50 . fejezet – Most és mindörökre + Köszönet nyilvánítás

 Abby szemszöge:

A gyomrom görcsben, alig bírom vissza fojtani a lélegzetemet. Itt állok talpig fehérben a tükör előtt, és alig 2 óra múlva hozzá megyek ahhoz a sráchoz, akit a világon mindennél jobban szeretek. Nem is tudom, hogy érdemeltem ki ezt az egészet.

Amikor 2 hónappal ezelőtt Louis utánam jött a repülőtérre megfogadtuk, hogy soha de soha nem hagyjuk el egymást, hiszen nem tudunk egymás nélkül élni. Megpróbáltuk, de nem megy és ez tényleg így van. Egyből haza jöttünk és boldogan meséltük el a többieknek, hogy soha de soha nem szabadulnak meg tőlem. Niall majdnem kiugrott a bőréből, de ezt meg is értem, hiszen tényleg elválaszthatatlanok lettünk az évek alatt. Ő mindig velem volt. Büszkén kimondom, hogy sikerült annyira meg kedvelnem, hogy a legjobb barátomnak mondjam. Másnap Louis elhívott vacsorázni. Nem tűnt annyira furcsának az egész, hisz ez csak egy vacsora meghívás volt. De aztán, Niall elvitt ruhát venni, anya megcsinálta a hajamat és Susan a sminkemet kezdett gyanús lenni. Mindenki sok sikert kívánt, én pedig utamra indultam. Vacsora közben Louis, felhozta a régi szép időket, és megemlítette, hogy egyszer már meg akarta kérni a kezemet, de én elmentem itthonról. Rettenetesen összetört akkoriban. Aztán elővett egy kis dobozkát és megkérte a kezemet. Le sem tudom írni mennyire boldog voltam abban a percben. Másnap már elkezdtük szervezni az esküvőt és láss, csodát itt vagyok. Niall-el, anyával és Susan-al mentem el menyasszonyi ruhát választani. Mit ne mondjak érdekesen alakultak a szálak akkor is..

-          Hé Ab, figyelsz te rám? – rázott fel gondolataimból Niall.

-          Tessék? Bocsánat csak elkalandoztam.

-          Csak azt mondtam, hogy gyönyörű vagy. – kacagott. – De mégis hol jársz?

-          Visszagondoltam az eljegyzésre, az utána lévő bulira, meg az esküvői ruhaválasztásra.

-          Hát igen.. mókás pillanatok. Amúgy Louis-nak mikor akarod elmondani, hogy terhes vagy?

-          Hé, ne ilyen hangosan! – rivalltam rá. – Csak te tudod, senki más.

-          Jó-jó bocsika.. – hát igen..3 hete tudtam, meg hogy állapotos vagyok. Vagyis Niall hozta szóba, hiszen az elmúlt hetekben rengeteget ettem és attól féltek, hogy nem fog rám jönni a ruha. Aztán Niall felvezetett néhány dolgot és csináltattam egy tesztet. El sem hittem ezt az egészet. Egyből időpontot kértem a nőgyógyászomtól, hogy megtudjam tényleg növekszik-e bennem ez a kis csoda. És amikor közölte velem a jó hírt majd kicsattantam a boldogságtól, de mégis félek, hogy Louis mit fog szólni ehhez az egészhez. Hiszen neki a karrierje még csak most indul be és félek, hogy nem fog tetszeni neki ez az állapot.

-          Majd a nászúton. De nagyon félek Niall.. Mi van akkor, ha nem fog tetszeni neki ez az egész? Ha a karrierje fontosabb neki?

-          Ne bolondozz.. ha így gondolja, akkor nagy marha. De nem így van. Imád téged te buta. És amikor megtudja, hogy jön ez a kis csöppség ki fog ugrani a bőréből. Már nagyon szeretne babát. De készülj fel, 4-ig meg sem fogtok állni.

-          Hát remélem, igazad van. Na de induljunk, mert még elkések az esküvőmről.. –

-          Mit szólna a kedves férjed, ha elrabolnálak? – húzogatta a szemöldökét.

-          Megfosztana a napi kaja adagodtól. – nevettem fel.

-          Azt nem hagyhatjuk.. Indulás!

A templom előtt még megtorpantam. A két oldalamon a két apukám állt, mivel nekem kettő van. Nem akartam választani közülük így úgy gondoltam, hogy mindkettőjüket felkérem, hogy kísérjenek el az oltárhoz. Mély levegőt vettem és elindultunk. Az a boldogság, ami végig áradt bennem, amikor megláttam a barátainkat, családtagjainkat, a vendégeket és legfőképpen Őt, az leírhatatlan. Az összes szem ránk szegeződött mi pedig elindultunk az oltár felé. Még szerencse hogy apáék mellettem voltak, hiszen simán odarohantam volna hozzá, hogy velem legyen. De ők szépen vissza fogtak és lassan sétáltunk el a paphoz. Louis Harry-t választotta tanúnak én pedig Niall-t. Jake sajnos nem vehetett részt az esküvőn, mert Amerikában kellett maradnia. Természetesen megértettem, de azért örültem volna, ha velem együtt ünnepel. Amikor a pap ahhoz a részhez ért, hogy van-e ellenvetése valakinek.. szerencsére senki sem avatkozott közbe, így békességben folytatta a pap az esküvőt. A gyűrű felhúzása után, szenvedélyes csókban törtünk ki, amit a násznép éljenzéssel dicsért. Alig akartunk elválni egymástól, olyan jó érzés volt tudni, hogy most már csak az övé vagyok.

-           Mrs. Tomlinson elrabolhatom innen? – súgta a fülembe.

-          Hát persze. Mr. Tomlinson. –kacagtam fel. Egyből az ölébe kapott és rohanni kezdett velem a templom kijárata felé.

-          Annyira szeretlek.

-          Én is téged te majom. Most és mindörökre. – duruzsolta.

-          Nem ér ott hagyni minket. –nyafogott Niall. – De sok boldogságot nektek.

-          Louis, vigyázz a lányunkra rendben? – jött közelebb anya és apa.

-          Értettem drága apuka. – bohóckodott a férjem. Jézusom alig tudom kimondani. Igen. Ő az én férjem..

Eleanor szemszöge:

Bármit is mondanak, nekem meg kell szöknöm innen. Nem élhetek bezárva emögött a négy fal között. Hol van a családom? Miért nem látogatnak meg? És Louis? Annyira szeretem, miért nem segít megszökni innen. De hogyan? Annyi fehér köpenyes ember mászkál itt. Minden egyes mozdulatomat figyelik. Körülöttem rengeteg furcsa ember mászkál, akik vagy zokognak, vagy ordibálnak, vagy valamiféle dolog van a kezükön bebugyolálva.. mi ez a hely?

-          Ne haragudjon, kérem, mit keresek én itt? Hol vagyok? – oda futottam az egyik fiatal nővérkéhez. Talán beteg vagyok, és egy kórházban lennék? De hiszen semmim sem fáj.

-          Miss. Calder mi történt? Nem érzi jól magát?

-          Kérem, árulja, el hol van a családom és a szerelmem?

-          Nyugodjon meg, rendben? Sajnos nem tudok válaszolni önnek, de ha gondolja, hozok egy két napilapot, hogy lefoglalhassa magát. – mosolygott kedvesen.

-          Köszönöm az nagyon jó lenne.. – Amikor ez a kedves nővérke behozta az újságokat, az elsőt boldogan lapoztam fel. Olvasgattam a cikkeket, horoszkópokat és a szerelmi teszteket is. De amikor a másodikhoz értem a pulzusom felgyorsult, alig kaptam levegőt. A címlapon Louis és a ri**nc állt, miszerint ma lesz az esküvőjük. Lehetetlen, hiszen ő az enyém, nem vehetik el tőlem.

-          Neeeeeeeeeem ! – ordítottam fel. – Nem, nem, nem, nem.

-          Calder kisasszony mi történt?? Min zaklatta fel magát?

-          Nem mehet hozzá! Ki kell jutnom. Engedjenek el!

-          Ki hozott be neki újságot, amikor szigorúan meg lett tiltva!

-          Én voltam elnézést. Csak fel akartam vidítani a kisasszonyt..

-          Kérem, nyugodjon meg. Minden rendben lesz.. – nézett mélyen a szembe az orvos. Lassan már csak foszlányok maradnak meg, és teljesen elsötétül a világ…

Nem tudom hogyan játszhattam ki az őröket, de sikerült megszöknöm ebből a börtönből. Jelenleg London utcáin sétálok. Miért hiszik azt, hogy nem vagyok normális, és hogy nincs ki mind a négy kerekem? Hiszen én olyan kis cuki vagyok, meg szép, és Louis barátnője. Nem engedem, hogy egy olyan lányt vegyen el, akit nem szeret. Hiszen én vagyok neki az igazi.. Ugye?

Kiderítettem, hogy hol lesz a lakodalom, hiszen már régen vége van az esküvőnek. Az a kis szutyok nem veheti el tőlem életem szerelmét. SOHA!

Aprólékosan átgondoltam mindent.  Nem lehetnek boldogok, addig, amíg én élek. Nem engedem. Egyre közelebb értem a cél állomáshoz, és senki sem állíthat meg.

Egy fánál bújtam el és megfelelő alkalmat vártam. Valamikor csak ki jön az a perszóna és akkor végzek vele. Rengeteget kell várakoznom, hiszen a cél, szentesíti az eszközt. Amikor már kezdtem elfáradni megláttam hogyan Niall, a ribi és Louis nevetve jönnek ki az épület elé. Valamit sugdolóznak, nem értettem. De az alkalom meg volt. Elővettem a fegyvert a kézitáskámból és előléptem.

-          Megmondtam, hogy nélkülem nem lehetsz boldog! – fordultam feléjük. Az arcukról még a mosoly is lefagyott.

-          Eleanor mit keresel itt? – Louis alig kapott levegőt, szinte suttogott. – De hát neked…

-          Azt akarod mondani, hogy nekem egy rohadt elmegyógyintézetben kéne lennem? Azért jöttem drágám hogy velem legyél és boldogok legyünk együtt. – áhítattal a hangomban egyre közelebb mentek hozzájuk.

-          Kérlek, tedd le azt a fegyvert. Még a végén elsül és megsebesítesz valakit. – Niall és Louis közelebb jöttek míg Abby egyre csak távolodott.

-          Ne menj te sehova! Azonnal gyere ide. Mert veled még nem végeztem. – a fegyvert egyenesen felé tartottam. Teljesen bepánikolt a keze pedig a hasán pihent.

-          Kérlek, ne bántsd őt. Ő semmiről sem tehet. – könyörgött nekem.

-          Nem. Ez most az én időm.. Ti menjetek hátrébb és térdeljetek le! Te pedig gyere csak közelebb. – hadonásztam a pisztollyal. – Nem hallottátok? Gyerünk!

-          Rendben, csak kérlek, ne bántsd inkább engem.

-          Nem, nem.. – itt volt az alkalom.. Közöttünk talán 10-15 méter lehetett.. Louis és a szöszi mögötte térdeltek. Keserűséget, bánatot és félelmet olvastam le róluk.

-          Könyörgöm El, hagyj elmenni.. Kérlek..

-          Te komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elengedlek? Amikor elvetteted az életemet, a szerelmemet, a munkámat, és még a családom is magamra hagyott. Csak is miattad. Több hónapja abban a rohadt kórházban kell sínylődnöm úgy, hogy semmi bajom. Drágaságom eljött a bosszú ideje. Meg fogsz fizetni mindenért.. Készülj a halálra, mert most eljön érted.. Utolsó szavad? Meg adom ennek a jogát.. Nem szeretném elvenni tőled..

-          Csak annyi, hogy Louis nagyon szerelek téged. Puszilok mindenkit és vigyázz a skacokra és emlékezz rám. Könyörgöm.

-          Kérlek ne mond ezt!– nézett rám könnytől csillogó szemekkel.

-          Sajnálom..

-          Jajj srácok még én is megkönnyeztem ezt a búcsú beszédet.. Viszlát, csillagom, találkozunk a másvilágban. – felé tartottam a pisztolyt. Hatalmas durranás, sikoly, és egy áldozat. Vajon jó embert találtam el?

/ 2 órával ezelőtt/

Louis szemszöge:

Esküszöm, én vagyok a világ legboldogabb embere. Soha de soha nem is álmodtam erről hogy egyszer egy ilyen nő lesz a feleségem mint ő. A lakodalmunk nevetéstől híres. Baki után baki következik.. Először Zayn törte össze a tükrét miközben magát nézegette.. Ezen annyira kiakadt, hogy majdnem elsírta magát.. De nem az a baj hogy 7 évi balszerencséje lesz.. ááh dehogy.. Az itt a probléma, hogy ezt a tükröt még Miley-től kapta az első évfordulójukon és most nem tudja magát nézni benne.. A következő baki, Niall megcsúszott a padlón és az egész esküvői torta rajta landolt.. (szerencse hogy ezt ők csináltatták nekünk és nem azt a gyönyörű tortát tette tönkre.) Majd Harry következett, amikor a beszédet kezdte el mondani elkezdett csuklani és nem tudta befejezni, ezért Liam vette át a szót.

-          Hát igen.. Abby és Louis.. Annyi mindenen mentek keresztül és most itt vagyunk. Annyira boldogok és szerethetőek. Nincs igazam? Kezdetben, amikor azon a partyn találkoztunk teljesen oda voltunk a lányért..

-          Hát még te.. – röfögött fel Zayn, mire egy szúrós pillantást kapott válaszul.. – Bocsika.

-           Szóval.. A kisugárzása egyszerűen rabul ejtett minket. Azon az estén rengeteget beszéltünk róla.. Akkor még nem tudtuk, hogy kinek is a lánya… Aztán én összejöttem vele, de a balesete közbe szólt.. Most így utólag bele gondolva életem legjobb döntése volt, hogy elmentem, hiszen akkor ez a két jó madár nem jön össze, és nem lehetnénk itt. Sőt a szerelmemet sem ismeretem volna meg. Rengeteg dolgon mentünk keresztül.. Abby-t egyszerűen vonzzák a balesetek.. – itt mindenki felnevetett – De szerencsére mindig kilábalt belőle, hiszen egy erős lány. Amikor elhagyott minket, hogy utazhasson és Magyarországra költözzön, egy darab szakadt ki belőlünk. Eltűnt egy időre a jó kedv, a boldogság.. Tudtuk, hogy nélküle már nem ugyan azok vagyunk. Susan és a többiek próbálta minket vidítani, de nem ment. Legjobban talán Louis és Niall volt összetörve. Ők kerültek hozzá legközelebb. Aztán Louis életébe ismét bekerült El, amit nem értettünk, hiszen már nem szerette annyira a lányt. Amikor decemberben meglepett minket, azt hittük örökre visszakapjuk őt. De aztán ismét magunkra hagyott. Lou-t már tényleg alig tudtuk össze szedni.. Ha a kis Adam nem lett volna talán itt is hagy minket.. De ezek a szomorú tényezők beszéljünk a boldogságról. Most hogy újra velünk vagy, ismét van remény.. Örülök, hogy visszajöttél csajszi, rettenetesen hiányoztál. Nagyon sok boldogságot kívánok nektek és remélem azért megörvendeztek minket egy két kis Lou-val vagy pici Abby-vel. Igyunk tehát Abby és Louis egészségére.

A köszöntő után következett a vacsora, aminek hozzáteszem Niall örült a legjobban. A vendégség a táncparketten táncolt, volt, aki beszélgetett, de volt olyan is, aki oda jött hozzánk és kérdezgetett a jövőről. Meg kell hogy valljam nagyon boldog vagyok. Itt van nekem ő. Ha ő nem lenne, nem tudom, talán most nem itt lennék. Eleanor betegsége picit bánt. Hiszen miattam őrült meg. Én csak játszottam vele, és ő azt hitte újra szeretem, és egy pár lehetünk. Aztán visszajött Abby és minden megváltozott.

Abby szemszöge:

Ez az egész egy csoda. Soha nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni kéz a kézben a férjemmel. Rettenetesen boldog vagyok, és hogy még tetőzzük a dolgot itt ez a picike, aki jó pár hónap múlva világot lát és véglegesen egy család leszünk. Milyen boldog lesz, amikor elmondom neki hogy kisbabát várok. Amikor az anyukája elhívta Lou-t Niall felkért táncolni.

-          Mit szólnál hozzá, ha most mondanád el neki? – kérdezte tőlem táncolás közben.

-          Mégis mit te okos?

-          Hát a kis Tommo-t. Olyan boldog lenne, légyszi mondjuk el neki. –  úgy nyafogott mint egy 5 éves

-          De miért akarod, hogy elmondjam neki? Miért nem ér rá a nászútnál?

-          Mert látni szeretném az arcát. Kérlek Ab, mondjuk el neki.. – azokkal a gyönyörű kék szemeivel nézett rám, tudok neki nemet mondani?

-          Hát jó. – nevettem fel. – keressük meg és hívjuk ki az étterem elé. Ott nyugalom van és elmondhatjuk neki a nagyhírt.

-          Köszönööm..

Egész úton az járt a fejemben hogyan fogom el mondani neki az örömhírt. Nyugi, sikerülni fog.. nem lesz baj..

-          NA mi van picim? Miért rángattatok ki a buliról? Mi volt olyan fontos? – kacarászott a párom.

-          Tudod drága barátom óriási hírünk, azaz híre van a drágalátos feleségednek. – vágta oldalba Niall Lou-t.

-          Picim, mi történt?

-          Tudod Louis, nem tudtam hogy hogyan mondjam el neked. Egy ideje már tudom.. és én rettenetesen boldog vagyok. Képzeld el..

-          Megmondtam, hogy nélkülem nem lehetsz boldog! – ismerős hang irányába fordultunk és még a mosoly is lefagyott az arcunkról.

-          Eleanor mit keresel itt? – Louis alig hallhatóan szólalt meg. – De hát neked…

-          Azt akarod mondani, hogy nekem egy rohadt elmegyógyintézetben kéne lennem? Azért jöttem drágám hogy velem legyél és boldogok legyünk együtt. – egyre csak közeledett. Nagyon félek. Az a pisztoly nem igazán bizalomgerjesztő..

-          Kérlek, tedd le azt a fegyvert. Még a végén elsül és megsebesítesz valakit. – Niall és Louis közelebb jöttek, míg én egyre csak távolodtam.

-          Ne menj te sehova! Azonnal gyere ide. Mert veled még nem végeztem. – a fegyvert egyenesen rám szegezte. Kezem egyből a hasamra csúszott. Csak a babát ne bántsa, könyörgöm istenem. Ő nem tehet semmiről.

-          Kérlek, ne bántsd őt. Ő semmiről sem tehet.

-          Nem. Ez most az én időm.. Ti menjetek hátrébb és térdeljetek le! Te pedig gyere csak közelebb. Nem hallottátok? Gyerünk!

-          Rendben, csak kérlek, ne bántsd inkább engem. – könyörgött neki Louis. Nem engedhetem, hogy bajuk essen, abba bele halnék.

-          Nem, nem..

-          Könyörgöm El, hagyj elmenni.. Kérlek.. – könyörögtem neki.

-          Te komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elengedlek? Amikor elvetteted az életemet, a szerelmemet, a munkámat, és még a családom is magamra hagyott. Csak is miattad. Több hónapja abban a rohadt kórházban kell sínylődnöm úgy hogy semmi bajom. Drágaságom eljött a bosszú ideje. Meg fogsz fizetni mindenért.. Készülj a halálra, mert most eljön érted.. Utolsó szavad? Meg adom ennek a jogát.. Nem szeretném elvenni tőled..

-          Csak annyi, hogy Louis nagyon szerelek téged. Puszilok mindenkit és vigyázz a skacokra és emlékezz rám. – a szemem már könnyezett. Nem akartam tőle elbúcsúzni, hiszen még csak most kezdődött a boldogságunk.

-          Könyörgöm, ne mond ezt.. – nézett rám könnytől csillogó szemekkel.

-          Sajnálom..

-          Jajj srácok még én is megkönnyeztem ezt a búcsú beszédet.. Viszlát, csillagom, találkozunk a másvilágban. – egyenes rám szegezte a pisztolyt, egy dörrenés, és egy sikoly. Majd én a földre rogyok. Viszlát, kicsim.. Sajnálom, hogy nem láthattad meg a napvilágot.

Louis szemszöge:

-          Nee! - Egy lövés dördült el az is a mellkasába fúródott. Ájultan esett össze előttem. Niall-el azonnal felugrottunk és oda futottunk hozzá.

-          Eleanor te nem vagy normális. Megölted. Érted??

-          Ez volt a célom.. most, pedig viszlát fiúk. Louis én rettenetesen szerettelek. – A fejéthez emelte a pisztolyt és a második golyó belé fúródott. Holtan esett össze előttünk.

-          Niall hívj, már egy orvost nem hallhat meg. – Niall zokogott és befutott a vendégekhez. Én magamhoz szorítottam élettelen testét és zokogtam. Miért istenem? Miért veszik el tőlem azt, akit a világon mindennél jobban szeretek? A fehér menyasszonyi ruhája már vörös volt a sok vértől. Nem hagyhat itt engem. Nem. Abba én bele halok..

A következő pillanatban a mentők szirénázását hallottam és azt ahogy megáll az épület előtt. A mentősök rohantak oda hozzánk és elvették tőlem. El testét letakarták, hiszen megállapították a halált. A násznép kijött és körül vettek minket. Apám és Tom próbáltak felráncigálni, de nem hagytam

-          Hagyjatok.. Nem megyek innen sehova. Nem halhat meg.. én abba bele halok..

-          Ne mondj ilyet kisfiam. Erős lány.. meg fog gyógyulni.

-          Önök a hozzá tartozói?  – jött közelebb az egyik fiatal srác.

-          Igen a férje vagyok.. Mi van vele? Túl éli?

-          azonnal be kell vinnünk a kórházba hiszen elég mélyen, van bent a golyó és rengeteg vért veszített. Az állapota kritikus, de ezt majd bent a kórházban közlik önökkel.

-          És a baba? Ugye ő túléli? – szakadt fel Niall-ból a sírás.

-          Milyen baba?- fordultam felé. – Miről beszélsz, ha?

-          Ezt akarta elmondani neked előbb. Állapotos volt..  alig egy hónapos lehetett a pici.

-          De.. de.. az lehetetlen.. Kérem mondják hogy a baba túl éli..

-          Sajnálom uram.. Rengeteg vért veszített..  a baba nem maradt meg..

-          Ez az én hibám. Én tehetek mindenről.– istenem én ezt nem bírom. Összerogytam és zokogtam. Volt egy kisbabám, akit nem is láthattam. Nem foghattam a kezemben. Nem vihettem ki a parkba sétálni, és nem vehettek meg neki mindent, amit csak szeretett volna. Nem taníthatta meg a mamája táncolni, nem vihettem el foci meccsekre. Ezt nem fogom meg bocsátani magamnak. Elé kellett volna ugranom, vagy lebeszélni Eleanor-t erről az egészről. A fenébe. A mentő elvitte őt az egyik magánklinikára. Ott fogják megoperálni, és vigyázni rá. Összetörtem teljesen. Ha most őt is elveszítem..

/ 3 héttel később /

Itt ülünk a kórházi ágyánál és várjuk a csodát. Olyan dejavu-m  van. Ezt egyszer már eljátszottuk, hogy Abby életéért imádkozunk. Én egy tapodtat, sem mozdulok az ágya mellől. Nem fogom magára hagyni.

-          Kérlek, kicsim ne hagyj itt. Könyörgöm..

-          Louis. – jött be a szobába édesanyám, és a 4 bandatársam. – Hogy van?

-          Rosszul. Nem reagál semmire. Jajj, anya nem akarom elveszíteni. Nem hagyhat itt..

-          Ne aggódj kicsim, ahogy Liam is mondta Abby erős és fel fog épülni..

-          De mikor? Az orvosok le akarják kapcsolni a gépekről.. nem engedem.. érted nem?

-          Nyugodj meg.. – jött közelebb Hazza – nem lesz baj. Erős nő a feleséged és egy ilyen butaság nem fog bele avatkozni a házas életetekbe.

-          Ugye nem haragszol már rám? – Niall a könnyit törölgette. Ja igen. Niall –al rettenetesen összevesztem, hiszen nem árulta el hogy Ab babát vár. Szóba sem álltam vele.. De hát miért? Ő csak azt akarta, hogy Abby lepjen meg.. Marha voltam.. Milyen boldog is volt amikor közölni akarta a nagy hírt..

-          Ne haragudj.. Tudod a baba halála és az ő balesete elvakított. Nem akartalak megbántani.. Sajnálom..

-          Semmi baj.. Megértelek.

-          Nem jössz velünk haza? Pihenned kellene. – ajánlotta fel Liam

-          Nem megyek mellőle. Nem fogom egyedül hagyni.

-          Én itt leszek vele.. Ne aggódj..

-          Kisfiam pihenned és enned kellene valamit. Ez így nem lesz jó, meg fogsz betegedni.

-          Niall biztos maradsz vele?

-          Igen, menj csak…

-          Köszönöm. Szeretlek kicsim, nem sokára jövök. – egy csókot nyomtam a homlokára és elhagytam a szobát.

Abby szemszöge:

Egy szép ösvényen vagyok, ahol sok ember sétálgat, nevet, játszik.. Mintha már jártam volna itt.

Egy szép kis gyerek fut felém, Daviddel a nyomában.  Hol vagyok és ki ez a gyerek?

-          Mama! Mami! – hiszen ő nekem mondja azt, hogy mama.

-          Szerbusz, csöppség..  – egyből az ölembe pattant fel. – Dave ki ez a pici?

-          Ő a kis fiad, aki sajnos nem születhetett meg. – ahogy közelebbről megnéztem tényleg hasonlított ránk. A szeme és a pofija olyan volt mintha Louis-t látnám. Hát így nézett volna ki?

-          Istenem.. Hogy vagy picúr?

-          Nagyon jól, mami jössz velem játszani? – angyali mosolyát is a papájától örökölte.

-          Hát persze, de Dave, mi lett a neve a picinek? – kérdeztem, hiszen a kisfiam nevét nem tudtam meg.

-          Preston Jay Tomlinson a tejes neve. De mi csak Jay-nek hívjuk.

-          Jay.. nagyon tetszik..

Rengeteget játszottam velük. Nagyon jól éreztem magamat, nem akartam el menni innen. Voltak olyan pillanatok, amikor leláttam a földre azon belül is a kórterembe ahol a testem volt. Louis mindig mellettem volt és sírt. Annyira sajnálom szegényt. De nem tudok semmit sem tenni. Olyan boldog vagyok itt, nem akarok lemenni, sajnálom.

-          Anya, milyen a papa?  - kérdezte tőlem egyik nap Jay.

-          Tudod kicsim édesapád egy nagyon jó ember. Vicces, okos és nagyon tehetséges. Áldott jó hangja van. Egy bandában játszik 4 nagyon jó barátjával és járják a világot.

-          És nagyon szereted?

-          Az életemnél is jobban. Tudod rengeteg dolgon mentem keresztül, de mégis mellette lyukadtam ki. Ez jelenthet valamit.

-          De jó. És mikor találkozhatok vele? – erre a kérdésre sajnos én sem tudom a választ. És én mikor látom újra? Mikor érezhetem méz édes ajkait? Hiányzik..

-          Nem tudom picim. Remélem, nemsokára újra egy család leszünk.

-          Abby.. – közeledett felém David. – Itt az idő. Döntened kell.. Itt vagy fent kb. másfél hónapja. Maradsz velünk és fentről vigyázol a családodra, vagy visszamész hozzájuk és boldogan éled a házas életet, szülsz még pár gyereket..

-          Nem tudom. Én úgy itt maradnék. Veletek. Hiszen lent ti nem lesztek már velem..

-          De ha felnézel, az égre mi ott leszünk, és innen nézünk téged.. Nézz le. Ezt szeretnéd látni? Hogy a családod, a barátaid zokognak az ágyadnál? El fognak veszíteni, ha nem döntesz gyorsan..

-          Rendben. Csak ne sürgess. Figyel kisfiam. A mami most itt hagy téged Dave bácsival.. Ott leszek lent, ha hiányoznék, csak nézz le és újra láthatsz, sőt még a papit és nagyszüleidet is.. Kérlek, ne felejts el, rendben?

-          Soha nem foglak elfelejteni mami. Nagyon szeretlek téged.

-          Én is téged prücsök. Kérlek vigyázz rá jó?

-          Rendben, légy jó és legyél nagyon boldog. Hiszen megérdemled.

Louis szemszöge:

Eljött ez a borzalmas nap.. Nem akarom én ezt. De meg teszik. Mert kegyetlenek. Elveszik tőlem életem szerelmét, a leendő gyermekeim anyját és a feleségemet. Egész éjjel az ágya mellett ültem és könyörögtem a Jó istenhez, hogy ne vegye őt el tőlem. Az orvosok 10 kor jönnek a gépeket lekapcsolni és végleg kioltani az életét.

-          Jó reggelt kívánok, mindenkinek. – 4 orvos jöhetett be a szobába.

-          Tomlinson úr, tudjuk, hogy ez nagyon fájdalmas önnek és a családjának, de el kell őt engednie.

-          De nem megy. Ő a mindenem, kérem, legalább még percet hagyjanak nekem. Amíg normálisan elbúcsúzhatok tőle..

-          Rendben, 2 perc, de nem több és nem kevesebb.

-          Köszönöm.. Tudod soha sem gondoltam, hogy lehet egy nászút ennyire pocsék.. De kérlek, ne hagyj itt, gyere vissza és elutazunk kipihenni ezt az egész borzalmat.. Nem akarok nélküled élni érted? Nem! Remélem ott fent találkoztál a kis babánkkal és nagyon jól érzitek magatokra. Ahogy ígértem neked az utolsó percekben, soha de soha nem foglak elfelejteni. Érted? Soha!

-          Letelt az ideje.

-          Szeretlek! Most és mindörökre. – egy csókkal búcsúztam el tőle. Felálltam és Niall-be kapaszkodtam. Mind a ketten zokogtunk. Egy olyan nőt veszítettünk el, aki mindegyikünk számára nagyon fontos volt. A doki oda lépett a kapcsolóhoz és mielőtt lenyomta volna a gombot, egy perc csenddel búcsúztunk. De én hangokat hallottam. Bár bolond vagyok.. De nem.. hát hallom..

-          Állj! Ne nyúljon ahhoz a kapcsolóhoz! – oda rohant és bíztam a csodában.

-          Kicsim. Hallasz? Itt vagyok. Adj valami jelet, ha hallasz.

-          Louis add fel, már nem jön vissza. – próbálkozott Harry.

-          Nem. Hallottam értitek. Hallottam a nyöszörgését. Édesem hallasz? Itt vagyok veled..

-          Nem jön már vissza, feladta. – győzködött Liam is.

-          Nem ő itt van, érzem.. Kérlek, válaszolj már az istenit.

-          Lo-Loui.. – nyöszörgött.

-          Látjátok én megmondtam. – feléjük fordultam. Egyszerre lettek boldogok. Niall egyből mellénk vetődött és megfogta a kezét – Picim jól vagy? Hogy érzed magadat?

-          Most és mindörökre. Nem tudsz lerázni magadról.

-          Nem is akarlak.. Nagyon szeretlek te majom.

-          Én is téged..

-          Kisasszony hogy érzi magát?

-          Most már jól, de a mellkasom nagyon fáj.

-          Értem.. sok-sok pihenésre van szüksége és a családjára. Nagyon rájuk ijesztett.

-          Tudom, és nagyon sajnálom..

Író szemszöge:

/5 évvel később /

Hát igen.. 5 év telt el az óta a csúnya baleset óta.  Abby teljesen felépült és most boldogan él a családjával egy hatalmas kertes házban. Abby és Louis elválaszthatatlanok lettek és a szerelmük egyáltalán el sem múlt. Louis minden kívánságát figyeli állapotos feleségének.. Igen Louis és Ab már a harmadik gyermeküket várják. A pici Lexi nagyon várja már a kistestvérét. Lehet, hogy ő még csak 3 éves de hát ha szülők ilyen jó viszonyt ápolnak egymással.. minden szóba kerülhet..

Hogy mi van a többiekkel?

Liam és Kate összeházasodtak, és boldogan élnek London egyik nyugis utcájában. Ők is gyarapodtak, hiszen született egy kis trónörökös. Liam nagyon boldog volt, amikor megtudta az érkezését. Csináltatott neki egy kis mezt amin a pici neve szerepelt. Majd ez lesz rajta amikor kiviszi a meccsekre.

Niall is megtalálta a boldogságot egy Peggie nevű lány mellett. A természetük ugyan olyan. Mind a ketten szeretnek enni és meg található bennük az a kellő humor, ami csak feldobja a kapcsolatukat. Jelenleg összeköltöztek, de Niall már tervezi a lánykérést. Az ír srác rengeteget lóg a pici Lexi-vel hiszen nagyon szereti a csöppséget. A keripapi viszi sétálni, megy vele a játszó térre, vagy éppen elhalmozza rengeteg ajándékkal.

Zayn és Miley elutazott egy fölkörüli utazásra. Rengeteg szegény családot meglátogattak, akiknek szüksége volt egy kis törődésre. Az egyik afrikai városban találkoztak egy 3 éves árva kislánnyal, akinek a szülei egy katasztrófában haltak meg. Megsajnálták szegényt és arra az elhatározásra jutottak, hogy örökbe fogadják. Így ők is egy nagyon boldog családban élnek. A picinek mindenki nagyon örült főként a gyerekek hogy van még egy játszó társuk.

Harry újra összejött Sarah-val, akinek kiderült, hogy van egy gyermeke a sráctól és már 7 éves. A srác egyszerre volt boldog hogy van egy gyermeke és szomorú, mert a lány eltitkolta előle létezését. Most együtt élnek és Harry próbál minél több időt foglalkozni a gyerekével..

Szerintem büszkén mondhatom, hogy mindegyik srác megtalálta a maga boldogságát és nagyon boldogan él ebben a zűrös és rohanó világban.

Jake pedig egy nagyon híres színész lett. Rengeteg filmben szerepel, sőt néha már a rendező székébe is beül. Az ő élete is fenekestül felfordult. Amikor megtudta hogy Abby állapotos egyből ellátta minden féle holmival..

-          El sem hiszem, hogy már 5 évesek az ikrek.. – ámuldozott Abby, amikor a kertjükben üldögéltek és a testvéreinek a születésnapját ünnepelték. Mindenki itt volt, hiszen ez egy családi esemény.

-          Csak úgy szalad az idő.. mintha tegnap lett volna, hogy egyszerre szültünk meg. – emlékezett vissza Emily.

-          Hát igen elég vicces volt.. És most itt vagyunk, mint egy nagycsalád. Adam is már tinédzser, a ti gyerekeitek is nőnek fel..

-          Hát igen.. mi meg öregszünk.. – nevetett fel Tom.

-          Ne is mondj ilyet.. – nevetett fel Harry. – Nekem nem lehetnek ráncaim.. Az nem áll jól.

-          Ne bolondozz kicsim..

-          Tudjátok, én nagyon boldog hogy itt lehetek veletek. Van egy szép kislányom és itt várom a következő kisbabát.

-          Kicsim, mi is boldogok vagyunk. Nézzétek a gyerekek, hogy el vannak a kutyával. – mutatott feléjük Liam.

-          Tényleg..

-          Örülök hogy ilyen boldog életünk lett..

-          Héé, picim. – bújt oda Louis a feleségéhez. – nagyon szeretlek. MOST ÉS MINDÖRÖKRE.

The End!

Hát el jött ez a nap is.. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvasta a blogomat.. Tudom néha voltak csúszások de nekem is rengeteg dolgom van, amit remélem megértetek. 

Nehéz lesz megválni ettől a blogtól de sajnos muszáj lesz..

Remélem azért az utolsó rész  is elnyerte a tetszéseteket és méltán búcsúzik a blog :)

Köszönöm szépen 

- a több mint 16000 látogatót.

- a 25 feliratkozót

- a több mint 260 kommentet .

 Tényleg mindent köszönök nektek :) 

Remélem azért tovább olvassátok az írásaimat :)

http://thetruelifee.blogspot.hu/

Hát.. akkor sziasztok :) ♥