Sziasztok!
Meghoztam nektek az új részt. Nekem annyira nem tetszik, szerintem borzalmas lett a többihez képest, de ezt inkább ti döntsétek el.. Mostanában csak írok és írok, észre sem veszem hogy milyen sokat írtam.. szóval mostanában hosszú részek várhatóak..:) Már csak 10rész és jön az évadzáró/ befejező rész.. Ki tudja talánm az lesz az utolsó fejezete a blognak..
Szeretném ha írnátok hozzá komit:)
Ezt a részt pedig Adrinak ajánlom akinek tegnap volt a szülinapja!! :) ♥ Mégy egyszer boldog szülinapot :) ♥
10 komi és jön az új rész :))
Jóó olvasást:)
Puszi:
Zsófi
Abby szemszöge:
 |
| Harry és Lou a konyhában :) |
Olyan
felemelő érzés ismét a fiúkkal lenni. Most már tudom.. ez hiányzott az
életemből. A szeretetük, a kedvességük, a magabiztosságuk, a hülyeségeik és a
vakmerőségük. Nagyon szeretem ezt az 5 fiút. Fogalmam sincs hogy fogom ismét
itt hagyni őket..De egy biztos, akár mennyire is fájni fog Louis-al szakítanom
kell. Nem hagyhatom el még egyszer. Félek hogy össze fog roppanni. De Ő nem
érdemel meg engem. Ki vagyok én hozzá képest? Csak egy számító picsa aki csak fájdalmat
tud neki okozni. Sajnálom Lou, de nem szándékosan csinálom. Most is itt áll
mellettem, kezei a derekamon és édesen puszilgatja a nyakamat. Biztos azt kérdezitek
hogy miért nem állítom le.. azért mert még mindig szeretem őt és olyan jó hogy
itt van nekem. Éppen valami ehetőt próbálunk elkészíteni több kevesebb
sikerrel. Harry-n egy kukta sapka és egy kötény volt (ő volt a "fő
szakács" Liam és Zayn pedig a segítői). Ha jól tudom spagettit akarnak
elkészíteni.. Kb már fél órája ezzel szenvednek, és meg kell hogy mondjam nem
néz ki jól ez a kaja.
-
Őőő.. srácok el felejtettem
mondani. Susan üzeni, hogy holnap reggel dedikálásotok lesz a Plazaba.
-
Szuper. – Louis nagyon megörült
ennek a hírnek.
-
Hurrá, akkor korán kell kelnünk. –
„lelkendezett” Zayn.
-
Mit szólnátok hozzá, ha palacsintát ennénk? Azt
se perc alatt megcsinálom nektek.. - ajánlottam fel. Harry próbált haragosan
nézni rám de nem sikerült neki.
-
Miért nem szóltál előbb? Akkor nem
szenvedünk ennyit a kaja elkészítéssel. - duzzogott Zayn.
-
Akkor.. csinálhatok?
-
Könyörgöm, csak együnk már valamit
mert kilyukad a hasunk. - toporzékolt Niall és Adam.
 |
| A fő szakács harci díszben |
-
Jajj ne legyetek éhenkórászok..
gyorsan neki állok. - kimáztam Louis kezei közül és a hüttőhöz lépem. - Minden
hozzávaló megtalálható, szóval neki állok.
-
Rendben. Mi addig visszamegyünk és
gyakoroljuk a most megtanult dalt. - Niall megfogta Adam kezét és vissza mentek
a nappaliba. Mindenkit betessékeltem a nappaliba Niall-ék után. Nem szeretem ha
láb alatt vannak az emberek. Csak megzavarnak a főzésbe. Gyorsan nekiálltam a
palacsinta tésztának, 30 perccel később 30 darab palacsinta hevert egy rakáson.
-
Kész a kaja!- kiáltottam. Abban a
percben 8 villogó szempárt láttam, akik a palacsintámra vetették magukat.
-
Hűű Abby, ez isteni! Nagyon finom
lett.
-
Köszönöm szépen. Jó étvágyat
mindenkinek. - seperc alatt elfogyott az összes palacsinta. Ha jól számoltam
Niall ette a legtöbbet, örültem hogy ízlett nekik. Talán ez az utolsó étel amit
én csináltam nekik.
*
*
*
-
Abby azt már meséltük hogy Zayn
hogy égett le a második biológia órán? - nevetett Hazza.
-
Nem, de biztos elmesélitek. -
mosolyogtam rá.
-
Szóval az úgy volt hogy...
/szeptember
20/
-
Jó reggelt - köszöntött minket
széles vigyorral Miss Tampkin. Ez a tanárnő egy nagyon fiatal és lelkes nő. Őt
kapták meg a fiúk osztályfőnöknek, aminek kifejezetten örültek. - Hogy vannak?
Milyen volt a tegnapi koncertjük?
-
Minden remekül ment tanárnő! -
lelkendezett Liam. - Rengeteg rajongó jött el megnézni minket.
-
Na ennek kifejezetten örülök.
Srácok, ugye készültetek az órára..
-
Ohh nee... - gondolta magában
Niall.
-
Hát persze.. - köhigcsélt zavarában
Louis.
-
Szóval.. melyikőtök szeretne
felelni? - kérdezte a tanárnő, közben pedig belenézett a naplóba. - Legyen... –
itt habozott Zayn.
-
- Már csak ez hiányzott. - gondolta
Zayn. Szegény srác semmit nem tanult..nem tudja hogy fog jó jegyet szerezni..
-
Gyere
ki a táblához kérlek. – Zayn felállt és kikullogott a táblához. - Szóval
tanultál a mai órára?
-
Hát..
az úgy volt hogy.. dadogott Zayn.
-
Na
ennek annyi. – súgta oda Niall Louisnak.
-
Akkor
kezdjük valami egyszerűbbel.. Mije van a libának?
-
Szeme!
-
Mije
van még a libának? – próbálkozott Miss Tampkin.
-
Másik
szeme. – próbálkozott Zayn.
-
Zayn,
mivel takaróztok otthon, ha hideg van?
-
Párnával .- Párnával.. ez komoly? Jajj Zayn annyira
hülye vagy..
-
És
Zayn, mi van a párnában?
-
Toll!
– kiáltott fel.
-
Tehát,
akkor mije van a libának?
-
Szeme!
-
Rendben..
akkor feladom. – emelte fel a kezeit a tanárnő – Ez egy egyes. Sajnálom Zayn, remélem,
legközelebb többet fogsz tanulni. – a tanáron már látszott, hogy próbálja
vissza tartani a nevetést. Körbenéztem a srácokon, Louis és Niall feje már
vörös volt a visszatartott nevetés miatt..Liam pedig bambán nézett Zayn-re.
Talán azt gondolta megában hogy nem is ismeri ezt a srácot.. ki tudja..
-
Zayn, ugye ez nem volt komoly? –
kérdezte zavartan Liam a padszomszédjától.
-
De igen. Most miért cikiztek?
-
Mert hülye vagy drága barátom… -
erre ismét nagy nevetésben tört ki mindenki. Ilyenekért érdemes élni..
-
Ugye
ez nem komoly? – nevettem.
-
De
igen.. – Zayn nagyon elpirult. – Jól van na.. semmit nem tanultam arra az
órára..
-
Persze..
és ezt most higgyük is el Zaynee? – kacérkodott vele Louis.
-
Na
menjetek ám a francba..
-
De
hogy jött az hogy párnával takarózol?? – vihogtam.
-
Nem
tudott. Sokkos állapotba kerültem. Tudjátok jól hogy nem szeretek felelni..
-
Abby!
– hívogatott Adam.
-
Mondjad
édesem! Mi a baj?
-
Pipilnem
kell, és félek egyedül elmenni. Elkísérsz? – olyan cukin meresztette rám a boci
szemeit,nem tudtam ellenállni neki. Elkísértem a mellékhelyiségbe, megvártam
míg elvégzi a dolgát és leguggoltam elé.
-
Minden
rendben van öcsi?
-
Persze..
Csak nagyon hiányoztál. Ez a délután olyan volt mint pár hónapja amikor még
velünk voltál.
-
Jajj
Ad.. ne is gondolj erre. Most itt vagyok, és ez a fontos.
-
Szeretlek
Abby. – oda jött hozzám és megölelt.
-
Én
is téged, öcskös. Na gyere menjünk vissza hozzájuk.
-
Mit
szólnátok hozzá ha játszanánk valamit? – kérdezte Niall.
-
Benne
vagyok. – bólogatott Zayn.
-
Mik
vagyunk? Óvodások? – nevetett Kate.
-
Na..
légyszi. – nézett kutyaszemekkel Harold.
-
Én
is szeretnék. – nyávogott Adam.
-
Na
jó.. de akkor mit játszunk?
-
Mersz
vagy felelsz? – ajánlotta fel Zayn.
-
Normális
vagy? – pirítottam rá. – Ha nem vennéd észre itt a 6 éves öcsém. Így akarsz
ilyet játszani?
-
Hoppá..
Bocsika. – elpirult.
-
Akkor
legyen… bújócska. – tanácsolta Liam.
-
Okés.
Zayn számol. – kacagtam fel.
-
Oké..hééé..
– Zayn-nek alig esett le a dolog, utána pedig bedobta a durcát.
-
Sajnálom
kicsim. De bele egyeztél.. – cukkolta Miley majd egy csókot lehelt az ajkaira.
-
Na
dögöljetek meg.. Egy.. kettő.. három.. –
mind a 7-en másfelé futottunk, kivéve én és Hazza. De csak azért bújtunk el
egyszerre mivel ő elkapta a kezemet és így kezdtünk futni, egyenesen Liam
szobájáig.
-
Harry,
te mit csinálsz? – nevettem.
-
Épp
elbújunk Liam gardróbjába. Gyere mert meg fognak találni minket. – kajak ott
ültünk a gardróbba és vártuk hogy Zayn mikor talál mert minket.. kb 5 percig
csöndben ültünk amikor Harry belekezdett valamibe..
-
Tudod
Abby.. – suttogta. – Valamit el kell mondanom neked…
-
Mondjad.
– még mindig kuncogtam,fogalmam sem volt arról, mit tervez a velem szemben ülő
Harold. Egyre közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Hirtelen azt sem tudtam
hogy fiú vagyok-e vagy lány.. nem tudom miért de vissza csókoltam. Azonnal
elkaptam a fejemet és pofon vágtam.
-
Ezt
mégis hogy képzelted? El sem tudom képzelni hogy tehettél ilyet..
-
Abby,
figyelj. sajnálom, de tudnod kell hogy szeretlek és miattad szakítottam
Sarah-val.
-
Mi
van? – szinte már ordítottam, de próbáltam vissza venni a hangnememből. – Mégis
miért? Olyan jól megvoltatok. Most kajak azt akarod hogy bűntudatom legyen?
-
Nem
dehogy is.. de tudnod kellett hogy szeretlek és azt akarom hogy a barátnőm
legyél.
-
Nekem
ebből elég volt. Én most megyek, Adam-et vigyétek haza.. – felugrottam és
kirohantam a szobámból. Zayn épp jött velem szembe, mellette pedig Liam és
Niall jöttek.
-
Meg
vagy! – kiáltották egyszerre de én csak könnyes szemmel elrohantam mellettük.
Hallottam hogy utánam kiabálnak, de az sem érdekelt, futottam amerre a lábam
vitt. Ha jól láttam a London Eye-nél kötöttem ki. Vettem egy jegyet és felültem
egy körre. Annyira össze voltam törve.. azt sem tudtam mit csináljak.. Harry
szerelmes belém, miattam dobta ki Saraht, és ha ezt Louis megtudja megint össze
fognak veszni MIATTAM. Én ezt nem bírnám ki.. Ha jól hallottam egy illető
magyarul beszélt valakihez, egyből odakaptam a fejemet és azt a srácot láttam,
akivel a repülőn szemeztem. Ez hihetetlen, hogy lehetséges az hogy ismét látom?
Tényleg nagyon helyes de most nem volt energiám a pasikra. Sajnos észrevette
rajtam hogy sírok, ezért oda jött hozzám.
-
Szia.
Minden rendben van?
-
Hello.
Persze, csak túl sok teher van a vállamon..
-
Akarsz
róla beszélni? – bátorítóan megfogta a vállamat.
-
Hát..nem
hinném hogy érdekelne a szánalmas életem..
-
Hát..lehetséges.
Héé.. te magyarul beszélsz.. – istenem, most esett le neki hogy magyarul
beszélek hozzá? Hát drága fiam te se vagy IQ harcos...
-
Aha..
még jó hogy észrevetted.. – vigyorogtam. – Figyelj nem akarlak traktálni a
hülyeségeimmel. Amúgy is mindjárt lejár az egy kör, és rád vár a tesód.. –
böktem a lány felé, aki nézte a gyönyörű kilátást.
-
Azért
valamit megiszol velem? Azaz velünk?
-
Egy
kávé még belefér. – egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-
Rendicsek.
Zsófi gyere ide, el megyünk egyet forró csokizni rendben? – szóval Zsófinak
hívják a húgát.
-
Juppííí..
De ki ez a lány? Ő is jön velünk? – rám mutatott az apró kezeivel, jó nem volt
olyan apró.. Zsófi olyan 11 éves lehetett.
-
Igen,
ő…
-
Abigel
vagyok, de a barátaimnak csak Abby. – kezet nyújtottam a kislánynak.
-
Akkor,
mehetünk? Megiszunk egy forró csokit, utána pedig haza megyünk. Rendben?
-
Rendben
bátyus.
-
Egyébként
Abby, hogy hogy tudsz magyarul? – kérdezte tőlem, majd belekortyolt a forró
italba.
-
Mert
több hónapja Magyarországon élek, csak haza utaztam a családomhoz. És ti?
-
Én
pedig kiskorom óta Magyarországon élek. A szüleink elváltak, édesanyám maradt
Magyarországon apám pedig Londonban él az új családjával. Zsófival a karácsonyt
nála töltjük és majd január elején megyünk haza.
-
Értem..
– a telefonom a zsebemben volt, éreztem hogy rezeg. Valaki hív. Megnéztem ki
az. Louis volt. Nem vettem fel, inkább kinyomtam.
-
Nem
akarod felvenni? – kérdezte Dávid.
-
Ne
haragudj, de én most megyek. Jól éreztem magamat, remélem még találkozunk.
-
Igen,
én is remélem.
-
Jóéjszakát.
– adtam nekik 3 puszit, megöleltem majd elindultam a házunk felé. Útközben
ránéztem a telefonomra és láttam hogy egy csomóan kerestek, és SMS-t is
küldtek. Felolvasok párat.
„Abby, merre vagy? Minden rendben
van? Kérlek válaszolj. xx „
– ezt Liam írta.
„ Kérlek ne haragudj, nem tudom
miért tettem azt amit. Bocsáss meg és gyere vissza! „ – Harold írta.
„ Merre vagy? Ránk ijesztettél.
Kérlek gyere vissza! Szeretlek! xx”
– Louis írta.
Egyszerűen
nem akarok vissza menni, holnap után úgy is elhagyom őket.. jobb lenne ha
magamra haragítanám őket. Úgy talán könnyebben engednek el. Elindultam haza fele, vagyis apáékhoz. Nem
tudom mondhatom-e az otthonomnak. Felosontam a szobámba, lezuhanyoztam,
felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyamba. De az álom nem jött a szememre,
csak forgolódtam. Ezért megfogtam a laptopomat és kiültem az erkélyre.
Niall
szemszöge:
Ezt
nem hiszem el, miért nem tudok úgy elbújni, hogy ne találjanak meg? Niall Horan
te tényleg szerencsétlen vagy. Zayn elkezdte keresni a többieket, épp az
emeleten sétáltunk amikor Abby sírva szaladt ki Liam szobájából. Nem értettük
mi történt, ő csak elszaladt mellettünk.
-
Abby!
Várj! – Liam utána futott, de nem már nem találta. Bementünk a szobába, Harry
ott ült az ágyon és zokogott.
-
Harry,
mi történt? Abby miért rohant el? – odaültem mellé hogy megvigasztaljam, de ő
lelökte a kezemet a vállamról.
-
Hagyjatok
békén! – felugrott és kiviharzott a szobából. Zayn és én kérdőn néztünk
egymásra.
-
Ez
meg mi a fene volt? – nézett ránk Zayn.
-
Nem
tudom de meg kell találnunk Abby-t. – lementünk a nappaliba és ott vártuk meg a
srácokat. Addig folyamatosan hívogattuk a menekülő lányt, de nem válaszolt. Nem
tudtuk mi történhetett, de az tuti hogy mind a ketten nagyon kiborultak.
-
Ugye
én nyertem? – rohant be a szobába Adam. Mögötte pedig Louis és Miley jött
nevetve.
-
Na
kit találtatok meg először? – kérdezte Kate.
-
Srácok,
mi ez a búskomor hangulat? Mi történt, meghalt valaki? – kérdezte nevetve
Louis.
-
Hát..
– kezdett bele Liam.
-
Várjatok
hol van Abby és Harry? – nézett körbe Louis.
-
Tudjátok..
van..valami..amit..el kell mondanunk.. – nyöszörögtem.
-
Hol
van Abby? Mi történt vele? – ordítozott Lou.
-
Elrohant..
összevesztek Harry-vel és sírva rohant el. – magyarázta Liam.
-
De
min vesztek össze? És most hol van Harry és Abby? – kérdezősködött Miley.
-
Harry
fent sír a szobájában, Abby pedig elfutott és nem tudjuk merre van… - láttam
hogy Lou-nak ökölbe szorul e keze. Nem akarom hogy ismét baj legyen kettőjük
között. Lou és Harry csak ordibáltak egymással írtam egy SMS-t Ab-nek.
„
Könyörgöm gyere vissza, Lou és Harry megölik egymást. „
„
Ezt te nem értheted, jobb ha nem vagyok ott. „
Nem
bírtam, bepötyögtem a számát, lehet hogy már este van de nem érdekel.. Elsőre
kinyomta,, utána pedig a 4. csörgésre vette fel.
-
Mit
szeretnél Niall? – kérdezte tőlem a vonal másik végén.
-
Mi
történt? Min borultatok ki ennyire?
-
Nem
akarom elmondani, majd ő elmondja ha akarja. Sajnálom ez nekem nem megy..
holnap este átmegyek hozzátok. Fontos dolgot akarok elmondani neked.
-
Mégis
mi lehet ennél fontosabb? – szinte ordibáltam vele.
-
Majd
meglátod, most mennem kell…
-
Abigel,
ne tedd le a telefont mert rohadt ideges leszek. – szinte már ordítottam vele.
-
Nem
érdekel.
-
Mi
az hogy nem érdekel? Csak úgy elrohansz azt se tudjuk mi van veled, te pedig
csak annyit mondasz hogy nem érdekel?
-
Sajnálom.
Kérlek érts meg engem. – zokogott a vonal másik végén.. – Leteszem, holnap
átmegyek hozzátok .Szia.
Hát
ez fantasztikus. Még össze is vesztem vele. Már csak ez hiányzott.. De mi lehet
az a nagyon fontos dolog amit el akar mondani nekünk?
*
*
*
Abby
szemszöge:
Eljött
az a perc hogy átmenjek a fiúkhoz és elmondjam nekik hogy hajnalba ismét
elmegyek. A mai napot anyával és Susan-el töltöttem. Manikűrös, pedikűrös,
fodrász, vásárlás… Az utolsó napom Londonban.
Indulás előtt odabújtam apához és
megpusziltam. Megkértem hogy vigyen el a fiúkhoz, ő pedig nagyon rendes volt
mert elvitt. Ott álltam a kapu előtt és csak néztem ki a fejemből. Néhány lány
állt a házuk előtt és ez egyik meg is szólított.
-
Ismered
őket? – kérdezte. Nagyon széplány volt.
-
Igen,
nagyon jól.
-
Olyan
szerencsés vagy. Minden álmom hogy egyszer én is találkozzak velük.
-
Bárcsak
ne ismerném őket, akkor nem kéne át esnem ezen a fájdalmas búcsún.
-
Ne
mondj ilyet. Bármi is történt, gondolj arra hogy ezek a fiúk nagyon sokat
jelentenek neked. – nem is ismer engem ez a lány, de mégis a szívemből beszélt.
Teljesen igaza van, sokat jelentenek nekem ezek a srácok.. – Meg kérdezhetem
miért búcsúzol el tőlük?
-
Persze,
nagyon szeretem az egyiket, az életemnél is jobban. De ő megcsalt engem. A
másik pedig megcsókolt… és Magyarországon van az új életem..
-
Nagyon
sajnálom…
-
Ez
van..de ne haragudj, most megy, túl kell esnem rajta. Neked pedig sok sikert.
Egyszer úgy is találkozol velük.
-
Remélem. Neked pedig sok sikert.. Minden jól fog
alakulni, csak bízz benne. – A kapuban szerencsére Paul állt így zökkenő
mentesen jutottam be. Beléptem a nagy bejárati ajtón. Niall, Liam, Zayn és
Harry a nappaliban ültek és énekeltek. Kifújtam a bent tartott levegőt és
köszöntem nekik.
-
Sziasztok
srácok! – erre mindenki oda kapta a fejét. Nyugalom Abby, légy könyörületes..
-
Szólok
Louis-nak hogy itt vagy.. – ugrott fel Niall.
-
NE,
kérlek. Vele utána szeretnék beszélni.. valami fontosat kell elmondanom nektek,
amit jogotok van tudni.. Légyszi üljetek le.
-
Ajajj,
de komoly itt valaki. – nevetett Liam. Leültek egymás mellé és engem figyeltek.
Próbáltam kifürkészni hogy mire gondolnak,Harry kerülte a tekintetemet. Sokat
haboztam de aztán belekezdtem.
-
Fontos
dolgokról kell beszélnünk. Srácok, nem is tudom hogy mondjam el nektek… de..
-
Ugye
nem vagy terhes? – röfögött Zayn.
-
Istenem.
Én komoly dolgokról akarok beszélni veletek, ti meg elhülyülitek.
-
Bocsika- védekezés képp felemelte a kezeit Zayn.
-
Szóval..
srácok.. én pár óra múlva vissza utazok Magyarországra..
-
Micsoda?
– Harry felugrott és a sokk hatására vissza esett.
-
Had
fejezzem be kérlek.. szóval, mikor elmentem én ott új életet kezdtem… ott a
suli, az új barátok, a munkám, a karrierem.. Már meséltem nektek hogy nagyon
beindult az életem Magyarországon, minden ott van.
-
Nem
mert mi itt vagyunk. – vágott közbe Niall.
-
És
holnap már forgatásom van.. Ne haragudjatok rám kérlek.. nagyon szeretlek
titeket, és nem volt szívem ugyan úgy elbúcsúzni mint múltkor..
-
De..
azt mondtad hogy szeretsz minket.. – dadogta Niall.
-
Szeretlek
is titeket, de muszáj lesz elválnunk. Nektek is jobb nélkülem..
-
Ne
beszélj butaságokat. Nagyon szeretünk, olyan vagy mint ha a tesónk
lennél..sőt.. – magyarázta Liam.
-
Kérlek
ne nehezítsétek meg a búcsúmat…
-
Maradj
itt. – zokogott Niall. – Sajnálom hogy úgy beszéltem veled tegnap. Semmit nem
gondoltam komolyan, csak ránk ijesztettél. Nagyon szeretlek..
-
Én
is szeretlek titeket. – elkezdtek potyogni a könnyeim. Muszáj erősnek lennem,
hisz Louis még hátra van,és ő erősebb gyümölcs.
-
És
most mi lesz? Soha többet nem látjuk egymást?
-
Egyszer
biztos, de Susan-ék esküvőjére biztos hogy jövök.
-
De
hát az még fél év..
-
Mikor
megy a repülőd? – kérdezte Harry.
-
Hajnali
5kor..
-
Ab,
mi lesz veled és Louval?
-
Szakítok
vele, nem húzhatom az agyát. Joga van boldognak lenni.. és mellettem soha nem
lehet az.. De most felmegyek, beszélek vele.
-
Sok
sikert.. – Harry és Liam arca nagyon komoly lett.. Valamit titkolnak előlem
csak azt nem tudom hogy mit. Elindultam felfele a lépcsőn egészen Lou
szobájáig. Letöröltem a könnyeimet és beléptem a szobájába. Hármat kopogtam az
ajtón.
-
Szabad!
– kiabált ki.
-
Bejöhetek?
– kérdeztem félénken. Gyerünk Abby, csak keményen. Az lenne a legjobb ha
teljesen megutálna és könnyebben el fog felejteni téged.. huuhhh.. mély levegő
és kifúj.
-
Persze
gyere nyugodtan. – az egyik keze a zsebében volt a másikkal pedig az ágya felé
mutogatott hogy üljek le. De én inkább álltam.
-
Már
vártalak… - kezdett bele.
-
Mondanom
kell valamit. – mondtuk ki egyszerre.
-
Kezd
te. – mosolyogott rám.
-
Jó..
figyelj el kell hogy mondjam, nagyon szeretlek. Amikor pár hónapja elmentem
nagyon nagy döntést hoztam amit meg is bántam. Rettenetesen hiányoztál, de én
csak arra tudtam gondolni hogy megcsaltál.. – itt mély levegőt vettem és
folytattam. – Azt hittem hogy boldog lehetek veled, erre nem.. Nagyon fájt, de
túl tettem magamat rajta, hála Jake-nek, Tominak és Szilvinek. Ha ők nincsenek
én nem állnék itt. De akkor is megcsaltál Louis, nem tudok benned még egyszer
megbízni..
-
Ezzel
most mit akarsz mondani? – némi ijedséget véltem felfedezni a hangjában.
-
Sajnálom
Louis, de a mi kapcsolatunknak itt van vége. – istenem. Hogy mondhatok
ilyet? Louis szerintem sokkot kapott,
mert ugyan abban a pozícióban ül, még levegőt sem vett. Szeretném hogy tudd nagyon szeretlek és soha nem foglak elfelejteni..–
Louis? Hallasz?
-
Sza-szakítani
akarsz velem? – dadogta.
-
Sajnálom,
így lesz a legjobb.
-
Kinek
jobb így? Hisz az előbb mondtad hogy szeretsz, akkor az egész csak egy hazugság
volt? – szinte ordibált már. Nekem pedig csak potyogtak a könnyeim. – Ne sírj,
mert azzal nem mész semmire.
-
De
értsd meg, így lesz a legjobb. Én holnap vissza utazok, te pedig szépen tovább
lépsz.
-
ÉS
akkor mire volt jó ez az egész amit az elmúlt pár napban csináltál? Egy jót
játszottál velem, utána pedig eldobtál, mint a vizes ruhát.. Igaz? Ezt is
elmondhatod a nagy világnak. Át tudtad vágni a hülye barom mindent elhiszek
amit mondasz Tomlinson-t.
-
Louis
kérlek, érts meg…
-
Mit
értsek meg? Azt hittem végre boldog lehetek veled.. erre tessék, te gondolsz
egyet és már mész vissza hogy folytasd az életedet. Csodálom hogy nem színésznő
lett belőled, mert hazudni fantasztikusan tudsz.
-
Ez
nem igaz! Tudod mit jobb ha magadra hagylak… - már én is ordítottam vele.
-
Itt
maradsz mert még nem fejeztük be. – ordítozott.
-
Minek,
hogy így ordibálj velem? – szó szerint csak úgy ömlöttek a könnyeim mint ha
dézsából öntötték volna.
-
Mire
volt jó ez az egész színjáték? – elkapott a kezemnél fogva és ráncigálni
kezdett.
-
Engedj
el mert különben sikítok! – tényleg nagyon fájt a szorítása. Soha nem gondoltam
volna hogy ő ilyen erőszakos is tud lenni. – Ez fáj Louis!
-
Louis,
mi a jó büdös francot csinálsz? – rontott be a szobába Harry. – Engedd el!
-
Takarodj
ki a szobából! Ez nem tartozik rád! – kiabált Louis.
-
Nem
megyek. Nézz rá szegény lányra fáj neki az amit csinálsz! Nem látod hogy össze
törted a szívét?
-
Takarodj
ki innen, mert elég rosszul fogsz járni!
-
Kérlek
Harry, menj ki. Nem szeretném ha bajod esne.
-
Nem
hallod, Harryke? Takarodj ki!
-
Nem
megyek! – ordított Hazza. – Jah és hogy tudd megcsókoltam Abby-t. Azért rohant
el tegnap. – Ezt most ért kellett Harry?
-
Mi
a jó büdös francot mondtál? – Louis egyre idegesebb lett. – Te komolyan
megcsókoltad a barátnőmet?
-
Igen,
mert szeretem és én nem töröm össze a szívét úgy, mint egyesek.
-
Na
ebből elég, gyere ide te..- Istenem mit tettem? Megint miattam veszekednek.
Ezért lesz jobb ha elmegyek… Louis elengedett és neki esett Harry-nek. A szem
láttára verekedtek össze, a szívem teljesen össze szorult.
-
Niall!
Liam! Zayn! – ordibáltam torkom szakadtából. – Könyörgöm gyertek!
-
Mi
a franc? – Liam és Zayn feltörték az ajtót és berohantak a szobába. Próbálták
szétszedni a fiúkat, de én csak zokogtam. Megfogtam a táskámat és elrohantam.
Futottam ahogy csak tudtam..
Louis
szemszöge:
A
szobámban járkáltam. Tiszta ideg vagyok. Délelőtt megvettem a gyűrűt Harry-vel.
Elég fura volt, de betudtam annak, hogy tegnap szakított Sarah-val. Egy nagyon
szép gyűrűt választottam. Szóval ott sétáltam a szobámban amikor kopogást
hallottam. Abby volt az. Olyan szép volt. A zsebembe ott volt a jegygyűrű egy
gyönyörű dobozban, kapva vártam az alkalmon. Kigondoltam a beszédemet is,
remélem minden jól fog sikerülni. Hát nem így lett. Szakított velem. Ezt el sem
tudod hinni… miért velem történnek az ilyenek.. Nem tudom miért de elborult az
agyam és elkezdtem rángatni szegényt. Egy rohadt szemétláda vagyok, hogy
tehettem ilyet vele? Még Harry-nek is neki estem. De el sem tudom képzelni azt
hogy ő is szerelmes a barátnőmbe, azaz a
volt barátnőmbe. Megcsókolta tegnap este, és én észre sem vettem a jeleket. Egy
szánalmas barom vagyok, akinek össze törték a szívét. Ha Zayn és Liam nincs
akkor nem tudom meddig fajult volna ez a verekedés. Amikor abba hagytuk Abby
már nem volt a birtokon. Megfogtam a gyűrűsdobozt és a falhoz vágtam. Zayn és
Niall kirángatta Harry-t a szobámból, Liam pedig a falnak dőlve figyelte minden
egyes mozdulatomat.
-
Liam,
miért? Miért történik ez velem? – kérdeztem tőle. Nem bírtam, most már tényleg
zokogtam.
-
Kérlek
nyugodj meg..
-
Nem
fogok megnyugodni. Nézd meg megint mit művelt velem… pedig még a kezét is meg
akartam kérni..és még Harry is szerelmes belé. Hát nem szuper? a legjobb barátom elárult..
-
Ne
is gondolj erre… minden rendbe fog jönni.
-
Jobb lesz ha elmegyek ki szellőztetem a
fejemet…
-
Nyugodj
le… tiszta ideg vagy. Nem vezethetsz ilyen állapotban..
-
Nem
érdekel..
-
Kérlek,
akkor had menjek veled..
-
Nem,
muszáj egyedül lennem.. – felkaptam a kabátomat és a kocsim felé vettem az
irányt. Egészen a legközelebbi parkig mentem. Megálltam a kocsival csak
sétáltam és zokogtam. Végleg elveszítettem, ekkor marha vagyok.. És még a
legjobb barátomat is megütöttem.. De a legrosszabb az hogy Abbyt is bántottam...
Egy szánalmas pöcs vagy Louis Tomlinson.
Abby
szemszöge:
Hajnali
1 van..nemsokára indulok a reptérre. Teljes mértékben lelkifurdalásom van,
Louis és Harry miattam verték szét egymást.. Bárcsak ne is léteznék, az lenne a
legjobb mind a kettőjüknek. Bekapcsoltam a laptopomat és zenét hallgattam, az
legalább megnyugtat. Felmentem MSN-re hátha Jake vagy valamelyik magyar barátom
fent van. Persze, pont ilyenkor nincs fent egyik sem… Elpakoltam a laptopomat
és elindultam az ajtóm irányába.
(Ehhez a részhez ezt a számot ajánlom figyelmetekbe. .. Pontosan kapcsolódik a hangulathoz..:) )
A
kocsiban síri csend uralkodott. Tegnap alig tudtam elbúcsúzni a fiúktól, de
lehet jobb is így.. Anya, apa, Susan és Karl jöttek ki velem. Volt még fél
óránk a gép indulásáig, a családom leült a váróterembe én pedig idegesen
sétálgattam. Egyszer csak azt éreztem hogy valaki megkopogtatja a vállamat.
-
Elnézést
kisasszony, nem tudja mikor indul a budapesti járat? – kérdezte tőlem.
-
De
igen, 30 perc múlva.. – magyaráztam az illetőnek, aki még mindig mögöttem állt.
Én megfordultam és a barátaimmal találtam szembe magamat.
-
Hát
ti? – ismét sírni kezdtem. Nem volt elég hogy vörösre ki volt bőgve a szeme még
most is pityeregtem.
-
El
akartunk tőled búcsúzni.. – magyarázta Liam. Mindenki itt volt kivéve Louis.
Gondolhattam volna..
-
Tudod
a tegnapi nap.. hát.. elég érdekesen alakult. Keresztbe húztad a számításinkat.
Azt hittük ünnepelni fogunk erre a két verekedő pacsirtát kellett szétszednünk.
– magyarázta Zayn elgondolkodó arccal.
-
Mit
ünnepeltünk volna? – nem értettem. Miért ünnepeltünk volna? Mi az amirőll nem
tudok?
-
Semmit,
már lényegtelen. – habogott Niall.
-
Hiányozni
fogsz nekünk. – ölelt meg Liam. – Vigyázz magadra és kérlek tartsd velünk a
kapcsolatot. Nem szeretnénk elveszteni a barátságodat.
-
De
nem szeretném hogy miattam veszekedjetek. Az lesz a legjobb ha örökre el
felejtetek engem..
-
Na
ezt most felejtsd el. Rendben?
-
Jó,
de mennem kell. Indul a gépem. Vigyázzatok magatokra srácok. Remélem
találkozunk még.. – sorra megöleltem mindegyiket. El kell hogy mondtam nektek
régóta ismerem a srácokat de még nem láttam őket sírni. – Vigyázzatok Louis-ra
és mindig maradjatok mellette.
 |
| A repülőtéren.. |
-
Vigyázunk
rá.. – oda mentem anyáékhoz őket és végig öleltem. Megkértek hogy vigyázzak
magamra. Azt mondták hogy büszkék rám, és mindig is azok lesznek. Ők is sírtak,
de én sem hagytam ki pityergés nélkül. Ismét búcsúzok, elindultam a kapu felé,
még egyszer hátranéztem. Láttam hogy ott sírnak miattam a barátaim és családom.
Majdnem megszakadt a szívem, de akkor is mennem kell. Ismét elindultam amikor
hallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. Mentem tovább, de megint kiabált
valaki. Hátranéztem és Louis volt az kisírt szemekkel. Annyira megsajnáltam
szegényt. A szeme ugyan úgy nézett ki mint az enyém, kisírt. És még most is sírt.
Ott állt anyáék mögött, és egyenesen felém futott. Ledobtam a cuccaimat és felé
rohantam. Muszáj volt utoljára megölelnem, érezni az illatát. Odafutottam és a
karjaiba vetettem magamat. Éreztem hogy megölel és megpuszilta a nyakamat.
-
Viszlát
Louis! – elhúzódtam tőle.
-
Ne
menj el könyörgöm! NE hagyj magamra. – könyörgött nekem.
-
Sajnálom.
Vigyázz magadra. Légy újra szerelmes, legyél boldog, nélkülem.
-
Nem
fog menni. Én téged szeretlek.
-
Sajnálom.
– elhúzódtam tőle és a szemébe néztem. – viszlát Louis. – ismét zokogtam,
megfordultam és elindultam. Louis még kiabált utánam, de nem fordultam vissza.
Felvettem a cuccaimat és becsekkoltam. Egyszer még vissza fordultam és integettem
a családomnak. Elindultam a repülő felé, elfoglaltam a helyemet. Éreztem hogy
elindul a gép. Egyszer még vissza tekintettem Londonra, majd álomba
szenderültem.
„Oly mindegy,
hogy mibe halok bele: végességem,
mulandóságom tudata elég ahhoz,
hogy élvezzem az életet. „
