37. fejezet- Szenteste part I

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt..:)

Bocsika hogy csak most hoztam, de osztálykirándulás volt a hétvégén..:)

Remélem tetszeni fog ez a rész is..:)

Ez a fejezet, Word-be 7 és fél oldal lett..:)
Meg szeretném említeni Sz. Adrit is aki segített megírni ezt a részt :)) Köszii! :) Ezt a részt neked küldöm :) ♥

Ha elolvastad a blogot, akkor hagyj komit.(lehet ez építő vagy romboló kritika, mindent szívesen várok;))

A blog megtalálható a Facebook-on is : * Abby's life *

Jó olvasást kívánok mindenkinek :)

Puszii :)

Zsófii :)

Abby szemszöge:

Pár napja mindent megbeszéltem Jakobbal. Azt mondta, ő mindig mellettem áll. Ezért úgy döntöttem, hogy haza megyek, de csak 2 napra! Tovább nem maradok/maradhatok, hisz 27.én már kezdődnek a forgatások. Találkoztam már Vastag Csabival (az énekessel) is. Nagyon kedves és aranyos volt velem. Mondta, hogy felkereste egy 5 fős lánybanda, hogy ne engem válasszon, hanem őket. Épp egy kávézóban beszélgettünk…

-          Eléggé gyanúsan viselkedtek. – mesélte Csabi.

-          Tényleg? Miért? – nevettem fel.

-          Mert azt mondták ha téged választalak akkor az egész klip egy nagy szar lesz.. már bocsi a kifejezésért. – kuncogott.

-          Hát ez szuper…

-          Abby, kérdezhetek valamit? – közben belekortyolt a kávéjába.

-          Persze. Csak nyugodtan.

-          Miért utálnak téged ezek a lányok? Mit tettél ellenük te „gonosz” lány?

-          Igazából magam sem tudom. Szeptember óta ismerem őket, amikor ideköltöztem Londonból. Nem is nagyon beszélgettem velük, tudod ők a menők a suliba. De engem az ilyenek soha nem érdekeltek. Szerintem minden ember egyforma, és az gáz ha megkülönböztetjük egymást. Amúgy osztálytársak vagyunk, ugyan abban a tánccsoportban táncolunk. A tanárunk úgymond felfigyelt rám- lehet hogy ez egy kicsit beképzelten hangzik, de így van.. – sokat segített nekem, kijavította a hibáimat. Ez persze nekik nem tetszett és ebből ment a veszekedés.

-          Értem.. szóval egyszerűen féltékenyek.

-          Igen…

-          Ne is foglalkozz velük. Ahogy látom nagyon jó táncos vagy, és nagy jövő előtt állsz. Plusz ahogy láttam elég jó modell is vagy. Mutattak nekem pár képet.

-          Jajj ne már.. – Egyszer Jake meglepett egy foto sorozattal. Bevitt egy stúdióba és csináltak rólam egy csomó képet. Nagyon jól éreztem magama, és ő úgy gondolta hogy megmutatja egy két nagyobb cégnek itt Magyarországon. Szóval úgymond a modell karrierem is kezd beindulni.

-          Úgy érzem nagy jövő előtt állsz, szóval ne add fel az álmaidat. – Ebben a percben csörrent meg Csabi telefonja. – Ne haragudj de fel kell vennem.

-          Semmi baj, nyugodtan.

-          Na hello…Most épp kávézgatok.. Persze… A törzshelyünknél.. Rendben… Csákány… Ne haragudj, az öcsém volt. Megígértem neki hogy találkozunk ma.

-          Rendben. Nekem úgy is mennem kell. Már várnak rám a barátaim.

-          Jajj ne menj még. Nem akarlak elüldözni.

-          Nem baj, családi program lesz. – mosolyogtam.

-          Sziasztok. – szólalt meg mögöttem egy ismeretlen hang.

-          Tomi. Örülök hogy itt vagy. Had mutassam be neked Abigel Gonzales-t. Abby, ő itt Vastag Tomi az öcsém.

-          Sziia. Nagyon örülök hogy megismertelek. Csabi sokat mesélt rólad.

-          Remélem hogy nem rosszat. Mit terveztél Csabi?

-          Nem tudom.. Abby te mit szeretnél csinálni? – nézett rám Csabi.

-          Ne haragudjatok srácok, de én nem tudok veletek tartani. Holnap délután indul a gépem Londonba.

-          De jó neked. Jó utat. – mosolygott rám Tomi.

-          De ugye a forgatásra haza érsz? – aggódott Csabi.

-          Persze, 27. én a legkorábbi géppel jövök. Nyugii. –veregettem meg a vállát. – Na de most már, tényleg megyek. Jó mulatást nektek.

-          Rendben. Neked pedig jó utat, és előre is boldog karácsonyt.

-          Nektek is srácok. – oda hajoltam hozzájuk és 3 puszit nyomtam az arcukra.

-          Sziasztok.

Egykor indul a gépem Londonba. Kíváncsi leszek, ki hogy fog reagálni az ott létemre. A lényeg hogy erősnek kell lennem, és nem szabad, hogy az érzéseim irányítsanak. Csak pár nap, és újra visszajövök.

@Abby_Gonzales: Boldog karácsonyt kívánok minden követőmnek. Legyen békés és áldott ünnepe mindenkinek! xx

Miután mindent bepakoltam, 2 bőrönddel indultam vissza Londonba. Jake vitt ki, és megvárta velem a beszállást. Elég vicces volt. Mivel már hírességnek számít volt egy nagy pulcsi rajta, kapucni, és egy hatalmas napszemüveg. Biztosra ment.

-          Biztos vagy benne? Tuti hogy haza akarsz menni? – kérdezte tőlem.

-          Igen. Muszáj látnom őket. Nagyon hiányoznak már..

-          De ugye visszajössz?

-          Persze. – bólogattam hevesen. – 27.-én a legkorábbi géppel utazok. Hisz még az nap délután forgatok Vastag Csabival.

-          Szuper. Vigyázz magadra! Ha bármi gáz van, akkor hívj. Tudom az idő eltolódás.. de akkor is. Rám bármikor számíthatsz. De megtalálható leszek bármelyik közösségi portálon.

-          Értettem. – szalutáltam.

-          És hogy tervezed a „nagy” találkozást? – a nagy találkozásnál a levegőbe nyuszi füleket rajzolt.

-          Hát a gépen 4 órakor landol Londonban. A reptéren fogok egy taxit, ami apáékhoz visz. Ott lecuccolok, beszélek velük, persze ha otthon lesznek..

-          És mi van akkor ha ott lesznek a fiúk? – vágott a szavamba.

-          Meglátom.. ha valamelyik kocsi ott lesz, akkor nem megyek be. Kiveszek egy hotel szobát.

-          Értem. Folytasd kérlek!

-          Folytatnám, ha nem vágnál folyton a szavamba.. Szóval, úgy 7 körül betoppanok a bulira.. vagyis megkérem apát hogy jelezzen ha mehetek.

-          Szegényekre a szívrohamot fogod hozni. – nevetett fel.

-          Hatásos belépő lesz, az tuti.

-          „A Londonba tartó járat 15 perc múlva indul. Kérjük kezdjék meg a beszállást. Köszönjük.”

-          Hát akkor – állt fel Jake. – Vigyázz magadra pici lány.  Ha landolsz mindenképp hívj fel! És holnap reggel is, hogy tudjam milyen volt a belépőd!

-          Oksi, Te is vigyázz magadra szupersztár. Boldog karácsonyt! – oda hajoltam hozzá és adtam neki egy hatalmas puszit. Szeretlek.

-          Én is téged törpilla.

Abby otthoni ruhája

Fent a levegőben rengeteget gondolkoztam. Egy srác ült mellettem. El kell hogy áruljam nektek nem volt rossz pasi. Egy ideig szemeztünk, de aztán elterelte a figyelmét egy kislány. Gondolom a húga lehetett.

Mikor leszállt a repülő, gyomorgörccsel álltam a reptér előtt. Nem tudtam mit csináljak, először is írtam Jake-nek egy sms-t hogy épségben megérkeztem, utána fogtam egy taxit és elindultam a régi otthonom felé. Olyan régen jártam ezen az úton, annyira megváltozott minden.  A házunkhoz érve ismét gyomorgörcsöt kaptam, nem tudom miért. Elővettem a lakáskulcsomat és kinyitottam a nyílászárót. A kilincset fogva féltem belépni a házba. Előtörtek a régi emlékek. Pár percig még álltam a csukott ajtó előtt, de nem állhattam ott örökké, szóval beléptem. Tök üres volt az egész ház, hol lehet mindenki? Felmentem a régi szobámba, letettem a bőröndjeimet a szekrényem elé. Felvettem egy kényelmesebb ruhát, majd lementem a konyhába valami kaja után nézni. Készítettem egy egyszerű és könnyű kaját, majd lezuhanyoztam,hajat mosni és kiválasztottam az esti ruhámat.  Egy sárga színű pánt nélküli ruhát választottam, mell alatt lévő fekete pánttal. Hozzá pedig egy sárga Converse tornacipőt( azért mert pár napja táncon kiment a bokám, és nem szeretném ha a felvételre nem gyógyulna meg). Alap sminket tettem fel, hozzá pedig egy sárga szemhéjfestéket.

Bulis ruha

Ránéztem az órámra, már 7 óra volt. Jézus! El fogok késni. Az utolsó simításokat is elvégeztem, majd hívtam egy taxit. A taxis sem tudja mit jelent az hogy SIETEK. A taxiban ülve ezernyi érzés és kérdés volt bennem, de még sem érdekeltek annyira. Csak oda akartam érni a többiekhez, magamhoz akartam őket ölelni.

Louis szemszöge:

Reggel nagyon korán kidobott az ágy. Nem tudtam magammal mit kezdeni ezért gyorsan lezuhanyoztam át öltöztem és készítettem a kis családomnak reggelit. Nagyon örültem Emily hívásának. Áthívott hozzájuk egy karácsonyi ebédre, utána pedig egy kis ajándékozásra. Sajnos a többiek nem tudtak átjönni mivel már elígérkeztek máshová. Nagyon jól éreztem magamat Emily-vel, Karlal és Adam-el. Niall-el megkönnyebbültünk, hogy Adam-nek nem lett nagyobb baja. Egy életre megtanultuk, hogy nem szabad ennyi kaját adni egy kisfiúnak. Ebéd után bementünk a nappaliba. A karácsonyfa gyönyörű szép volt, és az egész nappali is. A karácsonyfa alatt rengeteg ajándék hevert. Adam alig bírta kivárni a sorát, már nagyon szeretett volna ajándékot bontani. De ajándékosztás előtt karácsonyi dalokat énekeltünk, amit én személy szerint nagyon élveztem. 20 perccel később kezdtünk bele az ajándékosztásba.

Adam nagyon örült az ajándékoknak. Én egy répás kötött pulóvert és egy répa aprítót kaptam. Meg örültem neki,mivel egy ilyen aprítót már régóta szeretnék.Egyszer elvágtam az ujjamat répavágás közben. Azóta Liam vagy Harry vágja fel nekem, biztos ami biztos. Rá néztem az órámra már fél 6 volt. Nagyon elrepült az idő. Adam-el a nappaliban játszottunk az új játékaival, amikor Emily hangját hallottam a konyha felől.

-          Louis! Louis!

-          Tessék? – kiáltottam vissza.

-          El tudnál menni a cukiba a süteményekért? Úgy elrepült az idő hogy elfelejtettem érte menni.

-          Persze. – bólogattam – Melyikbe rendelted meg?

-          A szokásos cukiból, ahova mindig menni szoktunk.

-          Rendben sietek. – gyorsan felkaptam a kabátomat és gyalog indultam a pár sarokra lévő cukrászdába. Ha nem ittam volna pezsgőt akkor kocsival is mehettem volna.

Liam szemszöge:

Miután az összes vendég megérkezett megcsörgettük Emily-t. Az ablakból néztük ahogy  Louis elindul a cukrászda felé. Emily, Adam és Karl rontott be az ajtón kutya futtában. Mindent megnéztünk még egyszer, majd gondosan elbújtunk.

Remélem tetszeni fog Lou-nak a meglepi buli.

Annyit szarakodtunk ezzel a bulival, csak az ő kedvéért csináltunk mindent. 10 különböző répából készült az étel, répa tortát készített Susan, mi pedig a saját kezűleg készítettünk sütiket és répa levet. El kell hogy mondjam elég furi néz ki, de ha Louis ezt szereti akkor megcsináljuk. Ezért vannak a barátok, nem de?

A nappaliban található egy „Happy Birthday Louis” felirat, ami a szivárvány színeiben pompázott.

-          Srácok, minden megvan? – kiáltott Hazza. Nagyon örülök, hogy kibékültek Lou-val. 2 hete azt mondta, hogy ő nem fog segíteni nekünk, azóta pedig úgy pörög, mint egy búgócsiga.

-          Igen, nyugi. Már csak a szülinapos hiányzik. – nevetett Zayn és Niall.

-          Harry, nem láttalak ennyire pörögni az X-Factor óta. – nyugtázta Simon. Nagyon örültünk annak, hogy elfogadta a meghívásunkat. Az X-Factor alatt olyan lett, mint a 2. apánk.

-          Jól van na Simon. Tudod hogy szeretem Louis-t. – kínos nevetés tört ki a kis bongyor barátunkból.

-          Fiúk!- kiáltott fel Em. – Elbújni! Már a házunk előtt van! Gyorsan kapcsoljátok le a villanyt! – adta ki a parancsot a főnök asszony.

Louis szemszöge:

Biztos félre értettem valamit.. lehet hogy nem is ezt a cukrászdát mondta Em. Amikor odaértem a törzshelyünkhöz, zárva volt. Ez a felirat volt a bejárati ajtón. :

„ Kedves Vendégeink!
Boldog karácsonyt szeretnénk kívánni minden kedves vendégünknek. Cukrászdánk az ünnepek alatt zárva tart. Ha netán rendelésük volt, kérem hívjanak fel minket, és kinyitjuk az ajtót, és oda adjuk a rendelést.
Üdvözlettel: Melody & Sebastian.  „

Gyorsan felhívtam Melody-t. Ő azt mondta nincs semmi féle rendelés. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt.. Írtam egy sms-t és visszaindultam a házhoz. Bent a házban senkit sem találtam, tök üres volt az egész. Láttam egy kis üzenetet a konyha pulton, Em kézírása volt.

„ Louis! Ne haragudj, de el kellett rohannunk. Este majd átmegyünk hozzátok.  Puszi: Em, Ad és Karl. „

Szuper.. most tölthetem egyedül a karácsony többi részét. Felhívtam anyát, hogy halljam egy picit a hangját. Nagyon régen találkoztunk. Minket lekötött a suli,a banda, ő pedig neveli a húgaimat.

-          Anya, szia. –szóltam bele a telefonba.

-          Kisfiam. De örülök a hangodnak.

-          Én is a tiédnek. Boldog karácsonyt szeretnék kívánni, drága anyucikám! Nagyon szeretlek és hiányzol. – annyira jó hallani az anyukám hangját. Még egy könnycsepp is legördült az arcomon.

-          Neked is kisfiam. Hiányzol mindenkinek. Sajnálom, hogy napközben nem értelek utol, nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni neked. A húgaidnak is nagyon hiányzol, és azt kérik, hogy valamelyik nap gyere haza.

-          Ezt megígérhetem anya.

-          De kicsim, hol vannak a többiek?

-          Anya, épp egyedül ülök Abby anyukájánál.. Hát nem a legjobb szülinap, nem igaz? – ismét el kezdtem könnyezni, szuper..

-          De miért vagy egyedül? Hol vannak a srácok? Ne sírj, drága kisfiam.

-          Mindenki a csajával van, Em-ék pedig.. nem tudom hova tűntek..

-          Ne szomorkodj. Menj haza.. otthon jobb lesz, szerintem a fiúk is nemsokára haza érnek.

-          Rendben anya. Remélem, igazad van..

-          Kicsim most mennem kell mert a húgaid szét verik egymást. Légy jó, vigyázz magadra. Szólj hogy mikor jössz haza. Nagyon várunk már. Szeretlek.

-          Én is szeretlek. Puszilok mindenkit. Szia.

-          Szia.

Szomorúan kullogtam át a saját házunkba. Először nem találtam a kulcsomat, de aztán a megtaláltam a kabátom legbelsőbb zsebében. Gyorsan kinyitottam az ajtót és leültem a földre. Tök üres volt az egész ház, magamra hagytak a születésnapomon. Ismét elfogott a bőgés.. miért csinálták ezt velem? Volt már ilyen érzésetek? Hogy akkor hagynak egyedül amikor a legjobban szükség lenne rájuk. 5 percig ülhettem a földön, összeszedtem magamat, felálltam és felkapcsoltam a villanyt.

-          Meglepetés! – ordították a barátaim és a családom. Még anyáék is itt voltak. Úr isten, szerintem sokkot kaptam.

-          Boldog szülinapot Louis!- jött közelebb a 4 banda társam.

-          Jézusom! Köszönöm szépen mindenkinek!  - sorra jöttek oda hozzám, én puszikat és öleléseket osztogattam. Gyorsan körbe néztem a házon. Répás lufik, répás papírtálak és répás kaják. Mit ne mondjak, elég jól eltalálták az ízlésemet. Magamban elfojtottam egy nevetést. Végig néztem a vendég seregen.

-          Anya! Ez nem fair! – nevettem fel. – Hagytad, hogy sírjak a telefonba.

-          Sajnálom kicsim. Nem akartam elrontani a meglepetést. – kuncogott fel.

-          Ne haragudj anya, de most köszönök a többieknek is. Érezd jól magadat. Majd még beszélünk.

-          Rendben.

-          Simon! Hát te is eljöttél? – nagyon megörültem a volt mentorunknak. Ahhoz képest, hogy Susan a menedzserünk, ő is sokat egyengeti a karrierünket és rengetegszer beszélünk vele.

-          Nem hagytam volna ki a 20. születésnapodat. – mosolygott rám. – Hogy vagy mostanában?

-          Hát elég nehezek a minden napjaim.

-          A zenével van baj?

-          Nem, dehogy is. A zenével minden a legnagyobb rendben van.. Tudod 4 hónapja magamra hagyott a barátnőm. Nagy barom voltam, és akkor még iskolába is járnunk kell. Borzalmas hónapokon vagyok túl.

-          Nagyon sajnálom Louis. Akarsz róla bővebben beszélni? – kérdezte tőlem nagylelkűen.

-          Nagyon jó lenne kidumálni..

-          Gyere, menjünk ki a kertbe. Ott kettesben tudunk lenni.

-          Tudod, lehet sőt biztos hogy rosszul cselekedtél de le kellett zárnod az életednek azon szakaszát.

-          Tudom, de azt már nem hogy miért tette tönkre az életemet..

-          Nagyon sajnálom.. Tudsz valamit Abby-ről?

-          Nem.. nem tudom hogy hol él most. Csak annyit tudunk róla hogy minden idejét a táncra és a tanulásra szenteli. Rengeteg megbízást kap, és ha jól tudom el kezdett modellkedni.

-          És ezeket honnan tudod?

-          Hazza sokat beszél a legjobb barátjával.

-          Értem.

-          Bocsika ha zavarok. – köhigcsélt Liam. – Louis gyere kezdődik az ajándék osztás.

-          Megyünk. –csillant fel a szemem.

-          Bent megvárunk titeket.

-          Simon, - fordultam felé. –köszönöm, hogy meghallgattál. Jós esett.

-          Nincs mit, Simon vállán bármikor elsírhatjátok panaszaitokat. Én bármikor ott lesztek nektek.

-          Ezt tőlünk kapod – mosolygott Liam és Kate. – Remélem tetszeni fog neked.

-          Húú, ez nagyon tetszik. Köszönöm srácok.

-          Ezt pedig közösen vettük neked. – nevetett Harry és a kezembe nyomott egy jó nagy dobozt, melynek egy masni volt a tetején. Kíváncsian nyitottam ki a dobozt.

-          Istenem, de aranyos! – egy kis nyuszi volt. – Nagyon szépen köszönöm. Imádom

-          Azért vettük neked, hogy legyen társaságod olyan napokra, amikor egyedül vagy. Neki mindig mindent elmondhatsz, úgy ahogy nekünk is.

-          Imádom. Köszike. Egy tuti, őt soha nem hagyom el..

-          Hát reméljük. És mi lesz a neve?

-          Még gondolkozok rajta, de szerintem Nyunyó lesz. – nevettem fel.

Abby szemszöge:

Végre ide értem. Végül is stílusosan késtem 2 órát. Hangos zene szűrődik ki a ház elé. A biztonsági őrök nagy nehezen engedtek be a házba. Azt mondták, mivel nincs meghívóm nem léphetek a birtok területére. Alig bírtam megmagyarázni nekik hogy én a srácok barátja vagyok és hogy a szüleim is bent mulatnak. Szuper lesz ha nem engednek be..Szerencsére Paul megismert így egyszerűen beengedtek.

-          Paul! – kiáltottam oda a fiúk testőrének.

-          Abby, te vagy az?

-          Hát ki más? – mosolyogtam. – Bemehetek, vagy kint szobrozzak?

-          Persze hogy bejöhetsz. Fiúk engedjétek be, ő is a családhoz tartozik.

-          Köszönöm. Azt hittem nem fognak beengedni. – vigyorogtam rá.

-          Hát, Liam-ék kikötötték hogy csak az jöhet be akinek meghívója van… apropó, nem is mondták hogy jössz.

-          Mert nem tudnak róla. Meglepetésnek szántam.

-          Hát örülök hogy ismét velünk vagy, mindenkinek nagyon hiányoztál ám. A fiúk olyan letargikus állapotban voltak.. féltünk hogy nagy a baj. De ha te itt vagy akkor minden rendben lesz, újra a régi lesz a One Direction.

-          Ha-ha Paul. Na de én most megyek.. nem szeretnék lemaradni a buli további részéről. Majd beszélünk Paul. Aztán vigyázz ám a rendre. – vigyorogtam rá.

-          Értettem, kisasszony. – elköszöntem tőle és már indultam is a ház irányába.

A kezem már a kilincsen volt, de féltem. Gyerünk Abby, most vagy soha! Ne légy beszari! Mély levegőt vettem s benyitottam. Épp akkor állt le a zene, amikor beléptem, halkan csuktam be magam mögött a nyílászárót. Láttam, hogy Susan ott áll a színpadon, egy mikrofont szorongatva a kezében. Látszott rajta hogy nagy bejelentésre készül. Bele ivott pezsgős poharába, apára nézett, szemei csillogtak és bele kezdett a mondanivalójába.

-          Még egyszer üdvözlök mindenki ezen a csodálatos estén. Nagyon örülök, hogy 2 éve én hozzám kerültek ezek a majmok. Nélkületek üres lenne az életem. Rengeteg dolog történt velük ez idő alatt. Részünk volt örömben, bánatban, amikor kellett mindig egymás mellett voltunk.

-          Susan! Ugye ez nem egy búcsú beszéd? – aggódott Zayn.

-          Nem, de hogy is. Soha nem hagynálak magatokra titeket. Szóval Tom és én be szeretnénk jelenteni 2 nagyon fontos hírt. Tom kérlek, gyere ide mellém. – apa és Susan ott álltak kéz a kézben – először is..

-          Megkértem Susan kezét. – vágta közbe apa. Okés, ez tök jó. Apa végre boldog.. mi bajom lehet belőle..

-          Valamint gyarapodni fog a család, hisz terhes vagyok. – teljesen meghűlt bennem a vér. A fiúk és a többi vendég hangosan éljenzett, anya pedig dermedten állt Karl mellett, hirtelen felindulásból ő is felment a színpadra Susan kezéből pedig kikapta a mikrofont.

-          Ha már Susan ilyen őszintén beszélt, akkor én is elmondanám, amit hetek óta titkolok. – Karl kérdő pillantást vetett anyura.

-          Lemondtad az asztalfoglalást a Nando’s-ba? – kérdezte ijedten Niall. Istenem.. a jó öreg Niall, mindig a kaján jár az esze..

-          Nem. – mosolygott anya – Én is állapotos vagyok. – döcögte.

-          Micsoda? – bukott ki hangosan a számon, szinte már ordítottam…

5 komi és jön a folytatás :)))

36. fejezet - A nagy békülés

 Sziasztok!

Meghoztam az új részt.. nem tudom mennyire fog tetszeni nektek, de meg ígérem hogy ez a rész után, egy nagyon izgi rész következik. (Louis szülinapja) 

Légyszi írjatok komit ha elolvastátok ezt a részt. Nagyon örülnék építő és romboló kritikának is ..:)

Azt is szeretném tudatni velet hogy nemsokára befejeződik ez a blog.. ( kb az 50. rész körül). Úgy hogy elég izgalmas részek elé nézünk..:)

Nem szeretném szaporítani a szót, jó olvasást kívánok mindenkinek :))

Puszii :))

Zsófii :)

Emily szemszöge:

Nagyon durva hogy nemsokára itt a karácsony, ismét eltelt egy teljes év. Karl és én elmentünk bevásárolni a több napos ünnepre. Ajándékok, ételek, díszek.. Minden, ami a bulira és karácsonyra kell. Adam-et Louis-ra és Niall-re bíztuk. Remélem nem volt rossz döntés, hisz még ők is gyerekek. Van egy olyan érzésem hogy baj lesz, ez egy anyai érzés, ami itt legbelül nyomja a mellkasomat. Tegnap este Ad mondta, hogy nem érzi túl jól magát, de mi csak annak tudtuk be, hogy a fiúk lefárasztották. Jó hamar el is aludt, aminek nagyon örültem, így picit romantikáztunk Karl-al.

Miután mindent megvettünk haza fele indultunk, nagyon örültünk, hogy mindent sikerült megvenni. Amikor beültünk az autóba a táskámba kotorásztam a telefonomat kerestem. Nagy nehezen megtaláltam a kis ketyerét. Kikapcsolt. Szuper. Mostanában sokszor csinálja azt, hogy magától kikapcsol. Gyorsan bekapcsoltam. Láttam, hogy 15 nem fogadott hívásom és 4 új üzenetem volt. Niall és Louis hívogatott. Az utolsó üzenet Liam-tól jött.

„Emily!  Ne aggódj. Kórházban minden rendben lesz! Adam-et bent tartják estére, de nincs semmi gond. Ha elolvasod, ezt az üzenetet gyertek ide. xx Liam”

Istenem! Mi történhetett a fiammal? Remélem nincs nagy baj. Tudtam hogy valami nem lesz rendben, egy anyát nem lehet becsapni.. lehetetlen.

-          Karl! A kórházba megyünk! Siess! – frászt hoztam a leendő páromra.

-          Mi történt Em? – aggodalmat hallottam a hangjában. – Rosszul vagy?

-          Nem.. én.. – dadogtam.

-          Akkor meg mi történt?

-          Adam-et kórházba kellett vinniük a fiúknak. Nem tudom mi történhetett, de siess! Kélek! A fiam mellett akarok lenni. – Karl egy gyors kanyarral átment a másik sávba és a kórház felé vette az irányt.

Mikor beértünk, egyből az információs pult felé rohantunk. Ott a gyerek osztály felé irányítottak minket, pontosabban a 200-as szoba felé. Mindenki bent volt a szobába, oda rohantam az ágyához és két puszit nyomtam az arcára. Tényleg nagyon forró volt a pici teste.

-          Mi történt? – néztem kérdőn a két jó madárra, akikre a fiamat hagytam.

-          Hát..őő.. – dadogott Niall. – bekapott valami vírust, emellett egy „picikét” megetettük. Úgy hogy egy kis gyomorrontást is kapott. Nagyon sajnáljuk.

-          De tényleg.. nem volt szándékos. – hajtotta le a fejét Louis is. Látszik rajtuk, hogy megbánták azt amit tettek.

-          Hát egy biztos… egy ideig rátok nem bízom a gyerekemet. – komorodtam el, alig bírtam vissza fojtani a nevetést.

-          Ezt frankón elcsesztétek.. barmok. – pirított Louis-ra és Niall-ra Harry, majd kirohant a szobából.

-          Utána megyek. – indult utána Liam.

-          Elmegyek, megkérdezem mi a pontos diagnózis. – állt fel mellőlem Karl, odahajolt hozzám és forró csókolt lehet az ajkamra. Azt hittem, hogy Tom után soha nem találom meg a boldogságot.. De amikor Abby-t baleset érte, és ő lett a kezelő orvosa tudtam, hogy ő kell nekem, mosolyt és boldogságot csempészik az életembe. Adam is kezdi megszeretni, úgy tekint rá, mint a 2. apukájára. Pár hónap leforgása alatt hatalmas családom lett. Itt vannak a fiúk (akikre úgy tekintek, mintha egytől egyik az én gyerekeim lennének) , a 3 lány, akik szintén olyanok, mint a sajátjaim, persze Adam és a kisbaba, aki a szívem alatt növekszik. Igen állapotos vagyok.. 4 hetes a kismagzat, de még senki nem tud róla. Senkinek nem mertem elmondani, de nem tudom miért.. Lehet hogy félelemből, mit gondolhatnak az emberek? Nem vagyok házas de már terhes vagyok a szerelmemtől. Úgy érzem, hogy karácsonykor, amikor mindenki együtt lesz bejelentem a nagyhírt.

-          Srácok. – néztem végig a meggyötört társaságon. – nyugodtan menjetek haza. Mi itt leszünk vele.

-          Igaza van! – helyeselt Susan.

-          Nem maradhatnánk itt a prücsökkel? – kérdezte Zayn.

-          Pihennetek kell. Holnap korán reggel dedikálásra kell mennetek. – közölte Susan.

-          Légyszii. Légyszii. Légyszii. – ugrált és könyörgött Niall.

-          Rendben, de akkor pontban 8-ra haza kell érnetek. Ha nem értek haza bünti lesz! – nézett komoran Susan, de aztán ő is mosolygott.

-          Haza érünk. Ígérjük. – nevetett Zayn.

-          De ha nem.. akkor ti jártok rosszul. – mutogatott az ujjával Susan.

Harry szemszöge:

Az idő éjfél fele járhatott. Körülöttem mindenki az igazak álmát aludta, kivéve én és Louis. Épp kávé ért ment az egyik automatához. Szeretnék vele beszélni, megbeszélni a dolgokat. Nem jó ha az egyik legjobb barátodra ennyire haragszol. Amikor vissza jött láttam, hogy mondani akar valamit de nem tudott megszólalni.

-          Izé.. tudod…- nyöszörgött. – Úgy sajnálok mindent. Nagyon hiányzik a barátságod Harold. – csak a cipőjét nézte. Ez nála azt jelenti, hogy zavarban és hogy mindent sajnál.

-          Hát van mit sajnálnod..

-          Ne legyél ilyen.. kérlek.

-          Nekem is hiányoztál te majom! – borultam a nyakába. – Úgy hiányoznak a hülyeségeid.

-          Sajnálok mindent. Tudom, hogy én vagyok a hibás, és hogy mindnet elcsesztem.. De a barátságod nagyon fontos számomra!

-          Nekem is a tiéd! Nagyon sajnálom azt, hogy behúztam neked. De nagyon felhúztam magamat.. de az hogy nem látjuk többet azt a majmot, kikészített, és a tudat, hogy ez a te hibád.. emelt a feszültségen. Tényleg ne haragudj.

-          Megérdemeltem.. habár váratlanul ért az tuti.. – ismét lehajtotta a fejét. – Én voltam a barom. De egy tuti, vissza fogom hozni Londonba, nem fog minket magunkra hagyni.

-          Na az tuti. Nem megyünk le a büfébe enni valamit? Már korog a hasam..- ismét megkondult a gyomrom.

-          Menjünk.  Láttam, hogy van répa meglepetés és répa joghurt. Nagyon megkívántam.

-          Jujj de hiányzott már ez a bolond fejed. – öleltem meg a rég elveszett barátomat.

Reggel

Zayn szemszöge:

Abby nem válaszolt, úgy látom halott ügy ez az egész. Amikor kinyitottam a szememet azt vettem észre hogy nem a szobámban vagyok. Egy fehér szoba.. kórházi szag.. egy kórterem.. mi a franc? Ekkor esett le hogy tegnap Adam-et be kellett hoznunk, mert rosszul lett tegnap. A csipás szemeim megdörzsölése után alaposan végig néztem a szobán. Niall Adam mellett feküdt az ágyban, Harry és Louis egymáson feküdtek a sarokban ( amit meg kell, hogy jegyezzek elég érdekes.. ), Sarah és Miley szintén egymáson aludtak csak ők az egyik heverőn, Emily az ágy szélére dőlt rá, úgy szuszogott, míg Liam és Kate egy beteg ágyon aludtak. Én pedig az egyik fotelba fészkeltem be magamat, nagyon fáradtan néztem rá az órámra, 7:45 volt. ÚRISTEN! Egyből felébredtem, ugrottam a helyemről, gyorsan keltegetni kezdtem a többieket.

-          Gyorsan keljetek! El fogunk késni! – rángattam Liam-et, utána pedig Hazzát és Louis-t.

-          Csak a répáimat ne! – visította Louis.

-          Sült krumpli eső! Meneküljetek, én gyorsan eszem nehogy kárba menjen! – motyogta Niall.

-          Hihetetlen! Ezeknek még álmukban is a kaján forog az agyuk.

-          Csak a kanalat ne! Kérlek – szegény Liam-et megint kínozzák a kanalak.

15 perccel később már a kocsiban ültünk. Egyfolytában a telefonom kijelzőét bámultam, hátha kapok egy sms-t Abby-től. Elég feltűnően csinálhattam hisz szóvá is tették a fiúk.

-          Csak nem szerelmes levelet vársz Zaynee (ejtsd: Zéjní) ?? – poénkodott Niall.

-          Nem, dehogy is. – gyorsan zavarba jöttem, mi lesz ha rájönnek a titkomra?- Honnan veszitek ezt a marhaságot?

-          Percenként nézel rá a kijelzőre.. nem tűnt még fel? – magyarázta Liam.

-          Csak az időt néztem.. – magyarázkodtam. – Így is késésben vagyunk.. Susan ki fog nyírni minket.

-          Aha persze.. – köhécselt Louis.

-          De ha már itt tartunk, reggel eléggé egymásba voltatok gabalyodva. Mi történt? – néztem Harold-ra és Louis-ra.

-          Hát..őő..- dadogta Harold. – Kibékültünk. Megbeszéltük a dolgokat.

-          Rájöttünk hogy egyikünknek sem jó, a másik nélkül. – vette át a szót Louis.

-          Végre! Már itt volt az ideje! – sóhajtott fel Sarah. – Már alig bírtuk kivárni, azt hogy mikor békültök ki. -Ebben a percben kezdett el pityegni a telefonom. Szóval sms-em érkezett. Végre. Abby-től jött.

„Még nem tudom. Nem vagyok benne biztos. Nem bírnék ki még egy búcsúzkodást. Sajnálom. De azért jó bulizást. xx „

Felnéztem a telefonomból és csak kérdő pillantásokat láttam. Szerencsére megállt az autó így nem kellett magyarázkodnom. A ház előtt állt Susan. Mit is mondjak..a menedzserünknek nem volt túl jó kedve.

Eléggé leszidott minket..de megérdemeltük. Konkrét 15 percet késtünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, átöltöztünk és rohantunk a reggeli műsorba. ( az autóban természetesen megkaptuk Susan-tól a fejmosást.)

-          Mégis hogy a francba gondoltátok ezt az egészet? fél 9re kellett volna mennünk.. és most mennyi az idő? Háromnegyed?

-          Susan nyugii..

-          Ne nyugtass Louis William Tomlinson! – húha nagyon ideges, és ha a teljes nevünkön szólít, akkor nagy a gáz.

-          Fiúk! Azt hittem hogy felnőtt emberek vagytok.. de tévedtem. Ég a képemről a bőr, hogy soha nem tudtok időben elkészülni. Nagyon fontos ez a show, hisz a turnétokról és a megjelenő könyvetekről fog szólni..

-          Relax Susan. Minden rendben lesz, hidd el meg fogják oldani. – nyugtatta Liam.

-          Nem.. ez már büntetéssel jár srácok. – fenyegetőzött Susan.. és ez elég rosszat jelent nála, mert ha kell, akkor nagyon szigorú tud lenni.

-          1 hétig nincs gyorskaja, elveszem a répáitokat, letakarjuk a tükröket és minden nap legalább 2 órát tanultok, KELL. – a kell szót jó erősen megnyomta.

-          Neeeeeeee.. – ordított fel egyszerre Louis és Niall, de én is sokkot kaptam. Nem nézhetem magamat minden percben.

-          Csak a répáimat ne! Bármit csak azt ne.

-          Nincs Nando’s? Mi lesz velem? Mit fogok enni? – sopánkodott Niall.

-          De Susan…

-          Nincs de , remélem, ezzel megtanuljátok mi a rend..

3 komi és jön az új rész :)

35. fejezet - A betegség

Sziasztok!

Meghoztam az új részt..:)

Remélem tetszeni fog nektek:)

A blogot megtaláljátok Facebookon: 

*  Abby's life *

Jó olvasást és várom a véleményeiteket..:))

Puszii :))

Abby szemszöge:

Olyan szép álmom volt az éjjel… Azt álmodtam, hogy ismét együtt van a család és kistestvérem lesz. Nagyon boldog voltam, Louis és én újra együtt voltunk. A kis csöppségek is nagyon aranyosak voltak.. De a csodálatos álmomat Szilvi kiabálása zavarta meg.

-          Abby! Megint el fogunk késni! Ébredj Abby! – üvöltött a fülembe.

-          Nyugi, még az ébresztő órám sem szólt. – dünnyögtem a párnámba. Nem tudom, hogy meghallotta-e.

-          Mert kinyomtad. Fél 8 van! Ordított.

-          Micsoda? – úgy ugrottam ki az ágyból, mintha azt mondták volna hogy feloszlik a One Direction. Még szerencse hogy este bepakoltam a táskámba.. Gyorsan felvettem egy koptatott farmernadrágot, egy amerikai zászlós pólót, egy farmerdzsekit és egy piros Converse tornacipőt. Gyors feldobtam magamra egy kis alapozót, púdert, szempillaspirált, szemceruzát és egy kis szájfényt. 5 perces késéssel, de beértünk a suliba. Szerencsére a tanárnő még nem ért be. Gyorsan leültünk a helyünkre, Tamás kérdő pillantásaival szuggerált ránk. Mindig elalszok.. de miért? Hogy lehetek ekkora pancser?

******

Éppen magyar órára siettem, amikor Kovács tanár úr ( a tánctanárom) megállított a folyosón.

-          Abby, jó hogy látlak. – állított meg.

-          Itt vagyok. Miben segíthetek?

-          Az imént kaptam egy telefonhívást, miszerint kellene egy megbízható lány táncos. Én pedig rád gondoltam.

-          Rá-rám? – dadogtam. Húha volt egy kis hatásszünet. – És mi lenne a feladatom?

-          Egy videoklipben kellene szerepelned. Nem tudom hallottál-e Vastag Csabáról. Ő a 2010-es X-Faktor győztese.

-          Hát..igen..fogjuk rá.. hallottam róla.. Vannak számai, amit szeretek. – magyarázkodtam.

-          Szuper. A téli szünetben lenne a forgatás. Számítanak rád, és én is. Remélem, nem okozol nekem csalódást.

-          Ezt megígérhetem. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

-          Ugyan nincs mit. 5. órában találkozunk. Viszlát Abigel. – megfogta a cókmókját és tovább ment a folyosón.

Úr isten tényleg szerepelni fogok egy klipben, sőt egy olyan klipjében, akinek nagyon szeretem a zenéjét.

-          Mit akart tőled a tanárnő? – sétált mellém Tomi.

-          Képzeld, szerepelni fogok Vastag Csabi új klipjében.

-          Nem mondod komolyan! – büszkén bólogattam - Milyen mázlista vagy! Gratulálok.

-          Nem tudod, merre van Szilvi?

-          Az ebédlőben láttam utoljára. Bocsi, de most sietek! Majd beszélünk.

-          Rendben! Szia!

Rohantam francia órára, mivel az angol mellett a franciát is felvettem. Amikor a tanárnő beszélt, eszembe jutottak azok az évek, amiket Párizsban töltöttem. Hiányzik minden és mindenki.

Táncon Timi és a klónjai egyből oda jöttek hozzám amikor megtudták hogy én fogok szerepelni a klipben.

-          Azt hiszed hogy te vagy itt az isten nő? – lépett oda hozzám.

-          Nem miért?

-          Csak azért mert Londonból idetoltad a hájas seggedet, nem biztos hogy jó vagy. Ne szállj el kis csibém..

-          Mi a probléma Timike? – gúnyolódtam vele

-          Azt ugye tudod hogy elveszem tőled  a szerepet! – flegmázott ez a hülye liba.

-          Tudod, cicukám, ha téged akart volna a tanárnő akkor neked szól és nem nekem.. – vágtam vissza neki. –

-          Hát ezt még nagyon megbánod.. Soha de soha ne felejtsd el a nevemet! Még sokat fogsz miattam szenvedni! – beletúrt a hajába majd távozott a „tüneményes” klónokkal. Ügyes vagy Abby! Nem hagytad magadat! Gratulálok!

Liam szemszöge:

Egyre közelebb vagyunk a karácsonyhoz. Mindent elintéztünk a bulival kapcsolatban. Már csak egy jó ajándék kell Lou-nak és Kate-nek.  De ötletem sincs. Kate mesélte, hogy a napokban ment tönkre az mp4-es lejátszója. Úgy gondoltam veszek neki egy iPod-ot. Louis pedig kap egy répa tortát, mellé pedig 1 kiló répát. Csak örül neki…

-          Min gondolkozol ennyire kicsim? – kérdezte tőlem Kate, mire én összerezzentem.

-          Rajtad szépséges hercegnőm.

-          Rajtam? –vonta fel a szemöldökét.

-          Igen. Mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap lemennénk a családomhoz?

-          Mármint Wolverhamptom-ba? – kérdezte zavartan.

-          Hát úgy tudom ott laknak a szüleim. Vagy te tudsz valamit és elköltöztek? – emeltem fel a szemöldökömet.

-          Bolond. – nevetett.

-          Szóval, úgy gondoltam, hogy karácsony valamelyik napján leviszlek hozzájuk. Már nagyon kíváncsiak rád.  – mosolyogtam rá.

-          Húha.. nem is tudom.. – dadogott. – Vajon mit fognak gondolni rólam.

-          Nyugii.. 2 tesómmal már úgy is találkoztál.. ők meg imádnak téged.

-          Igazad van. – még mindig ott ült a fotelben.

-          Nem jössz ide hozzám? – kacérkodtam vele. – Olyan jó lenne, ha ide bújnál hozzám.

-          Már repülök is. – felugrott a kanapéról és felém közeledett. Megbotlott az ágy lábában és rá esett az ágyra. – Hatásos belépő. Gratulálok.

-          Jól van, na. – elővette a durcás arcát és leült az ágy szélére nekem háttal. Nem akart közelebb jönni, felültem és magam mellé húztam. A fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig a hátát simogattam.

-          Szeretlek.

-          Én is téged… őőhhm…Kérdezhetek valamit?

-          Persze mondjad.

-          Tudsz valamit Abby-ről?

-          Nem sokat. csak annyit, mennyit a világhálón közöl. Mert ugye kerül minket. De miért kérdezed?

-          Látom rajtatok, hogy nagyon hiányzik nektek. Főként Niallt, Louis-t és Harry-t zaklatja fel.. és annyira rossz titeket ilyennek látni. A rajongók előtt tökre eltudtok lazulni, de mihelyt nem vagytok, a kamerák előtt összezuhantok.

-          Jajj kicsim… annyira sajnálom, hogy ilyennek kell látnod minket..

-          Nem tudom, mit lehetne tenni ez érdekében.. Ahogy látom Niall egy csomót fogyott ez alatt a 3 hónap alatt. Azt mondta addig nem eszik míg Abby vissza nem jön.. Mi lesz, ha bele betegszik? Louis pedig csak a szobájába van, alig mozdul ki onnan.. Hazza pedig Louis-t okolja mindenért.. Elég nehéz őket így látni.. Ha ők szomorúak, akkor én is az leszek.

-          Istenem, de édes vagy. Tudod, hogy nagyon szeretlek?

-          Tudnom kéne? – mosolygott buján.

-          Hát..kéne.. – szomorodtam el.

-          Persze hogy szeretlek édesem! – közel hajolt hozzám és megcsókolt.

Harry szemszöge:

Éppen kézen fogva sétáltam Sarah-val London utcáin, amikor megcsörrent a telefonom. Niall képe jelent meg a képernyőn.

-          Halló! Niall mit szeretnél?

-          Hazza! Van egy kis probléma itthon..

-          Mi történt?

-          Hát.. Emily és Karl ránk bízta Ad-et, és ő nagyon beteg lett.

-          Mit csináltatok vele ti barmok? – ordítottam bele a telefonkagylóba. – Rohanunk!

-          Mi a franc van Harry? – láttam Sarah szemében a félelmet.

-          Ezekre a barmokra bízták Adam-et – levegőt vettem majd folytattam- a kisfiú csak sír, a teste csak úgy lángol, és semmi nem marad meg benne.

-          Drága húsom, Emily-t hívták?

-          Igen, de nem veszi fel. Gondolom nem hallja a bevásárlóközpontban.

-          Siessünk! – majd a házunk irányába kezdtünk futni. Remélem nincs semmi gáz.. nem kéne még egy családi balhé. Emily-ék tuti ki fognak akadni, Louis és Niall semmit nem tudnak normálisan megcsinálni..

Niall szemszöge:

-          Mi a francot csináljunk? – ordítozott Louis.

-          Nem tudom? Mi lehet vele? – sopánkodtam.

-          A húgaim soha nem voltak ilyen betegek, vagyis nem tudok róla..

-          Jajj, nem kellett volna megetetni vele azokat a csirke szárnyakat.  Ezek szerint nem bírja a pocakja.

-          Értesítettem Liam-et és Kate-tet, Hazzáékat, Zayn-t és Miley-t. Úton van mindenki. Csak az a gáz hogy se Susan-t se Emily-t nem érem el.

-          Okés.. Én felviszem Adam-et a fürdőszobába, megpróbálom levinni a lázát. Te addig várd meg itt a többieket.

-          Vigyázz rá Louis!

-          Oksika. Te addig csinálj egy kis répapépet, hátha az megmarad benne.

-          Répapép? Ez komoly? –kiáltottam utána.

-          Csináld! – kiabált vissza a lépcsőről.

/ 10 perccel később /

Hazza és Sarah őrül módjára szabták fel a bejárati ajtót. Mögöttük pedig Zayn és Miley léptek be az ajtón.

-          Mi történt Adam-el? – kérdezte zaklatottan Harry. – Hol van most?

-          Fent vannak a Lou-val a fürdőben. Épp a lázát próbálja levinni.

-          Mégis mi történt? – faggatózott Zayn. (azt hittem meg fog ütni, nagyon hadonászott a kezeivel. )

-          Hát.. Emily és Karl áthozta Adam-et, mert be akartak vásárolni karácsonyra. Mivel ketten voltunk itthon Lou-val, bele mentünk a bébi csőszködésbe, mivel amúgy se tudtuk mit csináljunk a délután.. Gondoltuk tök jó móka lesz mivel elég hamar meg szoktuk találni a közös hangot és nagyon szeretjük a csöppséget. Adam többször mondta, hogy nem érzi jól magát, de mi azt hittük, hogy csak szórakozik. – Hazza csak a szemét forgatta, nem érdekelt folytattam a mesélést. – Mivel Louis-al éhesek voltunk ezért rendeltünk kaját a Nando’s-ból mellette pedig rendeltünk egy pizzát. Azt mondta, hogy túlcsípős neki a szárny, de aztán nagy küszködések után megette. Elfogyasztott 3,5 szárnyat és 3 szelet pizzát. Utána pedig valami répás cuccot ittak Louis-al. Elég undinak nézett ki. Ezután pedig gumicukrot ettünk. Ekkor jött az, amire nem számítottunk. Adam azt mondta, hogy nagyon fáj a hasa. Felült az ágyon és elkezdett hányni. Nagyon bepánikoltunk, azt se tudtuk mit a francot csináljunk. Louis felvette az ölébe, ekkor vette észre, hogy a kiskrapek teste csak úgy lángol. Azonnal hívtuk Emily-t, de mikor nem vette fel titeket hívtunk…

-          Gratulálok nektek. Hogy lehettek ekkora pancserek? – ordibált Harold. – Ő még csak 5 éves. Hogy adhattatok neki ennyi kaját?

-          Nem tudom.. én nagyon éhes voltam.. Louis pedig gumicukrot kívánt.. Tudod milyen rég nem ettem, és megcsapott a csirke szárny illat.. nem tudtam mit csinálni.. Adam pedig csak úgy tömte magába a pizzát és a gumicukrot.

-          Srácok, szerintem vigyük be a kórházba. Jobb ha látja egy szakorvos. – szólalt meg Liam. Eddig észre se vettem, hogy itt van.

-          Szerintem is az lenne a legjobb.. – magyarázta Kate.

-          Igaza van.. – sétált le a lépcsőről Lou, kezében Adam-el. – A láza nem megy le, fent megmértem.. 40°C –os láza van.

-          Micsoda? – kerekedtek el Niall szemei.

-          Azonnal induljunk a kórházba. - Kiabált Liam. – Én vezetek.

-          Rendben! De siessünk!

Ott ültünk a folyosón és vártuk, hogy a gyerekorvos kijöjjön a kórteremből.  Remélem/ reméljük nincs semmi baja. Abby, Emily és a többiek tuti ki fognak nyírni minket..

-          Doki, mi van vele? – futottunk oda a közeledő dokihoz.

-          Elkapott egy elég csúnya vírust, mellette pedig gyomor rontást kapott a sok ételtől, amit meg evett.

-          De akkor nincs nagyobb baj ugye? – kérdezte Zayn.

-          Hát.. a láza még mindig magas. De mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ma estére még mindenképp bent kell tartanunk.

-          Végünk. – sipákolt Louis.

-          Hát az tuti hogy ki nyírnak titeket. – vetette oda Harold tök hidegen.

-          Be lehet hozzá menni? – kérdeztem.

-          Persze, most még alszik. – bólogatott majd elment a másik irányba.

-          Írok egy sms-t Tomnak és Emily-nek. – mondta Liam.

Elővettem a telefonomat és gyorsan ki tweeteltem egy üzenetet és úgy mentem be a kórterembe J

@NiallOfficial : Szuper. Ismét kórházban.. Remélem Adam hamar meg gyógyul és haza jöhet velünk. Gyógyulj picinyem! ♥ Niall bácsi szeret téged..:)