sztárhoz való. Amikor még itt éltem azt mesélte nekem, hogy olyan akar lenni, mint a fiúk, és szeretné ha Susan lenne majd a menedzsere. Olyan aranyos nem? Most is egy mikrofon alakú ágyban aludt. Oda osontam az ágyához és bebújtam mellé, jó szorosan magamhoz öleltem és el sem engedtem.

-          Jó reggelt álomszuszék! – simogattam meg az arcát.

-          Jó reggelt.. – egy kis hatásszünet után ki tudta nyögni a nevemet. – Abby!

-          Szevasz öcskös.

-          Hogy vagy? Mit keresel itt?

-          Hát tudod nagyon hiányoztál nekem..és persze karácsony van.. – mosolyogtam rá.

-          Nagyon örülök neked. – felült az ágyba és magához szorított. Annyira hiányzott minden ölelése ennek a kisembernek..

-          Jajj Ad ne sírj kérlek. Meg szakad a szívem, ha így látlak.. – hirtelen elengedett és befeküdt az ölembe.

-          Mesélj, jól meg vagy a fiúkkal? – puhatolóztam nála.

-          Húú, képzeld Niall bácsi – amikor a bácsi szót meghallottam felnevettem, de Ad-et ez nem zavarta. – megtanított gitározni és sokat énekeltek nekem. Egy csomó helyre elvittek engem és elkényeztettek. De azért rettenetesen hiányoztál nekem és a fiúknak is. – ahhoz képest, hogy ilyen kicsi elég sok esze van.. – És képzeld, iga rock sztár lettem. Anyáéktól kaptam egy mikrofont és egy gitárt, már egy kis koncertet is adtam nekik, amit ők állva tapsoltak… és én leszek a fiúk elő zenekarának az énekese. Hát nem szuper?

-          Hát őcsi.. te tényleg bebiztosítottad a jövődet. Énekelsz nekem is valamit?

-          Igeeen. – felugrott az ágyról elővette a gitárját és leült a székre. Esküszöm olyan, mint egy igazi férfi. Rengeteget változott az öcsém. Olyan gyönyörűen játszott nekem a gitárján, elpityeregtem.. A dal végén felállt és meghajolt.

-          Hát.. Adam ez fantasztikus volt. Imádtam. – felálltam és úgy tapsoltam meg az öcsémet. -  Figyu, nincs kedved át jönni a fiúkhoz?

-          Dee!! – visított fel.

-          Akkor gyere, öltözz át és már megyünk is. – gyorsan odamentem a szekrényéhez és kivettem egy hosszú farmert és egy fekete fehér csíkos pólót. Míg felöltözött írtam egy SMS-t Liam-nek.

„ Sziia. Remélem, nem bánjátok ha Adam-et is viszem magammal. Nagyon szeretne átmenni hozzátok. xx „

„ Persze hogy nem baj. Ne viccelj, csak gyertek. Már nagyon várunk titeket. xx ”

-          Adam siess! Lent megvárlak.

-          Rendben. Már csak a gatyusomat veszem fel és lent vagyok. - elindultam lefele a lépcsőn. Szerencsére már Karl is megérkezett így vele is tudtam beszélni. 5 perccel később betoppant a szupersztár öcsém. Szerintem megfertőzték szegénykét ezek az állatok..

*

*

*

-          Halihóó! – kiáltottam be a hatalmas házba. – Megjöttünk!

-          Gyertek! Itt vannak! – ordibált Niall.

-          Sziasztok! Üdvözlünk titeket! – pukedlizett Liam és Zayn.

-          Sziasztok, srácok. – mosolyogtam az előttem felsorakozott 4 bandatag, Miley és Kate.

-          Niall bácsi. – ugrott Adam Niall nyakába.

-          Héé Ad, mit beszéltünk meg? – pirított rá Niall, a többiek és én hasunkat fogva nevettünk. – Ne bácsizz. Nem vagyok annyira öreg..

-          Hopika. Bocsánat Niall bá… Niall. – most már tényleg nem bírtam vissza fojtani a nevetést.

-          Abby, egyébként, köszi hogy magamra hagytál reggel. Nem volt fair! – durcázott Louis. Oda jött hozzám megölelt majd megcsókolt.

-          Ne haragudj rám.

-          Semmi baj, ezt még talán elnézem neked. – mögém lépett és átkarolta a derekamat. A fejét pedig a vállamra helyezte.

-          Miley! – fordultam a barátnőm felé. – Merre van Sarah? A bulin is alig láttam.

-          Őőő… fent van a szobájába… és… - nyöszörgött Sarah.

-          Harry épp most szakít vele… - vágott közbe Zayn.

-          Micsoda? De mégis mi történt? – vajon mi történhetett közöttük, amiért szakítanak? – Pár hónapja még úgy szerették egymást..

-          Majd Hazza elmondja, ha szeretné.. nem a mi dolgunk. – simította el a dolgokat Liam.

-          Niall.. – veregette meg Niall vállát Ad – Van valami kajátok? Éhes vagyok.

-          Hát szuper.. elrontottátok az öcsémet.. Otthon tele tömte magát anya sütijével. Túl sokat volt veletek. – nevettem fel. – Ha jól látom, van egy két felesleges kiló a kis szuper sztáron. – csípkelődtem.

-          Ne szekáld szegényt. – lökött meg Zayn.

-          Akkor, álljunk neki a főzésnek. Mivel úgy gondoltunk ma mi főzünk, és nem rendelünk. Reméljük, addig lenyugodnak a kedélyek.

Harry szemszöge:

Ott ültem a franciaágyon és vártam, hogy Sarah ki jöjjön a fürdő szobából. Itt az idő, hogy mindent megbeszéljünk, és végleg elváljanak az útjaink. Annyi szép közös élmény köt össze minket, Sarah mindig mellettem állt. De már nem szeretem őt, és nem szeretném kihasználni. Mást szeretek, olyat, aki soha nem lehet az enyém..

-          Sarah.. jó hogy jössz. – épp ekkor lépett ki a szobából, de én egyből letámadtam, szegény értetlenül állt az ajtóba és engem nézett. – Beszélhetnénk?

-          Persze kicsim, csak felveszek valami ruhát. – olyan aranyosan mosolygott, attól félek nem fog sokáig így mosolyogni..

-          Szóval.. kicsim.. el kell neked mondanom valami nagyon fontosat.. –kezdtem bele nagy nehezen a mondani valómba. De ő közbe szólt..

-          Nekem is van egy nagyon fontos mondani valóm, amit el szeretnék neked mondani..de kezd te..

-          Okéé.. szóval.. izé.. – dünnyögtem.. – figyelj Sarah.. nekem ez nem megy..

-          Mi nem megy kicsim? – próbálkozott Sarah. Most hogy a francba mondjam el neki hogy vége? Hogy nem szeretem annyira, mint régen.. hogy egy olyan lányt szeretek, aki soha nem lehet az enyém, hisz csak barátként tekint rám.

-          Szakítok veled. – egyszerűen és könyörtelenül kinyögtem. Próbáltam kerülni a tekintetét, de nem ment, ránéztem és.. egyszerűen nem tudom megfogalmazni hogy nézett ki az egykori barátnőm.

-          Sza-szakítani akarsz velem?- dadogta.

-          Sajnálom..

-          De- de miért? Valami rosszat tettem? – kérdezte tőlem két sírás között. Annyira sajnálom szegényt..

-          Nem dehogy is. Te semmi rosszat nem tettél…Csak nem érzem olyan erősnek a kapcsolatunkat mint azelőtt. Tudod…

-          Nem szeretsz? – emelkedett a magasba a hangja. – ÉS ezt mégis mióta tudod? Miért játszottál velem?

-          Nyugodj meg kérlek…ne kapd fel a vizet.. nyugi..

-          Te most komolyan azt kéred tőlem, hogy nyugodjak meg? Amikor éppen szakítasz velem, éppen karácsonykor és éppen az évfordulónk napján? – Franc! Ma van a 2. évfordulónk, és elfelejtettem.. Bakker Harry hogy lehetsz ilyen hülye?

-          Ne haragudj, kérlek..

-          Még egy kérdés.. – én megértően bólintottam, hogy nyugodtan felteheti a kérdést. – Miért? Van egy másik lány az életedben?

-          Hát.. hogy az igazat mondjam..igen..van egy lány..de..ő..nem is tudja, hogy szeretem.. – erre a válasz egy elég erős pofon volt. Mit ne mondjak mindent bele adott ebbe a pofonba. Én csak felnyögtem..nem akartam még jobban összezavarni.

-          Igen? Hát ez remek.. köszönöm szépen hogy elmondtad. Akkora egy barom vagy Harold Edward Styles. 

Felugrott az ágyról odarohant a szekrényhez, kikapta a bőröndjét és az ágyra dobta. Sírva dobálta a cuccait a bőröndbe. Én pedig ott ültem az ágyon és meg sem akadályoztam a volt barátnőmet. Egy percre se állt meg, elővettem a telefonomat és a Twittert kezdtem el böngészni. Láttam, hogy többen tweeteltek a tegnapi buliról, hogy milyen jó volt, és hogy jól érezték magukat. Gyorsan én is pötyögni kezdtem a telefonomon.

„Ez a tegnapi buli felejthetetlen marad. @Abby_Gonzales nagy meglepetést okoztál nekünk. @Louis_Tomlinson még egyszer boldog szülinapot. xx”

Sokan RT-zték a kiírásomat és még többen válaszoltak rá. Nagyon jól esett hogy ennyien gondolnak rám.. Pár perccel később újabb tweet került ki az adatlapomra.

„Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de jobban tesszük, ha most cselekszünk. Szerettelek, de sajnos ennek a kapcsolatnak vége. Tényleg sajnálom!  ”

Sarah 30 perces pakolás után összehúzta a bőröndök cipzárjait. Felálltam az ágyról és oda mentem hozzá. Még utoljára magamhoz öleltem, ő pedig szorosan visszaölelt. Segítettem levinni neki a bőröndjét. Luois-ék meghallhatták, hogy jövünk lefelé mert felsorakoztam a lépcsőnél. Sarah mindenkin végig nézett a könnyes szemeivel.

-          Hát.. srácok mindent köszönök. Abby, nagyon örülök, hogy visszajöttél a fiúkhoz. Nagyon ki voltak borulva főként Louis és Harry. Miattad még össze is verekedtek. Remélem, most már itt maradsz velük örökre. Szükségük van rád. 

Nektek srácok sok sikert kívánok a karrieretekhez. Nagyon tehetségesek vagytok, és a szüleitek büszkék lehetnek rátok.

-          Vigyázz magadra Sarah, és írj! Ha valami gáz van, nyugodtan hívj, tudod, hogy rám számíthatsz – borult legjobb barátnője nyakába Miley.

-          Rendben. Legyetek jók! – Sarah kisírt szemekkel végig ölelte a társaságot majd megfogta a bőröndjeit és kilépett a nagyvilágba. Olyan fura volt látni, hogy a volt barátnőm kilép azon az ajtón. Valami üresség lepte el a szívemet, de nem tudom megmagyarázni. Egy biztos hiányozni fog nekem Sarah. Ő mindig megértett, bármit el tudtam neki mondani és tényleg szerettem.

Tini lányok figyelem Harry Styles újra szingli, de reméli nem sokáig.

Sarah szemszöge:

Itt ülök egy taxiba úton a szüleimhez. Harry kidobott pedig el sem mondtam neki, hogy a gyermekét hordom a szívem alatt. Hogy fogom elmondani neki? És a szüleimnek? Mit fog szólni a sajtó,Susan, Harry? Egy biztos ez a pici itt növekedik a szívem alatt és nincs szívem megölni őt. Ő az egyetlen, aki megmaradt nekem Harry-ből…

38. fejezet- Szenteste part II

Sziasztok!!

Meghoztam a várva várt 2. részt. Remélem tetszeni fog nektek... Próbáltam izgalmasra venni :)

Lassan itt lesz az évadzáró rész..:) 

Szeretném ha írnátok komikat, hogy tudjam mit gondoltok erről a részről..:)

Pusziii :))

Zsófi

Abby szemszöge:

-          Micsoda? – bukott ki belőlem. Eléggé hülye dolog volt, hirtelen a számhoz kaptam a kezemet. Francba Abby, hogy lehetsz ekkora marha, nem így kellett volna közölni velük hogy itt vagy. A megszólalásom után mint a filmekben mindenki hátranézett és engem figyelt.

-          Abby?! – nyögte ki Louis. Több gondolat futott át az agyamon. Anyám és Susan állapotosak, Susant- t elveszi apa, újra látom Louis-t és a többieket. Hirtelen könny szökött a szemembe és kifutottam azon az ajtón, amin az előbb beosontam. Szerencsére nem zárták le azt a kis utat a ház mellett, így hátra tudtam futni a kertbe. Még meg volt az a hinta ágy, amibe még anno Liam-el ültem és romantikáztunk. Régi szép emlékek.. azokban az időkben még boldog voltam, nem tudtam mi az a csalódás… Felhúztam a lábamat és sírtam. Nem tudom meddig ülhettem ott, de egyszer csak két kezet éreztem a vállamon, felnéztem és két aggódó szemmel találtam szembe magamat.

-          Abby! – felismertem lágy hangját, Louis volt az. – Istenem! Hát tényleg te vagy az!

-          Igen, én vagyok. – hüpögtem. – Boldog szülinapot!

-          Istenem, tényleg nem tudom elhinni, hogy itt vagy. Annyira sajnálok mindent. Kérlek, bocsáss meg nekem! – könyörgött.

-          Lou, én már nem haragszom rád. Már megbocsátottam. – hajtottam vissza a fejemet.

-          Akkor miért nem jöttél vissza hozzám? Mire volt jó ez az egész?

-          Büszkeségből, nagyon fájt azt amit tettél velem és persze az ottani életem miatt. Új életet kezdtem.. nélkületek.. – magyaráztam neki. – Tudod, sok minden változott ebben a pár hónapban…

-          Ne mond ezt, könyörgöm. Olyan rossz volt nélküled..

-          Az én életem sem volt fenékig tejfel nélküled és a többiek nélkül.

-          Gyere ide hozzám. Bújj ide! – könyörgött, nyújtotta felém a kezét.

-          Gyere inkább ülj ide te. – paskoltam a mellettem lévő helyet. Leült oda, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. 5 perc szótlanság után megszólalt.

-          Mikor láttuk egymást utoljára? – kérdezte meggyötört arccal. Ezt onnan tudom, hogy felnéztem az arcára.

-          5 hónapja. 5 hónapja azon a hülye napon, amikor minden féle hülyeséget vágtunk egymás arcába..

-          Rettenetesen hiányoztál. Az illatod, az arcod, a hangod, a szerelmed.. nagyon szeretlek.

-          Én is szeretlek.. – megfogta az államat és megcsókolt. Olyan jó érzés volt.

-          Soha nem akarlak elveszíteni!

-          Én sem téged..

-          Ne haragudj, azért amit tettem. Hülye voltam..

-          Igen, az voltál. Nagyon fájt az, amit tettél, plusz még féltékenységi jelenetet is rendeztél. Honnan a francból gondoltad, hogy köztem és Jake között van valami?

-          Sokat voltál vele, engem pedig elhanyagoltál..

-          De Louis, én téged szeretlek. Ő olyan nekem mintha a tesóm lenne…

-          Tudom.. most már tudom.. Na, gyere, menjünk vissza a többiekhez. Elég nagy sokkot okoztál mindenkinek.

-          Rendben. – letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról. Lou megfogta a kezemet. Így mentünk vissza egészen a bejárati ajtóig. Kifújtam a bent szorongatott levegőt és beléptünk az ajtón. Ismét minden szem rám szegeződött. 1 percen belül vagy 10 kéz közé kerültem. Ott volt Hazza, Liam, Niall, Zayn, Sarah, Miley, anya, apa, Susan és Karl. Annyira jó volt látni őket. Úgy hiányoztak már.

-          Abby! Úr isten! Úgy hiányoztál már. – sírt Hazza.

-          Nekem is hiányoztál bongyorka. Olyan régen nem láttam a bongyor fürtjeidet.

-          Persze nekem is hiányoztál ám, nem volt olyan ember, aki annyit evett volna velem, mint te.  – mondta Niall két puszi között.

-          Képzeld, még sztrájkolt is. – nevetett Zayn. – Hiányoztál kicsilány.

-          Te is Zaynee (ejtsd: Zéjnii ).

-          Jajj kicsim! Olyan rég nem láttalak. – mosolygott anya.

-          Ti is nagyon hiányoztatok nekem. Mindenki. És ne haragudjatok az előbbi kirohanásomért.. de váratlanul ért ez az egész.. Így hirtelenjében 3 kistesóm is lesz, plusz az esküvőtök.    Nagyon örülök hogy apa felesége leszel .

-          Hát, meg kell hogy mondjam, engem is váratlanul ért ez a baba dolog. – szólal meg még mindig sokkos állapotban lévő Karl.

-          Elhiszem, akkor azt képzeld el hogy én hogy reagáltam amikor Susan bejelentette a nagy hírt..

-          Hány hetesek a kistesóim? – fordultam anyához és Susan-höz.

-          Az enyém 5 hetes- szólat meg először Susan. –és pontosan 4 hete tudom, hogy állapotos vagyok.

-          Enyém pedig 4 hetes.

-          Hát.. elég fura lesz.. de feldolgozható. – mosolyogtam. – Szóval akkor majdnem egy idősek..

-          Apa, ha nem gond hozzátok pakoltam le a cuccomat.. nem akartam szállodába menni.

-          Gond? Miért lenne gond kincsem?

-          Nem tudom. – pirultam el.

-          És történt valami izgalmas veled? – célozgatott a drága Harold.

-          Azon kívül, hogy nagyon hiányoztatok, rengeteg táncos megbízást kaptam, elég sokat modellkedek és nagyon jó fej és megértő barátokat találtam magamnak semmi különös.

-          Nagyon örülök neki. – helyeselt Zayn.

-          Modellkedsz? Ez komoly? Ugye vannak képeid? – hüledezett Niall.

-          Igen van.. majd holnap mutatok pár képet a laptopon. Ez így megfelel Önnek uram?

-          Hát hogynee. – kuncogott Niall.

-          Khhm.. – reszelte meg a torkát Louis. - Mit szólnátok hozzá, ha holnap folytatnánk a beszélgetést, most pedig buliznánk. Hisz egyszer vagyok 20 éves és ki akarom élvezni, hogy a barátnőm végre visszajött hozzám. – na itt ismét elszorult a torkom. Hogy fogom megmondani neki hogy 3 nap múlva ismét itt hagyom őket? Hogy nem maradok itt véglegesen? Megint összetöröm a kicsi szívüket.. egy gonosz bestia vagyok.. semmi más..  Beszélnem kell Jake-el. Ki kell kérnem a tanácsát, nem tudom mit tegyek..

-          Pontosan, igaza van a mi kis hercegünknek. Folytatódjon a buli. – kiáltott fel Niall. De ahogy láttam rajtunk kívül mindenki bulizott.

-           

*

*

*

Hajnali négy óra lehetett, amikor Susan, anya, apa és Karl elindultak hazafelé, a többi vendéggel egyetemben.

-          Kicsim jössz, vagy maradsz még? – kérdezte apa, akin látszott, hogy megviselt a mulatozás.

-          Hát.. – nem tudtam mit mondjak.

-          Marad! – vágták rá egyszerre a fiúk.

-          Egy ideig tuti nem engedjük el a lányotokat, sok minden van, amit be kell pótolnunk. – nevetett Harold. Meg kell jegyeznem az összes fiú el volt már ázva a rengeteg alkoholtól, de én sem vagyok józan.

-          Akkor további szép estét. Kicsim reggel találkozunk. – mosolygott anya.

-          Szisztok. Susan és anyu, vigyázzatok a tesókáimra. – kuncogtam.

Anyáékkal egy időben sok vendég távozott. Eléggé fullon volt mindenki, egy biztos elég jó buli volt. Nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg, mint például Louis szüleivel, Simon-al, Kate-el ( aki időközben kiderült, hogy Liam barátnője) és még sorolhatnám a neveket, de nem teszem mert akkor még holnap este is a neveket olvasnátok.. :P

Louis anyukája nagyon aranyos volt velem, sokat beszélgettünk, nevettünk. Mesélte, hogy Louis nagyon ki volt borulva ebben az 5 hónapban.. és vajon hogy ki lesz, amikor meg mondom neki, hogy pár nap múlva ismét elhagyom London városát. Egy szabad percem nem volt, hisz mindenki megtáncoltatott, mindenkivel ittam egyet.. 

A fiúk közül Liam volt a legjózanabb ( de meg kell, jegyeznem ő sem tudott elszámolni tízig, akkor milyenek lehettek a többiek). Liam-ról köztudott hogy nem iszik alkoholt, vagy csak akkor, ha ünnepel.

 Olyan jó volt megint velük lenni, hallgatni a marhaságaikat. Együtt enni Niall-el, ő nem néz engem hülyének, attól a kaja mennyiségtől, amit meg bírok enni. Niall baba keveset ehetett mivel látszatra eléggé vékonyka lett. (nem tudom értelmes-e ez a mondta, de remélem, megértitek, mit akarok mondani- szerk. megjegyzés) Azt mondák a fiúk, kezdetben sokat sztrájkolt, addig nem evett, míg vissza nem jöttem. Olyan aranyos ez tőle..

-          Abby, annyira hiányoztál már. – ugrott a nyakamba a full részeg Hazza. Olyan erővel támadott ez a hiéna, hogy mindketten az anyaföldön kötöttünk ki.

-          Hazza, te is nekem. De szét fogsz nyomni. – köhögcséltem.

-          Hoppsz, bocsika.

-          Hiányoztatok ti majmok. Kezdetben alig bírtam ki nélkületek. Ha Jake nincs mellettem ebben az öt hónapban, lehet hogy most nem lennék itt veletek .- komorodtam el.

-          Ne is mondj ilyet te buta. – nevetett fel.

-          Na miről folyik a susmus? – jött oda hozzánk Niall a kezében egy jó nagy csirke szárnnyal és egy tele piával lévő pohárral.

-          Kértek innit? – mosolygott Niall.

-          Én igeen. – ugrált Hazza. – Úgy is üres a poharam.

-          Én nem köszönöm.

-          Abby, gyere táncolni! – sipákolt Liam.

-          Megyek mááár teknőckém. – futottam felé. Persze hogy hasra estem az egyik székben. Nem én lennék, esküszöm, hogy lehetek ennyire béndzsa?

-          Abby, Abby.. te tényleg nem változtál semmit. – mosolygott.

-          Héé.. nem ér szekálni a nyomorultat. – bokszoltam bele a vállába. – Tudod, ha nem leszek, ilyen ittas állapotban szeretnék veled beszélni.

-          Nyugi, hercegnő. Minden meg fogunk beszélni..

-          Mivel már mindenki elment, nem néznek minket hülyének. Ki szeretne videó játékozni, vagy esetleg mást játszani?? – tette fel a kérdést Niall.

-          Ezt komolyan kérdezted drágám? – fordult felé Liam. – Nézz körbe, azt sem tudjuk hol vagyunk… így akarsz játszani?

-          Igen, így a legjobb. – nevetett fel.

-          Nézzünk inkább valami filmet.. Fáradt vagyok egy játékhoz.. – tanácsotam..

-          Hát jó… akkor majd máskor játszunk.. Milyen filmet nézzünk?

-          Kör? vagy Fűrész? – vigyorgott Zayn. – Kell egy kis horror film..

-          Jó de akkor szorosan körbevesztek.. félek a horror filmektől..

-          Szuper, akkor addig pattogtatok kukoricát.  – ajánlotta fel Niall. Miután egy kis rendet tettünk a nappaliba, bekapcsoltuk a tv-t, elhelyezkedtünk és kezdődhetett a mozizás..

*

*

*

Kb. 5 óra körül lehetett amikor felálltam a fotelből.

-          Na gyerekek ideje lenne lefeküdni. Fáradtak vagytok ti is és én is. – tanácsoltam a srácoknak.

-          Igazad van. Lassan már kelnünk kéne. – nevetett fel Zayn.

-          Úgy is fáradt vagyok. – ásított egy hatalmasat Niall és Liam.

-          Feltaláltok a szobátokba? – gúnyolódtam velük.

-          Nekem nem fog menni. – sipákolt Lou.

-          Ott a vendégszoba. - tanácsolta neki Sarah vigyorogva, amire egy gúnyos arcmimikát dobott oda neki Lou. .

-          Na skacok, én elindulok haza. Holnap átnézek hozzátok mihelyt kijózanodtam.

-          Haza? – visított fel Louiska. – Szépen velem fogsz aludni. Segítesz felmenni a lépcsőn, majd lezuhanyozunk együtt utána pedig mellettem fogsz aludni.. – adta ki a parancsot.

-          Jobb ha megyek. – mosolyogtam rájuk. – Jóéjszakát srácok. Aztán nem rosszalkodni. – Indultam az ajtó felé, amikor Hazza beugrott az ajtó elé, míg Niall és Louis hátra rántott, Liam és Zayn pedig rám ugrott.

-          Most a foglyunk vagy. Soha többet nem menekülsz előlünk. – kacagott Niall.

-          Srácok, légyszi szálljatok le rólam! Nem kapok levegőt. Ez nem vicces.

-          De az. – kacagott Zayn. Ezek még részegen is tök bugyuták.

-          Jó.. itt maradok.. de akkor hozzatok nekem takarót és párnát. El leszek a nappaliba. – gúnyosan Louisra néztem, aki elkeseredett szemekkel nézett rám. Azt vártam mikor bőgi el magát. Tudom, hogy gonosz vagyok, de imádom nézni azt a cukorborsó pofikáját.

-          Ne légy ilyen gonosz a répakirállyal. – állt Louis védelmére Hazza.

-          De akkor hol alszok? – kérdeztem kölyökkutya szemekkel.

-          Természetesen nálam. – nyüszörgött Niall két ásítás között. NIALL?! Jajj ne már.. azt hittem hogy Louis-al fogok aludni, na de sebaj..

-          Okés. – kuncogtam. De belül nagyon szerettem volna ha Louis megszólal, hogy nála aludjak. Mindenki elindult felfele, Niall szobája felé vettem az irányt. Leültem az ágyára és megvártam meg lezuhanyozik. Louis berontott a szobába, megragadta a kezemet, felkapott a vállára és rohanni kezdett velem. Néha azt hittem, hogy el fogunk esni a folyosón, mivel Lou-nak meginogtak a lábai. A szobájába érve egyből ledobott az ágyra.

-          Várj meg míg lezuhanyozok. De el ne szökj, mert a répák haragja fog rád súlytani. – fenyegetőzött. Eltántorgott a fürdő szobáig, rengeteg szerencsétlenkedést hallottam, amin jókat nevettem. 5 perccel később már kint volt a fürdőszobából.

-          Lou, kérhetek egy pólót és egy rövid gatyát? Mivel minden cuccom apáéknál maradt.

-          Öhhmm.. persze,, De jobban örülnék, ha Éva kosztümben feküdnél mellettem..de okés. – előkotort egy pólót és egy rövid gatyót a szekrényéből majd a kezembe nyomta. – Siess!

Oda hajoltam hozzá, már csücsörített a szájával, de én vigyorogva elkaptam a fejemet és elindultam a fürdőszoba irányába. Ott álltam a tükör előtt, egy olyan lánnyal álltam szembe, akit legszívesebben képen köptem volna. Kint várja egy srác, és ő csak ámítja szegényt. Nagyon szeretem őt, de végleg el kell búcsúznom tőle. Hogy fogom elmondani neki és a többieknek azt, hogy 2 nap múlva ismét itt hagyom őket, egyszerűen nincs bátorságom hozzá. Ki tudja, mikor jövök vissza, talán soha.. De ez hülyeség, mert a tesókáimat látni szeretném. 

Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet és felvettem azt a ruhát, amit Louis-tól kaptam. Elég bugyután néztem ki benne, de sebaj. Hisz ez Louis ruhája.. Kiléptem a nyílászárón és láttam, hogy Lou fel-alá járkál a szobában. Leültem az ágy szélére, és néztem azt a srácok, aki pár hónapja meghódította a szívemet.

-          Remélem nem szédültél még el. – kérdeztem tőle kb az 5. perc után.

-          Azt hittem soha som jössz ki onnan. – bökött az ajtó felé.

-          Gyere, késő van már. Holnap mindent megbeszélünk. – húztam az ágy felé.

-          Oksi, de remélem, nem szöksz meg az éjjel. Nem bírnám ki még egyszer a hiányodat. – Az arcomra ráfagyott a mosoly. Nyugi Ab, semmi hirtelen mozdulat, amiből rájöhet a titkodra. Lefeküdt az ágyra, én pedig a mellkasára helyeztem a fejemet. Ő a hátamat simogatta én pedig az oldalát simogattam.. így ragadott el minket az álommanó.

Emily szemszöge:

/A buli…/

Louis arcát kellett volna látnotok, nagyon vicces látvány volt. Nagyon meglepődött, az első olyan meglepetés, ami tényleg meglepetés volt a számára. Szegényt nagyon megsajnáltam, amikor sírni hallottam, lelkiismeret furdalásom volt, hisz magára hagytuk, sőt még be is csaptuk. Remélem, azért megérti a dolgokat. Miután felkapcsolta a villanyt, mindenki a nyakába ugrott. Így köszöntöttük fel az egyetlen répamániás majmunkat. Louis nagyon jól érezte magát. Örült, hogy újra láthatja a családját, a barátait.. Felszabadult volt. Nem volt ideje Abby-re gondolni.. Lehet kitanulta a bűvészet folyamatát, hisz 20 perccel a megérkezése után sehol sem találtam.

-          Zayn, nem láttad Louis-t?

-          Nem. Azt mondták ki ment a kertbe, de Simon-t se látom sehol.. Gondolom vele van.

-          Értem. Köszi.

-          Drágám, - közeledett Karl- kérsz egy pohár pezsgőt? Úgy érzem, most már megérdemeljük, hogy mi is lazítsunk. – Nem tudom, hogy fogom kivágni magamat ebből a helyzetből, úgy hogy hiteles is legyek.. Hisz a pasim egy orvos..hamar leeshet neki, hogy állapotos vagyok.

-          Most nem kérek pezsgőt köszönöm. De te nyugodtan igyál, ma este szerintem maradok józan.. Meg valahogy haza is kell jutnunk.. Plusz gyógyszert vettem be, és arra nem jó inni.

-          De drágám, itt lakunk a szomszédban.. Netán valami baj van? Rosszul nézel ki.

-          Igen, minden rendben van. Lehet én is elkaptam Adam-től azt a vírust.

-          Jól van. Remélem nincs nagy baj.

-          Niall, egyébként hogy állsz a sztrájkkal? – nevetett fel Tom.

-          Nem vicces. Ameddig Abby nem jön vissza, nem fogok annyit enni, mint azelőtt. – tetetett durcázást Niall.

-          Úgy se bírod sokáig. – lökte oldalba Harry. – Fogadjunk, hogy, ahányszor egyedül hagyunk, tömöd a fejedet..

-          Nem is igaz. Kikérem magamnak, ez aljas rágalom. – háborgott a szöszi. Be kell, valljam ez így van. Néha át jön hozzánk és sutyiba eszik a házi kosztból, de csak akkor, ha fiúk nincsenek nálunk.

-          Tudtok valamit Abby-ről? – kérdezte félénken Harry.

-          Semmit. Reggel írt egy sms-t Tom-nak hogy boldog karácsonyt. Ennyi. Olyan rossz hogy távol van tőlünk, olyan régen öleltem meg a kicsi lányomat.. Annyi baj történt vele ebben az életben, és most egyedül él. Annyira hiányzik a kislányom..

-          Ne szomorkodj drágám. Úgy is megjön az esze és visszajön. – nyugtatott meg Karl 

-          De hiányzik. Mi lesz velem, ha történik vele valami?

-          Nem lesz semmi baja. – vágott közbe Tom. – Nem kell bebeszélni magadnak, mert még megtörténik.

-          Pontosan. A szíve majd haza húzza hozzánk. – szólalt meg Zayn.

-          Emily! Susan!- próbálta Niall túl kiabálni a zenét.

-          Mondjad drágám. – nevetett fel Susan.

-          Gyertek, táncoljatok velem! Élvezzük Louis szülinapját és a karácsonyt. Elmélkedni ráér holnap, vagy holnap után.

-          Gyerünk. – nevettünk fel. Nagyon jól éreztem magamat. Sorra megtáncoltattak minket a fiúk. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk a „fiaimmal”. Vajon ilyen jól meglesznek majd az új jövevénnyel is? Remélem. :)

*

*

*

Liam elment Louis-ért, majd kezdtük az ajándékosztást. Rengeteg ajándékkal árasztottuk el szegényt. Karl-al úgy gondoltuk rájuk férne egy kis pihenés, csak ők. Semmi elkötelezettség, csak pihenés, szórakozás. Úgy hogy vettünk 5 darab repülőjegyet, ami egészen Ausztráliáig viszi őket. A jegyek természetesen visszaválthatóak. Ha netán valami közbe jönne.

 Az ajándékosztás után a DJ még berakott egy számot, majd jöttek a köszöntők. Vagyis én úgy gondoltam az fog következni, de mint kiderült tévedtem.

-          Szoríts! – megszorította a kezemet Susan, oda hajolt Tom-hoz megcsókolta majd mikrofont kapott a kezébe és elindult a színpad irányába.

-          Még egyszer üdvözlök mindenki ezen a csodálatos estén. Nagyon örülök, hogy 2 éve én hozzám kerültek ezek a majmok. Nélkületek üres lenne az életem. Rengeteg dolog történt velük ez idő alatt. Részünk volt örömben, bánatban, amikor kellett mindig egymás mellett voltunk.

-          Susan! Ugye ez nem egy búcsú beszéd? – aggódott Zayn.

-          Nem, de hogy is. Soha nem hagynálak magatokra titeket. Szóval Tom és én be szeretnénk jelenteni 2 nagyon fontos hírt. Tom kérlek, gyere ide mellém. – Susan és a volt férjem ott álltak kéz a kézben – először is..

-          Megkértem Susan kezét. – vágott közbe Tom. Örülök, hogy Tom is végre megállapodik. De mi lehet a másik nagyon fontos hír, amit közölni szeretnének velünk?

-          Valamint gyarapodni fog a család, hisz terhes vagyok. – mi van? Ez nem hiszem el. Hogy ő is terhes? De ez hogy lehetséges, hisz én is az vagyok. Istenem ez felfoghatatlan.. A fiúk és a többi vendég hangosan éljenezni kezdtek, nagyon örültek a dupla jó hírnek. A fiúk majd kiestek a ruhájuk úgy örültek, hogy gyarapodni fog a család. Én pedig dermedten álltam Karl mellett, hirtelen felindulásból én is felmentem a színpadra Susan kezéből pedig kikaptam a mikrofont.

-          Ha már Susan ilyen őszintén beszélt, akkor én is elmondanám, amit hetek óta titkolok mindenki elől. – Karl kérdő pillantást vetett rám. Nem így terveztem, hogy elmondom a nagy hírt, de ha egyszer Susan bevallotta én sem tarthatom magamban.

-          Lemondtad az asztalfoglalást a Nando’s-ba? – kérdezte ijedten Niall. Miért jár mindig a kaján az esze? Hihetetlen.. tuti hogy le fogom szoktatni az evésről..ez már nem egészséges.

-          Nem. – mosolyogtam rá – Én is állapotos vagyok. – nyögtem ki végül.

-          Micsoda? –bukott ki valakiből a közönség sorai közül, na szép. Nem erre számítottam, amikor bejelentem a nagyhírt. Mindenki hátranézett, mert érdekelték ki ennyire szemtelen vagy nem is tudom, mondjak rá.. El sem hiszem, Abby volt az. Az én drága kislányom. Könny gyűlt a szemébe és kirohant a házból. Mindenki dermedten állt, egy szót sem szóltak. Louis rám nézett, biccentett egyet majd utána rohant. Susan és én sápadtan mentünk le a színpadról. A DJ gyorsan berakott egy zenét, ezzel is elterelve a szobában lévő feszültséget, a társaság némi tétlenkedés után, de folytatta az ünneplést és tovább táncoltak, kivéve mi.

-          Ez meg mi volt? – rohant oda hozzánk az összes fiú.

-          Te tényleg állapotos vagy? – fordult felém Karl halálsápadtan.

-          Meglepetés. – vigyorogtam. – Ezért voltam olyan rosszul mostanában.

-          Annyira boldog vagyok! – olyan gyorsan felkapott és megpörgetett, hogy reagálni sem tudtam.

-          Ne haragudjatok, hogy megzavarjuk a családi idillt, de ez mégis mi a büdös franc volt? – akadt ki Harry. – Mármint mit keresett itt Abby?

-          Még jó hogy ennyire örülsz annak a lánynak, aki miatt megütötted a legjobb barátodat. – fordult felé Liam.

-          Nem úgy gondoltam. De mit keres itt? Ti tudtatok róla? Honnan tudta meg hogy bulit rendezünk?

-          Hát eljött… - szólalt meg Zayn, de gyorsan abba is hagyta.

-          Mi a francról beszélsz? – Harry nagyon kiakadt. Mindenki Zayn felé fordult.

-          Hát..őő… emlékeztek arra amikor Adam korházba került?

-          Igen de ez hogy jön most ide? – horkantott egyet Niall.

-          Had fejezzem már be.. szóval.. és másnap az autóba szekáltatok, azért mert a telefonom kijelzőjét lesegettem. – a fiúk egyetértően bólintottak. – szóval Abby SMS-ét vártam annyira. Úgy gondoltam, hogy tök nagy meglepetés lenne, ha eljönne, így mondtam neki hogy bulit fogunk tartani, ahova szeretném, ha eljönne… De azt írta válaszként, hogy nem hiszi, hogy eljön, így le is tettem erről az ötletről. Ezért nem is szóltam nektek.

-          Ácsi.. te meghívtad Abby-t, plusz nem is szóltál róla? Hogy gondoltad ezt Zayn? – akadt ki Harry.

-          Igen.. bocsika.. de muszáj volt cselekednem. Nem hagyhatom, hogy Louis tönkre tegye magát..

-          Sebaj.. – veregette meg a vállamat Tom. – Nagyon tökös döntés volt ez.

-          Kösz Tom. – kuncogott Zayn.

-          De srácok, most már nem szabad elengednünk. – váltott határozott üzemmódba Liam.

-          De milyen érdekes. Pont ma beszéltünk róla hogy mennyire hiányzik és hogy milyen jó lenne ha vissza jönne.. és tessék.. – elmélkedett Karl.

-          Hát igen.. csak emlegetni kell és tádám.. meg is jelenik. – nevetett Susan.

-          Szerintem nem erre számított szegény. Meghallja, hogy az apja feleségül veszi Susan-t, plusz még minimum 2 kistesóval is gyarapodik a családja. – gondolkozott a félig részeg Niall.

-          Hát igen.. a legjobbkor toppant be.. az tuti.

-          Figyeljetek, ott jönnek. – kiáltott fel Niall. Mindannyian odarohantuk a lányomhoz és jó szorosan megöleltük. Láttam rajta hogy nagyon bántja a dolog.. Majd holnap megbeszélem vele. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy döntött. Marad, vagy vissza utazik Budapestre. Bárhogy dönt én mindenben támogatni fogom.

*

*

*

-            Karl, lassan indulnunk kéne. Már fáradt vagyok és neked is már otthon lenne a helyed.

-          De persze menjünk. De még össze kéne szedni Abby-t is. – magyarázta a leendő gyermekem apja.

-          Ő szerintem itt tölti az éjszakát. De Susan és Tom ott jönnek. Kérdezzük meg tőlük, hogy mi lesz.

-          Srácok, jöttünk elköszönni. Susan már nagyon fáradt.. – szólalt meg Tom.

-          Mi is épp indulni készültünk. – nevettem fel.

-          Akkor jó. A vendégsereg fele már elment, a másik fele pedig már szállingózik. – magyarázta Susan.

-          Rendben. Akkor jóéjszakát. Holnap beszélünk.

Louis szemszöge:

Nagyon boldog vagyok. Ennyire még soha nem voltam az. Itt fekszik rajtam az a lány, akit a világon mindennél jobban szeretek. Ez a legeslegjobb ajándék, amit kaphattam volna az élttől. Gondolkoztam. Elhatároztam magamat. Lehet, hogy bolond és vak vagyok, de a szerelem elvakít. Az ünnepek után megkérem a barátnőm kezét…

Egy két kép Abby Fotósorozatából: